A Lélek munkálkodik

G

edeon még elhárította magától a királyságot, de az egyik fia, Abimelek már maga akart Sikem királya lenni (Bír 9,1-49). Ő már nem Istent tartotta a nép királyának, nem az Ő uralmára vágyott, hanem ő maga akart uralomra törni. Nem kérdezi Istent, hanem enged a saját kívánságának. Amikor a kívánság, a régi természet vezérel, abból mindig probléma támad. Sok ember hal meg egy személy nagyravágyása következtében. Amikor nem Isten tölti be a szívünket, és nem alázzuk meg Előtte magunkat sok szenvedés történik. Jó, ha meglátjuk Isten országában nem az a rend, nem az a mozgató erő, ami a világban. Isten gyermeke leborul az Úr előtt, és engedi, hogy Ő uralkodjon, és az Ő akarata valósuljon meg. Elcsendesedve vizsgáljuk meg szívünket milyen indulat és vágy uralkodik benne.

Azt is látnunk kell maga a nép is felelős, mert ők választanak maguknak királyt. Milyen jónak, demokratikusnak tűnik, majd mi királyt választunk magunknak. Azonban amikor Isten népe maga választ, és nem az Úrtól kéri és várja a vezetőt, minden összegabalyodik. Miért? Mert mi azt nézzük, ami a szemünk előtt van, tehát emberi mérce alapján választunk. Isten azonban azt nézi, ami a szívben van. Isten mindig figyelmeztet, ne csak a külsőre figyeljünk, hanem a belső tartalomra is. Az a lényeg, ami belül van. Ismeri-e, szereti-e az a másik az Urat? Neki szolgál, vagy csak önmagának.

Gedeon ugyan az uralkodást elutasította, ezen a területen győzedelmeskedett. Azonban a test vágyainak nem tudott ellenállni. Sok feleséget vett, általuk a bálványimádás is betört az életébe. Már a bálványkultusz szokásai alakították. Így azután az Úr szavától teljes mértékben eltért. Az Úr szava helyett a test szavára hallgatott. Amikor így teszünk, annak mindig következménye van. A sok kapcsolata közül az egyikből született Abimelek, mennyi fájdalom, mennyi nyomorúság származott belőle. Vigyük testünket is az Úr Jézus uralma alá. Ne engedjük, hogy vágyaink irányítsanak, hanem engedelmeskedjünk az igének. Ma is sok probléma származik abból, hogy a férfi nő kapcsolatot nem Isten akarata hatja át. Ma már nem mindenki rendeli az ige fegyelme alá életének ezt a területét.

A Szentlélek hatalmas munkába fogott, és Pál és Barnabás az eszköze (ApCsel 14,8-15,5). Megy a Lélek és egyre több embert ragad meg. Hatalmas dolgok mennek végbe, és egyre többen élik át, a feltámadott Jézus erejét. Mert a Lélek Jézusról tesz bizonyságot. Ráirányítja a tekinteteket, és Benne való hitet hoz létre. A Lélek munkálkodik, de hatása a hitünkön keresztül lesz valósággá.

A bántalmazások is előre lendítik Pált, ő nem a meghátrálás embere, hanem a hité, ami által győzelmet arat. Viszi az evangéliumot, és ahol hittel fogadják, ott gyógyulás, szabadulás megy végbe. Lisztrába is eljut, és ott egy lábával tehetetlen ember is hallgatja az apostolt. Ahogy hallgatja, meglátja, hogy Pálban Isten hatalma érkezett meg hozzájuk, így már nincs lehetetlen. Ez az ember eddig úgy gondolta élete nem vehet más irányt, mindig sánta fog maradni. Az igét hallgatva azonban hit támadt benne, rádöbbent, hogy megváltozhat az élete, Meggyógyulhat, és egy új kezdődhet el.

Itt fel kell tenni a kérdést, hogyan hallgatom az istentiszteleteket? Hogyan olvasom a Bibliát? Úgy, hogy hit keletkezik a szívemben? Olyan hit, ami erővé válik, és rádöbbenek, hogy az eddig lehetetlennek tartott dolog lehetségessé válik? Az Úr Jézusba vetett hit által bennünk is változás mehet végbe. Az eddig mozdulatlan életünk lendületbe jöhet.

