Hallgass a szóra!

 

Jaj a lázadó, beszennyezett és erőszakos városnak (Zof 3,1-8)! Így kezdődik a harmadik fejezet. Micsoda jellemzés a városról, lázadó, beszennyezett és erőszakos. Ha most olvasnánk először nem gondolnánk, hogy Jeruzsálemről van szó. Valamelyik pogány városra gondolnánk, mert szenny, erőszak, lázadás a mi fogalmaink szerint csak ott lehet. Azonban itt Jeruzsálemről, az Isten városáról van szó. Arról a városról, ahol Isten népe lakik. Mondhatnánk úgy is, az egyház központja. Ott a templom, ott élnek a papok ott végzik az istentiszteletet. És Isten milyennek látja? Adventi csöndünkben gondoljuk végig, milyennek lát Isten minket? Mit lát az életünkben? Mert nem az az érdekes mit mond a világ, mit mond Isten, ez a lényeg.

Nagyon megdöbbentő, hogy Jeruzsálem, vagyis az ott élők, akik Isten gyermekének mondták magukat, nem bíztak Istenben és nem hallgattak a szavára. De vajon mi a helyzet velünk? Mi minden élethelyzetben bízunk Istenben? Bizonyára rávágjuk, természetesen igen. De valóban így van? Izráel is rávágta Ő bízik Istenben, azonban a valóság más volt. Bálványokhoz és idegen népekhez fordultak, amikor bajba kerültek. Mert mindig a baj mutatja meg mi van a szívünkben. A pusztai próbák is szépen rávilágítottak mennyire nem Istenben bíztak. Amikor szűkével lettek az élelemnek azonnal vissza akartak menni Egyiptomba. Sátán ismeri a szívünket, tudja, ha nincs bennünk teljes bizalom, ha nem Ő él a szívünkben, a test szükségein keresztül befolyásolhatók vagyunk. Mert a legtöbbször nem a kirívó bűnök visznek el az Úrtól, hanem az élet, a megélhetés gondja. Azonban, aki ismeri az Urat, és gyermeki bizalommal van iránta, az nem fél, tudja, hogy az Atya időben gondoskodik róla. Tulajdonképpen az igazi biztonság Isten országában található.

A hívő élet fontos jellemzője, hogy hallgatunk a szóra. Hallgatunk Isten szavára. És Istennek legnagyobb és utolsó szava az Úr Jézus Krisztus. A hívő ember Jézusra hallgat. Ahogyan Ő maga is mondja, juhai hallják az Ő hangját, és hallgatnak rá, vagyis követik a Pásztort. A csalódás is kihallatszik Isten szavából. Azt gondoltam, hogy félni fog engem, és nem úgy történt. Isten, Aki egyetlen Fiát odaadta értünk, mennyire csalódik, amikor azt látja, hogy az ember nem féli és nem szereti Őt. Azonban csalódásában is vár még az ítélettel. Azt szeretné elérni, hogy végre felébredjünk a bűn kábító álmából és elinduljunk Felé. Kétezer évet kaptunk már, és nem tudjuk mennyi áll még rendelkezésünkre, de közel van az Úr napja, készüljünk rá. Tegyünk le és félre mindent, nézzünk fel Jézusra!

Várjatok rám -így szól az Úr! Adventben vagyunk, mit tegyünk? Várjatok rám - mondja az Úr! Ez advent lényege, várni az Úrra. De valóban Őt várom! El tudom mondani, hogy a legfontosabb az Úrral való találkozás? Át szeretném élni, hogy Jézus megérkezik az életembe? Amikor az Úr Jézus eljött a világba, Isten népe nem várta, így észre sem vette amikor megérkezett. Minden fontosabb volt, zajlott az élet, tették dolgaikat, mint korábban. Intézték ügyeiket, házasodtak, művelték a földet, és eszükbe sem jutott, hogy érkezik a Király, mert Isten megígérte. Érkezik és várni kell. Kik várták? Az agg Simeon és Anna. Én várom Őt, vagy úgy lefutnak az ünnepek, hogy Jézussal nem is találkoztam. Eleget teszek a hagyománynak, valahogy kibírok egy karácsonyi prédikációt. Kérjük az Urat, hogy hangolja szívünket az Úr fogadására. Mert karácsony lényege, megszületett az Üdvözítő. Jézus nélkül nincs ünnep.

Péter határozottan rámutat, hogy Krisztusban hinni nem egy elméleti hitet jelent, hanem egy belső változást (1Pét 4,1-11). Aki Krisztusban van az új teremtés, az az ember mássá lesz gondolkodásában és életvitelében. Megtisztul a szíve, és most Isten akarata szerint él. Azt látnunk kell, hogy Isten akaratában a bűn nem szerepel. Aki újjászületett abban már nem a bűn, hanem a Krisztus uralkodik. Ezért írja, elég volt ahogy a múltban a pogányok szokása szerint éltetek. Akit az Úr megszabadított, az ki tudja mondani, elég, már nem tudok bűnben élni, mert tudatosan nem azt teszem, amit a világ. Ha pedig mégis vétkezem, az már fáj. A Krisztus nélküli embernek örömet jelent a bűn, Isten gyermekének pedig már fáj. Nézzünk bele őszintén az ige tükrébe, mondjuk ki, hogyan is élek? Úgy, mint a pogányok, vagy úgy, mint Krisztus? Ha még az alkoholnak, a nagy buliknak fontos szerepe van az életünkben, ki kell mondani, még nem Isten akarata szerint élek. Ne gondoljuk, hogy az Isten akarata, hogy alkoholos befolyásoltsággal menjünk haza egy egyházi alkalomról. Ez nem Isten akarata. Ő nem azt akarja, hogy egyházi alkalmon ugyanazt kapják az emberek, mint a világi alkalmakon. Jó komolyan beletekinteni az igébe. De a családi alkalmainkon is elgondolkodhatunk? Hogyan néz ki? Különbözik-e egy nem hívő család ünnepétől? Isten gyermeke más irányban halad, mint a világ. És ez néha bántást, gúnyolódást hoz magával. A mi Urunk is az Atya útját járta, vállalta érte a szenvedést és a halált is.

Mindennek a vége közel van, kétezer év távlatából még közelebb, ezért figyeljünk az Úrra, és életünket igazítsuk Őhozzá. Ennek a világnak az élete lefut, halad Isten ítélete felé. Azonban most még áll a kereszt, és aki odamenekül életet nyer. Azonban nem elég csak megragadni a mentőövet, hanem a megtérés után, Isten akarata szerint élek. Úgy élek, hogy mindig kapcsolatban legyek az Atyával. Az imádság kapcsolat Istennel. Nekem kell ügyelnem, hogy ez a kapcsolat mindig friss legyen. A szeretet sok bűnt elfedez, a Krisztus szeretete. Mert Ő életét adta bűneinkért. Az Ő szeretete azt jelenti, hogy a bűnösben látom a mentésre szoruló embert, és igyekszem a Megmentőhöz segíteni.

A tanítvány szolgál, és ehhez megkapja a szükséges lelki ajándékot. Nem az a lényeg ki milyen ajándékot kapott, hanem az, hogy mindenkor Isten dicsőíttessék szolgálatunk által. Mert Krisztusé a dicsőség és hatalom örökkön örökké. Ezt ne feledjük soha.

"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"

1. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam

rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű

szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancso-

dat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent

igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;

Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet,

Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem me -

het.

5. Szólj, szólj, én Istenem! – szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban

segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s

gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mind-

örökre nő.

Isten áldásával.