Az Ő nevéért

 

A

z előző versekben Isten felszólította, hogy várjanak Rá (Zof 3,9-20). És most elmondja, hogy konkrétan mire is várjanak. Isten mindig elmondja mindazt, amit tervez. Népe, ha figyel az igére nincs sötétségben. Isten gyermeke már a világosságban jár, mert Krisztus a világ Világossága, és aki Őt követi nem jár sötétségben. Mindez azt jelenti, hogy az Úr a tanítványait, követőit felkészíti mindarra, ami vár rájuk. Ő azt akarja, hogy se a világ nyomorúságos időszakai, se az Ő eljövetele ne lepjen meg minket.

Mit is mond az Úr? Egyedül Ő tud népeket, más embereket megváltoztatni. Ő tudja elvégezni, hogy Őt hívják segítségül azok, akik eddig még nem tetté. Emberi életeket egyedül az Úr tud megtisztítani és újjá formálni. A mi feladatunk a bizonyságtétel, az evangélium hirdetése. Az is erőltetés nélkül. Isten az Ő igéje által munkálkodik, meg van rá a hatalma, hogy elvégezze bennünk a munkát. Az ige munkájához is idő kell, és természetesen lényeges, hogy én hogyan állok hozzá? Mert lehet befogadni, és lehet elutasítani. Isten nem alkalmaz erőszakot, akarata ellenére senkit sem tesz hívővé. Elmondja, miért van szükségünk megtérésre, bemutatja Isten országát, és miénk a döntés. Én mondom ki, Isten országát választom, vagy maradok ennek a világnak a javainál.

Isten hagy maradékot, mert mindig van maradék. Ki a maradék? A szegény és nincstelen nép. Ebből is megláthatjuk, hogy a világ veszélyes, mert akit elhalmoz a maga értékeivel, akinek a szívét legyőzi, az nem is igazán akarja Istent. Mert minek annak az embernek Isten, aki mindent maga elintéz és megszerez. Sokan gondolkodnak így, meg van mindenem, nincs szükségem semmire. Azonban a szegény, nincstelen, az élet mélységeibe süllyedt ember rádöbben, hogy segítségre van szüksége. Felismeri el fog veszni, ha valaki nem segít rajta. Ezért segítséget keres, és amikor eljut Istenhez, kiált Hozzá. Kéri, hogy könyörüljön rajta. Akinek nincs emberi támasza, annak Isten az oltalma. És nincs csodálatosabb annál, amikor már nem ez a társadalom, nem annak különféle intézményei, hanem egyedül az Úr jelent oltalmat. Mert Ő az igazi oltalom.

Isten a népét megoltalmazza, ígérete pedig valóság. Arra bizton rá lehet állni. Különösen nagy erejű, amikor személyesen szólít meg az Úr, és azt mondja: „Ne félj, Sion, ne csüggedj el! Veled van Istened az Úr, ő erős és megsegít.” Mert ha ezt az Úr mondja, akkor valóban nem kell sem félnem, sem csüggednem. Járhatok nagy mélységekben, akár a halál árnyéka völgyében is, mert Ő ott is velem van. És annál nem kell több. Az Úr Jézus Krisztus jelenléténél nem kell több. Azt olvassuk, Ő erős. Igen, Nála nincs erősebb, ezért a jelenlétében biztonságban vagyunk. Mivel az Úr Krisztus az erősebb fegyveres Általa van reményünk a gonosszal szemben is. Ha Őt hívjuk segítségül nincs lehetetlen helyzet. Mert ami az embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges. Megújít szeretetével. Újjá akar tenni minket. Azt szeretné, ha népe végre feltámadna halottaiból, és megújulna. Ez azt is jelenti, hogy végre már nem a világban merül el az egyház, hanem az Úr akaratának él. A megújulás az életvitelre is vonatkozik. Megújulni azt jelenti, különbözik az életünk a világétól.

A szenvedés tüze már az Úr Jézus nevéért való üldözést jelzi (1Pét 4,12-19).  Ez megpróbáltatás, próba is egyben. Miért? Mert most derül ki, hogy igazán Jézust szeretik-e? Az üldözés idején, amikor a hit megvallása sokba kerülhet, kiderül ki és mi nekünk a fontos. Ne csodálkozzatok, ha Krisztusért szenvedtek. Ezen nem kell csodálkozni, mert ahogyan a Mestert üldözték, úgy fogják a tanítványait is. Mi meglepődünk, ha Jézusért sérelmeket kapunk. Péter azt írja, azon csodálkozzatok, ha nem üldöznek. Ha a világ elfogad, akkor csodálkozzatok, és azon lepődjetek meg. Mert ha nem üldöz, ha elhalmoz megbecsülésével a társadalom, akkor valami baj van. Mert miért üldözték az első keresztyéneket? Mert Krisztust tartották Istennek, Megmentőnek, és az életük is különbözött a többi emberétől. Ezek az emberek tudtak nemet mondani a világ kérésére, elvárására, sőt ajánlatára is.  Mert tanítványnak lenni azt jelenti, tudok már nemet mondani mindarra, amire korábban nem tudtam.

Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket Krisztus nevéért. Valóban boldogok vagyunk, hogy gyalázatot viselhetünk el az Úrért? Azonban meg kell azt látni, hogy Péter nem az élet különféle dolgai miatti szenvedésekről, hanem az Úr nevéért való szenvedésről beszél. Arról, amikor vállalom Őt akkor is, ha hátratétetel ér miatta, ha kárt szenvedek is.

Isten az Ő háza népét is megítéli. Azt akarja, hogy a tiszta szívűek, akik egész lényükkel követik Őt és vállalják, azok bizonyságtétellé váljanak. Másrészt ez az ítélet meg is rostál, kihullanak azok, akiknek a világ nagyobb érték, mint az Úr. A hűséghez, a megálláshoz is az Úr ad erőt. Ő tesz képessé rá. Tőlünk ez nem telik. Magunkban mi is elbukunk, mint Péter. Csak a Vele való élő kapcsolatban tudunk kitartani, és megmaradni a hitben.

 

 

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

 

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

 

Isten áldásával.