Az apostol látja, hogy az igehirdetés hitet hozott létre a sántában. Nem véletlenül írja majd, hogy a hit, hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Megtapasztalta mindezt. Ha nyitott szívvel és érdeklődve hallgatom az Úr szavát, hit támad bennem. egy mustármagnyi hit, és már nagy eredménye lesz. Az Úr Jézus is azt mondta, ha annyi hitünk lenne, mint a mustármag. Nem a hit mennyisége, hanem az ereje a lényeges.

Ennek az embernek volt hite ahhoz, hogy meggyógyuljon. Milyen hite volt? Engedelmes. Amit mondott Pál azt megtette. Talpra ugrott, amikor ezt parancsolta Pál. Isten hatalma engedelmesség által működik. Hiszem, hogy amit mond, az megtörténik, és ezért megteszem. Ez a gyógyulás lehetőséget ad a bizonyságtételre. Előbb azonban rá kell mutatni, hogy ők is emberek. Pál elhárítja az emberek imádatát, rámutat, hogy az élő Isten, aki teremtett, vitte végbe a gyógyulást. Nincs Hozzá fogható. Azért történt a gyógyulás, hogy megismerjék Istent, és megtérjenek Hozzá. A megtérés azt jelenti, eddigi hiábavaló életüktől, szokásaiktól, bálványaiktól elfordulnak, és Istenre hallgatnak.

A Lélek munkája ellenségeket is előhoz. Nem csak hitre jutó emberekkel találkoznak, hanem gyűlölettel is. Vannak, akik ellene támadnak az Úr nevének. Mert az evangélium megélése mindig üldözéssel is jár. Pált megkövezik. Teljesen az Úr Jézus útját járja az apostol. Mert miért ítélik halálra? Valami gonosz tett véget? Nem, meggyógyít egy embert, és sokak élete megváltozik. Az élő Istenben hisznek, és Jézus tanítványai lesznek. Ezt azonban képtelenek elviselni.

Azt gondolták Pál meghalt, vége ennek a hitnek. De az Úr másképp gondolta. Tanítványok körbeveszik, nem hagyják magára, valószínűleg imádkoznak érte. Mert Isten az imádságot csodálatos lehetőségként adta övéinek. Használjuk? Mire használjuk? Istennek panaszkodunk imádság címén, vagy hittel kérjük beavatkozását? Hisszük, hogy Isten még az ilyen helyzetet is jóra tudja fordítani? Ezek hitték, hogy az Úrnak még terve van vele. Azt ígérte Pálnak, hogy a császárig fog eljutni az evangéliummal. Még nem jutott el oda, ezért nem halhat meg. És ezért imádkoznak a tanítványok. Isten ígéretén alapszik az imádságuk. Mi is az igére alapozva imádkozzunk! Kapaszkodjunk az ígéretekbe!

Megdöbbentő, hogy Pál, amikor talpra áll visszamegy az őt megkövezők közé. Krisztusi magatartást mutat fel. Nem az életét menti, hanem fontos, hogy lássák az Úr hatalmát. Mindenki lássa meg Jézus valóban feltámadt és él. Hirdeti tovább az evangéliumot. Bizonyságot tesz arról is, hogy sok nyomorúságon át kell Isten országába bemennünk. Ez bizony nagyon ellentétes a mi elképzelésünkkel, a jóléti teológiával. Isten gyermekei nyomorúságon át vonulnak, de az Úr velük van. Nem egyedül megyünk végig a nyomorúságon. És ebben a helyzetben is megélhetjük az evangéliumot.

Visszatérnek Antiókhiába, a kibocsátó gyülekezetbe, majd onnan felmennek Jeruzsálembe. Ott elbeszélik mi tett velük Isten. Nem a maguk munkájáról, hanem a Lélekéről beszélnek. Bármerre mennek, az Úr Jézusra mutatnak rá.

 

 

Isten élő Lelke jöjj

 

1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel,

küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel,

küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön

lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj!

Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

 

Isten áldásával.