2021. december 19., vasárnap

Világító lámpás

 

I

sten formálja hitetlen és engedetlen népét (5Móz 2,1-25). Nem mond le róluk, nem veti el őket. A negyvenéves vándorlás alatt egy megtisztulási folyamat megy végbe. Megtisztítja Isten őket mindazoktól, akik hitetlenek és engedetlenek voltak. Isten mindig tisztítja az övéit. Kiégeti a bűnt, a szennyet. Ő vezeti Izráelt, a nép pedig tanulgatja az engedelmességet. Isten tanít, az engedelmességre. Hiszen azért választ ki és hív el, hogy engedelmes népe legyünk. Engedelmességünk dicsőíti az Urat, és bizonyságot tesz Róla.

Ézsaú, testvér, akkor is, ha nincsenek jóban, akkor is, ha az edomiták nem szeretik Izráelt. Nekik úgy kell rájuk tekinteni, mint testvérnépre. Ne ingereljétek őket. Ők lehet, hogy bosszantani fognak, de te ne ingereld, ne add vissza. Miért? Mert Isten népe bármerre jár, az élete bizonyságtétel. Fel kell mutatni, hogy ő másképp cselekszik, mint akik nem ismerik az Urat. Ne éljenek vissza azzal, hogy Edom testvérnép. Ne várjanak el tőlük semmit, mindenért fizessenek meg.

Ha így tesznek, ez is az Úr nevét dicsőíti. Rámutat, Isten a pusztában is gondoskodik róluk. Nagyszerű bizonyságtételt mond Mózes. Isten megáldott a pusztaságban is. Mert Ő a pusztaság Ura is. Veled van Istened az Úr, a pusztában is. Ne félj a pusztától sem, mert ha engedelmes vagy, az Ő vezetésére kerülsz oda, Ő ott is veled van. Az Úr Jézust a Lélek vitte ki a pusztába, de nem is hagyta magára a próbák között sem.

Veled van az Úr, a Te Istened, nem szűkölködtél semmiben. Ezt is jelenti, hogy veled van az Úr, nem szűkölködsz, mert Ő gondoskodik. Mennyire másképp látták azok, akik kijöttek Egyiptomból. Úgy gondolták, éhen halnak, inkább visszavágyakoztak Egyiptomba. Mózes pedig harmincnyolc év múlva bizonyságot tesz, mennyire nem volt igazuk azoknak, akik féltek. Isten ilyen hosszú idő alatt is gondoskodott róluk. Nem szűkölködtél semmiben, nagydolog ez. Az ember mindent próbál megtenni, hogy jólétben éljen, meglegyen mindene. És bizony, nem mindig és nem mindenkinek sikerül. Azonban, aki hittel az Úrra bízza magát, nem szűkölködik semmiben. A problémánk abból fakad, hogy ezt nem mindig kezeljük hittel. Azt gondoljuk, nekünk kell besegíteni Istennek, de Neki a mi segítségünkre nincs szüksége, Ő nem szorul ránk. Aki teljes szívvel Rábízza magát Istenre, az megtapasztalja országa gazdagságát.

A hitetlenségnek ára van. Mert a hitetlenség magát akarja megmenteni, és jobban tudja a dolgokat Istennél. Az Úr Jézus azonban azt mondja, aki meg akarja menteni az életét, az elveszíti azt. Ez történt Izráel fiaival is. Nem akartak akkor bevonulni, amikor a két kém jelentette, hogy tejjel és mézzel folyó föld az, mert az ott lakókra néztek. Féltek, hogy ha bemennek, elvesznek. Úgy gondolták, ha engedetlenek lesznek, ha nem vonulnak be, megmentik az életüket. És nem így történt. Mind elvesztek a pusztában. Ezért hagyatkozzunk rá Isten szavára és akaratára. Higgyük el, Ő ment meg minket.

Péter második levelében tesz bizonyságot, a mi Urunkról (2Pét 1,12-21). És ezt szemtanúként teszi. Amit elmond, az nem kitaláció, hanem megtapasztalt valóság. Azért azt se feledjük el, ekkor még éltek szemtanúk, és ha Péter vagy bárki más valótlant állítana, megcáfolnák. Azonban Péter megtapasztalta az Úr Jézus nagyságát. Folyamatosan tárta fel előtte az Úr Lénye mélységeit. Tudjuk, Péter nem volt egy hiszékeny ember, mindazt, amit elfogadott, azt megtapasztalta. Elhívása kezdetén is fenntartásai voltak Jézussal szemben. Nem hitte, hogy a halászatban is Rá kell hallgatni. Mi van bennem, kétely vagy bizalom? Látom-e, hogy az élet minden dolgát Rábízhatom, mert Ő ért hozzá a legjobban.

Péter azért ír, mert nem volt mindenkinek Bibliája, ezért fel kellett frissíteni az emlékeiket. Azért ír, hogy ne feledjék el Jézus tetteit és szavait. Nekünk is kell emlékeztetni magunkat, mert oly könnyen elfeledkezünk arról, amit az Úr mondott. Ilyen emlékeztetés, a naponkénti bibliaolvasás. Amikor újra olvassuk a vezérfonal szerint azokat a könyveket, amiket a korábbi években olvastunk, emlékeztetjük magunkat.  Mert bizony azokat a könyveket, amiket tavaly olvastunk már el is felejtettük. Megkérdezhetjük magunktól, mit olvastunk novemberben? Emlékezünk-e legalább egy könyvre? Ezen túl próbáljunk visszaemlékezni egy-egy igére.

Péter elmondja, ott volt ő is a hegyen, ahol Isten kijelentette, hogy Jézus az Ő fia, és Benne gyönyörködik. Jézus élete gyönyörködteti az Atyát. Az én életem is gyönyörködteti? Tud is az életemben gyönyörködni? A mai egyház élete vajon gyönyörködteti az Urat?

Péter bizonyságot tesz, hogy Isten gyermekeinek a prófétai beszéd, az Ige a lámpása. Az Ige az ami eligazít. Jó ezt olvasni, van mire figyelnünk. Aki nem ismeri Isten szavát, az nem tud tájékozódni, képtelen eldönteni mire vagy kire figyeljen. Azonban Isten szava biztos utat mutat. A prófétai beszéd olyan, mint a sötét helyen világító lámpás. Isten adott lámpát nekünk, de vajon használjuk? Ebben a nagy sötétségben, ami körül vesz minket, használjuk a lámpát? Egyáltalán tudjuk, hogy van lámpásunk, hogy nekünk nem kell sötétségben lenni? Az Ige eligazít, és világos utat mutat. Fontos látni, hogy próféciák, de az egész Szentírás Isten Szentlelkétől származik. Ebben a könyvben nem emberi spekulációk vannak, hanem Isten kijelentése. A történelem pedig megerősíti, hogy a Biblia valóban Isten szava. Ez nem igazodik a világhoz, és nem kell átírni, mint az Alkotmányt és a törvényeket. Isten Igéje, minden korban aktuális, és friss. Ezért forduljunk hozzá, és bízzuk magunkat útmutatására!

 

 

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

 

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom.

Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyel-

mednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felsé -

gednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel

szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban,

És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

 

 

Isten áldásával.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése