Ő harcol érted

 

M

indaz, amit most olvasunk Mózes személyes tapasztalata (5Móz 3,1-22). Mert Istenben hinni személyes kapcsolatot és tapasztalatot is jelent. Ő nem azt írja le, amit másoktól átvett, hanem, amit megélt. Minden saját tapasztalat, Isten szólt Hozzá, formálta és vezette. Megmutatta nagy hatalmát. Isten jelenlétét és nagy hatalmát ma is megtapasztalhatjuk saját életünkben. Tulajdonképpen ott kezdődik, maikor átéljük, hogy Ő megszólít, aztán lényünk átalakulását éljük meg, a régi természetünktől, szenvedélyeinktől való szabadulásban lesz részünk. Mindezek olyan események, amiket egyedül az élő Úr tud véghezvinni. Aki ezeket megtapasztalja, az tisztában van Isten hatalmával, az nem fél, hanem teljes szívvel bízik Benne.

Olyan csodálatos, ahogyan az Úr vezeti Mózest és a népet. Felkészíti őket arra, ami vár rájuk. Harc lesz, mert Isten népét sem kerüli el mindig a harc, a próba.  Azonban mielőtt ebbe belemennének, Isten kijelenti, kezedbe adtam, már eldőlt, tied a győzelem. Hát nem nagyszerű, így mehet Mózes a csatába, azzal a belső bizonyossággal, hogy itt nem fog veszíteni, nem fog meghalni, mert Isten neki adta a győzelmet. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a csatát nem kell megvívni, de meg kell, és nem is biztos, hogy könnyű lesz. De a végeredmény nem kétséges, Isten népe győz. És ma is van, hogy az Úr így enged bele nehéz helyzetbe, megmondja, ne félj, mert megmentlek, kihozlak belőle. Nem fogsz ebben a csatában elesni. Bizony, jó, hogy az Úr így felkészít, megerősít, mert a csata még így sem könnyű. Azonban a legnehezebb pillanatokban is biztos pont: „Ne félj tőle, mert kezedbe adtam őt.” Ha ezt mondja az Úr, akkor ne félj, hanem hidd, hogy úgy is lesz, amint megmondta! Isten nem a bizonytalanba küldi övéit, menjetek és majd lesz valahogy. Bizonyos a végkimenetel. Menj, mert a kezedbe adtam. Igen, menj, mert a csata a kereszten már eldőlt!

Magáról az ígéret földjéről is úgy nyilatkozik Isten, hogy már nekik adta azt a földet. Azonban mindez akkor lesz övék, ha hitben birtokba veszik. Istennek sok csodálatos ígérete van, ami akkor lesz a miénk, ha hitben elindulunk. Ez azt is jelenti, nem magamra, hanem az én Uramra tekintek, és arra építik, amit megmondott.

Újabb bátorítás, ha nem elég, hogy már a kezetekbe adta, akkor figyeljetek, veletek vagyok, ott vagyok a harctéren, és harcolok értetek. Isten Jézusban eljött a Föld nevű harctérre, megvívta a csatát sátánnal, ezért ne félj. Amikor az Ő szavára megyünk harcba, nem kell félnünk, mert a bűn, a gonosz ellen maga az Úr harcol értünk. Ő azért jött, hogy a bűn és a sátán ellen harcoljon. És amikor minket támad, nem kell félni, mert gyermekeit nem hagyja magára. Nagy bátorítás ez, ne féljek ma sem, ha az Úr harcait harcolom, mert Ő harcol értem. És ha Ő harcol, akkor nincs kétség, hogy Ő a győztes. Sátánnak esélye sincs. Velünk szemben esélyes, de az Úrral szemben nem. Így azután, aki az Ő nevében indul a harcba, győzni fog, amint Dávid is győzött Góliát ellen.

A második levelet írja az apostol, mert szükség van rá, mert nem volt mindenkinek Bibliája, sőt még nem is volt meg minden újszövetségi irat (2Pét 3,1-6). Így a levél által igyekszik emlékeztetni őket mindarra, amit korábban a gyülekezetben tanítottak. Amit olvasunk és hallunk azt tudatosan el kell idézni. Nem azért halljuk az igét, hogy aztán elfeledjük, hanem azért, hogy alkalmazzuk. Az alkalmazáshoz azonban ismerni kell. Ehhez tudatosan fel kell idéznünk a korábban olvasottakat és azokat az igéket, amik által személyen szólított meg az Úr. Mert a tegnap kapott ige ma is igaz, ma is erőforrás. Amit tegnap mondott az Úr, azt ma is úgy gondolja. Benne van ebben az is, nem elég reggel elolvasni az igét, napközben is emlékeztetni kell magunkat rá. Sőt amikor döntés előtt állunk, tudatosan emlékeztessük magunkat, mit is mond abban a témában Isten Igéje.

Azért fontos mindez, mert jönnek olyanok, akiknek nem tekintély az Ige. Csúfolódók, kinevetik azokat, akik Isten szavát komolyan veszik. Mások előtt is komolyan veszem az Igét? Vállalom az Úr szavát olyanok előtt is, akiknek nem tekintély az Ige? Ez azt is jelenti, hogy az életvezetésükben sem Isten szavára figyelnek, hanem saját vágyaikra, és a világra. Azonban Isten gyermeke mindig az Atyára figyel. Nem igazodik a világhoz, hanem egyedül csak Isten szavához.

Sokan gúnyolódnak, mert Isten türelmes és időt a d a megtérésre, de úgy gondolják, hogy ez azt jelenti, nem igaz a visszajövetelről szóló ígéret. Vannak, akik úgy gondolják az ítélet és a kárhozat is mese, mert ennyi idő után sem történt meg. Azonban Isten ad időt a magunkba szállásra és a hazaindulásra. De vajon élünk-e a lehetőséggel?

Az apostol rámutat, Isten a bűnt Noé idejében is megítélte. A bárkaépítés időszaka lehetőség volt mindenki számára, azonban Noé családján kívül senki nem élt vele. Isten meg fogja ítélni a világot, de már nem víz, hanem tűz által. Miért? Mert az új teremtésbe semmi nem kerülhet át, aminek a bűnhöz köze van. Oda csak az újjáteremtett, a Lélek templomává formált ember kerülhet. Isten ma is adott menekülési lehetőséget, és ez a kereszt az. Aki odamenekül és hiszi, hogy az Úr Krisztus érte és helyette halt meg, és bocsánatot kér, az életre jut. Fontos látni, hogy itt nem csupán elméleti hitről, hanem életformáról van szó. Az istentelen emberek nem csak a hitetlenséget jelenti, hanem azt is, hogy nem Isten akarata szerint éltek. Az új teremtés nem elméletei, hanem gyakorlati hitet eredményez. Most már Isten akarata szerint élek. Természetesen az magamtól nem teleik, de a bennem lakozó Lélek képessé tesz rá.

 

 

Térj magadhoz, drága Sion

 

1. Térj magadhoz, drága Sion, Van még néked Istened, :/: Ki atyádként felkaroljon, Szí-

vét oszsza meg veled! Azt bünteti, kit szeret, Másképp ő nem is tehet: Sion, ezt hát jól

gondold meg, Szabj határt bús gyötrelmednek.

2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, :/: S a habok közt szíved remeg, Hogy

sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el: Ő

megvívhat tengerekkel!

3. Bár hegy, halmok rengenének, Miket égi kéz emelt, :/: S indulása a nagy égnek Vég-

romlásra adna jelt: Ezt látva is el ne hidd, Hogy ez a perc elveszít; Sion, addig meg nem

dőlhetsz, Míg oltalmad Istentől lesz!

4. Bár könnyűid omlanának Gyöngyökül a tengerbe, :/: És elhalván hangja szádnak,

Csak pihegnél, mint gerle, Bár vér volna bíborod S kő megszánná nyomorod: Sion, ne

félj a gonosztól, Baj nem ér, míg Benne bízol!

5. Bár hordozzad zsarnok láncát, Érjen kínos rabhalál, :/: Ha hitedet el nem játszád,

Utad égbe nyitva áll. Örvendj mindig és vigadj, Emlékezz, ki népe vagy! Sion, nincs

több Isten egynél, Benne hát ne kételkedjél!

6. Ó, ne csüggedj, ím, az estnek Már leszállnak árnyai, :/: Kihez ajkid oly hőn esdnek,

Halld: Atyádnak hangja hí. Ő gyalázat, kín helyett Néked jobbján ad helyet; Sion, a

menny lesz te részed, Föld gyötrelmét hát ne nézzed!

7. Végső áldást mondj hazádra, Mely távolról int feléd, :/: Égi honnak a határa Van már

hozzád közelébb. Édes érzés mért fog el, Melytől olvad szív, kebel? Sion, minden más-

képp lesz ott, El fog tűnni nagy sírásod.

8. Angyalok, ti fényes lelkek, Zengjetek víg éneket, :/: Mert már biztos révbe tért meg,

Kit bús szélvész hányt-vetett! Már meggyőzte a halált, Istenéhez égbe szállt: Sion, onn -

nan számkivetni Nem fog téged soha senki!

 

 

Isten áldásával.