Hirdessük az evangéliumot!

 

M

idján legyőzése után újabb problémák támadnak (Bír 8,24-35). Nem csupán az ellenség fenyegetése a gond, nem az elnyomás az egyetlen nehéz esemény. Sőt gyakran azt látjuk, hogy az elnyomatás időszaka megedzi a hitet. Egy idő után Isten közelbe szorít a nehéz helyzet. Izráel is az Úrhoz kiáltott szabadításért. Így van az ma is sok esetben. Azonban a győzelem nem mindig jelenti azt, hogy most már nyugodt lesz az élet. Sőt gyakran a béke időszak nagyobb kísértést jelent. Amikor lazább az élet a kísértő még inkább munkálkodik. Az elbukás is gyakran a nyugodt élet idején történik.

Gedeon életében is ezt látjuk. Amíg az ellenséggel kellett harcolni, amíg az elnyomás elleni harc volt a középpontban semmi rendkívüli nem történt. Amikor legyőzték Midjánt megjött az első kísértés, amit még jól tudott kezelni. Királlyá akarták tenni, de ezt elutasította mondván, az Úr legyen a királyuk. Van olyan kísértés, amit könnyedén elhárítunk, bár a hatalom kérdése nem is olyan egyszerű. Amikor jobb körülményeket és pozíciót kínálnak, nem könnyű nemet mondani. Nem mindenki tudja a jobb lehetőséget elutasítani. Különösen, azt, hogy legyen valaki. Elismerjék, felnézzenek rá, ezt nem könnyű elhárítani. Aki az Úr kezébe teszi az életét, csak rá figyel, Neki ad minden dicsőséget képes ilyen helyzetben is jól dönteni.

Sátán újra támad, mégpedig az aranyon keresztül. A pénz, a vagyon a mai napig jó fegyver a gonosz kezében. Amikor az ember elé rakja a ragyogás elvakítja. Még a hívő ember is könnyen elvakulhat tőle. Gedeon is meglátja a sok aranytárgyat, nem tud nekik ellenállni. Pedig ezek a függők pogány istenségeket ábrázoltak ki. Mégis vonzotta őt. Valószínűleg arra gondolt, beolvasztja, más formában használja fel, és akkor már nem bálvány. Nagy csapda ez, nem arra figyelünk, honnan származik a pénz, hanem azt mondjuk, jó célra fordítjuk és akkor minden rendben van.

Gedeon azonban olyan tárgyat készíttetett, ami által Istent akarta kiábrázolni, és ami mindig emlékeztet Gedeon győzelmére. Valahol már megjelenik ő. Igaz, Isten adta a győzelmet, de ott volt Gedeon is, ezt meg kell örökíteni. Évente ünnepet tartanak ott, és amikor hálát adnak Istennek, önkéntelenül megemlékeznek Gedeonról is. Elmondják majd az utókornak, mit tett a hős Gedeon. Nagy csapda, hogy engedünk szívünk vágyainak, és magunknak tulajdonítjuk, ami nem a miénk. Utasítsuk ezt el, és adjunk minden dicsőséget az Úrnak. Istent ne akarjuk kiábrázolni, se ne akarjunk pózolni mellette. Az Úr Jézus soha nem reklámozta magát, mindig az Atyára mutatott, Neki adott hálát.

Gedeont is befolyásolta az a gondolat, úgy kell tenni, ahogyan mások. Igazodjunk a többi nép vezetőinek szokásaihoz. Ha azoknak sok felesége van, miért ne lehetne neki is. Sok baj származik az ilyen gondolkodásból. Isten gyermekét soha nem vezetheti az, hogy mások mit tesznek. Nem minta a nem hívők magatartása. A mi mintánk az Úr. A kérdésünk pedig: Mit tenne Jézus? Ő is másokat követne? A környezethez igazodna, a társadalom szavára hallgatna? Gedeont megítéljük, de magunkat is? Ő a maga korában azon a területen igazodott a világhoz. Mi mely területeken igazodunk? És magunknak miért írjuk jóvá?

