Immánuel: Otthon

bimelek királynak tartotta magát, azonban nem azt végezte, amit egy királynak kell (Bír 10,1-5). Csakis a saját hatalmával volt elfoglalva. Izráel érdekeit nem tartotta szem előtt. Nagy kísértés, hogy nem a nép érdekeiben jár el a vezető, hanem csak a saját előnyeire figyel. Honnan tudjuk? Halála után szabadítóra van szükség. Ismét olyan a helyzet, hogy kell valaki, aki által Isten megszabadítja népét. Nemcsak a külső ellenségtől kell megszabadulni, hanem a belsőtől is. Megkötözte őket a félelem és a bálványkultusz.

Tólá a következő bíra, fölkel Izráel megszabadítására. Látja a problémát és odaszánja magát az Úr szolgálatára. Az Úr Jézus arról beszélt, hogy a munka sok, de a munkás kevés. Sokat beszélünk arról, hogy kevés a hívő, kevés a szolgálattevő, de meglátjuk-e, hogy mi is bizonyságot tehetünk. Ahogy Tólá nem várt másra, hanem ő cselekedett, úgy megtehetjük ezt mi is. Sőt, aki igazán szereti és ismeri az Urat, minden külső kényszer nélkül, magától kész bizonyságot tenni. Aki ismeri az Úr kegyelmét, és azt megtapasztalta, beszélni fog róla. A samária asszonynak se mondta senki, hogy beszéljen Jézusról a városban. Mivel ő találkozott Vele, és megtapasztalta kegyelmét, ezt tovább kell adnia. Azt akarja, hogy a többiek is találkozzanak Vele. Pedig a samáriaiak nem kedvelték ezt az asszonyt, ő mégis elmondja a jó hírt. Eljött a Messiás, és itt van. Erre a hírre van ma is szükség.

Ő utána Jáír következett, egymás után két bíra, akikről nincs sok feljegyzés. Valószínűleg azért, mert csak tették a dolgukat. Nem akartak kitűnni, nem ők voltak a lényegesek, hanem Isten népe, és az Úr akarata. Ma is vannak olyan hívők, akikről mindenki tud, akik felhívják magukra a figyelmet. És van olyan is, akit szinte észre sem lehet venni. Ilyen volt Anna is az Úr Jézus születése idején. Csak imádkozott és várta a Krisztust. És ez elég is volt. Ezzel a legtöbbet tette. Várjuk mi is az Urat kitartó imádkozással. Az imádság mindenkinek kéznél van, és a közbenjárás nagyon fontos és erőteljes szolgálat.

Péter bizonyságtétele fantasztikus volt, mindenki az Úr Jézus kegyelme által üdvözül (ApCsel 15,12-21). Ő elvégezte a kereszten az áldozatot, kifizette az árat, nem kell hozzátenni semmit. Mindenki számára Jézus az út az életre. Ő a Megtartó! Pogányok és zsidók egyaránt kegyelemből nyernek életet. Ezt tapasztalta meg Péter. Meg kell tanulni Isten szemével látni a másik hívő embert. Ne azt nézzük ki volt, hanem vegyük komolyan, Isten megtisztította, és már a megtisztított, újjáteremtett embert lássuk.

Péter után Pál és Barnabás számolt be tapasztalatáról. De nem magukról beszéltek, hanem az Úrról. A sok jelet és csodát nem ők végezték, hanem az Úr általuk. Itt nem rajtuk van a hangsúly, hanem a feltámadott Úr Jézus Krisztuson és a Szentlelken. Isten Lelke nélkül Pálék nem indultak volna útnak. A Lélek indította őket, és ők igent mondtak. Így azután eszközökké váltak az Úr kezében.

Isten ma is eszközöket használ az evangélium terjedésében. Kiket? Akik engedelmeskednek a szavának. Azokat használja, akik igent mondanak Neki és készek mindenütt elmondani a rájuk bízott hírt. Mindenki ott lehet az Úr követe, ahová a Gazda állította. A család, a munkahely mind lehetőség a bizonyságtételre. Az a lényeges, hogy mindig Őreá mutassunk. Ne magunkról, hanem mindig Isten életünkben elvégzett munkájáról beszéljünk.

A tanítványok gyűlése mindent az igének vet alá. Amit Péter, és amit Pálék mondtak, azt mérlegre tették Isten igéje alapján. Jakab ezt fogalmazza meg, rámutat, amit hallottak, egyezik az igével. Ez fontos felismerés, ezt nekünk is követnünk kell. Bárkitől hallunk bizonyságot, vagy kapunk tanácsot, ne azért fogadjuk el, mert egy vezető, vagy egy barát mondta. Vizsgáljuk meg a Biblia alapján, hogy valóban egyezik-e Isten akaratával.

Ebből a bizonyságtételből is jól látható, Isten mindazt, amit a gonosz lerombolt az Úr Jézusban helyre akarja állítani. Azért jött el az Úr, hogy elromlott életünket helyreállítsa, illetve megjavítsa az Istennel való kapcsolatunkat. Mert az a legfontosabb, hogy Istennel helyreálljon a kapcsolat. Enélkül nem találjuk meg életünk értelmét, nem találjuk helyünket sem a világban. A kapcsolat által megismerjük Isten szeretetét, megtudjuk, hogy Önmagát adta értünk a kereszten. És ez a legtöbb, ami adható. Isten nem valamit ad, hanem Önmagát.

Lényeges még az a gondolat is, Isten keresi az emberek maradékát. Ő ma is keres, nem akarja, hogy egy ember is azt mondhassa, ő nem hallott Istenről. Keres mindenkit, mert mindenki fontos, mindenkiért az életét adta az Úr Jézus. Minden ember nagy érték az Úr előtt. Az is, akiben mi már nem látunk értéket. Isten előtt mindenkinek drágagyöngy, lehet, hogy némelyek elgurultak, az is megtörténik, hogy sok szennyeződés rakódik a gyöngyre. Azonban a gyöngy a szemét alatt is gyöngy. És Ő azért jött, hogy letisztítsa rólunk a szennyet. Azonban mindezt nekem kell meglátni. Én jövök rá, hogy mesze elgurultam, de megkérhetem az Urat, vegyen kézbe, tisztítson meg, és vigyen haza. Mert az ember helye az Atya házában van. Akkor vagyunk a helyünkön, ha hazataláltunk, ha az Úrral vagyunk. Nem az az érdekes hol vagyunk a világ mércéje szerint, hanem az, hazamentem-e már? Otthon vagyok-e már? Jöjj haza most!

OTT A MESSZE FÖLDÖN

Ott a messze földön árván, hontalan,

Halld meg a kiáltást, fiam, fiam!

Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza,