Isten ismeri a szívünket

 

A

bimeleken keresztül megláthatjuk mi is van az Isten nélkül boldogulni akaró ember szívében (Bír 9,50-57). Ennek az embernek az élete kiábrándít abból a hiedelemből, hogy az ember jó. Világosan látjuk, romlott, bűnös az ember. Isten mindent megtesz érte, hiszen Abimelek is olyan  közegben élt, ahol hallott az Úrról. Maga is megtapasztalta apjának, Gedeonnak hatalmas győzelmét Midján felett. Isten senkit nem hagy bizonyság nélkül. Valamilyen formában mindenkinek jelez. Bizonyára hallott Isten hatalmas szabadításáról, de ő nem engedte, hogy saját életét is legyőzze az Úr. Ő nem akarta Istent szolgálni. Így azután szolgálta régi természetét, a vágyait, és általuk a gonoszt. Mert amikor a szabadságunkra hivatkozva nem akarunk Istennek szolgálni, rabok maradunk. Mert születésünktől a bűn és önmagunk rabjai vagyunk. Akit azonban az Úr megszabadít, az valóban szabad lesz Az Úr Jézust követve éljük meg a legnagyobb szabadságot. Ő semmit nem kényszerít ránk.

Isten minket is keres, rengeteg jelzést ad magáról, de vajon meglátjuk-e ezeket. És nem is elég meglátni, hanem meg kell hódolnunk az Úr előtt. Miért? Mert ha nem tesszük, a magunk természete alapján élünk, és ez sodor az árral. Másoktól veszi a mintát. Azt gondoljuk, minden rendben van, de egyre- másra jönnek a problémák. Azonban ezekben az időkben is kiálthatunk. A problémák azért is adódnak, hogy Isten közelébe segítsenek. Amikor nem mennek a dolgok, elgondolkodhatunk életünk felől. És, aki ezt úgy teszi meg, mint a tékozló fiú, felismeri a bajok okát. Eljöttem otthonról. Nem Isten jelenlétében élek. A megoldást is megláthatjuk, vissza kell térni Hozzá.

Abimeleket saját hatalmi vágya irányítja. Ő akar uralkodni, és ennek érdekében mindent megtesz. Keresztülgázol másokon, vér és könny jelzi útját. Aki ellenáll neki, azt megöli. Elszabadultak az indulatai, elborítják az ösztönei.  Amikor Isten kimarad, vagy nem engedelmeskedünk amikor megszólít így járunk. Isten azt akarja, hogy az Ő igéjének fegyelme alatt éljünk. Ne mi akarjunk megszerezni pozíciókat, hanem bízzuk magunkat Urunkra. Isten vezetése alatt egészen másként mennek a dolgok. Aki hisz, tudja, Isten megadja, amire szükségünk van. Nem nekünk kell szerezni, hanem elfogadhatjuk az Ő kínálatát. Abimeleknek véget ér az ámokfutása. Ha nem ragadjuk meg az Istentől felkínált lehetőséget, az idő letelik. Addig nyújtsuk az Úr felé kezünket, amíg lehet. Ne várjunk az utolsó esélyre, hanem mindig a most megszólaló igére hallgassunk. Isten is bátorít, amikor így szól: Ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket. Ma, nem holnap, vagy holnapután, hanem ma. A mai nap az Istennel való találkozásra, és az előtte való meghódolásra adatott. A legfontosabb: Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem? Ne halogassuk, hanem tegyük fel Neki ma ezt a kérdést.

Pál és Barnabás felment Jeruzsálembe, és elbeszélte mindazt, amit az Úr tett általuk a pogányok között (ApCsel 15,6-11). Örömmel számoltak be Isten munkájáról. Örömmel mondták el, hogy a pogányok is megtérnek. Nagy öröm ez a hír, mert így alakulhat át az emberiség, ez a világ. Isten a Krisztusban hívő emberek által formálja át a világot. Azonban, sajnos a gonosz is tudja ezt, ezért azonnal közbelép. Viszályt akar szítani a zsidó és a pogány keresztyének között. Azt akarja, hogy egymással harcoljanak, a bűn helyett. Sátán a mai napig megtalálja, hogy teheti hatástalanná Isten gyermekeit. Mert ha Krisztusban vagyunk, illetve ha a Szentlélek által valóban Ő él bennünk, annak meg van a hatása. Ahol Ő jelen van, ott változás megy végbe. De vajon változunk? Kétezer év igei munkája látszik a keresztyéneken? Átalakult a világ az evangélium által? Azt kell mondani, Isten ma is munkálkodik, de kevesen vannak, akikben ez a munka meglátszódik. Sokan hisznek valamiben, de kevesen követik a Krisztust.

Jeruzsálemben vita támadt, mert voltak, akik magukhoz akarták kötni a hívőket. Nem Krisztushoz igazították őket, hanem a törvényhez akarták. Meg kell most érteniük, hogy engedni kell, hogy az Úr formálja az embereket a maga képére. Nem a magunk, nem a közösségünk képére kell alakítani a másik embert. A minta Krisztus. Gyakran itt rontjuk el a dolgokat, magunkhoz akarjuk igazítani a másikat. Mi akarjuk átgyúrni, ahelyett hogy engednénk Isten Lelkét munkálkodni. A Lélek Krisztus képére formál, Őhozzá igazít.

Péter elmondja, hogy Isten őt választotta ki az apostolok közül, hogy a pogányok hallják az evangéliumot és higgyenek. Isten azt akarja, hogy a nem zsidók, a még nem Krisztushoz tartozók is hallják az evangélium igéit. Erre hív el. Mondjuk el, adjuk tovább az evangéliumot. Mert az igét hallva válhatnak hívővé azok, akik még nem azok. Azért szól az ige, hogy higgyünk. Isten szava nem azért jut el hozzánk, hogy lelkünket gyönyörködtesse. Nem irodalmi élményt kíván nyújtani, hanem hitre akar eljuttatni. Az igén keresztül az Úr, élő hitet munkál bennünk. Azt akarja, hogy higgyünk az Úrban, mint Megváltónkban.

Isten ismeri a szíveket, látja, ha szomjasak vagyunk. Aki éhezi és szomjazza az igazságot, azzal azt meg is ismerteti. Nem engedi, hogy szomjan haljunk. Éhezem, szomjazom Isten igazságát? Vágyakozom rá?

Jöhetünk, ahogy vagyunk. Nem az számít milyen a szívünk, mennyire fekete, hanem egy a fontos, szomjazzuk Őt. A szívünket Ő megtisztítja. Csodálatos ígéret hangzik: „ Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, ha vérvörösek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú” (Ézs 1,18). És ez az ígéret az újszövetségben teljesedik ki. Jézus vére tisztít meg. A törvényeskedők igát helyeznek a nyakba, az evangélium hirdetői pedig felszabadítanak az iga alól. Jézus szabadságot ad, az Ő igáját kínálja a világé helyett, de ez az iga segítségünkre van. Nem megterhel, hanem felszabadít.

 

 

Amint vagyok, sok bűn alatt

 

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fo-

gadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztít-

hatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem féle-

lem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakám -

ra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád

magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor

odafent: - Fogadj el, Jézusom!

 

 

Isten áldásával.