Isten hűséges

 

I

sten eligazítást ad az ígéret földjének határán táborozó népének (5Móz 7,1-26). Tele vannak feszültséggel, eljött az ideje a honfoglalásnak. Még egy kis idő és birtokba vehetik a földet. Most már készülnek erre a pillanatra. A felkészülést Isten tartja nekik. Elmondja, mihez tartsák majd magukat, amikor birtokba veszik az ajándékba kapott földet. Ők nem egy nép a sok közül, hanem Isten választott és elhívott népe. Ezt Isten mai gyermekeinek sem szabad elfelejtenie. Isten Krisztusban elhívott gyermekei vagyunk. Mindez azt jelenti, nem igazodhatunk mások szokásaihoz, egyedül Isten akaratához kell magunkat tartani. Azért viszi be őket, hogy ott bemutassák Istent, és az Ő országát. Vajon megfelelnek-e ennek a feladatnak? Mi már tudjuk, hogy nem! De mi megfelelünk? Valóban világosság vagyunk? Ha figyeljük az Igét, akkor meglátjuk a mi nehéz pontjaink szintén ott találhatók, ahol a zsidó népnek. Amitől őket óvta, az nálunk is problematikus. Ezért figyeljünk az Úr szavára. Mi már Krisztus követői vagyunk, tehát mindent nem kell szó szerint venni, de a lényegét meg kell látnunk. A világgal, a nem hívőkkel, a hívők, az egyház ne kössön szövetséget. Miért? Mert nem a hívő fog tartós hatást gyakorolni a nem hívőre, hanem pont fordítva. Izráel élete ezt jól példázza. De ma is láthatjuk, mennyire a világ hat ránk. Sok mindenben úgy gondolkodunk, és úgy cselekszünk, mint a nem hívők. És ebben Isten nem gyönyörködik. Ő a Krisztushoz hasonló életekben gyönyörködik, arra hív el, hogy úgy éljünk, ahogyan Ő élt.

Csodálatos kijelentés, téged választott ki az Úr minden nép közül, hogy saját népe légy. Ez megtisztelő, sőt felfoghatatlan, Isten lehajol és kiválaszt egy bűnös embert. De mire választ ki? Arra, hogy az Övéi legyünk, vagyis Neki éljünk. Azt jelenti ez, Isten gyermeke mindig Istent képviseli. Nemcsak a templomban, a szószéken, hanem mindenütt amerre jár. Meg kell látszódnia, hogy az Övéi vagyunk. De vajon mindig látszik? A nem hívők a magatartásunkon, az életünk irányán, a mindennapi döntéseinkben látják, hogy mi Istenhez tartozunk?

Nagyszerű üzenet, Isten hűséges! Lehet rá számítani, mert megtartja szövetségét. Tehát, nem Istennel, hanem velünk van a probléma. Ő mindig állja a szavát. És ez nagyszerű bátorítás, mert erre a szóra, az igére, rá lehet állni. Ebbe bele lehet kapaszkodni, akkor is amikor sátán támad. Azért mondja az Úr Jézus Jairusnak: „Ne félj, csak higgy!” És a nehéz helyzetekben ez a hit hozza eléd Isten korábbi tetteit. Emlékezzél meg arról a sok csodáról, amit érted végbevitt. Nézz a keresztre és lásd, Mi tett érted! Egyetlen fiát adta oda a kereszten, hogy esélyt adjon a talpra állásra, az új életre, az üdvösségre.

Belerendül az ember szíve, amikor olvassa, mit ígér az Ő gyermekeinek az Úr? Távol tart az Úr tőled minden betegséget. Nagy ígéret ez, és talán csóváljuk is fejünket és azt mondjuk, ezt igazán nem vehetjük szó szerint. Azonban ha a feltételt is meglátjuk, akkor bizakodhatunk. Amennyiben engedelmeskedünk Isten akaratának, Ő megőriz a bajtól. Képes távol tartani a betegséget, ha pedig mégis megbetegednénk, meg tud gyógyítani. Mindezek által hitünket próbálja és erősíti. Mert aki a nehéz, a válságos pillanatokban is hisz Benne, és bízik az igében, annak hite erősebb lesz, mint volt előtte.

A Jánosnál hatalmasabb megérkezik, de nem világi pompával, katonai kísérettel (Mt 3,13-17). Alázatosan, és beáll a bűnösök közé. Nem azért, mert bűnös, hanem azért, mert vállalja őket. És ez a bemerítés már előre is mutat. Elmondja, bűneinket egyedül Krisztus vére mossa le. Ő szabadítja meg mindazokat, akik megvallják és elhagyják a bűnt.

János nem érti Jézust, te érted? Ő fordítva gondolja azt, aminek történnie kell. Azonban Jézus rámutat, nem az emberi vágyak, hanem az igazság a lényeg. János végül elfogadja Jézus akaratát. Ez a lényeg, ha nem érted is, amit az Úr tesz, de fogadd el hitben. Lásd meg, úgy a jó, ahogyan Ő cselekszik. Meg kell azt is értenünk, nem mi szolgálunk Jézusnak, vagy teszünk Neki jót, hanem Ő szolgál nekünk. Ezt el kell fogadni. Itt kezdődik, Ő meghalt értem a kereszten, a víz pont ezt ábrázolja ki. Az Ő vére tisztít meg minden bűntől. Nincs más szérum, ami a bűn ellen hatásos volna. János alázatos, meglátta kivel áll szemben, és nem erősködik, nem akarja saját akaratát Jézusra erőltetni, hanem enged Neki. Ez a megfelelő magatartás, engedni Neki. Lássuk meg, mindig úgy a jó, ahogyan azt Ő akarja. És ha más az elképzelésed, vagy úgy gondolod, ezt jobban tudod, mint Jézus, akkor is engedj Neki! Ezt teszi majd később Péter is. Előbb a maga feje szerint akar cselekedni, de megérti, hogy jobb Jézusra hallgatni. Mert ha korábban nem sikerült az ő szakmai tudásával eredményt elérni, most sem fog sikerülni. Eredmény akkor lesz, ha enged Jézusnak, hallgat a szavára. Ez így igaz a mi életünkben is, akkor lesz eredmény, előrelépés az életünkben, a szolgálatban, ha engedünk Neki. Ez az engedés azt eredményezi, hogy feladjuk saját elképzelésünket.

Jézus is enged az Atya akaratának, ezért is mondja Isten: Ez az én szeretett Fiam, Akiben gyönyörködöm. Isten az engedelmes életekben gyönyörködik. Itt megfigyelhetjük a Szentháromságot, jelen a Fiú, a Szentlélek és az Atya. Teljes harmóniában vannak egymással.

 

 

Szenvedésben engedelmes

 

Szenvedésben engedelmes

Szenvedésben engedelmes,

kísértésben győzedelmes

Jézus Krisztus, légy kegyelmes.

Rám a bűn mint tenger árad,

kísértésnek tüze támad.

Nincs segítség, csak Tenálad.

 

Isten áldásával.

 

Az Erősebb

 

M

ózes felhívja a nép figyelmét, bármi történjen, soha ne lázadjon Isten ellen (5Móz 6,20-25). Soha ne vonják kétségbe Isten hatalmát. Ne tegyenek úgy, mint amikor az ivóvíz hiánya miatt lázadtak az Úr ellen. Inkább tanuljanak abból az esetből. Erősítsék meg általa hitüket, és bízzanak az Úrban. Bármi történik, bárminek hiányától szenvedsz, hidd, az Úr nagyon jól tudja, mire van szükséged, és időben meg is fogja adni. Ne tegyétek próbára Isteneteket, mert tudjátok, hogy mindent megtehet. Megtapasztalták már sokszor. A próbára tétel azt jelenti, nem bízok Benne, ezért emberi megoldást keresek. Gyakran ez a megoldás eltávolít az Úrtól. Ehelyett figyeljenek az Úrra, és amit mondott azt tegyék meg. Mindig arra törekedjünk, ami Isten szemében igaz és jó. Ez a lényeg, Isten szemében. Ne arra figyeljünk, hogy az emberek szemében mi a jó, mert Isten szemével látni dolgokat egészen más. Az ember szeme mindig másban látja a hibát, a másikat teszi felelőssé. Az emberi látás az Isten szerinti jót rossznak, a rosszat pedig jónak látja és mondja. Ezzel szemben Isten a jót mindig jónak, a bűnt mindig rossznak látja. Ő soha nem a másikat teszi felelőssé, hanem megmutatja, hogy én vagyok, az az ember, aki vétkezett.

Isten embere felkészíti őket a következő generáció kérdéseire. Ne érje őket meglepetésként, amikor kérdeznek, amikor nem látják a hitüknek, az Isten szavának való engedelmességnek az értelmét. Bizonyára meglepődnek, mint ahogy mi is meglepődünk. Azonban ebből is kiderül, hogy az élő hit nem elmélet, nem egyszerűen tudáson alapszik. Az élő hit alapja a személyes megtapasztalás. Amíg ez nincs, addig igazán nem értik a dolgokat. Nagyon fontos, hogy hitünk megtapasztaláson is nyugodjon. Nem elég a száraz ismeret, mert az nem ad erőt a próbákban. Személyes tapasztalatra, élő kapcsolatra van szükség. Másképp mondva nem elég ha hallok Istenről, ismernem is kell Őt. Ez a lényeg, ismerd meg Istent. Ne csak bizonyos igéket keress, ígéretekre koncentrálj, hanem olvasd úgy az igét, hogy figyeld ki és milyen az Isten? Ismerem Őt? Élő valóság a számomra? Isten megismerhető, azért lett emberré, hogy megismerjük Őt.

