Van különbség

 

H

atalmas szabadítást adott nekik az Úr, mégsem változik semmi (Bír 6,1-10). Ismét azt teszik, amit rossznak lát az Úr. Miért? Mert ugyan a külső, látható ellenség vereséget szenvedett, Sisera nincs többé, de megmaradt a belső ellenség. Van belső ellenség? Igen? És ki az? Saját magam, a régi emberem. A régi testi ember, aki az atyáitól örökölt hiábavaló életmódot követi. Ez a régi ember sok problémát okoz, Ez nem tud és nem is akar aszerint élni, amit Isten jónak lát. Nem is figyel az Úrra. Ez az ember a környezetére, a másik emberre figyel. Ez volt Izráel problémája is. A szívük nem változott. Az óemberük nem halt meg, így továbbra is a test, a kívánság volt rájuk hatással. Vonzotta őket a többi nép szabados életformája. A bűnt élték szabadságnak, mint ahogy az ma is van. A külső fenyegetettséget el lehet fegyverekkel hárítani, de a belsőt nem. Lényünket csak az Úr tudja újjáformálni.

Izráel nem lépett előre. Még mindig a test vezette őket, ezért nem az volt a szempont mit akar az Úr, mi az, ami Neki tetszik. A pogány népeket követték, hát a kezükbe adta őket az Úr. A bűn mindig fölénk nő, és uralkodik rajtunk. Midján élt a lehetőséggel. Mert a gonosz soha nem hagyja ki a helyzetet. Ne gondoljuk, hogy sátán majd elmegy mellettünk. Észreveszi, amikor rést nyitunk a szívünkön, és gyorsan kihasználja.

A gonosz nagyon tudja, mit kell tennie. A vetést pusztítja el. Ne legyen termés. Dolgozzanak, fáradjanak hiába. Mert ha nincs termés nincs értelme a munkának. Hadd menjen el a kedvük még a vetéstől is. Sátán mindig a magvetést akadályozza, mert a vetés, és a belőle fakadó termés életet jelent. Ezért jelenik meg, amikor az igét hintjük. Sátán az ige hirdetését nagy veszélynek tartja, és mindent megtesz, hogy ne hulljon a mag jó talajba. Azt akarja, hogy az ige ne érje el a szíveket.  Útfélre tereli őket, azaz ne vegyük kézbe a Bibliát. Sok érdekes cikket, kommentet, hírt kínál, csak a Bibliát ne olvassuk, legalábbis ne sokat olvassuk.

Ezen nem is csodálkozunk, de azon már igen, hogy ezt nyugodtan megteheti. Miért hagyja Isten népe, hogy elnyomják, hogy a vetést tönkretegyék? Miért hagyjuk a gonosznak, hogy az igétől távol tartson? Ne higgyük el, hogy amit ez a világ kínál, amivel tömi a fejünket az érdekesebb, és jobb, mint Isten szava. Az Úr igéje a világot teremtő szó. Ennél a szónál nincs érdekesebb, mindent megtudunk, amit tudni kell. Isten országa sokkal izgalmasabb, mint a világ. Mert kívülről a legtöbbször rossz hír árad felénk. Betegség, háború, gyilkosság, míg Isten országából a jó hírt hallhatjuk. Ez pedig Isten életeket helyreállító hatalmas programját mutatja be. Isten országában nincs rombolás, pusztulás, itt helyreállás, és élet van.

Szomorú látni, hogy Isten népe bujdosik, barlangokban él. Isten nem erre hívta el őket. Ne várd meg, amíg elszegényedsz. Fordulj az Úrhoz! Fordulj Hozzá, mert nem Ő akarja, hogy rejtekhelyeken éljünk. A lámpás a lámpatartóra való, oda kell helyezni, hogy világítson. A nagy mélységek idején az Úrhoz kiáltanak. De miért nem hamarabb. Mihelyst támad a gonosz, azonnal kiáltsunk! Azonban ezt meg kell látni, ők sem gondolták rossznak Midján közeledését. Örültek a világ közeledésének. Azonban a hitetlenség, egy másik királyság soha nem lehet barát. Maga Isten jelenti ki, a világgal való barátság, ellenségeskedés az Istennel. Ne a világnak, hanem az Úr Jézusnak legyünk barátai. Ne engedjük megtéveszteni magunkat!

Isten segítsége mindig az ige. Igét küld, és rámutat, hogy a probléma gyökere, az engedetlenségükben található. Ott kell keresni, hogy nem hallgattak az Úrra. Nem vették komolyan, hogy ne féljék az emóriak isteneit. Ne vegyék át a világ szokásait, de ők azért is átvették. Nem Istenre, hanem a világra hallgattak. Kire hallgatunk? Istenre, vagy a környezetünkre?

Ismét azt erősíti az ige, az üldözés jót tett az evangéliumnak, a gyülekezetnek (ApCsel 11,19-26). Mindig az üldözés tesz jót, visz előre. Mert így elviszik másokhoz is a jó hírt. Már egészen Antiókhiáig eljutott az ige. Mi nem szeretjük az üldözést, reklamálunk, és támadjuk az üldözőket. Jogainkért kiáltunk, azonban ezek az emberek lehetőségként élték meg. Előbb mindenütt csak a zsidóknak hirdették a jó hírt, de eljött az idő, amikor nem zsidóknak is elmondták, amit Isten cselekedett. Hirdették az Úr Jézust, Őt állították az emberek elé. Őt igyekeztek bemutatni, megismertetni. Nem dogmákat, törvényeket, hanem az élő Urat hirdették. Jézust kell megismernünk, mert ha igazán látjuk kicsoda Ő, Hozzá fordulunk. Aki az igét olvasva Jézust figyeli, önmagát is meglátja. Az Úr Jézusra tekintve bűnbánatra jutunk. Itt nem olvasták egymás fejére a bűnt, hanem Jézusra nézve mindenki magában látta meg azt. Az ige mindig a saját életemet tárja elém. Ha beletekintek, meglátom magam annak, aki vagyok. Nem fogok mellébeszélni, de felismerem a megoldást is. Az ige elmondja, a Jézusban való hit segít. Ő nem szabályokat ad, nem törvények betartását követeli. Nem kér olyat, amire képtelenek vagyunk. Az Úr Jézus új életet, új természetet ad, ami örömmel cselekszi Isten akaratát. Isten országa nem kényszerről, hanem örömről szól. Aki megtapasztalja a vér bűntörlő, felszabadító erejét, az örömmel követi Jézust. Ez a követés életváltozást hoz létre. Abból is láthatjuk ezt, hogy Antiókhiában keresztyéneknek nevezték a Jézusban hívőket. Elkezdték csúfolni őket, mert látták, hogy Jézushoz hasonlóan élnek. Látják-e Krisztust az életünkben? Észre lehet-e venni, hogy mi másképp élünk, mint a többi ember? Ez a másság vonzó-e? Mert Jézus és a tanítványok nem külső dolgokban, hanem életvitelükben, az élethez való hozzáállásukban különböztek. A hívő és a nem hívő élete között van, kell lennie, látható különbségnek. Van?

 

 

Jézus, nyájas és szelíd

 

1. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm,

 gyer mekedet!

2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!

3. Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak ve-

led!

4. Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.

5. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már keze-

Met!

 

 

Isten áldásával.