|
I |
sten hatalmas győzelmet adott az övéinek (Bír 5,1-31). Megszabadultak Moáb hatalmából. A félelmetes hadvezér is meghalt. Nagy szabadítást éltek át, negyven évig békében éltek, és építhették az országot, az életüket. A győzelem után Bárák és Debóra az Úrnak énekelnek. Nem felejtik el, hogy ki szabadította meg őket. Nem tulajdonítják maguknak a győzelmet. Tudják, Isten segítsége nélkül nem sikerült volna. Azonban ők hitben, az Úr nevében indultak harcba. Mindig hit által van győzelem. Azt jelenti ez, ráállok az Úr szavára. Nemcsak mondom, hogy bízok benne, hanem az adott problémát Istenben való hit által oldom meg. Hiszem, hogy Ő az addig legyőzhetetlennek tartott ellenségtől meg tud szabadítani. Sokszor elmondtuk már, hisszük, hogy az Úr képes győzelmet adni, szabadítani, gyógyítani, de legalább annyiszor elszellemiesítjük, és amikor baj van, emberi módszerekhez folyamodunk. Debóra és Bárák Istenre hangolta magát, az Úr haditervéhez igazodtak. És most hálát adnak. Dicsérik az Urat, és megköszönik Neki a törzsek készségét is.
Jó látni, hogy a harcba szólítás önkéntes alapon megy. Nincs kényszer. Mindenki önként indul a harcba. Isten soha nem kényszerít. Hív az országába, hív a követésére, a harcba, de nekem kell dönteni. Debóra hálás, mert több törzs is önként megy. Meglátják, hogy menni kell, és mennek. Én is önként megyek az Úr után? Azért megyek, mert megláttam kicsoda Ő? Tudom mit tett értem, megtapasztaltam bűnösök iránti szeretetét és kegyelmét. Azért megyek, mert tudom, hogy Jézus oldalán a helyem, és mellette valóban a helyemen vagyok. Jézus az élet, és ha Őt követem, az életet követem. Több törzs is elindult, pedig tudták, ez veszélyes. Aki harcba megy meg is halhat.
Épp ezért voltak, akik fontolgatták megéri e? Nagy kísértés, hogy az Úr szolgálatában is azt nézzük, megéri-e. Az Úr nem ezt nézte. Önmagát adta, hogy megmentsen. Nem aranyba és ezüstben gondolkodott, hanem saját életét adta oda. Tudta, nincs más, életért életet kell adni. És az Úr Jézus nem féltette a maga életét, hanem kész volt letenni értem, engedetlen bűnös emberért. Én kész vagyok-e Érte letenni az életem? Vagy csak addig megyek, amíg nem érinti a megélhetésem, a boldogulásom? Az Úr vállalt a kereszten, vállaljuk mi is Őt, a mindennapokban.
Debóra áldást mond azokra, akik Istent szeretik. Mert a lényeg ez, szeretem-e az Urat? Szeretem-e azt az élő Istent, Akitől az életet kaptam? Van-e hála a szívemben, fontosabb-e Ő nekem mindennél? Isten szeretetkapcsolatra hív, azt akarja, hogy szeretetére szeretettel válaszoljak. És aki igazán megismeri Őt az Úr Jézus Krisztusban, szeretni fogja. És ez a szeretet szolgálatra késztet. Amikor átélem, az Úr kegyelmét, szívemet betölti az iránta való szeretet és hála. Megjelenik bennem a Neki való szolgálat vágya. Most már Neki és Érte akarok élni. Aki lehajolt a nagy mélységbe, és fáradtságot nem ismerve kimentett onnan, azt az ember szereti, annak a szavára ad, annak szolgálni akar. Aki az Urat szereti, annak minden javára szolgál, és az növekszik. Az Urat szerető, Őt szolgáló ember élete dinamikusan növekvő élet.
Elterjedt a híre annak, amit az Úr elvégzett Cézáreában (ApCsel 11,1-18). Azt hallották a jeruzsálemi vezetők, hogy a pogányok befogadták az igét. Isten szavát fogadták be, az lett életük iránytűje. Az igéhez és nem emberi rendelésekhez igazodtak. Ezt akarja Isten az Ő szavát, igéjét fogadjuk be az életünkbe. Az ige irányítsa mindennapjainkat. Az ige legyen az életkérdésekben a zsinórmérték. Így van-e ez? Valóban az igét fogadjuk be, vagy az igét is. Gyakran nagyobb jelentősége van a hagyományoknak, az emberi elvárásoknak, mint az Úr szavának.
