Örvendezve tovább

 

A

z utolsó fejezetet olvastuk Mózes negyedik könyvében, amiben Manassé törzsének fiai állnak Mózes elé, védeni akarják az örökségüket (4Móz 36,1-13). Úgy látják, ha egy családban csak lányok vannak, amikor férjhez mennek, magukkal viszik a földterületet is, így törzs földterülete csökkenni fog. Ebből látszik, hogy itt nem a szülőktől kapott örökségről van szó, hanem az Istentől kapottról. Hiszen egy-egy törzs a területét Istentől kapta ajándékba. Már itt világosan látható, Isten ajándékozó Isten. Az ajándékra vigyázni kell. Az a földterület a törzsé, és annak tagjai vigyáznak rá. Vigyázzunk az Úrtól kapott ajándékainkra. Elsősorban a kegyelemre, és mindarra, ami ebből árad az életünkre.

Még ezt a dolgot is oda lehet vinni az Úr elé. Nincs harag, mérgelődés, bosszankodás. Elmondják Mózesnek a problémát, Ő pedig feltárja az Úr előtt. Mózes Isten akarata szerint dönt. Elkérte Istentől a választ. És ebből megtanulhatjuk, minden problémára van válasz az Úr előtt. Mindent odavihetünk Urunkhoz? De vajon odavisszük-e? Isten olyan megoldást ad, ami jó a törzsnek is, és annak a családnak is, amelyik Hozzá fordult. Ezért ők elfogadják Isten akaratát.

Mózes könyve véget ért, de kezdődik egy másik, a Bírák könyve. Istennek nemcsak annyi üzenete van, amit az előző könyvben elénk tárt. Minden napra van üzenet, és minden napra van friss táplálék. Mert Isten országában a konzerv nem ismeretes. És nem is elég csak egy héten egyszer táplálkozni, ezt mindennap meg kell tenni. Ő pedig biztosítja az élelmet. Senki sem mondhatja, nincs mit ennem. Az ige mindennap és mindenkor rendelkezésünkre áll. Sőt most az internet, a rádió, és a tévé révén sok táplálékhoz juthatunk. És azt az igei alkalmat, amelyik táplál, még vissza is hallgathatjuk. Mert nemcsak bőséget és széles választékot jelent a sok közzétett anyag, hanem azt is, mivel rögzítve megismételhető.

A Bírák könyve első ránézésre jól kezdődik. Izráel fiai megkérdezik az Urat (Bír 1,1-36). És ez nagyon jó, hiszen legtöbbször meg sem kérdezzük Őt. Megyünk a saját elképzeléseink szerint. De ők megkérdezték Istent. Sőt az is világos, tudják mi Isten akarata. Nem kérdés, el kell foglalni Kánaán földjét, birtokba kell venni az Úrtól kapott területet. Amiben nem látnak világosan, ki kezdje el a harcot. És ezt is megkérdezik. Nem ők beszélik át, vagy sorsolnak, hanem kérdeznek. Ez alapján világossá válik, Isten beszél. Ha beszél, akkor lehet Vele beszélni. Ha tud szólni, kérdezzük és válaszol. Hisszük mi, hogy Isten beszél? Tulajdonképpen ez nem is hit kérdése, mert az Úr Jézus Krisztus által emberré lett, így mindenki személyesen hallhatta Őt. Szót hallottak a szájából. És ha valakinek kételyei vannak, annak maga az Úr mondja, aki engem hallgat, az Atyát hallgat..  Így azután bármilyen kérdésünk vagy kételyünk legyen, azt keressük, mit mond Jézus. Nem kell spekulálni, sem az érzéseinkre hallgatni, csak hitelt adni Isten szavának.

Az Úr világosan megmondja, Júda vonuljon elsőnek. Milyen dologban is ad útmutatást. Segít, hogy el ne tévedjünk. Azonban úgy tűnik Júda hite nincs magaslatokon. Nem mer egyedül Isten szavára építeni. Nem mer egyedül elindulni. Pedig ha az Úr azt mondta, ők menjenek elsőként, az azt is jelenti, maga az Úr megy velük. De nekik ez nem elég. Emberi segítségre és biztosítékra vágynak. Nekünk elég Isten szava? Elég az Ő segítsége? Útitárs nekünk az Úr? Hát nem mi is így vagyunk gyakran, ha nincs, mellettünk ember egyedül érezzük magunkat. Ha nincsenek a megszokott dolgaink, nem elérhető a világháló, nyugtalanok vagyunk. Ki az, akinek elég a Bibliája, félrevonul vele, és elvan, mert átéli, hogy ilyenkor magával a feltámadott Úrral van kettesben? Elég nekem az Úr? Simeon elment és segített Júdának. Úgy gondolták a létszámfölény majd segíti őket. Az erődemonstráció sikert ad.

Azt olvassuk, a sikert Isten jelenléte adta. Az Úr Júdával volt, ezért tudta birtokba venni a hegyvidéket. De valami probléma történt, hisz a völgyet képtelenek voltak elfoglalni. Már a megfélemlítés sem jelent győzelmet. Magyarázkodásnak tűnik, és kifogásnak, hogy vas harci kocsijaik voltak az ott élőknek. Más lehet itt a probléma. Mert mi mindent meg tudunk magyarázni, nagyon jól fel tudjuk menteni magunkat. Mi lehet a probléma? A hit hiánya. Miért? Mert olyan furcsán és ellentmondásosan hangzik, hogy az Úr Júdával volt, de a völgyet mégsem tudták birtokba venni. Ha az Úr velük volt, ekkor ez egy legyőzhetetlen armada. Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? És mégis kudarc. Miért?

Úgy tűnik nem jól ismerték Istent. Úgy gondolták a hegyekben Ő az Úr, de a völgyben már nem. Ott a modern technika ad győzelmet. Hányszor mi is így gondolkodunk. Van amiben Isten tud segíteni, van amiben nem. Vannak olyan területek, amiben nekünk is korunk technikájára kell támaszkodnunk. Valóban így van ez? Az ige teljes bizalmat kér. Azt végzi el bennünk, higgyük, hogy Isten úr a völgyben is. Jelen van a mélységekben is, Azt se baj ha tudjuk, Isten a mi technikánk felett áll. Ne rémüljünk meg, amikor az ellenséget modernebb felszereléssel látjuk. Nekünk nem azt kell átvennünk, hanem mindig bízzunk az Úrban, A vas szekerek hitpróbák. Hiszem-e, hogy ezek nélkül is győzhetek? Mert a győzelmet az Úr adja.

István halála után beindul a nagy üldözés (ApCsel 8,1-40). A gonosz akcióba lendül, teljes mértékben le akarja törölni az egyházat a térképről. Úgy véli, ha gyorsan és nagy erővel nekik ront, félelmükben elmenekülnek, meghúzódnak, és elhal ez a kezdeményezés. Gonosz nem tudja, hogy nem emberi mozgalom ez, maga a feltámadott és élő Úr áll mögötte. Az Ő akarta valósul meg az egyház által. És az Úr az üldözést is javára tudja fordítani. Az üldözés jó eszköz, kimozdítja Isten népét, és küldetésük betöltéséhez segíti. Isten népének és az evangéliumnak nem az üldözés az ellensége, hanem a jólét! Ez akkor is így van, ha panaszkodunk, ha mindenkinek azt mondjuk, jaj, bántanak, elnyomnak, üldöznek. Azonban az Úr ezt használja fel, hogy a jó hír sokakhoz eljusson. A jólét helyhez köt, ellangyosít. Nem arra kaptak a tanítványok felhatalmazást, hogy jól érezzék magukat egy településen, és ott maradjanak jólétben, luxusban. Nem, hanem arra, hogy mozgásban legyenek, hirdessék a jó hírt. Tegyenek bizonyságot. És ez valósul meg az első fejezetben. Itt nincs nyafogás. Nincs önsajnálat, sem reklamáció. Uram, mi ez, most rosszabb lett az életem, elmaradtak a jól megszokott kényelmi eszközök, felborult a napirendem? Szent Lélek Isten könyörülj, és ébressz, mozdíts meg minket!

