|
M |
ózes személyes bizonyságtételét olvashatjuk (5Móz 2,26-37). Nem kívülről szemléli a dolgokat, hanem belülről. Ő is ott van, sőt ő van élő kapcsolatban az Úrral. Azt teszi, amit Isten mond neki. Figyel rá, mert az Úr elkészíti a következő lépésre. Mózes soha nem magától indul, mindig Isten szíva indítja. Hesbón országa felé indul, mert az Úr megmondta, hogy ez a nép nem engedi őket keresztül, de nem kell félni, mert az Úr kijelenti: „íme, a kezedbe adtam.” Itt látjuk működésben az élő Istenbe vetett hitet. Nincs semmi kétkedés, de Uram, hátha mégse úgy lesz. Ha ők erősebbek, képzettebbek. Nincs ilyen, ha Isten azt mondta, kezedbe adtam, akkor ez a csata el van döntve. A csata eldőlt, Isten győzött! És ha a keresztre nézünk, akkor igazán meg bátorodunk, mert azt látjuk, a csata eldőlt, győzött az Úr Jézus a bűn és a sátán felett. Ha még ordító oroszlánként is áll elénk, ne féljünk, gondoljunk arra, ez már egy legyőzött, láncra vert oroszlán.
Megvan az útba igazítás, az ígéret, most már csak hozzá kell kezdeni. Isten megmondja, mit tegyünk, hirdesd az igét, keresd Isten országát és igazságát, tégy bizonyságot a benned élő reménységről, nincs más dolgunk, mint hozzá fogni.
Mózes nem akar mindenáron harcolni. Tudja, hogy a másik nép is Isten teremtménye, megpróbál ezért bizonyságot tenni a magatartásával. Azonban az a nép nem hajlandó békében átengedni őket. Azonban Hesbón királya nem akarta, hogy átmenjenek a földjén, megkeményítette és engedetlenné a szívét. Ez a király nem akart Istenre hallgatni. Ragaszkodott a gyűlöletéhez. Vannak, akikkel nem lehet békességben lenni, mert szívük a világgal, annak gyűlöletével, gonoszságával van tele. Inkább ahhoz ragaszkodnak, mintsem Isten akaratához.
Végül harcra kerül a sor, és Izráel népe győz. De Mózes nem azt mondja jobbak voltunk győztünk, hanem kezünkbe adta őket az Úr. Már láttuk, hogy Isten ezt előre megmondta, úgy indulhattak a harcba, hogy tudták ők fognak győzni. Van, amikor Isten egy nehéz élethelyzetben megmondja, ne félj a küzdelmektől, a bajoktól, mert a kezedbe adtam, győzni fogsz, túl fogod élni. Azonban erre az ígéretre rá kell állni, erre hivatkozva kell csatába szállni. De van még egy fontos mozzanat, amikor győznek, Mózes akkor is azt mondja: Kezünkbe adta őket az Úr. Nem magukról beszélt, hanem az Úrról. Azért győztek, mert Isten eldöntötte, mert az Úr győzelemmel ajándékozta meg őket. Tulajdonképpen ezt hálának is mondhatjuk. Van-e hála a szívünkben? Mi is azt mondjuk amikor jól kijövünk egy nehéz helyzetből, hogy az Úr adta a kezembe, Ő ajándékozott meg élettel, győzelemmel?
Péter figyelmezteti Isten újszövetségi népét, lesznek hamis próféták, akik az Úr igéjétől, az Ő útjától el akarják terelni a hívőket (2Pét 2,1-22). Vissza akarják vinni őket abba a régi életbe, amiből Krisztus megszabadította őket. Péter rámutat, ahogyan Noé korában megítélte a világot, úgy megítéli az egyházat is, ha bűnben él. Azonban, aki a nehéz közegben is hű marad, azt az Úr megszabadítja. Amint Lótot is megszabadította. Miért? Mert szenvedett a bűnösök életvitelétől. Fájt neki, ahogyan Sodomában életek. Ő nem követte őket, nem azt mondta, hívő vagyok, és nem baj ha úgy élek mint a sodomaiak, mert Isten úgyis megbocsát. Isten a kegyeseket szabadítja meg, azokat, akik Út szeretik, akinek fáj a bűn és szenvednek miatta.
Isten meg tud szabadítani, írja határozottan az apostol. Aki szeretne a bűn karmaiból szabadulni, és Jézus Krisztust követve új életre vágyik, azt az Úr megszabadítja. De fontos, hogy akarjak szabadulni. Vannak, akiket megtart az ítéletre? Kiket? Akik a testet követve tisztátalan vágyaikban járnak. Lehet, hangoztatják, hogy hívők, de az életük a testről szól. Az újjászületett ember nem a testet, hanem Jézus Krisztust követi. Elcsendesedve vizsgáljuk meg az életünket. Kit követünk? Testünk vágyait, vagy az Urat? Legyünk őszinték, és ha kell, kiáltsunk segítségért, mert a test hatalma alól is meg tud szabadítani az Úr. Nincs az a szenvedély, aminek láncait ne tudná letörni. Ő azért jött, hogy megszabadítson. Ő a Szabadító. De mindezt nem akaratunk ellenére teszi. Aki szeret a bűnben élni, akinek fontos a test, azt nem szabadítja akarata ellenére. Csak azokat szabadítja meg az Úr, akik megundorodnak a bűntől és Hozzá kiáltanak szabadításért.
Másik csábító veszélyről is az apostol, ez pedig a pénz. A gonosz eltérítheti még a hívőt is a pénz által Isten útjától. Példaként Bálámot említette, aki tisztában volt Isten akaratával, azonban a pénz elvakította. Már nem Isten akaratát látta, hanem a király küldeményét. Nagyobb ereje volt Bálám életében a pénz szavának, mint Isten Igéjének. Kinek erősebb a szava az életedben? Kire hallgatsz Istenre vagy a mammonra? Fontos, hogy álljunk ellene a gonosznak bármilyen formában, vagy bármelyik területen is támad, mert ha engedünk neki, legyőz. És ha valami legyőz minket, rabjaivá válunk. Ezt a köteléket pedig önerőből nem tudjuk leoldani. Vigyázzunk, mert aki megszabadult Jézus által, de ismét visszatér a bűnbe, a világba, rosszabb lesz az állapota. Azonban ne feledjük Jézus nemcsak megszabadít, hanem meg is tart a szabadításban, az új életben.
Milyen jó!
Milyen jó, milyen jó, milyen jó!
Jézus áldott szava oly gyógyító,
Nékem szól az Ige, szívem örömmel tele,
milyen jó, milyen jó, milyen jó!
Szabadít, szabadít, szabadít!
Többé bűn-bilincs engem nem szorít,
Boldog, új életet Jézussal ma kezdhetek,
Szabadít, szabadít, szabadít!
Milyen szép, milyen szép, milyen szép!
Ez a krisztusi új testvériség,
Igaz hű szeretet, forraszt össze szíveket,
Milyen szép, milyen szép, milyen szép!
Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!
És az út, melyre Ő hív, gyönyörű,
Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át,
Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!
Jézus él, Jézus él, Jézus él!
Vele járni és győzni: ez a cél,
Bárhová küld az Úr, megyek és hitem újul,
Jézus él, Jézus él, Jézus él!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése