Az Úr keres

 

I

sten megerősítette Gedont és a vele levő népet a katona álma által (Bír 7,15-25). Kijelentette az Úr, hogy Gedeonnak adta a győzelmet. Ez már megfelelő lökést és bátorságot ad. Erre lehet építeni. A csata még meg sem kezdődött, de már eldőlt. Istennél van a győzelem. Isten szavának a támogatásával könnyű harcba menni. Mert ellenség mindig van. A gonosz Isten népét el akarja pusztítani, de Isten nem hagyja ma sem magára. Nem vagyunk egyedül, az élő Isten támogat a bűn, a gonosz elleni harcban. Azt mondja nekünk is, kezedbe adom ellenségedet, csak nézz a keresztre. Ott meglátod, hogy a sátán le van győzve. Ha onnan tovább indulsz a sírhoz, szembesülsz Jézus feltámadásával. Élő, győztes Urad van, ne félj! Ne félj, csak bízz Benne, Ő a győztes.

Gedeon amikor meghallja az álom jelentését, azonnal leborul imádkozni. Ez az első, az imádság. Mi mit teszünk? Nekünk is az ima az első? Amikor nem látunk világosan, imádkozunk, vezetést kérünk? Amikor megjön a válasz, hálás a szívünk? Gedeon hálát adott Istennek a megerősítésért. Eltűntek a kételyei, tudja, mit kell tennie. Embereinek határozottan mondja: Keljetek föl, mert kezetekbe adta az Úr Midján táborát! Isten a kezünkbe adta a győzelmet, így hát harcra fel. Nem lehet tovább várni, tétovázni. Indulni kell a harcba.

Gedeon megkapja a haditervet és aszerint cselekszik. Fegyverük más, mint Midjáné. Isten népe nem a világ fegyvereit használja, és nem úgy harcol, mint ők. A fegyverek, korsó, fáklya, kürt. Ima, ige, és a Lélek ereje, ezek a mi fegyvereink. És ezek a fegyverek kéznél vannak, rajtunk áll használjuk e-őket.

Az Úrért és Gedeonért, hangzott a kiáltás. Nem magánügy ez, nem emberi indíttatásból történik, hanem Isten nevéért szállnak harcba. Az Úr nevébe vetett hit által kitörnek az elnyomásból. Felismerik, Isten gyermeke lehet szabad. De nekik kell szembeszállni mindazzal, ami eddig a hatalmában tartott. Harcba kell szállni a bálványokkal, a bűnnel, a megkötözöttségekkel, a világ gondolatával. Ez a harc imádságban és az igére építve megy végbe. Felismertük már, hogy nem szükséges rabként élni? Lehetünk szabadok! Az Úr Jézus azért jött, hogy szabaddá tegyen. Ehhez meg kell hallanunk a hangját, és el kell indulni, követni Őt.

Robog a vonat, újabb állomásokra érkezik meg a jó hír (ApCsel 13,13-22). A szabadító üzenet egyre több embert ér el. Egyre többen hallják, van egy élő Isten, Aki teremtette a világot. Nem véletlenül vagyunk, és ez az Isten emberré lett Jézus Krisztusban. Azért történt mindez, hogy meglássuk, eddigi isteneink, vallási kultuszaink csak bálványok, tönkretesznek, rabságba taszítanak. Azonban Isten meg akar szabadítani. Kijelenti magát mindazoknak, akik hittel keresik, akik vágyakoznak megismerni Őt. Isten mindenkinek ad jelzést. Meghallom, komolyan veszem? Addig kell leborulni Előtte, amíg le tudunk borulni, amíg értjük az ige üzenetét. Ne halogassunk, hanem bízzuk életünk az Úr Jézus Krisztusra. Kezdjünk el, akarata szerint élni. Mert nem új szokások megtartásáról van itt szó, hanem egy egészen újfajta életről. Olyan életet kaphatunk, amire odafigyelnek, ami másokat is vonzhat.

Tovább megy a csapat, viszik Jézust, az Urat. Kis létszám, egyszerű emberek, de a legnagyobb kincs birtokában vannak, és ezt igyekeznek megosztani másokkal. Az evangélium a világ legértékesebb kincse. Ez van ránk bízva. Drága kincs írja majd Pál Timóteusnak. Ezt vihetjük magunkkal és adhatjuk tovább. Azonban ez a létszám is csökken, János Márk visszafordul. Nincs megírva miért tette. De valószínű nem tudta tovább vállalni. Még nem volt egy ilyen útra felkészülve. Még nem tudja vállalni mindazt, amivel a missziói út jár. Miből gondolom? Mert nem is Antiókhiába a kibocsátó gyülekezetbe tért vissza, hanem Jeruzsálembe. Még nem jött el az ideje, nem volt felkészülve. Akkor miért ment? Mert hívták, kicsit rá is beszélték, és ennek nem tudott ellenállni. Mindez azt üzeni, mindennek rendelt ideje van, a szolgálatnak is. Ki kell várni, amíg az Úr elhív, majd felkészít. A megtérés után azonnal még nem vagyunk alkalmasak missziói munkára. Be kell iratkozni az Úr iskolájába.

Antiókhiában is a zsinagógát keresik elsőként fel. Azonban itt sem rohanja le őket Pál, hanem megvárja, amíg szót kapnak. Megvárja, hogy legyenek, akik akarják hallani a rá bízott üzenetet. Amikor szót kap, az ószövetségből indul, igei alapozást ad bizonyságtételének. Rámutat, hogy amiről vallást tesz, az az igéből fakad. Isten cselekszik. Az újszövetség az ószövetség folytatása. Bizonyságtételünknek mindig az ige kőszikláján kell állni, mert magában nem is tud megállni. Minden Istenről beszél, mert igazi változás Tőle indul. Pál Izráel Istenének nevében munkálkodik. Ő küldte, meg kell látni a hallgatónak, hogy Jézus Isten Fia. Amikor Jézusról van szó, Istenről van szó. Jézusban az élő Istennel, atyáik Istenével találkozhatnak. Istennek üzenete van számukra.

Megtudjuk, Isten szíve szerint való embereket keres. Ki a szíve szerint való? Az, aki teljesíti akaratát. Aki teljes mértékben Neki adja a szívét, és kérdezi, mit akarsz Uram, hogy cselekedjem? Isten ma is keresi az ilyen személyeket, mert aki az Ő akaratát teljesíti, az nemet mond magára. Az megtagadja magát, felveszi a keresztet, és úgy követi Jézust. Mert Ő az, aki valóban és teljes mértékben Isten szíve szerinti férfi. Őbenne gyönyörködött az Úr. Miért? Mert kész volt végrehajtani Isten akaratát. Nem a maga javát kereste, hanem megalázva magát szolgált az elveszett bűnös embernek és érte meghalt a kereszten. Nem ennek a világnak a kínálatára figyelt, nem azokat akarta megszerezni. Ő adott a világnak, saját életét, és bűnbocsánata által új lehetőségeket. Az Úr Jézus arra hív el, hogy minden akaratát teljesítsük. Azt tegyük, amit mond, és úgy éljünk, ahogyan bemutatta. Azt kéri, mindig az Ő nyomába maradjunk meg.

 

AKI ÉRTEM MEGNYÍLTÁL

 

1.  

Aki értem megnyíltál,

Rejts el, ó, örök Kőszál!

Az a víz s a drága vér,

Melyet ontál bűnömér’,

Gyógyír légyen lelkemnek,

Bűntől s vádtól mentsen meg!

2.  

Törvényednek eleget

Bűnös ember nem tehet.

Buzgóságom égne bár,

S folyna könnyem, mint az ár;

Elégtételt az nem ad,

Csak Te válthatsz meg magad.

3.  

Jövök, semmit nem hozva,

Keresztedbe fogódzva,

Meztelen, hogy felruházz,

Árván, bízva, hogy megszánsz.

Nem hagy a bűn pihenést,

Mosd le, ó, mert megemészt!

4.  

Ha bevégzem életem,

És lezárul már szemem,

Ismeretlen bár az út,

Lelkem Hozzád, mennybe jut.

Aki értem megnyíltál,

Rejts el, ó, örök Kőszál!

 

Isten áldásával.