Az ige eljut Samáriába is, és hatalmasan munkálkodik. Fülöp Krisztust hirdeti, és átélik a varázsló rabságából a felszabadulást. Mert Krisztus szabadít, az emberi hatalom megkötöz. Elkápráztathat a világ, de rabbá tesz. Az Úr azonban felszabadít. Hogyan megy végbe a szabadulás? Fülöp Krisztust állítja eléjük, Őreá mutat. Simon magát állította az emberek elé, Fülöp Krisztust. Mindig ott van az igazság, ahol Krisztust állítják középpontba.

Nagy ébredés indult Samáriában, és amikor nagyon beindul a gyülekezet, Isten Lelke elviszi Fülöpöt. Így védi, nehogy végül magának tulajdonítsa az eredményt. Egy járatlan, elhagyott útra küldi Őt az Úr. És Ő engedelmesen megy. Nem mondja, ennyi munkát nem hagyhatok itt. Uram, ez nagy ébredés! Hova mehetnék? Ráadásul egy pusztai, néptelen útra. Mit csináljak ott. Fülöp engedelmeskedik. Menjünk mi is így, mint ő, oda, ahová küld az Úr!

Fülöp találkozik egy a városból kifelé tartó sérült emberrel. Azonban az Úrnak terve van vele, ezért küldi Fülöpöt utána. Ez az ember keres, valami másra, többre vágyakozik, mint eddig. Pedig a világ sok mindent megadott neki, miniszter. Mégis boldogtalan. Mi van a szép ruhánk, a jó pozíciónk, a titulusunk mögött? Nem kiürült szív, és boldogtalan élet található? Azonban Isen utánunk jön, megszólít. Hogyan? Az ige által. Ez az ember Bibliát olvas a kocsin. Utazás közben is olvas, mert olyan szomjas a szíve. Minél hamarabb szeretne választ találni, szeretne Istenre találni.

Az igéből Fülöp útmutatása által megtudja, Isten már adott választ és megoldást neki is. Elküldte Krisztust, Aki érte adta életét. Fontos megkérdezni magunktól, értem-e, amit olvasok? És ha nem értem, mit teszek? Félreteszem, ezzel se megyek semmire, vagy tovább keresek? Esetleg megkérdezik egy hitben előttem járót, segítsen megérteni. A szerecsen nem adta fel, és ezért kapott választ. A válasz Jézus a Krisztus. Ma sincs más válasz. Ma sem oldódik meg másként az életünk, csakis Jézus által. A külső dolgok nem változtak, mégis örömmel megy tovább az úton. Miért? Mert Krisztussal megy. Aki Krisztussal megy tovább, az örömöt visz magával.

 

 

 

Itt állok jászolod felett

 

1. Itt állok jászolod felett, ó Jézusom, szerelmem, :/: Eljöttem, elhoztam neked, amit ke-

zedből nyertem: Vedd elmém, lelkem és szívem, Hadd adjam néked mindenem, Hogy

kedves légyek néked!

2. Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél, :/: Még rólad mit sem tudtam

én: tulajdonoddá tettél; Még meg sem formált két kezed, Már elválasztál engemet, Hogy

társam légy e földön.

3. Halálban, éjben vártam én: fölkelt a nap rám véled. :/: Terólad ömlik rám a fény: a bé -

ke, boldog élet, A lélek ékességei; Belőlük hitnek mennyei szent tisztasága árad.

4. Csak nézlek boldog szívvel és nem győzlek nézni téged, :/: Szóm és erőm mind oly

kevés, hogy elmondhassa néked: Bár felfoghatna tégedet Az emberszív és ismeret,

Hogy megfejthesse titkod!

5. Megváltóm, egy kérésemet nem vetheted meg nékem: :/: Hogy szívem mélyén tége-

det hordozhatlak, remélem, És bölcsőd, szállásod leszek; Jövel hát, tölts el engemet

Magaddal: nagy örömmel!

 

 

Isten áldásával.