Az evangélium gyors menetben, hatalmas erővel halad előre (ApCsel 14,1-7). Azonban Pálék szempontjából nem volt ez diadalmenet. Emberileg nem volt sikeres út, hiszen nem éltették őket, nem kaptak kitüntetéseket, nem vonták be az adott település vezetőségébe. Hirdették az Úr igéjét, voltak, akik befogadták, azonban szinte mindenütt megjelent az ellenállás, a bántás, üldözés. Ennek ellenére öröm volt bennük. Ők nem arra figyeltek, hogyan viszonyulnak az emberek hozzájuk, hanem csak arra, hogyan fogadják az Úr Jézust. Az örömük a feltámadott Úr sikeréből fakadt. Mert siker volt, ha egyetlen ember elfogadta Jézust, mint Megváltót, és elkezdte Őt követni. Maga az Úr is arról tanított, a mennyben egyetlen bűnös megtérése felett nagy öröm van. Van öröm bennünk, amikor valaki hitre jut? És ez jelenti az igazi örömöt. Akkor is örülünk ennek, ha ez  nekünk szenvedést hoz? Nagyszerű látni, Pálék örömmel és Szentlélekkel telnek meg, ezért nem fáradnak bele. Pedig gyakran menekülniük kell, és ők mennek örömmel tovább, mert ott maradt az ige. És ez a lényeg, az ige, a vetőmag, ami ha bekerül a földbe termést fog hozni. Mi van a szívünkben? Mi is tudunk örömmel továbbmenni, akkor is, ha minket nem részesítenek dicséretben? Pál nem sértődik meg, legközelebb is a zsidókat keresi fel elsőként. Nem mondja, ha bántanak, akkor hagyom őket. Megy, mert nekik is hallani kell a jó hírt.

Pálék bátran szóltak a támadások ellenére is. Miért? Mert az Úrra néztek, és Belőle erőt merítettek. Meglátták, hogy Ő maga is átélte a támadásokat, Ő sem kerülte el a szenvedést. Munkásságának a látványa is erősítette őket. Átélték, hogy az Úr ott van és munkálkodik az emberekben. A támadások ellenére is nyílnak a szívek. Az emberek szomjasak az igazságra, a Krisztusra, és ők bizonyságot tesznek Róla. Jó látni, hogy az Úr övéi mellett áll, és amíg veszik az emberek az adást, addig megőriz a támadások közepette, az ellenfelek ellenére is. Hatalmas Urunk van, mindig nézzünk rá!

Támadások azt eredményezik, hogy mozgásban marad az evangélium. Nem telepednek le egy helyen, hanem mennek tovább. Isten ezeket is felhasználja. Az üldözés időszaka jobban segíti az evangélium terjedését, mint a nyugalmas időszak. Amikor tovább kell menniük, viszik az evangéliumot. Nem megpihenni mennek, ami érthető lenne az eddigi fáradság után. Nem, ők ott is igét hirdetnek, ott is Jézusról beszélnek. Majd látni fogjuk milyen jó, hogy hintik a magot, mert Lisztrában jó talajba fog hullani, és amikor ismét erre jár Pál, már egy fiatal tanítványjelölt fogja várni. Mert az elhintett mag által munkálkodik az Úr. Hitelesen írja majd később: „hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással” (2Tim 4,2). Ő maga is hirdette az igét, előállt vele akkor is, ha alkalmatlan az idő. Ikóniumban is az volt, mégis hirdette, mert az ott élőknek hallani kellett az Úr Jézusról. Legyen számunkra is a legfontosabb, az evangélium hirdetése. Ahol vagyunk, ott tegyünk bizonyságot a jó hírről. Annyi rossz hír van, mondjuk, el, mit tett értünk az Úr, és ad lehetőséget új életkezdésre.

 

 

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

 

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem

hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó

békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől

hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekö-

vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig

hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó bé-

kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük

győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se

érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hir-

desd: a Szabadító elközelgetett!

 

 

Isten áldásával.