Mózes azt kéri, tegyenek bizonyságot arról, amit megtapasztaltak. Mondják el mindazt, amit Isten cselekedett. Másképp mondva ismertessék meg Istent. Mutassák Őt be gyermekeiknek. Ez a mi feladatunk is. Istent megismertetni, bemutatni a másik ember számára. Mindezt személyes bizonyságtétel alapján tehetjük meg hitelesen. Az elméleti ismeret mellé oda kell helyeznünk a gyakorlati ismeretet.

Akkor lesz jó dolguk, ha megtartják Isten törvényeit, ha komolyan veszik, amit Isten mond, és ahhoz igazodnak. Számunkra is üzenet ez, keressük először Isten országát és igazságát, a többit pedig bízzuk Rá. Akkor lesz jó dolgunk, ha éljük az Igét, a megélhetés gondjait pedig az Úrra bízzuk. Az ige őriz meg a keskeny úton. Ha figyelünk az Úr szavára, nem igazodunk másokhoz, nem engedjük megtéveszteni magunkat. Isten szava biztos pont ebben a világban.

Elérkezett az idő, és megjelent az útkészítő (Mt 3,1-12). Nem magától, hanem Isten küldte. Hogyan készíti az utat? Igét hirdet. Az igehirdetés az út megkészítése Jézus felé. Hallani kell az igét. Ha nem halljuk bajosan tudunk megfelelni neki. Ezért fontos Isten szavának hallása, megismerése. Mit is mond Keresztelő? Elközelített Isten országa, itt van, ezért térjetek meg, vagyis forduljatok meg, és induljatok el az ország felé. Induljatok el a Király felé. Rossz irányba haladtok, de még meg lehet fordulni. Azért jött el Isten országa, hogy meglátva bűneinket, elforduljunk eddigi utainktól, életünktől. Isten országa elkezdi vonzani a szívünket.

Azt is meg tudjuk, hogyan lehet Isten országa felé menni. Bűnbánattal. Ahhoz, hogy meglássam Isten országa jó, és elinduljak felé, saját rossz irányomat kell felismerni. Az indul meg Isten országa felé, aki látja, hogy bűnös, elveszett ember. Az ilyen személy felismeri, nem tud az életén változtatni, képtelen más emberré lenni. Aki ezzel tisztában van, az keresi Isten segítségét. Aki pedig Őt keresi, az hátat fordít a réginek, és megindul hazafelé, mint a tékozló fiú. Az ilyen ember meglátja, hogy amit a világ szerint élt életet, az nem igazi élet. Miért? Mert pont az Élet, a Lényeg maradt ki. Isten az Élet, így Ő a Lényeg. Ha Ő kimarad, meg lehet ugyan mindenünk, de mégsem lesz teljes értékű az életünk. Isten nélkül rossz irányba haladunk.

János figyelt Isten vezetésére. Meglátta, mikor jön el az idő, amikor ki kell lépnie az emberek elé. Meglátta a Messiás eljövetelének idejét. Figyeljünk mi is az Úrra, lássuk meg, amikor eljön az idő, és vigyük az igét. János igehirdetését az életmódja hitelesítette. Nemcsak elvárta a bűnbánatot, a megtérést, hanem maga is úgy élt, mint akiből árad a bűnbánat, mint aki a Messiással való kapcsolatot mindennél többre tartja.

Azt is meglátjuk nem egy új vallás bontakozik itt ki. János nem embereket gyűjt egy új közösségbe, hanem csak azokat kereszteli meg, akik megvallották és megbánták bűneiket. Itt már a személyes hit bontakozik ki. Itt már nem elég tudni valamit Istenről, és az sem, hogy Izráel népe közé született valaki. Az léphet be az országba, aki megvallja és elhagyja bűneit. Egy vallási közösségnek lehetek a tagja, ha megtartom a szabályait, Isten országába azonban őszinte bűnbánat, és a bűn elhagyása által léphetünk be. Isten országába nem lehet bevinni a bűnt, mert szoros a kapu. A világ szerinti élet nem fér be. Oda nem fér be a felemás iga, nem fér be a pénz, és a test imádata. Azon a kapun csak a megtisztult szív fér be. Ezért szól keményen a farizeusok és szadduceusok ellen, mert ők nem akarnak életváltozást. Ők csak a névjegyzékbe kívánják beíratni magukat. Azonban Isten országába a kereszt kapuja a belépő, és Jézus vére a tinta, ami beír az élet könyvébe. Nincs más lehetőség.

János elmondja, nem ő az, akit várnak. Utána fog jönni, Aki erősebb nála, és Ő majd tűzzel, vagyis Szentlélekkel keresztel. A Lélek pedig újjá teszi a szívet. Az életünk a feltámadott Úr Jézus Krisztus által lehet újjá, válhat Isten dicsőségére. Jézus erősebb, a bűnnél, sátánnál és a halálnál is. A kereszten, majd feltámadása által legyőzte ezeket.  Számunkra legyőzhetetlenek, de Ő ott a kereszten nagy győzelmet vitt végbe. Ebből a győzelemből élhetünk. Jézus győzelme által győzhetünk mi is, bűneink és régi természetünk fölött.

 

Ne szállj perbe énvelem

 

1. Ne szállj perbe énvelem, Ó én édes Istenem! Mert meg nem igazul te előtted lelkem:

Elkárhoztathatsz engem.

2. Mert én anyám méhében Fogantattam vétekben, E világra lettem eredendő bűnben,

Kárhozatos esetben.

3. Néked bűnöm megvallom, Mert én azzal tartozom: Te bocsáthatod meg, bizonnyal jól

tudom: Segítségedet várom.

4. Bűneimnek tőréből, Az ördögnek kezéből, Ments ki megérdemlett nagy veszedel -

memből: Tekints reám az égből!

5. Szent Fiad haláláért, Keserves nagy kínjáért, Áldott szent vérének el-kifolyásáért: Ke-

gyelmezz meg mindezért!

6. Az ő tisztaságáért, És ártatlanságáért, Szent kezein való sebeknek helyéért, Tövis

koronájáért!

7. Én fertelmességemet, És oly nagy sok vétkemet, Mikkel megfertőztem undokul lelke-

met, Rútítottam testemet:

8. Bocsásd meg, ó Úr Isten! Ó áldott Atya Isten! Kegyelemmel bőves, irgalmas jó Isten!

Nagy tűrhető szent Isten!

9. A te áldott Szentlelked, Kérlek, tőlem el ne vedd, Sőt újítsd meg bennem, hogy di -

csérjem neved, Szolgálhassak tenéked.

10. Reád bíztam magamat, Te viseljed gondomat, Igazgasd jó útra az én lábaimat, És

minden szándékimat.

11. Vigasztald meg szívemet, Búban epedt lelkemet; Ne hányd szemeimre undok vét-

keimet És cselekedeteimet.

12. Csak tégedet dicsérlek, Míg e világon élek, Mert tudom, nyugalmat csak te nálad le-

lek, Mikor innét kikelek.

13. Mindörökké áldassál És felmagasztaltassál, Áldott Atya Isten, a te szent Fiaddal,

Szentlélek áldásával.

 

Isten áldásával.

Teljes szívből

 

E

lhangzik a nagy parancsolat is, amelyet az Úr Jézus is idéz. Összefoglalja benne az egész törvényt (5Móz 6,10-19). Az Úr a mi Istenünk az egyetlen Úr. Nincs más Isten rajta kívül, ezt megbizonyította Izráel életében, és akkor, amikor eljött az Úr Jézus Krisztusban. Emberré lett, hogy közel kerülhessen hozzánk. Személyesen megérintette azok életét, akik hittel mentek Hozzá. Hatalmasabbnak bizonyult mindenféle betegségnél, a gonosz minden erejénél. És ahol az embernek esélye sem volt, ott Isten országa hatalmát jelenítette meg. Kiszabadított a bűn fogságából. Megláttad-e már Krisztus arcán Isten hatalmát? El vagy még csüggedve? Úgy gondolod, esélyed sincs problémáiddal szemben? Elkönyvelted, hogy itt már a gonoszé, a betegségé, a romlásé az utolsó szó. Hát ne csüggedj, csak nézz Jézusra! Figyeld Őt, és bátorodj! Jöjj Hozzá azzal a hittel, amivel a vérfolyásos asszony ment. Elég, ha csak a ruhája szegélyét megérintem, és meggyógyulok. Jöjj, érintsd meg hit által a Lényét. Jézus közelében a történet mindig az életről szól, mert Ő életet hozott, Ő maga az Élet.

Az Ige szívünkre helyezi, hogy teljes lényünkből szeressük az Urat. Ő a teljességet kéri. Nem csak valamit az életünkből, hanem az egészet. Pontosan úgy, ahogyan Ő tesz. Ő is önmagát adta értünk a világba, majd a keresztre. Nemcsak valamit adott magából, hanem egész Lényét ideadta. Sőt a kereszten az életét is, hogy nekünk is életünk lehessen. Fontos üzenet még, hogy az igék legyenek a szívünkben. Ne csak a memóriánkban tároljuk, fogadjuk be a szívünkbe! Miért? Mert Isten szava elsősorban nem értelemmel érthető meg, hanem a Szentlélek munkája által a szívünkkel.

Előre felhívja az Úr a figyelmet egy nagy veszélyre. Mi ez a veszély? Amikor megkaptuk, amit kértünk, amikor nagyon jól megy a dolgunk, elfeledkezünk Istenről. Miért történhet ez meg? Azért, mert egy idő után magunknak tulajdonítjuk a győzelmet, az eredményeket. Elfeledjük, hogy nekünk nem sikerült az életünket megváltoztatni. Már nincs előttünk milyen kétségbeesetten kiáltottunk. Pedig minden azért lett mássá, mert ezt a kiáltást az Úr meghallotta, megkönyörült, és adott szabadítást, és új életet.

A másik veszély, amikor a gyógyulás, szabadulás, az életünk rendeződése után úgy gondoljuk nincs már tovább szükségünk Istenre. A szekér most már fut magától is. Isten nem meglökni akarja életünk szekerét, hogy jobban menjen. Ő akar azon a szekéren ülni. Ő akarja vezetni, irányítani az életünket. Hívőnek lenni azt jelenti, teljes mértékben az Úr kezébe teszem életemet. Mindennap Rábízom magam. Ne engedjük, hogy a gonosz rossz irányba tereljen. Nagyon fontos a hála, ha mindenért hálát adok, könnyebben megmaradok az Úrral való élő kapcsolatban. A hála elismeri, minden kegyelem, minden ajándék, tőlem nem telik semmi. Ha telik, az csak a bűn, a nyomorúság.

Lényeges még, hogy ne kövessünk más isteneket. Talán rávágjuk, dehogy követünk, mi csak az Úrnak élünk és szolgálunk. Vizsgáljuk meg, mi határozza meg az életünket? Az Úr igéje, vagy ennek a világnak a dolgai? Meglátjuk, bizony milyen könnyen valami más hat ránk. Kérjük az Urat, tisztítsa meg szívünket, hogy egyedül csak Rá figyeljünk és hallgassunk. Ne feledjük, nem ügyeletes bálványaink, hanem az Úr Krisztus mentett meg a bűnből, kárhozatból, új és örök életre.

Heródest a hatalom tartja fogságában (Mt 2,16-23). Ezenkívül nem lát senkit és semmit. A hatalom szeretete nagyon könnyen azt a hamis gondolatot sugallja, mindenkinél több és nagyobb vagyok. Az ilyen ember képtelen elviselni, amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy ő megtervezte. Heródes képtelen elviselni, hogy a bölcsek nem azt teszik, amit ő mond. A bölcsek lépésére erőszakkal válaszol. Ez az erőszak a Király ellen irányul. Mert végső soron Ő az ellenség. Heródes Istent tartja ellenségnek, mert nem akarja átadni élete trónját. Görcsösen ragaszkodik hozzá, és ez a legtöbbször erőszakba torkollik. A bölcsek bátrak, mernek más utat választani. Mernek nemet mondani a hatalomnak. Az egyháznak is mindig ilyen bátorságra van szüksége. Meg kell tanulni Isten szava szerint nemet mondani, és csak az Úrnak engedelmeskedni. Gondoljuk végig, kit szeretünk igazán? Istent, vagy azt, amit kapunk Tőle? Ki ül az életünk trónján? Ő vagy saját magunk. Az életre mindig az a legnagyobb veszély, amikor az ember ül a trónon, amikor Isten trónjára is ő akar ráülni. Engedjük át Urunknak a trónt, mert az eredetileg is Neki készült!

Isten nem feledkezik meg a Fiúról. Nem hagyja Őt magára. Amikor eljön az idő, jelez Józsefnek. Ez az idő nem emberi szempontból jön el, hanem amikor Isten látja azt alkalmasnak. Az Úr az övéiről soha nem feledkezik meg. Azonban meg kell tanulni figyelni a vezetésre, és kivárni, amíg az Úr szól. József figyelt felfelé, és mozdult, amikor kellett. Nem tudjuk volt-e kedve mozdulni? Elképzelhető, hogy jól beilleszkedett, megtalálta a számítását, de nem ezek határozták meg őt. Nem, hanem Isten szava. Mi határoz meg engem? Hogyan megy a munkám? Miként mennek dolgaim? És ha minden jó, akkor nem mozdulok? József kész volt mindent otthagyni Istenért. Odament, ahová Isten vezette őt. Mi is így figyeljünk Rá, és akkor mozduljunk, amikor az Úr szól.

 

 

Tehozzád teljes szívből

 

1. Tehozzád teljes szívből Kiáltok szüntelen: E siralmas mélységből Hallgass meg, Úr

Isten! Nyisd meg te füleidet, Midőn téged hívlak, Tekintsd meg én ügyemet, Mert régen

óhajtlak.

2. Ha, Uram, bűnünk szerint Minket büntetnél meg: Uram, e világ szerint Ki állhatna úgy

meg? De a te irgalmad nagy A téged félőkön, És te engedelmes vagy, Hogy dicsérjen

minden.

3. Énnékem reménységem Vagyon csak Istenben, És bízik az én szívem Ő szent igéjé-

ben. Én lelkem erős hittel Az Urat óhajtja, Mint a virrasztó éjjel A virradtát várja.

4. Izráel, az Istenben Vesd reménységedet, Mert szent irgalma bőven Nagy messze ki-

terjedt. Megsegít ő mindenben, Hívein könyörül, Az Izráelt kegyesen Kimenti bűnébül.

 

 

Isten áldásával.

Dekoráció

 

M

ózes leszögezi, mindazok a törvények, amiket átad Izráel népének az Úrtól származnak (5Móz 6,1-9). Ezeket nem Mózes találta ki. Nem a zsidó nép pusztai parlamentje alkotta őket, hanem az élő, szent és szabadító Isten adta nekik. Attól az Istentől kapták, Aki kimentette őket a szolgaság házából. A szabadság törvényét kapták meg, és ha ehhez igazodnak, valóban szabadok lesznek. Nem más népek szokásai irányítják őket akkor, hanem az élő Isten szava. Maga az élő Isten jár előttük ezen Igék által és vezeti őket. Az Ige, a felhőoszlopot és a tűzoszlopot pótolja. Most már az ige a tűzoszlop a lámpás, figyeljünk rá és kövessük. A csipkebokor helyett az ige gyulladt ki, és nem alszik ki addig, amíg benne meg nem hallom Isten szavát. Ha pedig meghallom, vessem le lábamról a sarut és imádjam Őt!

Azért kapják meg Isten szavát, hogy aszerint éljenek majd az Istentől kapott hazájukban. Isten ma is azért adja igéjét, hogy népe aszerint éljen. A Biblia nem elsősorban az igehirdetések forrása, az ünnepi beszédek mottója. Isten igéje az életformánk forrása. Azért kaptuk, hogy hozzá igazítsuk gyakorlati életünk minden területét. Mert tarthatunk nagyszerű, és gyönyörű prédikációt a családról, de nézzük meg a családi életünket, Isten igéjéhez, akaratához igazodik? Olyan a családi életünk, a férfi nő kapcsolat amilyennek Isten akarja, és szeretné látni? Beszélhetünk a pénzről, a hatalomról, és lehet ez a beszéd biblikus, de milyen az életünk? Hogyan viszonyulunk ezekhez a dolgokhoz? Nem azt látni, hogy az egyház életében ezek ugyanolyan központi jelentőségűek, mint a nem hívők életében. Mi már a társadalom nagyon jól látható helyein akarunk megjelenni, és nem a sötétben. Eljött Jézus a világ Világossága, és hol ragyogott fel? Ott ahol a legnagyobb sötét volt. Az egyház, a hívő ember a világ világossága, hol ragyogunk? Beálltunk mi is a legfényesebb helyre, ahol luxuségők égnek, vagy ott vagyunk a sikátorban, ahol egy darab fényforrás sem található? Hol világítunk?

Úgy kezdődik a parancsolatok sora: „Féld az Urat, a te Istenedet, és tartsd meg minden rendelkezését, és parancsát.” Ebben pontosan megfogalmazódik, mit jelent Istent félni. Nem azt, hogy félek tőle, ahogy Ádám félt és elbújt. Nem! Hanem azt jelenti, megteszem, amit mond. Szavához igazodok. Nem térek el Tőle, vállalom, idegen környezetben, más vélemények és elképzelések között is. Félni Istent, azt jelenti, ragaszkodom Hozzá, és akaratához, akkor is, ha ezzel egyedül vagyok. Kitartok az Úrban való hitem, és a Tőle való életforma mellett. Halld meg, és tartsd meg, hogy jó dolgod legyen. Új megvilágításba helyezi az életünket ez az ige. Akkor lesz jó dolgunk, ha megtartjuk Isten igéjét. Halld meg az Igét, ebben ott feszül a tudatosság, meg akarom hallani. Ott van az én szívemben, hogy meg akarom hallani, amit Isten nekem mond? Meg is akarom cselekedni, amit megértettem?  Akkor lesz jó dolgom, ha komolyan veszem Isten szavát, ha mindenben Rá hagyatkozom. Isten nem rosszat akar az embernek, Ő valóban azt akarja, hogy ezen a földön jó dolgunk legyen. Nem Ő akarta a bűnt, és mindazt, ami belőle származik. Azért jött el Jézusban, hogy a bűn életet romboló, tönkretevő munkáját lerontsa, és aki Hozzá kiált, annak az életét helyre állítsa. A gonosz pusztít, tönkretesz, ehhez mindent felhasznál, pénzt, hatalmat, betegséget, de az Úr meg tud szabadítani, és gyógyítani. Talán ezt nem igazán tapasztaljuk. De ne feledjük, nem azért gyógyít ki a bűn és a betegség pusztító hatásából, hogy gyógyultan úgy éljünk, ahogy korábban. Akit megszabadít és meggyógyít, annak az élete másképp megy tovább. Az az ember, már Neki él. Mert nem is élhet másnak, másképp, mint az Ő akarata szerint. Kinek éljek, ha nem annak, Aki kiemelt a pusztulás verméből. Élj Neki, dicsérd szent Nevét. Mert Jézus neve szabadít!

Mózes azt kéri, hogy a hívő ember életének és házának az Ige legyen a dekorációja. Mindenütt az Igét lássam, és láttassam. Mert ez is bizonyságtétel. Amikor igéslapot látnak a házunkban, vagy kezünkben Bibliát, az mást is megszólíthat, Isten felé segíthet.

Isten nemcsak a bölcseket vezette, hanem Józsefnek is kijelentést ad (Mt 2,13-15). Isten nem hagyja magára övéit. Nemcsak addig segítette a bölcseket, amíg odataláltak a Megváltóhoz, továbbra is vezeti őket. Vezeti azokat, akik leborultak a Király előtt. Ha a bölcsek nem hódolnak meg az Úr Jézus előtt, hanem csalódottan távoznak, mert csak egy kisgyermeket találtak, nincs vezetés, nincs segítség. Isten azokat segíti, akik keresik a Királyt, majd meghódolnak előtte. Ha meghódoltál az Úr előtt, akkor nem hagy magadra. Ha Ő a Királyod vezet és oltalmat kínál. Nem kell félned még az ellenségtől sem, mert az Úr vezet, elrejt, más úton visz. Még Heródes sem jelenthet fenyegetést.

Ezt tapasztalja József is. Engedelmeskedett Istennek, és Ő nem hagyja magára Betlehemben. Nem Józsefnek kell kitalálni, mit tegyen, hanem Isten ad neki jelzést. Isten nem hagyja magára Fiát, mellette van, segíti, oltalmazza. Dühönghet Heródes, ahogy akar. Dühönghet a világ, ordítva járhat szerte az oroszlán, aki Krisztusban van, azt Ő megoltalmazza.

Isten megmondja hová kell menni. Érdekes, van, amikor Egyiptomban talál menedéket Isten népe. Ha az Ő útmutatására megy Egyiptomba József, akkor oltalmat talál. Fontos, hogy addig kell ottmaradni, ameddig Isten mondja. Itt nem József határozza meg a dolgokat, hanem Isten, József engedelmeskedik Neki. Fontos, mindig addig maradj, amíg az Úr mondja. Ne ahhoz szabd magad hogyan sikerül beilleszkedni, milyen azon a helyen. Figyelj tovább az Úrra!

József most is engedelmeskedik. Nem mondja, Egyiptom, ez nem lehet Istentől való gondolat. Megy, és ottmarad, amíg Isten nem szól újra.

 

 

"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"

 

1. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam

rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű

szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancso-

dat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent

igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;

Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet,

Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem me -

het.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban

segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyó -

gyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mind-

örökre nő.

 

 

Isten áldásával.

Más úton

 

M

ózes Izráel egész népe előtt beszél, szívükre helyezi Isten törvényét (5Móz 5,1-33). Ismét elmondja azokat az igéket, amelyeket a hegyen kapott. Nagyon fontos, hogy Isten szava bevésődjön a szívekbe. Nem elég egyszer hallani, ismételni kell. Ezt szolgálja a rendszeres bibliaolvasás, az igehirdetés hallgatása. Oly könnyen elfeledjük, amit az Úr mondott nekünk. Mindenre emlékezünk, az örökölt szokásokra, mondásokra, de Isten szava nagyon nehezen jut eszünkbe. Meg lehet figyelni, egy sláger gyorsan és könnyen megragad bennünk, és évtizedek múlva is fel tudjuk idézni. Próbáljuk meg feleleveníteni az egy évvel ezelőtt elhangzott igehirdetést. Adjuk vissza azokat az igéket, amiket tavaly ilyenkor olvastunk.

Hallgasd meg,- szólít fel Mózes, az Úrtól kapott rendelkezéseket. Igen, hallgasd meg! Ne legyen most semmi fontosabb, tégy félre mindent. Mintha most azt mondaná az Úr, hallgasd meg karácsony üzenetét! Hallgasd meg mi történt, mit jelent a számodra, és mit üzen általa Isten. Tégy most félre mindent, és menj hallgasd az Igét! Hallgasd, tehát nemcsak olvasásról van szó, hanem az Ige hallgatásáról. Menj a gyülekezetbe és hallgasd az igét, Isten személyesen neked küldött üzenetét. Hallgasd Istent! Mert mi lehet fontosabb, amikor Isten szól? Bár így állnánk hozzá, ha Ő szól semmi sem fontosabb. Félretettél mindent az Úr szaváért? Elengedted saját dolgaid, programjaid, csakhogy halld, amit Isten mond? Itt nemcsak azt jelenti, hogy hallgatják Isten szavát, hanem teljes szívvel rákoncentrálnak. Nincs melléktevékenység. Senki nem végez közben más munkát! Hallgasd meg, azt jelenti, csak az igére figyelj! Ne végezz közben más tevékenységet. Mert ha igehallgatás közben más dolgot is végzek, az felületes hallgatás. Isten pedig azt akarja, hogy egész lényünkkel hallgassuk Őt, és engedjük, hogy szava megragadjon minket.

A Hóreben kötött szövetség igéit mondja el Mózes. Azokat az igéket, amiket a kőtáblán Istentől kapott. Olyan jó tudnunk, hogy van már a Golgotán kötött szövetség. Isten az Úr Jézus Krisztusban ott kötött velünk új szövetséget. Ez a szövetség Jézus halálán és feltámadásán alapszik. Ezen a hegyen nem törvényt kaptunk, hanem kegyelmet. Ott lehullhat bűneink lánca és felszabadulhatunk egy új életre. Ezen a hegyen már nem félelemmel hallgatjuk Istent, hanem hálával és szeretettel. Átélem, hogy mit tett értem. Halált érdemelnék, de Ő ezt magára vállalta. És ezért kegyelemből élhetek. Így azután a tíz ige is más fénybe kerül. Már nem szenvedünk tőle, hanem hálából tesszük, amit Isten mond. Most már belülről válunk alkalmassá a megtartására. A szívemben ott van, hogy az Ő akarata, igéje szerint akarok élni, mert az a jó.

Fontos azt is tudnunk, hogy Isten törvénye az Ő népének szól. A tíz Ige Isten országának alkotmánya. Ez az alap, ehhez igazodik Isten gyermeke. Tehát igazából az fog ezek szerint élni, aki Isten országa polgára. Ki lesz Isten országának polgára? Aki beleszületik. De ez hogyan megy végbe? Azonos egy nemzetbe, vagy egy felekezetbe való születéssel? Nem! Legalábbis ezt mondja a mi Urunk Nikodémusnak. Víztől és Lélektől, vagyis felülről kell születnünk. Ezt Isten Lelke az Ige által végzi el. Romolhatatlan magból, az Isten igéje által születhetünk újjá. És ha ez megtörténik, már nem kényszer az Ige, hanem szívből engedek neki.

Isten a tíz igével segítséget ad. Azt kívánja elérni, hogy gyermekeinek az élete eltérjen a világ fiainak az életétől. A tíz Ige segít, hogy jó irányba haladjunk. Általa bizonyságtétellé válhatunk. A környezet is meglátja, lehet másként élni.

A törvényt a megszabadított nép kapta, aki átélte, hogy semmi és senki nem segített rajta, csak egyedül az élő Isten. Aki megtapasztalja a szabadítást, aki végre kiléphet a szabadba a börtönből, annak a szíve hálás. Az ilyen személy Szabadítóját magasztalja, és Neki engedelmeskedik. Sokan azért nem tudják komolyan venni a törvényt, mert még nem élték át a szabadítást. A szabadítás azt jelenti a régi életem, a bűneim már nem jelentenek élvezetet. Már fáj a régi, és újat kezdek Istennel, és hálás vagyok, amiért megmentett. És kire figyelnék, kinek a szavára adnék, ha nem az Övére.

Mivel a tíz Ige végigvétele nem fér bele a blog kereteibe, ezért csak a nyugalom napját emelem ki. Isten azért adta, mert azt a napot nekünk szánja, csak nekünk, velünk akar lenni. Isten, Krisztusban Atyánk a nyugalomnapját velem kívánja eltölteni. Csak velem akar együtt lenni azon a napon. Én is erre vágyok? Csak Neki szentelem, és csak Rá figyelek? Iszom szavait, mint szivacs a vizet?

Máté elmondja a csodálatos hírt, Isten belépett világunkba (Mt 1,18-2,12). Személyesen eljött, rálépett erre a bolygóra. Úgy is mondhatjuk, eljött a Pásztor és személyesen keresi meg elveszett juhait. Keresi a beteget, a bűnben élőt, és ki akarja onnan menteni. Vissza akar vinni az Önmagával való új és élő kapcsolatba. Mert Vele élhetünk új, szabad és tiszta életet. Nélküle elveszünk.

Karácsony üzenete, Krisztus meg akar születni benned. Megszületett már? Elmondhatod, hogy már nem te élsz, hanem Ő él benned. És mostantól úgy élsz, mint Ő?

Jézus és Immánuel, üzenik a nevek, hogy Jézusban Isten az emberrel van. Nem ellene tevékenykedik, hanem érte. Meg akarja menteni, új irányba kívánja segíteni. Isten velünk van Krisztusban, ami azt jelenti megközelíthető, megszólítható, segítségül hívható. Nem azt jelenti ez, járom a magam útját, bűnben élek, de velem van az Isten. Ha így gondoljuk, nem ismertük meg az Urat. Ő az új életben, az Isten országában van velünk. Az Istennek tetsző életben visz előre.

Fontos még látnunk Józsefet, nem beszél, csak cselekszik. Nem bélyegez, mert Isten gyermeke nem bélyegez meg senkit. Ez nem azt jelenti, hogy a bűnt támogatja, nem, hanem hirdeti a bűnből való szabadulás lehetőségét. Isten nem a bűnben erősít meg, nem azt mondja élj így tovább, hanem lehetőséget kínál a szabadulásra, a megtisztulásra, az újrakezdésre. Mi is tegyük úgy Isten akaratát, amint József is tette.

A bölcsek történetéből fontos üzenet, a Királyt keresik. Az egész eseménysort így érthetjük meg, a Királyról van szó. Nem egy gyermek, vagy jézuska, nem, hanem az életünk Királya érkezett meg. A Király trónt akar, de nem palotákban felállított trónra vágyakozik az Úr. Ő a szívünk, az életünk trónját akarja.

A bölcsek azért érkeznek, hogy Királyuk előtt meghódoljanak, és amikor eljutnak a gyermekhez, ezt meg is teszik. Miért? Mert meglátják a kisgyermekben Istent. Erre a látásra van szükségünk, ezt kérjük el alázattal, hogy az ember Jézusban megláthassuk az Istent. Aki alázattal figyeli Őt, és úgy közeledik, mint akinek segítségre van szüksége, az meg fogja tapasztalni Jézusban az élő, szent Istent.

Fontos még, hogy a bölcsek más úton mentek vissza a hazájukba. Aki Jézussal találkozik, nem mehet ugyanazon az úton vissza. Nem élhet ugyanúgy. Nem igazodhat a világ szavához, mert a régi út, a világ veszélyes terep már a számára.  Más úton jársz már? A Krisztus útján a keskenyen, ami életre visz?

 

 

Jöjj, királyom, Jézusom!

 

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne

rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem

találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek,

Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a

szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te,

Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyor-

szágod béfogad.

 

Isten áldásával.

Ma még lehet, ma még szabad

 

M

ózes felhívja Isten népe figyelmét, hogy hallgasson az Úr törvényeire (1Móz 4,1-49). Mindarra, amit Tőle kaptak, és amire Mózes tanította őket. Csak akkor fognak élni, mert Isten szavának megtartása az élet, és akkor mehetnek be az ígéret földjére, ha ragaszkodnak az Igéhez. Izráelt arra hívta el az Úr, hogy ragyogjon, mint csillag az égen, a sötét világban. Erre van az egyház is elhívva, és ez a ragyogás nem teológiát, hanem életformát jelent. Isten a szívükre helyezi, hogy a másfajta élet a bizonyságtétel, amikor a pogány népek látják, lehet másként. Ezen a karácsonyon gondoljuk végig, bizonyságtétel-e az életünk? Felragyog-e általa Isten akarata?

Isten szava annyira fontos, hogy ahhoz se hozzátenni, sem elvenni nem szabad. És ezt Izráel nagyon komolyan vette. És így bizonyosak lehetünk az Ige megbízhatóságában. Se hozzá nem tettek, se el nem vettek belőle. Amit kaptak az Úrtól, azt hűséggel adták tovább. A mi szívünkre is helyezi most az Ige, ne vegyünk el belőle, de hozzá se tegyünk. Erre azt mondjuk, mi nem veszünk el belőle, nincs is rá lehetőségünk. Azonban oly könnyen megtörténhet. Ha nem olvasom folyamatosan, és nem kerítek sort minden könyvre, csak azt veszem kézbe, ami tetszik, elveszek belőle. Elveszek akkor is, ha csak bizonyos igéket emelek ki. Megkísért, hogy azt, ami tetszik, ami jó, ami áldás és ígéret, azt kiemeljük, de a kemény, ítéletes igéket elengedjük a fülünk mellett. Hozzá is tehetünk, amikor beleértjük azt, ami nincs benne és az Igével igazolom a saját döntéseimet. Azonban a Biblia nem kalács, amiből kivesszük a mazsolát, hanem az élet kenyere. A kenyeret pedig szeletről szeletre vágjuk és fogyasszuk. Így éljünk az Igével is.

Nagy veszély, hogy megtéveszt minket a sátán. Belesúgja a fülünkbe, hogy fontos az Ige, de nem minden vonatkozik rád. Nem kell mindent komolyan venni, amit Isten adott. Ez történt Izráellel is. Bálám Moáb királya által megtévesztette Izráel népét. Csapdába estek, mert úgy gondolták, nem lehet mindent úgy érteni, ahogy azt Isten mondta. Ez nagyon nagy veszély, elhisszük, hogy van, amit nem úgy kell érteni, ahogy azt olvassuk, a másik, ránk az nem vonatkozik, vagy ma már azt nem lehet komolyan venni. Ez nagy hazugsága sátánnak, de ne dőljünk be neki.

Mi volt ez a hazugság? Nem lehet nemet mondani a pogány király ünnepségre való meghívásának. El kell mennünk a pogány ünnepre. És itt nem volt megállás, sátán azt mondta, ne vegyétek komolyan, amit Isten mondott a férfi nő kapcsolatról. Mert Ő azt mondta, hogy idegen népekkel ne létesítsenek kapcsolatot, ne házasodjanak össze.  Elhitték, nem kell ezt komolyan gondolni. Elmentek az ünnepségre és a pogány lányok, nagy hatással voltak az izráeli fiúkra. Rajtuk keresztül a bálványimádást is átvették. Úgy gondolták miért ne vehetnének részt azon az ünnepségen, és ha már ott vannak, nem viselkedhetnek másként. Isten népe igazodott a pogányokhoz. Ők is ittak, és paráználkodtak. Bizony így is elvehetünk az Igéből, amikor azt gondoljuk, ránk már nem vonatkozik, és miért ne élhetnénk úgy, mint a világ? Azonban a világgal való barátság, ellenségeskedés Istennel. Isten megítélte Izráelt, csak azok maradtak, akik ragaszkodtak Istenhez. Ragaszkodjunk az Úrral való élő kapcsolathoz. Ne engedjünk a divatnak, ne igazodjunk mai szokásokhoz. Mindent tegyünk az Ige mérlegére, és vállaljuk fel, ha Isten mást mond, mint a világ. Legyen mindig Isten szava a tekintély számunkra.

Mózes rámutat a lélekápolás fontosságára. Őrizd jól a lelkedet! Miért? Mert a lényünkön keresztül kommunikálunk Istennel. A lelkünk köt össze Vele. A lélek csatornája hit által fogja Isten üzenetét. A gonosz azt akarja elérni, hogy ezt az üzenetet ne halljuk meg. Isten üzeni, szeret és Krisztusban megváltott, és aki ezt meghallja, és visszatér Hozzá, annak élete, üdvössége van. Jézussal újat lehet kezdeni, és Vele célba érhetünk, sátán ettől akar távol tartani. Mindennel lefoglal, elsősorban a testre helyezi a hangsúlyt. Azt akarja, a testünkkel, benne csak az egészségünkkel törődjünk. Adjunk meg neki mindent, amire vágyik. A test a lényeg, súgja a sátán. Ne higgyük el, mert az ember test, lélek és pneuma /Istentől való lélek/. Ha nem törődünk az Istentől kapott lélekrésszel, elsorvad az életünk. Az ember nem csupán test. Isten Lelke tette élővé. Ma is Isten Szent Lelke tesz élővé, nélküle halottak vagyunk. A mai világ tagadja az Istentől való lélekrészt, azonban enélkül sivárrá válunk. Mivel tagadja ezt a részünket, mindent maga akar megoldani.  Zavar keletkezik a lelkünkben, van emberi megoldás, eszünkbe sem jut, hogy Istenhez menjünk, mert Ő ért hozzá. Isten Jézusban teljes gyógyulást hozott azok számára, akik hittel Hozzá fordulnak.

Van még egy fontos üzenet ebben a fejezetben, a menedékvárosok. Isten mindig kínál a bűnösnek is menedéket. Mindig menteni akarja az elveszettet. Ma már ez a menedékhely a kereszt. Aki hittel oda menekül, Krisztusban életet nyer. A legnagyobb bűnös is, ha megbánja bűneit és Krisztushoz kiált új emberré lehet. Erre Pál apostol élete is példa. Isten Krisztusban a te életedet is újjá teheti. Ma még lehet, ma még szabad, leborulni a kereszt alatt!

Péter zárja sorait, és a szívünkre helyezi, az Istennek tetsző, szent és hiba nélkül való életet (2Pét 3,14-18). Krisztust nem hangzatos szavakkal, hanem szent élettel kell várnunk. Olyan élettel, amely méltó Hozzá, amit tud vállalni. Mindez azt jelenti, nem mindegy hogyan élünk. Nem mindegy hogyan várjuk Urunkat. Várjuk olyan életformával, amiről mindig látni, hogy mi Isten országának polgárai vagyunk, és Hozzá tartozunk. Amikor valaki külföldre megy, igyekszik országát megjeleníteni. Sokan olyan öltözéket vesznek fel, amiről látni, melyik néphez tartoznak. Ügyelnek kultúrájuk, nyelvük megtartására, mert mindezek elmondják nemzeti hovatartozásunk. Így kell Isten népének is élni, életvitelünkről bárhol és bármikor megállapíthassák, hogy mi Jézus követői vagyunk.

Arra is rámutat, hogy Isten szavát a Szentlélek által érthetjük meg. Nem elég értelemmel, emberi tudással, képzettséggel közeledni hozzá. Az Ige üzenete a Szentlélek által nyílik meg az alázatos szívű tanítvány előtt. A búcsúgondolat: „Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében”. Az egyház, a hívő ember számára mindig az a legfontosabb, hogy Jézus ismeretében növekedjen. Egyre jobban ismerjük meg Őt. Ez pedig személyes és élő kapcsolat által lehetséges. Nincs fontosabb a kegyelemben való növekedésnél, és Jézus minél jobb megismerésénél. Megteszek mindent a növekedésért, és az Úr ismeretében való előrehaladásban? Ma jobban ismerem, mint tegnap? Több tapasztalattal rendelkezem, mint tavaly ilyenkor?

A mai naptól Máté evangéliumát olvassuk (Mt 1,1-17). Ez egy tanítvány személyes bizonyságtétele. Nem teológiai művet akart írni, hanem elmondta, kinek ismerte meg Jézust. Leírta azt is, hogyan találkozott vele az Úr, és miként alakította át az életét. A Krisztusban való hit, nem elmélet, hanem személyes megtapasztalás. Azt mondja el, ki voltam, mielőtt találkoztam vele, és mivé lettem az Ő kegyelme és hatalma által. Máté nem egy új vallásról beszél, hanem az élő Isten Fiával való személyes kapcsolatról. Ebben a kapcsolatban megláthatom elveszett, bűnös voltomat, és azt is milyen segítség létezik a számomra. Isten Jézust küldte megoldásul.

Az első versek is elmondják, Isten azokhoz közelít, azokat építi be országába, veszi számításba tervében, akik emberi szempontok szerint a periférián vannak. Több olyan személyt látunk Jézus vérvonalában, akiket mi nem tettünk volna bele. Azonban ezek az emberek vágyakoztak Isten, és a Tőle való új élet után. Mindez jelzi, nincs bebetonozva az életünk. A legnagyobb mélységekből is van felfelé vezető út. Azonban ezen az úton nem önerőből jutunk fel, Ő hoz ki belőle. Karácsony üzeni, Jézus a Krisztus, vagyis az Istentől küldött Megváltó, nincs más. Ne várjunk másra, mert eljött, itt van a Szabadító. És Ő vissza fog jönni!

 

Siessetek, hamar lejár

 

1. Siessetek, hamar lejár,

Kegyelme már régóta vár,

Ma még lehet, ma még szabad:

Borulj le a kereszt alatt.

 

2. Elszáll a perc, az életed,

Ma még, ha jössz, elérheted.

Ne késs tovább, ne várj tovább:

Ma kérd Atyád bocsánatát!

Isten áldásával.

Ő visszajön

 

M

ózes megtapasztalta Isten ígéreteinek a megvalósulását (5Móz 3,23-29). Valóban nekik adta az Úr Básán országát. Mert Isten nemcsak ígér, hanem amit mond azt meg is valósítja. Isten ígérete szikla, amire ha ráállunk, stabillá válik az életünk. Mózes ráállt erre a sziklára. Te is ráálltál? Bízol Isten ígéreteiben? Azzal a bizonyossággal mész előre, hogy Isten kezedbe adta az ellenséget, mert Krisztusban diadalmat vett rajta? Igen, a gonosz le van győzve. Nézz állandóan a Golgotára és ott meglátod a keresztet, rajta a Megváltót, a názáreti Jézust. Ő a Győztes!

Mózes állandó kapcsolatban van Istennel, tapasztalja az Ő jelenlétét. Mózesnek Isten élő valóság, állandó kapcsolatban Vele. Most is könyörög az Úrhoz, vagyis imádkozik. Mondhatnánk, Istennel való csendességben, imádkozás közben lepjük meg Isten emberét. Mert Őt nem is találhatjuk soha magában, mindig Istennel van. Isten az Ő oltalma és segítsége. Mindig az Úrral van, Ő nem tud Isten nélkül meglenni. És Te? Te meg tudsz lenni az Úr nélkül? Vagy éppen akkor érzed jól magad, ha minél távolabb tudod az életedtől Istent? Úgy véled kell egy kis szabadság? Azonban a szabadság Isten jelenlétében élhető meg. Amikor eltávolodunk Tőle, az nem szabadság, még ha a gonosz úgy állítja is be, hanem rabság. Az ember nem független, akkor sem, ha ezt így állítja be. Aki nem az Urat követi, az sátán irányítása alatt áll. A gonosz ezt úgy viszi végbe, hogy lehetőleg észre se vegyük. Gondoljunk magunkat szabadnak. Emlékezzünk vissza gyermekkorunkra, akkor gondoltuk magunkat szabadnak, amikor nem fogadtunk szót. Az engedelmességet korlátozásként éltük meg. Hány fiatal gondolja, akkor szabad, amikor olyan dolgokat tesz meg, ami a társadalmat bomlasztja, vagy kárt okoz neki. Az igazán szabad, akit a Fiú megszabadít. Nincs más szabadság, csak a Krisztusban való. Ő ad igazi szabadságot, olyat, amiben nemet is tudunk mondani.

Mózes megvallja, Isten bemutatkozott neki. Feltárta előtte nagyságát, és hatalmát. Mindez azt jelenti, Mózes nem mások elbeszéléséből ismerte Istent, hanem személyes tapasztalatból. Isten Mózesnek kijelentette magát, megmutatta, hogy kicsoda. MI még többet ismerhetünk meg Belőle, az Úr Jézusban emberré lett, emberi nyelven kommunikál, és Benne csodálhatjuk Lényét, hatalmát. Megláthatjuk, hogy lehajol a nyomorult bűnös emberhez, mert meg akarja menteni. Ha tovább így figyeljük, elénk tárul a kereszt, ahol a saját életét mutatta be áldozatul. Nincs Őhozzá hasonló. Senki nincs, aki azt megtenné a bűnös emberért, amit az Úr Jézus megtett. Ne engedjük magunkat sátántól megtéveszteni, ő azt sziszegi, mindent megadok neked, olyan leszel, mint Isten. Ez hazugság, az ember soha nem lehet Isten, és ha istenkedni akar, sátánivá válik, egyre gonoszabb lesz. Így is azt olvassuk, hogy gonosz ember szíve ifjúságától fogva. Ezen nem segít semmi, csak az újjászületés, amit az Úr visz végbe az Ige által.

Visszagondol arra az időre, amikor Isten elé vitte, hogy be szeretne menni az ígéret földjére. Szeretné maga is látni az a földet, amit Isten nekik ad, és amiért küzdött. Engedetlensége miatt azonban ő sem mehet be, de most még az Úr elé viszi. Még megpróbálja elkérni ezt a lehetőséget Istentől. Az a jó, hogy Isten elé viszi. Vigyünk mi is mindent az Úr elé! A válasz meglepő, vagy mégsem? Isten nem azt mondta, rendben, megadom, amit kérsz, és bemehetsz az ígéret földjére, hanem azt mondja. Elég ez neked! Elég, ha csak megnézed. Van, amikor az Úr azt mondja elég ez neked, mert ez kegyelem. És elég a kegyelem. Nem kapsz többet, nem mehetsz tovább, ennyi elég. Ezt kapta Pál, nem veszem el a tövist, elég neked az én kegyelmem? Elég nekem a kegyelem, maga az Úr, a Vele való élő kapcsolat? Mindennél értékesebb az Úr Jézus a számomra? Ha Ő velem, meg vagyok elégedve? El lehet gondolkodni, ha engedetlenség miatt nem mehet be az ígéret földjére Mózes, miért gondoljuk, hogy aki bűnben él, az biztos bemehet az örök életbe? Az Úr nem tisztátalanságra, hanem szent életre hívott el minket.

Az apostol tudta, vannak, akik csalódtak, mert úgy gondolták az Úr Jézus azonnal visszajön (2Pét 3,8-13). Azonban Péter rámutat, Istennél más az időszámítás. Egy nap ezer esztendő, és ezer esztendő egy nap. Mindez azt jelenti, akkor még nem telt egy nap sem, ma már a harmadik napnál tartunk. Ne feledjük, az Úr a harmadik napon támadt fel a halálból. Tehát a harmadik napnak jelentősége van. Az Úr nem késik, ezért figyeljünk, és legyünk készen. Várjuk Őt, de a készenlét nemcsak azt jelenti, hogy várom, hanem azt, hogy szent élettel várom. Úgy élek, aszerint cselekszem, mint az a szolga, aki tudja, hogy bármelyik pillanatban megjöhet az ura. Így élek? Vagy esetleg lazítok? Eltelt már több mint kétezer év, miért pont most jönne? És mivel még van idő, hát én sem akarok kimaradni mindabból, amit a világ kínál. Én is élhetek úgy, mint a többi ember. Van idő, majd megbánom? Valóban van idő. A tíz szűz közül öt úgy gondolkodott, minek tartalék olaj, van idő, majd beszerezzük, ha esetleg szükség lesz rá. Mi lett a vége? Bezárták az ajtó és kívül maradtak.

Megtudjuk azt is, Isten hosszútűrő, nem lesöpörni akarja az embert, hanem ad lehetőséget a megtérésre, a Vele való újrakezdésre. Bárcsak minél többen élnének ezzel a lehetőséggel. Ő azt akarja, hogy megtérjünk. De mit jelent ez? Belecsatlakozunk egy felekezetbe? Elmondunk egy imát, vagy megtanulunk néhány teológiai kérdést és feleletet? A megtérés azt jelenti, elfordulok a régi életemtől, Krisztus által megszabadulok az atyáimtól örökölt hiábavaló életmódomtól. Így azután Vele el kezdek egy életet. Istennél mindig az új a lényeg. Nem a régit foltozza, javítgatja, hanem egy egészen újat ad. Így lesz majd a földdel is. Ez elmúlik, mert ez megromlott, de Isten új eget és földet teremt, ott már nem lesz bűn, nem lesz romlás. Azonban amíg ez be nem következik, az emberi életeket akarja Krisztus által újjá tenni. Tehát nem felekezeti tagságról, hanem új teremtésről van szó. Az vagyok már? Újjá lettem a lényemben? Isten Lelke az Ige által újjá szült már?

Péter rámutat, minden el fog múlni. Isten megítéli a bűnös világot, minden meg fog égni. A régi nem mehet át az újba. Azonban aki várja az Urat, sőt sietteti az eljövetelét, az a szent életre koncentráljon. Szent élet nélkül nem láthatjuk meg az Urat. Mert ahogyan a földről nem kerülhet át semmi az új földre, mert bűnnel szennyezett, ugyanúgy az ember régi, bűnös élete sem juthat Isten országába. Isten Krisztusban szent életre hív. Ami azt jelenti, úgy élek, mint Krisztus. Arra törekszem, hogy Őreá hasonlítsak. Mindez magamtól nem telik, de a Lélek alkalmassá tesz rá.

Adventben vagyunk, mit várunk? Péter arról ír, hogy a hívők, új eget és új földet várnak, amelyben Isten igazsága lakik. Ott igazság lesz, mert maga az Úr Jézus az igazság. Ott a gonoszság már nem lesz jelen. Azon a földön megtisztított, a Jézus vérével megmosott személyek lesznek jelen. Ott mindig Vele lehetek? Várom ezt az a földet? Ezt várom? Szeretnék ott lenni, oda igyekezem?

 

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

 

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem

hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó

békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől

hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekö-

vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig

hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó bé-

kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük

győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se

érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hir-

desd: a Szabadító elközelgetett!

 

Isten áldásával.

Ő harcol érted

 

M

indaz, amit most olvasunk Mózes személyes tapasztalata (5Móz 3,1-22). Mert Istenben hinni személyes kapcsolatot és tapasztalatot is jelent. Ő nem azt írja le, amit másoktól átvett, hanem, amit megélt. Minden saját tapasztalat, Isten szólt Hozzá, formálta és vezette. Megmutatta nagy hatalmát. Isten jelenlétét és nagy hatalmát ma is megtapasztalhatjuk saját életünkben. Tulajdonképpen ott kezdődik, maikor átéljük, hogy Ő megszólít, aztán lényünk átalakulását éljük meg, a régi természetünktől, szenvedélyeinktől való szabadulásban lesz részünk. Mindezek olyan események, amiket egyedül az élő Úr tud véghezvinni. Aki ezeket megtapasztalja, az tisztában van Isten hatalmával, az nem fél, hanem teljes szívvel bízik Benne.

Olyan csodálatos, ahogyan az Úr vezeti Mózest és a népet. Felkészíti őket arra, ami vár rájuk. Harc lesz, mert Isten népét sem kerüli el mindig a harc, a próba.  Azonban mielőtt ebbe belemennének, Isten kijelenti, kezedbe adtam, már eldőlt, tied a győzelem. Hát nem nagyszerű, így mehet Mózes a csatába, azzal a belső bizonyossággal, hogy itt nem fog veszíteni, nem fog meghalni, mert Isten neki adta a győzelmet. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a csatát nem kell megvívni, de meg kell, és nem is biztos, hogy könnyű lesz. De a végeredmény nem kétséges, Isten népe győz. És ma is van, hogy az Úr így enged bele nehéz helyzetbe, megmondja, ne félj, mert megmentlek, kihozlak belőle. Nem fogsz ebben a csatában elesni. Bizony, jó, hogy az Úr így felkészít, megerősít, mert a csata még így sem könnyű. Azonban a legnehezebb pillanatokban is biztos pont: „Ne félj tőle, mert kezedbe adtam őt.” Ha ezt mondja az Úr, akkor ne félj, hanem hidd, hogy úgy is lesz, amint megmondta! Isten nem a bizonytalanba küldi övéit, menjetek és majd lesz valahogy. Bizonyos a végkimenetel. Menj, mert a kezedbe adtam. Igen, menj, mert a csata a kereszten már eldőlt!

Magáról az ígéret földjéről is úgy nyilatkozik Isten, hogy már nekik adta azt a földet. Azonban mindez akkor lesz övék, ha hitben birtokba veszik. Istennek sok csodálatos ígérete van, ami akkor lesz a miénk, ha hitben elindulunk. Ez azt is jelenti, nem magamra, hanem az én Uramra tekintek, és arra építik, amit megmondott.

Újabb bátorítás, ha nem elég, hogy már a kezetekbe adta, akkor figyeljetek, veletek vagyok, ott vagyok a harctéren, és harcolok értetek. Isten Jézusban eljött a Föld nevű harctérre, megvívta a csatát sátánnal, ezért ne félj. Amikor az Ő szavára megyünk harcba, nem kell félnünk, mert a bűn, a gonosz ellen maga az Úr harcol értünk. Ő azért jött, hogy a bűn és a sátán ellen harcoljon. És amikor minket támad, nem kell félni, mert gyermekeit nem hagyja magára. Nagy bátorítás ez, ne féljek ma sem, ha az Úr harcait harcolom, mert Ő harcol értem. És ha Ő harcol, akkor nincs kétség, hogy Ő a győztes. Sátánnak esélye sincs. Velünk szemben esélyes, de az Úrral szemben nem. Így azután, aki az Ő nevében indul a harcba, győzni fog, amint Dávid is győzött Góliát ellen.

A második levelet írja az apostol, mert szükség van rá, mert nem volt mindenkinek Bibliája, sőt még nem is volt meg minden újszövetségi irat (2Pét 3,1-6). Így a levél által igyekszik emlékeztetni őket mindarra, amit korábban a gyülekezetben tanítottak. Amit olvasunk és hallunk azt tudatosan el kell idézni. Nem azért halljuk az igét, hogy aztán elfeledjük, hanem azért, hogy alkalmazzuk. Az alkalmazáshoz azonban ismerni kell. Ehhez tudatosan fel kell idéznünk a korábban olvasottakat és azokat az igéket, amik által személyen szólított meg az Úr. Mert a tegnap kapott ige ma is igaz, ma is erőforrás. Amit tegnap mondott az Úr, azt ma is úgy gondolja. Benne van ebben az is, nem elég reggel elolvasni az igét, napközben is emlékeztetni kell magunkat rá. Sőt amikor döntés előtt állunk, tudatosan emlékeztessük magunkat, mit is mond abban a témában Isten Igéje.

Azért fontos mindez, mert jönnek olyanok, akiknek nem tekintély az Ige. Csúfolódók, kinevetik azokat, akik Isten szavát komolyan veszik. Mások előtt is komolyan veszem az Igét? Vállalom az Úr szavát olyanok előtt is, akiknek nem tekintély az Ige? Ez azt is jelenti, hogy az életvezetésükben sem Isten szavára figyelnek, hanem saját vágyaikra, és a világra. Azonban Isten gyermeke mindig az Atyára figyel. Nem igazodik a világhoz, hanem egyedül csak Isten szavához.

Sokan gúnyolódnak, mert Isten türelmes és időt a d a megtérésre, de úgy gondolják, hogy ez azt jelenti, nem igaz a visszajövetelről szóló ígéret. Vannak, akik úgy gondolják az ítélet és a kárhozat is mese, mert ennyi idő után sem történt meg. Azonban Isten ad időt a magunkba szállásra és a hazaindulásra. De vajon élünk-e a lehetőséggel?

Az apostol rámutat, Isten a bűnt Noé idejében is megítélte. A bárkaépítés időszaka lehetőség volt mindenki számára, azonban Noé családján kívül senki nem élt vele. Isten meg fogja ítélni a világot, de már nem víz, hanem tűz által. Miért? Mert az új teremtésbe semmi nem kerülhet át, aminek a bűnhöz köze van. Oda csak az újjáteremtett, a Lélek templomává formált ember kerülhet. Isten ma is adott menekülési lehetőséget, és ez a kereszt az. Aki odamenekül és hiszi, hogy az Úr Krisztus érte és helyette halt meg, és bocsánatot kér, az életre jut. Fontos látni, hogy itt nem csupán elméleti hitről, hanem életformáról van szó. Az istentelen emberek nem csak a hitetlenséget jelenti, hanem azt is, hogy nem Isten akarata szerint éltek. Az új teremtés nem elméletei, hanem gyakorlati hitet eredményez. Most már Isten akarata szerint élek. Természetesen az magamtól nem teleik, de a bennem lakozó Lélek képessé tesz rá.

 

 

Térj magadhoz, drága Sion

 

1. Térj magadhoz, drága Sion, Van még néked Istened, :/: Ki atyádként felkaroljon, Szí-

vét oszsza meg veled! Azt bünteti, kit szeret, Másképp ő nem is tehet: Sion, ezt hát jól

gondold meg, Szabj határt bús gyötrelmednek.

2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, :/: S a habok közt szíved remeg, Hogy

sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el: Ő

megvívhat tengerekkel!

3. Bár hegy, halmok rengenének, Miket égi kéz emelt, :/: S indulása a nagy égnek Vég-

romlásra adna jelt: Ezt látva is el ne hidd, Hogy ez a perc elveszít; Sion, addig meg nem

dőlhetsz, Míg oltalmad Istentől lesz!

4. Bár könnyűid omlanának Gyöngyökül a tengerbe, :/: És elhalván hangja szádnak,

Csak pihegnél, mint gerle, Bár vér volna bíborod S kő megszánná nyomorod: Sion, ne

félj a gonosztól, Baj nem ér, míg Benne bízol!

5. Bár hordozzad zsarnok láncát, Érjen kínos rabhalál, :/: Ha hitedet el nem játszád,

Utad égbe nyitva áll. Örvendj mindig és vigadj, Emlékezz, ki népe vagy! Sion, nincs

több Isten egynél, Benne hát ne kételkedjél!

6. Ó, ne csüggedj, ím, az estnek Már leszállnak árnyai, :/: Kihez ajkid oly hőn esdnek,

Halld: Atyádnak hangja hí. Ő gyalázat, kín helyett Néked jobbján ad helyet; Sion, a

menny lesz te részed, Föld gyötrelmét hát ne nézzed!

7. Végső áldást mondj hazádra, Mely távolról int feléd, :/: Égi honnak a határa Van már

hozzád közelébb. Édes érzés mért fog el, Melytől olvad szív, kebel? Sion, minden más-

képp lesz ott, El fog tűnni nagy sírásod.

8. Angyalok, ti fényes lelkek, Zengjetek víg éneket, :/: Mert már biztos révbe tért meg,

Kit bús szélvész hányt-vetett! Már meggyőzte a halált, Istenéhez égbe szállt: Sion, onn -

nan számkivetni Nem fog téged soha senki!

 

 

Isten áldásával.

Az Úr meg tud szabadítani!

 

M

ózes személyes bizonyságtételét olvashatjuk (5Móz 2,26-37). Nem kívülről szemléli a dolgokat, hanem belülről. Ő is ott van, sőt ő van élő kapcsolatban az Úrral. Azt teszi, amit Isten mond neki. Figyel rá, mert az Úr elkészíti a következő lépésre. Mózes soha nem magától indul, mindig Isten szíva indítja. Hesbón országa felé indul, mert az Úr megmondta, hogy ez a nép nem engedi őket keresztül, de nem kell félni, mert az Úr kijelenti: „íme, a kezedbe adtam.” Itt látjuk működésben az élő Istenbe vetett hitet. Nincs semmi kétkedés, de Uram, hátha mégse úgy lesz. Ha ők erősebbek, képzettebbek. Nincs ilyen, ha Isten azt mondta, kezedbe adtam, akkor ez a csata el van döntve. A csata eldőlt, Isten győzött! És ha a keresztre nézünk, akkor igazán meg bátorodunk, mert azt látjuk, a csata eldőlt, győzött az Úr Jézus a bűn és a sátán felett. Ha még ordító oroszlánként is áll elénk, ne féljünk, gondoljunk arra, ez már egy legyőzött, láncra vert oroszlán.

Megvan az útba igazítás, az ígéret, most már csak hozzá kell kezdeni. Isten megmondja, mit tegyünk, hirdesd az igét, keresd Isten országát és igazságát, tégy bizonyságot a benned élő reménységről, nincs más dolgunk, mint hozzá fogni.

Mózes nem akar mindenáron harcolni. Tudja, hogy a másik nép is Isten teremtménye, megpróbál ezért bizonyságot tenni a magatartásával. Azonban az a nép nem hajlandó békében átengedni őket. Azonban Hesbón királya nem akarta, hogy átmenjenek a földjén, megkeményítette és engedetlenné a szívét. Ez a király nem akart Istenre hallgatni. Ragaszkodott a gyűlöletéhez. Vannak, akikkel nem lehet békességben lenni, mert szívük a világgal, annak gyűlöletével, gonoszságával van tele. Inkább ahhoz ragaszkodnak, mintsem Isten akaratához.

Végül harcra kerül a sor, és Izráel népe győz. De Mózes nem azt mondja jobbak voltunk győztünk, hanem kezünkbe adta őket az Úr. Már láttuk, hogy Isten ezt előre megmondta, úgy indulhattak a harcba, hogy tudták ők fognak győzni. Van, amikor Isten egy nehéz élethelyzetben megmondja, ne félj a küzdelmektől, a bajoktól, mert a kezedbe adtam, győzni fogsz, túl fogod élni. Azonban erre az ígéretre rá kell állni, erre hivatkozva kell csatába szállni. De van még egy fontos mozzanat, amikor győznek, Mózes akkor is azt mondja: Kezünkbe adta őket az Úr. Nem magukról beszélt, hanem az Úrról. Azért győztek, mert Isten eldöntötte, mert az Úr győzelemmel ajándékozta meg őket. Tulajdonképpen ezt hálának is mondhatjuk. Van-e hála a szívünkben? Mi is azt mondjuk amikor jól kijövünk egy nehéz helyzetből, hogy az Úr adta a kezembe, Ő ajándékozott meg élettel, győzelemmel?

Péter figyelmezteti Isten újszövetségi népét, lesznek hamis próféták, akik az Úr igéjétől, az Ő útjától el akarják terelni a hívőket (2Pét 2,1-22). Vissza akarják vinni őket abba a régi életbe, amiből Krisztus megszabadította őket. Péter rámutat, ahogyan Noé korában megítélte a világot, úgy megítéli az egyházat is, ha bűnben él. Azonban, aki a nehéz közegben is hű marad, azt az Úr megszabadítja. Amint Lótot is megszabadította. Miért? Mert szenvedett a bűnösök életvitelétől. Fájt neki, ahogyan Sodomában életek. Ő nem követte őket, nem azt mondta, hívő vagyok, és nem baj ha úgy élek mint a sodomaiak, mert Isten úgyis megbocsát. Isten a kegyeseket szabadítja meg, azokat, akik Út szeretik, akinek fáj a bűn és szenvednek miatta.

Isten meg tud szabadítani, írja határozottan az apostol. Aki szeretne a bűn karmaiból szabadulni, és Jézus Krisztust követve új életre vágyik, azt az Úr megszabadítja. De fontos, hogy akarjak szabadulni. Vannak, akiket megtart az ítéletre? Kiket? Akik a testet követve tisztátalan vágyaikban járnak. Lehet, hangoztatják, hogy hívők, de az életük a testről szól. Az újjászületett ember nem a testet, hanem Jézus Krisztust követi. Elcsendesedve vizsgáljuk meg az életünket. Kit követünk? Testünk vágyait, vagy az Urat? Legyünk őszinték, és ha kell, kiáltsunk segítségért, mert a test hatalma alól is meg tud szabadítani az Úr. Nincs az a szenvedély, aminek láncait ne tudná letörni. Ő azért jött, hogy megszabadítson. Ő a Szabadító. De mindezt nem akaratunk ellenére teszi. Aki szeret a bűnben élni, akinek fontos a test, azt nem szabadítja akarata ellenére. Csak azokat szabadítja meg az Úr, akik megundorodnak a bűntől és Hozzá kiáltanak szabadításért.

Másik csábító veszélyről is az apostol, ez pedig a pénz. A gonosz eltérítheti még a hívőt is a pénz által Isten útjától. Példaként Bálámot említette, aki tisztában volt Isten akaratával, azonban a pénz elvakította. Már nem Isten akaratát látta, hanem a király küldeményét. Nagyobb ereje volt Bálám életében a pénz szavának, mint Isten Igéjének. Kinek erősebb a szava az életedben? Kire hallgatsz Istenre vagy a mammonra? Fontos, hogy álljunk ellene a gonosznak bármilyen formában, vagy bármelyik területen is támad, mert ha engedünk neki, legyőz. És ha valami legyőz minket, rabjaivá válunk. Ezt a köteléket pedig önerőből nem tudjuk leoldani. Vigyázzunk, mert aki megszabadult Jézus által, de ismét visszatér a bűnbe, a világba, rosszabb lesz az állapota. Azonban ne feledjük Jézus nemcsak megszabadít, hanem meg is tart a szabadításban, az új életben.

 

 

Milyen jó!

 

Milyen jó, milyen jó, milyen jó!

Jézus áldott szava oly gyógyító,

Nékem szól az Ige, szívem örömmel tele,

milyen jó, milyen jó, milyen jó!

 

Szabadít, szabadít, szabadít!

Többé bűn-bilincs engem nem szorít,

Boldog, új életet Jézussal ma kezdhetek,

Szabadít, szabadít, szabadít!

 

Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

Ez a krisztusi új testvériség,

Igaz hű szeretet, forraszt össze szíveket,

Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

 

Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

És az út, melyre Ő hív, gyönyörű,

Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át,

Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

 

Jézus él, Jézus él, Jézus él!

Vele járni és győzni: ez a cél,

Bárhová küld az Úr, megyek és hitem újul,

Jézus él, Jézus él, Jézus él!

 

 

Isten áldásával.