|
T |
öbb hét szünet után Isten kegyelméből folytatjuk a blog írását (Zof 1,1-18). Neki adok hálát, hogy írhatok, minden az Ő kegyelme, és ezért Őt illeti egyedül minden dicsőség! Zofóniás a reform király Jósiás idejében hirdette Isten üzenetét. Valószínűleg a próféta szolgálata is hozzájárult a király és a nép Isten felé való mozdulásában. Az Úr igéje szólt, ez a fény az éjszakában. Szól az Úr, még a legsötétebb időben is, mert azt akarja, hogy szavát meghallva visszatérjünk Hozzá. Nincs nagyobb örömünk, mint hogy adventben, és ezen a héten is szól az Úr. Ad útmutatást, elmondja, mit akar. Meghalljuk? Nem tereli el a figyelmünket ennek a világnak a zaja? Ne engedjük, hogy advent, az a sok szenny foglaljon le, ami az okos eszközökön keresztül szüntelen árad. Isten szavának engedjünk szabad folyást.
Isten meghirdeti az ítéletet, de amíg az ítélet szava szól, még mindig lehetőség van a változtatásra. Azt kéri, legyünk csendbe Előtte. Hogy tervezzük a következő napokat? Advent lévén gondolok az elcsendesedésre? Beterveztem, hogy az adventi napokban egyre több időt szánok Istenre? Beterveztem a csend idejét is. Meghatározzuk, mit teszünk, mit kell elintézni, vásárolni, de betervezem a csendet, az Úrnak szentelt időt is? Van Istennek szentelt idő az életemben?
Lényeges a csend, mert a csendben láthatjuk meg magunkat, és szembesülhetünk az ige valóságával. Mert oly könnyen becsapjuk magunkat. Azt gondoljuk Istent nem érdekli, ha mást is imádunk rajta kívül. Azt képzeljük, hihetünk a magunk bálványaiban, elég, ha megtartjuk a keresztyén hagyományokat. Igénk azt mondja, ez tévedés. Isten nem fogad el is-is gondolkodást. Isten is meg valami más is. Az Úr Jézus is rámutatott nem szolgálhatunk két Úrnak. Ez nem lehetséges, mert Isten nem csak egy kis sarkot kér az életünkben, és Ő nem is egy a sok hamis istenség közül. Ő az ég a föld, és az életünk teremtője. Ő váltott meg minket, Fia életét adta értünk. Ezért az egész szívünket, lényünket kéri.
Meg kell látnunk, hogy senki és semmi nem segíthet rajtunk, csak egyedül Jézus. Sem a vagyon, sem a hírnév, semmi, csak Ő! Mert Ő a Szabadító. Adjunk hálát az Úrnak, mert amikor az ítélet hangzik, mindig megcsendül benne a kegyelem is. Mert amíg az Úr szól, az mindig a kegyelem ideje. Halljuk meg és hallgassunk Rá.
Péter eddigi tanításából láthattuk, hogy az Isten igéje általi újjászületés révén leszünk Isten gyermekei, Jézus tanítványai (1Pét 3,8-17). Mivel romolhatatlan magból születünk, ez azt hozza magával, hogy egészen új és más életre születünk. Nem véletlenül mondja a szentíró újjászületésnek azt, amikor az Úr Jézust befogadjuk az életünkbe. Nem a régi életünk, hit gyakorlatunk folytatódik, hanem egy egészen új kezdődik. Megszületünk Isten országa számára, és ez azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk annak az országnak a rendjét. Ott nem élhetünk úgy, ahogyan eddig éltünk.
Isten országában más a fizetőeszköz. Nem fizethetünk gonoszsággal, itt az áldás az új pénznem. Azt jelenti ez, a hívő ember is kap sebeket, vannak fájdalmas dolgok az életében, hiszen eleve Krisztusért is szenvedhetünk. De ezekre a válasz már nem lehet gyűlölet, bosszú, hanem áldás. Mennyire más lenne az életünk, ha a gonoszért áldással fizetnénk. Ha egyéni, vagy népünket ért sérelmekért áldásmondással tudnánk felelni, egész más lenne a kapcsolataink minősége. Jézus Krisztus tanítványa áldásmondásra és áldás öröklésére hívatott el. Nekünk a mi Urunk nyomdokait kell követnünk, és Ő nem gyalázott vissza. Az Atyára nézve elhordozta a bántást, a szenvedést.
Péter figyelmeztet, Jézus tanítványának a beszéde is megújul. Már más a szótára, mint a világé. Beszédünkről is meg kell látszódni, hogy Jézushoz tartozunk. Pétert a beszédéről ismerték fel. Vajon a beszédünkről felismerik, hogy Jézushoz tartozunk? A tanítvány elfordul a gonosztól, tehát mindattól, amiről látszik, hogy az nem az Úrtól, hanem a világtól van, forduljunk el. Akkor is, ha adott esetben az nagyon népszerű dolog. Mi mindig az Istennek tetsző dolgokat cselekedjük, akkor is, ha kisebbségben maradunk.
Ami még fontos, hogy legyünk mindig kész a bizonyságtételre. Legyünk kész elmondani ki nekünk az Úr, és mit tett velünk. Természetesen az a legjobb, ha maga az életünk beszél. Ha látják, hogy mások vagyunk, és megkérdezik mi ennek az oka. Akkor merjük elmondani, ez nem tőlünk van. Isten munkája az életünkben.
Igéje szól, igéje hív
1. Igéje szól, igéje hív,
Szívünkben kétséget csöndesít.
Kegyelme kész, áldása vár,
Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!
2. Igéje szól, igéje hív,
A jóra bennünket megtanít.
Kegyelme kész, áldása vár,
Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!
3. Igéje szól, igéje hív,
Nagy és szent
munkára lelkesít.
Kegyelme kész, áldása vár,
Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!
4. Igéje szól, igéje hív,
Áldja hát ezért a száj, a szív!
Kegyelme kész, áldása vár,
Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése