Bűnbocsánat Jézus neve által

 

M

egdöbbentő mennyire nem tanul Izráel (Bír 3,12-4,24). Nem látják meg, hogy amit az Úr rossznak lát, az nekik is rossz. Nem arról van szó, hogy Isten rossznak lát valamit, mert Ő már túl van rajta, vagy Ő azt nem szereti. Amit Isten rossznak lát az rossz is. Elsősorban az övéinek rossz. Mert mindig a mi szemszögünkből nézi az élet dolgait. Tudja, ha egy úton elindulunk hová is vezet az, mi lesz annak a vége. Többször is előfordult ez már, és mégsem tanulták meg, amit Isten rossznak lát, azt tartsák ők is annak, mert az rossz, az tönkre fogja tenni Istennel való kapcsolatukat, és saját életüket is. De mi megtanultuk? Sok ezredév eltelt már, ismerjük Isten igéjét, kezünkben van a Szentírás, így az is ismeretes, mi az ami bűn, ami rossz Isten előtt. Tudjuk, vagy tudhatnánk mire mondta, hogy nem jó, és mégsem hallgatunk Rá. És mivel nem hallgatunk Rá, ma is az élet pusztulását tapasztaljuk.

Mit lát rossznak az Úr? A pogány népekkel való keveredést, a kultuszuk átvételét, szokásaik követését. De ők ezt nem veszik komolyan, csábítja őket a világ, és úgy gondolkodnak, miért lenne rossz egy másik nép szokása, életgyakorlata? Tapasztaltabbak, mint mi, és ezért tudják is mi a jó, mi az, ami beválik. Azonban Isten a népét az önmagával való élő kapcsolatra, szent életre hívta el. Kezükbe adta igéjét, ami által lefektette egy új élet alapjait. Azonban ők nem akartak világítani, nem akartak Isten dekrétuma szerint élni. Ők bele akartak simulni a többi nép világába. Nyugalmas életet kívántak. Jól szerettek volna élni, nem akartak konfliktusokat. És mégis abba kerültek. Móáb hatalmába jutottak. Mivel elfordultak az Úrtól, Isten megengedte Móáb uralmát felettük. Így megláthatták, hogy a pogány kultusz csábítása által le akarják őket uralni. A világ célja, Isten népét beolvasztani. És ezt úgy próbálja elérni, hogy előbb magához csábítja, majd szolgává teszi. A világ módszere semmit sem változott. A ma embere is belesétált a csapdába, mert letért Isten útjáról. Amikor félretesszük Isten használati utasítását, mindig kiszolgáltatottakká válunk. Fölénk nőnek a szokásaink, a világ termékei, és ezáltal rabok leszünk, és nem szabadok.

Isten azonban ezt is arra használja fel, hogy kiáltsunk, és rádöbbenjünk, van Szabadító. Tizennyolc esztendeig szolgálják Móáb királyát. Nem jönnek rá, hogy Isten nem szolgaságra hívott el. Vajon mi észrevesszük? Vagy szolgáljuk a bűnt, szenvedélyeinket és ezt a világot? Végre eljutnak oda, kiáltani kell! Miért? Mert a kiáltás jelzi, nem jó ez így. Másrészt a tehetetlenségünket is kifejezi. Amikor Istenhez kiáltunk, megvalljuk, nekünk nem megy. Mi nem tudjuk letörni a rabigát.

Ilyenkor az Úr küld szabadítót. Történetünkben Éhúdot küldte, de nekünk már a Fiát, Jézust adja. Nincs más szabadító, csak az Úr Jézus Krisztus. Forduljunk Hozzá bizalommal. Az Ő szabadítása örök. De, ebben a szabadításban meg is kell maradni. Ha nem, akkor újra visszajutunk a bálványokhoz. Ez egy fontos üzenet, meg kell maradni a szabadításban, az új életben. Ismét azt tették, amit rossznak lát az Úr, és Ő újra megkönyörült, és új szabadítót adott. Milyen kegyelmes, és türelmes az Úr. Mennyi lehetőséget ad. Vajon mennyi időnk van még végre komolyan venni Őt? Az engedelmes szolga megtapasztalja, a hatalmas sereg is legyőzhető. Az Úrnak semmi sem lehetetlen. A bűnt, a gonoszt, a bennünk lévő régi természetet halálba kell adni. Pont úgy, ahogyan Kánaán királyát is elpusztították. Az új élet, a szabadság, önmagunk keresztre adásából fakad. Élet, halálból támad. Mert az Új élet feltámadás. Fel pedig csak az támadhat, aki előbb meghalt.

Pétert tovább vezeti az Úr (ApCsel 10,1-48). Ki kell lépnie az eddigi zárt körből, a zsidóságból, a pogányok közé az evangéliummal. Mindenkinek hallani kell Isten győzelmi hírét. Hallani kell, hogy a sátán le van győzve. Nem kötelező továbbra is rabigája alatt gyötrődni. Szabad és lehet győztes, Krisztust magasztaló életet élni.

Most egy római századoshoz vezeti az apostolt az Úr. Ez az ember Cézáreában él. Eljutott az ószövetségi hitre, de vágy van a a szívében Isten jobb megismerésére. Többet akar, ezért szüntelen imádkozik, és az Úr meghallgatja. Üzenetet ad neki, mert azt akarja, eljusson a Krisztusba vetett hitig. Mindebből látható, az Istenben való hit nem elég. Istenben Jézus nélkül nem tudunk hinni. El kell jutni az ószövetségi hittől, a krisztusi hitig és életig. Krisztusban van az élet. Hol tartunk? Ott ahol sokan? Hiszem az Istent? Vagy eljutottam már a feltámadott élő Jézusig? Megismertem már Őt? Annyi lehetőséget ad Isten, azt akarja, hogy a vallásosságtól, az atyáink hagyományaitól eljussunk, az életre való feltámadásig.

Kornéliusznak is Krisztust hirdeti Péter. Krisztust, a Róla szóló üzenetet bízta rá Isten. És ő elmondja, a százados pedig kész meghallgatni. Mai tanítványoknak is van üzenete. Az evangélium ránk van bízva. De mit adunk tovább? Mit mondunk el? A mai világban hirdetjük Krisztust? Minden a felbomlás szélén áll, hirdetjük a Jézusban való hit megoldását? Odaállítjuk az Urat az emberek elé, ne féljetek, van megoldás, és ez a názáreti Jézus?

Kornéliusz hallgatja Pétert, és minden azon múlik, hiszi-e, hogy amit mond, az valóban Isten üzenete. Hogyan jut hitre? Hogyan lesz bizonyossága? Elfogadja, amit Pétertől hall. Ráépít az igére. Péter hirdeti, Jézus nevében való hit által van bűnbocsánat. És ennyi elég. Hidd, hogy Jézus nevéért bűneid meg vannak bocsátva, és Őérte új életed van. Aki hisz Őbenne, ez a lényeg. Hiszek Benne, mint Megváltómban? Átadtam Neki az életemet? Ha igen, bűnbocsánatot, és örök életet kaptam. Természetesen, ebben meg is kell maradnom. Meg kell maradnom a kegyelemben. Kornéliusz megbizonyosodik, hogy övé is a kegyelem, és az üdvösség. Nincs kételye. Nem mondja, de azért én mégsem vagyok zsidó. Isten szava garancia. Garancia nekem az ige? Arra építem hitem és életem, ami a Szentírásban ki van jelentve? Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz, olvassuk majd Pál szavait. Itt a megoldás. Higgy Krisztusban, és üdvözülsz. Adj hitelt az igének!

 

 

 

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

 

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

 

 

Isten áldásával.