Péter bátran bizonyságot tesz, elmondja, itt Isten volt a kezdeményező. Péternek esze ágában sem volt Kornéliuszhoz menni. Az Úr Jézus ment el érte és vitte Cézáreába. Nem is olyan könnyen értette meg mit akar tőle az Úr. Háromszor is leszállt a lepedő, és még azt követően is a Lélek utasítására volt szüksége. A Szent Lélek indította az apostolt, határozottan felszólította: Menj velük! És Péter engedett a Lélek szavának. Én is engedek Neki? Ha nem értem is világosan, de a Lélek indít, menjek! Menjek és vigyem azt, amit az Úr rám bízott. Mondjam el, amit megismertem az evangéliumból. A jó hírt a tanítványok által viszi a világba az Úr. A mi feladatunk, hogy éljük és mondjuk, ott ahol vagyunk.
Amikor megértjük az Úr üzenetét, ne tétovázzunk. Induljunk, mert az idők gonoszak, és a lehetőség elmúlik. Az evangélium örök élet vagy örök halál kérdése. A világ legfontosabb híre, az Úr Jézus Krisztusról szóló üzenet. Sokféle hírrel találkozunk ma, de nincs fontosabb a keresztről szóló beszédnél. A kereszten dől el az életünk, ott kaphatunk kegyelmet, és lehetünk új és más emberekké.
Isten megkészítette Péter számára a terepet. Összehangolta őt és Kornéliusz századost, mégpedig imádság által. Csodálatos lehetőség az imádkozás. Péter bizonyságtételét a Szent Lélek kitöltése pecsételte meg. Isten a nem zsidóknak is ugyanazokat a lehetőségeket és ajándékokat adta. Az evangélium kilép a zsidóság területéről és elindul világ körüli útjára. Mindenki hallja meg, és döntsön, ez a cél. Mert Isten eljuttatja a kegyelme üzenetét az emberekhez, azonban aki hallja, annak kell mellette dönteni. Egész életünket kéri az Úr. Nem csupán valamit, egy darabkát a szívünkből, hanem az egész szívünket. Aki vágyakozik az Úr ismeretére, aki kér Tőle az meg is kapja. Kornéliusz kereste Istent, meg akarta Őt igazán ismerni. Nem volt elég neki, ahogy addig eljutott, ezért Isten tovább vezette. Megismertette Önmagát Krisztusban. Ennek a századosnak Krisztust kellett megismernie, mert Ő az élet. Minden embernek Jézushoz kell eljutni, mert Általa van bűneink bocsánata és az örök élet.
Ó, könyörgést meghallgató
1. Ó, könyörgést meghallgató Édes Atya, mindenható, Ha lelkem hozzád emelkedik, És
a buzgóság szárnyain, :/: Ajakim óhajtásain Elődbe érvén, reménykedik: Érzem, hogy
az örök élet Már e földön az enyém lett.
2. Ha örömmel gerjedezem És rebegni igyekezem, Tetőled mennyi áldást vészek! Fel-
tekintvén rád, Atyámra, :/: Könny csordul már az orcámra; Azáltal olyan újjá lészek, Mint
a plánta, mikor arra Harmatcseppet szülsz hajnalra.
3. Ha szívemet bánat járja, Szemem keserűség árja: Előtted való zokogásom; Titkon aj-
tómat behajtva :/: És magánosan sóhajtva Akkor is édes újulásom, Mert minden köny-
nyűvel, jajjal Könnyebbül sorsom egy bajjal.
4. Ha templomban megjelenek, Ahol összesereglenek, Felséges neved imádói: Velük
együtt fohászkodva :/: Úgy tetszik, mintha vigadva Ott volnék, hol a menny lakói A te ki -
rályi székednek Előtte letelepednek.
5. Te, ki a szív mozdulásit, Mint a vizeknek folyásit, Szabadon hajtod ide s tova, Neveld
ezt az érzést bennem, :/: És taníts jól könyörgenem; Majd egyszer pedig, Mennyek ura,
Vigy be az egek egébe, Imádásod szent helyébe.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése