Szállj magadba!

 

Í

téletes igék hangzanak a próféta szájából, azonban megcsendül benne a kegyelem (Zof 2,1-15). Mert igaz Isten ítéletet helyez kilátásba, mivel a bűnt gyűlöli, de a bűnöst menti. Igen, azt akarja, hogy a bűnös megtérjen és éljen. Épp ezért mindig előre szól. Isten nem olyan, mint az ember, hogy azonnal odacsap, hanem előtte figyelmeztet. És a figyelmeztetés egyben lehetőség is arra, hogy változzunk és változtassunk. Isten azt akarja, hogy engedjük az életünket megváltoztatni igéje által.

Figyeljük meg, Isten az Ő népét szólítja fel magába szállásra. Ez nem a nem hívőknek szól. Általában Isten mindig a népét szólítja, őket akarja felrázni. Jó ezen elgondolkodni, mert bizony mindig a nem hívőket, a liberálisokat, a nyugatot szapuljuk, és nem látjuk meg, hogy Isten először mindig a népét ítéli meg. Ha az Ő népe nem él szentül, meg fogja ítélni. Ha Isten gyermekei a világ életmódját követik, ha ugyanúgy a pénz, a hatalom, a jólét és a szórakozás a fontos, megítéltetünk. Nem mehetünk el az erkölcsi élet mellett sem, ha semmiben nem különbözik a férfi nő kapcsolat, ha nem másabb a kapcsolatunk a világétól, Isten meg fog ítélni. Nem elég mondani, hogy Uram, Uram, jó gyümölcsöt is kell teremni.

Az ítélet bekövetkezik, de el is maradhat, ha a nép magába száll, megbánja bűneit, szakít bálványaival és egyedül az Úrnak él. Azért küldi Isten a prófétát, hogy meghallva az igét, magukba szálljanak. Végre Isten előtti csendben őszintén mondják ki, hogy vétkeztek. Adventben Isten azt szeretné, ha magunkba szállnánk. Ha végre elgondolkodnánk az életünk felőle és amit az ige tükre mutat, ahhoz tartanánk magunkat. Gyakran úgy gondoljuk, az ítéletes igék a világnak szólnak, nekünk pedig a szeretet szavai. Azonban ha a Bibliába tekintünk ez nem így van, még az Újszövetségben sem. Isten pontosan gyermekeitől vár el tiszta életet. Azt akarja, hogy az egész életünk ragyogjon ebben a sötét világban, mint a csillag az égen. És ez a ragyogás nem csupán hitvallásokban, vagy diakóniában kell, hogy megmutatkozzon, hanem életvitelben. Látszik, hogy más az életünk? Tiszták vagyunk, nincsenek bálványok az életünkben?

Használjuk jól fel az adventi időszakot, vegyük komolyan Isten szavát. Lássuk meg, hogy nekünk mondja, térjünk magunkhoz, és szálljunk magunkba. Tegyük meg ezt. Isten nem szenzációs koncerteket, népi előadásokat vár, nem is karácsonyi színházi előadást, hanem magunkba szállást. Mit jelent ez? Azt, amit a tékozló fiú életében látunk, elcsendesedik, magába száll, vagyis Isten előtt végiggondolja az életét, és kimondja: Vétkeztem Ellened! Azonban ez sem elég, mert amikor rádöbben, hogy vétkezett a megoldást is felismeri, haza kell menni. De még ez sem elég, valóban haza is ment. A hazamenetel pedig azt jelentette, hogy otthon már nem úgy élt, ahogy idegenben. Otthon nem volt élettékozlás, bulik, nők, éjszakai élet, alkoholizálás. A régi élet lezárult. Gondoljuk hát végig az életünket, magunkba szálltunk már úgy, mint a tékozló fiú?

A környező, kárörvendő pogány népeknek is üzen az Úr. Izráel Isten népe, és Ő gondot visel róluk. Ha megítéli is őket, nem veti el örökre. Az ítélet megtisztítás is. Isten az ítéletes időkben is gondoskodik övéiről. És ez csodálatos üzenet, mert Isten az övéiről ma is gondoskodik. Ha teljes mértékben rábízzuk magunkat, akkor Ő gondoskodik Rólunk. Nem kell aggódnunk, és nem kell magunknak gondoskodni, mert Ő hűséges Isten. Ő a jó Pásztor, és tudja, hogy a juhoknak mire van szükségük. Ezért ma is vessük Rá minden gondunkat, és engedjük, hogy Ő gondoskodjon rólunk. Ha így teszünk, szabaddá válunk a rohanástól. Mert akiről gondoskodnak, annak nem kell aggódva rohanni, hogy mi lesz, nem kell mindent beszerezni, mert tudja, mindent megkap, ami az élethez szükséges.

Krisztus is szenvedett, de az Ő szenvedése egészen más, mit a mi szenvedéseink (1Pét3,18-22). Mi a magunk bűnei, vagy cserépedényünk romlása végett szenvedünk. Ő, mint igaz másokért, értünk vállalta a szenvedést. Azért jött, hogy Ő a szent és igaz szenvedjen és meghaljon. Tudatosan ezért jött, mert tudta nincs más megoldás. A bűnökért fizetni kell, de a világ összes kincse sem elég rá. Semmi jóság, érdem, emberi kiválóság nem tesz eleget. Mert a bűnért élettel kell fizetni. A bűnösnek meg kell halnia, ez a törvény. Azért jött Jézus, hogy ne nekem kelljen meghalni, meghalt helyettem, hogy örökké élhessek Általa. Azonban ez nem automatikus. Nem lép életbe egy formális megtérő ima után, és nem lesz valóság a vallási hagyományok megtartása által. Akkor lép életbe, ha rádöbbenek, hogy valóban nekem kellene meghalnom, de Jézus kifizettette a kereszten az árat. Ha ezt látom, megrendülve borulok le a kereszt alatt, imádom és egész további életemben követem Jézust.

Jézus azért is jött, hogy Istenhez vezessen. Általa élő kapcsolatba kerüljünk az Atyával, és megismerjük Őt. Nem dogmák, vallási szövegek felmondását várja az Úr, hanem a személyes kapcsolatot Vele. Ő élő Személy, és kapcsolatban akar lenni velünk. Azt akarja, hogy megismerjük, és önként szívből engedelmeskedjünk Neki. Aki megismeri Őt, Aki átéli szabadító csodáját, az már nem is tud mást, mint szeretni az Urat. Természetesen vigyáznunk kell, mert az idő múlásával a gonosz igyekszik mindent megtenni, hogy visszahúzzon a világba. Mindezt úgy teszi, hogy ne is vegyük észre. Ezért mondja az Ige: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék” (1Kor 10,12)!

Ő menti meg a börtönben lévő lelkeket, azokat, akiket a gonosz rabul ejtett. Mennyi mindennel rabbá tesz, és hányan tapasztalják, nincs emberi segítség. Isten azonban elküldte a Szabadítót, Jézust, Ő tud megmenteni.

Isten mindig küld segítséget az elveszett ember számára, azonban meg kell látni állapotomat, és be kell menni a bárkába. A legnagyobb probléma, hogy azt gondoljuk nincs probléma. Noé ostobaságot beszél, és cselekszik, minek ide bárka? Ma is sokan így gondolkodnak. Ostobaság, mi baj lehet? Vallásosak vagyunk, néha elmegyünk a templomba, minden rendben. Azonban Isten nem azt mondta, ha egy ünnepen elmegyünk a templomba, megmenekülünk. Nem! Azt mondta, szállj be a bárkába és akkor menekülsz meg. Ma a kereszt a bárka, és a kereszt kikerülésével, nincs megmenekülés. Nem segít semmi, csak az értünk meghalt Krisztus. A bárkába mindenkinek magának kell belépni. Nincs kollektív beterelés, személyes döntés van. Ezt a döntést mindenkinek magának kell meghoznia. Csakis én borulhatok le a kereszt alatt, ezt nem teheti meg helyettem más. Gyakran halljuk, imádkozz helyettem. Ezt nem lehet, mert mindenki maga tarthat bűnbánatot. Nem lehet kihagyni a keresztet, ha mégis megtesszük, elveszünk. De ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt!

 

 

Siessetek, hamar lejár

 

1. Siessetek, hamar lejár,

Kegyelme már régóta vár,

Ma még lehet, ma még szabad:

Borulj le a kereszt alatt.

 

2. Elszáll a perc, az életed,

Ma még, ha jössz, elérheted.

Ne késs tovább, ne várj tovább:

Ma kérd Atyád bocsánatát!

 

Isten áldásával.