Dekoráció

 

M

ózes leszögezi, mindazok a törvények, amiket átad Izráel népének az Úrtól származnak (5Móz 6,1-9). Ezeket nem Mózes találta ki. Nem a zsidó nép pusztai parlamentje alkotta őket, hanem az élő, szent és szabadító Isten adta nekik. Attól az Istentől kapták, Aki kimentette őket a szolgaság házából. A szabadság törvényét kapták meg, és ha ehhez igazodnak, valóban szabadok lesznek. Nem más népek szokásai irányítják őket akkor, hanem az élő Isten szava. Maga az élő Isten jár előttük ezen Igék által és vezeti őket. Az Ige, a felhőoszlopot és a tűzoszlopot pótolja. Most már az ige a tűzoszlop a lámpás, figyeljünk rá és kövessük. A csipkebokor helyett az ige gyulladt ki, és nem alszik ki addig, amíg benne meg nem hallom Isten szavát. Ha pedig meghallom, vessem le lábamról a sarut és imádjam Őt!

Azért kapják meg Isten szavát, hogy aszerint éljenek majd az Istentől kapott hazájukban. Isten ma is azért adja igéjét, hogy népe aszerint éljen. A Biblia nem elsősorban az igehirdetések forrása, az ünnepi beszédek mottója. Isten igéje az életformánk forrása. Azért kaptuk, hogy hozzá igazítsuk gyakorlati életünk minden területét. Mert tarthatunk nagyszerű, és gyönyörű prédikációt a családról, de nézzük meg a családi életünket, Isten igéjéhez, akaratához igazodik? Olyan a családi életünk, a férfi nő kapcsolat amilyennek Isten akarja, és szeretné látni? Beszélhetünk a pénzről, a hatalomról, és lehet ez a beszéd biblikus, de milyen az életünk? Hogyan viszonyulunk ezekhez a dolgokhoz? Nem azt látni, hogy az egyház életében ezek ugyanolyan központi jelentőségűek, mint a nem hívők életében. Mi már a társadalom nagyon jól látható helyein akarunk megjelenni, és nem a sötétben. Eljött Jézus a világ Világossága, és hol ragyogott fel? Ott ahol a legnagyobb sötét volt. Az egyház, a hívő ember a világ világossága, hol ragyogunk? Beálltunk mi is a legfényesebb helyre, ahol luxuségők égnek, vagy ott vagyunk a sikátorban, ahol egy darab fényforrás sem található? Hol világítunk?

Úgy kezdődik a parancsolatok sora: „Féld az Urat, a te Istenedet, és tartsd meg minden rendelkezését, és parancsát.” Ebben pontosan megfogalmazódik, mit jelent Istent félni. Nem azt, hogy félek tőle, ahogy Ádám félt és elbújt. Nem! Hanem azt jelenti, megteszem, amit mond. Szavához igazodok. Nem térek el Tőle, vállalom, idegen környezetben, más vélemények és elképzelések között is. Félni Istent, azt jelenti, ragaszkodom Hozzá, és akaratához, akkor is, ha ezzel egyedül vagyok. Kitartok az Úrban való hitem, és a Tőle való életforma mellett. Halld meg, és tartsd meg, hogy jó dolgod legyen. Új megvilágításba helyezi az életünket ez az ige. Akkor lesz jó dolgunk, ha megtartjuk Isten igéjét. Halld meg az Igét, ebben ott feszül a tudatosság, meg akarom hallani. Ott van az én szívemben, hogy meg akarom hallani, amit Isten nekem mond? Meg is akarom cselekedni, amit megértettem?  Akkor lesz jó dolgom, ha komolyan veszem Isten szavát, ha mindenben Rá hagyatkozom. Isten nem rosszat akar az embernek, Ő valóban azt akarja, hogy ezen a földön jó dolgunk legyen. Nem Ő akarta a bűnt, és mindazt, ami belőle származik. Azért jött el Jézusban, hogy a bűn életet romboló, tönkretevő munkáját lerontsa, és aki Hozzá kiált, annak az életét helyre állítsa. A gonosz pusztít, tönkretesz, ehhez mindent felhasznál, pénzt, hatalmat, betegséget, de az Úr meg tud szabadítani, és gyógyítani. Talán ezt nem igazán tapasztaljuk. De ne feledjük, nem azért gyógyít ki a bűn és a betegség pusztító hatásából, hogy gyógyultan úgy éljünk, ahogy korábban. Akit megszabadít és meggyógyít, annak az élete másképp megy tovább. Az az ember, már Neki él. Mert nem is élhet másnak, másképp, mint az Ő akarata szerint. Kinek éljek, ha nem annak, Aki kiemelt a pusztulás verméből. Élj Neki, dicsérd szent Nevét. Mert Jézus neve szabadít!

Mózes azt kéri, hogy a hívő ember életének és házának az Ige legyen a dekorációja. Mindenütt az Igét lássam, és láttassam. Mert ez is bizonyságtétel. Amikor igéslapot látnak a házunkban, vagy kezünkben Bibliát, az mást is megszólíthat, Isten felé segíthet.

Isten nemcsak a bölcseket vezette, hanem Józsefnek is kijelentést ad (Mt 2,13-15). Isten nem hagyja magára övéit. Nemcsak addig segítette a bölcseket, amíg odataláltak a Megváltóhoz, továbbra is vezeti őket. Vezeti azokat, akik leborultak a Király előtt. Ha a bölcsek nem hódolnak meg az Úr Jézus előtt, hanem csalódottan távoznak, mert csak egy kisgyermeket találtak, nincs vezetés, nincs segítség. Isten azokat segíti, akik keresik a Királyt, majd meghódolnak előtte. Ha meghódoltál az Úr előtt, akkor nem hagy magadra. Ha Ő a Királyod vezet és oltalmat kínál. Nem kell félned még az ellenségtől sem, mert az Úr vezet, elrejt, más úton visz. Még Heródes sem jelenthet fenyegetést.

Ezt tapasztalja József is. Engedelmeskedett Istennek, és Ő nem hagyja magára Betlehemben. Nem Józsefnek kell kitalálni, mit tegyen, hanem Isten ad neki jelzést. Isten nem hagyja magára Fiát, mellette van, segíti, oltalmazza. Dühönghet Heródes, ahogy akar. Dühönghet a világ, ordítva járhat szerte az oroszlán, aki Krisztusban van, azt Ő megoltalmazza.

Isten megmondja hová kell menni. Érdekes, van, amikor Egyiptomban talál menedéket Isten népe. Ha az Ő útmutatására megy Egyiptomba József, akkor oltalmat talál. Fontos, hogy addig kell ottmaradni, ameddig Isten mondja. Itt nem József határozza meg a dolgokat, hanem Isten, József engedelmeskedik Neki. Fontos, mindig addig maradj, amíg az Úr mondja. Ne ahhoz szabd magad hogyan sikerül beilleszkedni, milyen azon a helyen. Figyelj tovább az Úrra!

József most is engedelmeskedik. Nem mondja, Egyiptom, ez nem lehet Istentől való gondolat. Megy, és ottmarad, amíg Isten nem szól újra.

 

 

"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"

 

1. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam

rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű

szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancso-

dat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent

igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;

Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet,

Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem me -

het.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban

segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyó -

gyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mind-

örökre nő.

 

 

Isten áldásával.