Teljes szívből

 

E

lhangzik a nagy parancsolat is, amelyet az Úr Jézus is idéz. Összefoglalja benne az egész törvényt (5Móz 6,10-19). Az Úr a mi Istenünk az egyetlen Úr. Nincs más Isten rajta kívül, ezt megbizonyította Izráel életében, és akkor, amikor eljött az Úr Jézus Krisztusban. Emberré lett, hogy közel kerülhessen hozzánk. Személyesen megérintette azok életét, akik hittel mentek Hozzá. Hatalmasabbnak bizonyult mindenféle betegségnél, a gonosz minden erejénél. És ahol az embernek esélye sem volt, ott Isten országa hatalmát jelenítette meg. Kiszabadított a bűn fogságából. Megláttad-e már Krisztus arcán Isten hatalmát? El vagy még csüggedve? Úgy gondolod, esélyed sincs problémáiddal szemben? Elkönyvelted, hogy itt már a gonoszé, a betegségé, a romlásé az utolsó szó. Hát ne csüggedj, csak nézz Jézusra! Figyeld Őt, és bátorodj! Jöjj Hozzá azzal a hittel, amivel a vérfolyásos asszony ment. Elég, ha csak a ruhája szegélyét megérintem, és meggyógyulok. Jöjj, érintsd meg hit által a Lényét. Jézus közelében a történet mindig az életről szól, mert Ő életet hozott, Ő maga az Élet.

Az Ige szívünkre helyezi, hogy teljes lényünkből szeressük az Urat. Ő a teljességet kéri. Nem csak valamit az életünkből, hanem az egészet. Pontosan úgy, ahogyan Ő tesz. Ő is önmagát adta értünk a világba, majd a keresztre. Nemcsak valamit adott magából, hanem egész Lényét ideadta. Sőt a kereszten az életét is, hogy nekünk is életünk lehessen. Fontos üzenet még, hogy az igék legyenek a szívünkben. Ne csak a memóriánkban tároljuk, fogadjuk be a szívünkbe! Miért? Mert Isten szava elsősorban nem értelemmel érthető meg, hanem a Szentlélek munkája által a szívünkkel.

Előre felhívja az Úr a figyelmet egy nagy veszélyre. Mi ez a veszély? Amikor megkaptuk, amit kértünk, amikor nagyon jól megy a dolgunk, elfeledkezünk Istenről. Miért történhet ez meg? Azért, mert egy idő után magunknak tulajdonítjuk a győzelmet, az eredményeket. Elfeledjük, hogy nekünk nem sikerült az életünket megváltoztatni. Már nincs előttünk milyen kétségbeesetten kiáltottunk. Pedig minden azért lett mássá, mert ezt a kiáltást az Úr meghallotta, megkönyörült, és adott szabadítást, és új életet.

A másik veszély, amikor a gyógyulás, szabadulás, az életünk rendeződése után úgy gondoljuk nincs már tovább szükségünk Istenre. A szekér most már fut magától is. Isten nem meglökni akarja életünk szekerét, hogy jobban menjen. Ő akar azon a szekéren ülni. Ő akarja vezetni, irányítani az életünket. Hívőnek lenni azt jelenti, teljes mértékben az Úr kezébe teszem életemet. Mindennap Rábízom magam. Ne engedjük, hogy a gonosz rossz irányba tereljen. Nagyon fontos a hála, ha mindenért hálát adok, könnyebben megmaradok az Úrral való élő kapcsolatban. A hála elismeri, minden kegyelem, minden ajándék, tőlem nem telik semmi. Ha telik, az csak a bűn, a nyomorúság.

Lényeges még, hogy ne kövessünk más isteneket. Talán rávágjuk, dehogy követünk, mi csak az Úrnak élünk és szolgálunk. Vizsgáljuk meg, mi határozza meg az életünket? Az Úr igéje, vagy ennek a világnak a dolgai? Meglátjuk, bizony milyen könnyen valami más hat ránk. Kérjük az Urat, tisztítsa meg szívünket, hogy egyedül csak Rá figyeljünk és hallgassunk. Ne feledjük, nem ügyeletes bálványaink, hanem az Úr Krisztus mentett meg a bűnből, kárhozatból, új és örök életre.

Heródest a hatalom tartja fogságában (Mt 2,16-23). Ezenkívül nem lát senkit és semmit. A hatalom szeretete nagyon könnyen azt a hamis gondolatot sugallja, mindenkinél több és nagyobb vagyok. Az ilyen ember képtelen elviselni, amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy ő megtervezte. Heródes képtelen elviselni, hogy a bölcsek nem azt teszik, amit ő mond. A bölcsek lépésére erőszakkal válaszol. Ez az erőszak a Király ellen irányul. Mert végső soron Ő az ellenség. Heródes Istent tartja ellenségnek, mert nem akarja átadni élete trónját. Görcsösen ragaszkodik hozzá, és ez a legtöbbször erőszakba torkollik. A bölcsek bátrak, mernek más utat választani. Mernek nemet mondani a hatalomnak. Az egyháznak is mindig ilyen bátorságra van szüksége. Meg kell tanulni Isten szava szerint nemet mondani, és csak az Úrnak engedelmeskedni. Gondoljuk végig, kit szeretünk igazán? Istent, vagy azt, amit kapunk Tőle? Ki ül az életünk trónján? Ő vagy saját magunk. Az életre mindig az a legnagyobb veszély, amikor az ember ül a trónon, amikor Isten trónjára is ő akar ráülni. Engedjük át Urunknak a trónt, mert az eredetileg is Neki készült!

Isten nem feledkezik meg a Fiúról. Nem hagyja Őt magára. Amikor eljön az idő, jelez Józsefnek. Ez az idő nem emberi szempontból jön el, hanem amikor Isten látja azt alkalmasnak. Az Úr az övéiről soha nem feledkezik meg. Azonban meg kell tanulni figyelni a vezetésre, és kivárni, amíg az Úr szól. József figyelt felfelé, és mozdult, amikor kellett. Nem tudjuk volt-e kedve mozdulni? Elképzelhető, hogy jól beilleszkedett, megtalálta a számítását, de nem ezek határozták meg őt. Nem, hanem Isten szava. Mi határoz meg engem? Hogyan megy a munkám? Miként mennek dolgaim? És ha minden jó, akkor nem mozdulok? József kész volt mindent otthagyni Istenért. Odament, ahová Isten vezette őt. Mi is így figyeljünk Rá, és akkor mozduljunk, amikor az Úr szól.

 

 

Tehozzád teljes szívből

 

1. Tehozzád teljes szívből Kiáltok szüntelen: E siralmas mélységből Hallgass meg, Úr

Isten! Nyisd meg te füleidet, Midőn téged hívlak, Tekintsd meg én ügyemet, Mert régen

óhajtlak.

2. Ha, Uram, bűnünk szerint Minket büntetnél meg: Uram, e világ szerint Ki állhatna úgy

meg? De a te irgalmad nagy A téged félőkön, És te engedelmes vagy, Hogy dicsérjen

minden.

3. Énnékem reménységem Vagyon csak Istenben, És bízik az én szívem Ő szent igéjé-

ben. Én lelkem erős hittel Az Urat óhajtja, Mint a virrasztó éjjel A virradtát várja.

4. Izráel, az Istenben Vesd reménységedet, Mert szent irgalma bőven Nagy messze ki-

terjedt. Megsegít ő mindenben, Hívein könyörül, Az Izráelt kegyesen Kimenti bűnébül.

 

 

Isten áldásával.