Használd a füledet!

 

N

agyszerű üzeneteket olvashatunk a Prédikátor könyvéből (Préd 7,1-29). A jó hír, az evangélium mindennél jobb. Mindennél jobb megismerni Isten üdvtervét, mert enélkül, bármilyen magasra is jut az ember, és legyen meg mindene, reménység nélkül él. Sőt Isten terve nélkül, rossz irányba is halad. Mert az igazi irányt, az életre vezető utat az Úr szava mutatja meg. Az ige rámutat, a földi élet végességére, és felkészít a befejezésre. Felkészít az örökkévalóságba való átmenetelre. De vajon készülünk-e rá? Vagy sok emberhez hasonlóan, mi sem akarunk a halálról tudni, Az ige elmondja mindenki élete véges a földön, mindenki ideje letelik. Isten azonban örök életet készít, de ez Krisztusban válik elérhetővé. Az üdvösség Isten ajándéka a Jézus Krisztusban való hit által. Az Úr tette lehetővé a kereszten az Atya világába való bemenetelt. A kereszt köti össze Isten világát a mi világunkkal, és ez az egyetlen út, ami életre vezet.

Már Salamon felismerte, hogy nincs a földön egyetlen igaz sem, aki Isten mércéje szerint élne, és ne vétkezne. Ez az ige lehúz mindenkit a földre. Senki nem gondolhatja magát a másiknál többnek, jobbnak. Mindenki elveszett Isten szava szerint. Mindenkire így rám és rád is érvényes, megmérettél és híjával találtattál. Ezért ne engedjük magunkat megtéveszteni mások véleménye, dicsérete által. De mi se csapjuk be magunkat, mert az a valóság, amit Isten igéje mond. Isten felülről, és távolabbról lát minket, tisztában van az életünkkel. Annak ellenére, amit lát, nem fordul el tőlünk, hanem elküldte a Fiút, hogy megmentsen Általa. Csodálatos Atyánk van! Nem fordul el tőlünk, nem mondja, hogy reménytelen, mert Isten számára nincs reménytelen. Nincs az az ember, akiről Ő lemondana, akitől elfordulna, mert nem tud vele mit kezdeni. Isten mindegyikőnket át tud formálni,képes  meggyógyítani, és mindezt meg is akarja tenni. Nem az Úrnál, hanem nálunk pattog a labda. Rajtunk állnak a dolgok, hogy elfogadjuk az ige kijelentését állapotunkról, és átvesszük-e az Úr Jézus segítségét?

Nagy segítség és útmutatás az ige, „ne figyelj minden beszédre.” Másképp mondva nem kell mindent meghallani, van, ami az egyik fülünkön be, a másikon ki. Ha nem vesszük ezt komolyan, állandó feszültségben élünk, negatív gondolatokkal és indulatokkal leszünk tele. Ki is lehet ezt védeni, ha mindig az Úr szavára figyelünk. Mert az élet az Úr beszédében van. Az a baj, hogy túl sokat foglalkozunk emberi beszédekkel, hírekkel. Ha az igére figyelünk, megkapunk minden fontos információt, de csak azt, amit tudnunk kell. A világ sok fölösleges és ránk nem tartozó hírrel lát el. Azonban ezektől meg kell tisztulni, mert az ige helyét is elfoglalják.

Megérkezett Cézáreába Heródes király és felesége, azonban a királyi hatalomból nincs semmi, csak a pompa, a külső látszat (ApCsel 25,13-27). A király meghódol a helytartó előtt. Ő megy a helytartóhoz és nem fordítva. Ez alárendeltséget fejez ki. Megmutatja a világi hatalom nem jelent semmit, ezért igyekezzünk Isten országát megismerni, és belépni oda. Ott nincs elnyomás, kényszerítés, Isten országa Királya a saját életét adta oda övéiért. Jézus a vérén vásárolta meg polgárait, fizetett értük. Róma behódolást vár, és Heródes ezt megtette, csakhogy a trónon maradhasson. Egyedül Krisztustól függjünk, ne emberektől, ne a politikai hatalomtól.

Fesztus beszámol Pálról, elmondja Jeruzsálembe akarta küldeni, de Pál ezt nem akarta, a császárra fellebbezett. Jeruzsálem visszaút lett volna, onnan mentették kii a katonák.  Neki pedig előre, Róma felé kellett haladnia. És így a helytartó küldi Rómába. Hivatalos úton megy a fővárosba. Isten felhasználja Rómát is az evangélium hirdetésében. Az Ő hatalmas kezében a római gépezet is eszköz. Csodálatos Urunk van.

A királyi pár nagy pompával jelent meg a kihallgatáson, nem látták meg, hogy az élő Isten követével fognak találkozni. Pál Istent, és a feltámadott Urat képviseli. Isten elé nem lehet pompával megjelenni, hanem csak alázattal. Isten elé nem állhatunk úgy, hogy én vagyok valaki, akkor sem, ha a társadalomban számítok. Isten elé mindenki csak úgy mehet, mint veszendő, utolsó bűnös, akinek kegyelemre, élete megváltoztatására van szüksége. Ahogy Isten elé állunk, az megmutatja kik is vagyunk. Isten előtt nem számít az öltözetünk, mert mindenki mezítelen Őelőtte. Bár le tudnánk szállni pompáink tetejéről, és őszintén állnánk Urunk elé. Aki elhagyja a maga pompáját megtapasztalja Isten kegyelmét, átélheti, amit a hazatérő tékozló fiú, az atya levettette szennyes ruháját, értéktelen kacatjait és új ruhába öltöztette. Isten előtt minden pompánk olyan, mint a szennyes ruha, ezt le kell vetni, és Ő kínálja az üdvösség fehér ruháját.

A halogatás nemcsak kényelmetlenség Pál számára, hanem lehetőség Heródes és Fesztusz előtt is az evangéliummal való megismerkedésre. Mert az Úr őket is keresi. Nekik is megadja a lehetőséget, ahogy nekünk is. Rajtunk áll élünk-e vele. Meghalljuk és befogadjuk az igét, vagy elengedjük a fülünk mellett. Urunk többször is mondja: „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek” (Jel 2,29)! Fogadjuk meg a tanácsot, és halljuk meg a nekünk szóló üzenetet. Használjuk a fülünket!

 

 

"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"

 

1. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam

rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű

szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancso-

dat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent

igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;

Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet,

Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem me -

het.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban

segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyó -

gyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mind-

örökre nő.

 

 

Isten áldásával.

Bizalom az Úr ígéretében

 

A

 prédikátor az alázatra hívja fel a figyelmet, az Úr házába csak alázatos szívvel mehet az ember (Préd 4,17-6,12). Mivel ez még ószövetség, és áldozat, arra mutat rá, nem mindegy hogyan állok az Úr elé. Azt fejezem ki, hogy tőlem telik, lássátok, mit adhatok, vagy úgy, hogy nincs érdemem, veszendő bűnös vagyok? Az újszövetségből már tudjuk, hogy az ember csakis Jézus érdeméért járulhat Isten elé. Nincs magunkra hivatkozás, nem számít az érdem, az anyagi helyzet, csak egyedül a kegyelem. Megvallom bűneimet, és az Úr bűntörlő erejét kérem. Isten kegyelme és ajándékai nem vásárolhatók meg, semmivel. Se áldozattal, se kegyességgel, se kultusszal, semmivel. Azért ajándék, mert az Úr adja a megtérő bűnösnek, csak el kell fogadni. A Szentlélek is ajándék, a megüresített szívbe fogadhatjuk be.

A következőkben a beszédről van szó, amit Jakab levele már úgy fogalmaz meg, „Tudjátok, szeretett testvéreim, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra” (Jak 1,19). Mi már a hallásra fókuszálhatunk, abban gyakorolhatjuk gyorsaságunkat. Gyorsan meghallani a másikat, ez a feladatunk. Ebből származik áldás. A gyors átgondolás nélküli beszéd viszont problémákat szül.

Mi már mennyivel inkább mondhatjuk, semmi meglepő nincs az elnyomásban, a törvény és az igazság elferdítésében. Az eltelt évszázadokban mindig jelen volt. Miért? Mert az ember szíve távol van Istentől. Csak az él másképp, aki az Úr Jézustól új szívet kap, és a tanítványává válik. Urunk az övéinek azt mondta, hogy a királyok uralkodnak a nép fölött, de köztetek ne így legyen. Isten országában más a rend, a szolgálat rendje érvényesül. Aki nagy akar lenni, az mindenki szolgája. Álljunk meg egy pillanatra, csendesedjünk el, és gondoljuk át, valóban így van ma az egyházban? Csak szolgák vannak? Nincs semmi cím, senki nem nagyobb a másiknál? Valóban az a nagy, aki szolgál?  És aki nagy akar lenni, a rabszolgamunkában tűnik ki? Ha őszinték vagyunk akkor bevalljuk, és megvalljuk, nem így van, és ezt a megszólítások is alátámasztják. Amíg van nagytiszteletű, és főtiszteletű és eminenciás, addig nem a krisztusi utat járjuk. Ő valóban megalázta magát, és szolgai formát vett fel. Szolgált, és életét adta értünk. Ez a követendő út.

A pénz, emberekre gyakorolt hatását is megtapasztalta a prédikátor. Ez a tapasztalat sem változott a mai napig. A pénz, a mammon ma is istenség sokak életében. Különös hatalma, hogy aki szereti, soha nem telik be vele. Mindig többet akar belőle, pedig minden itt marad. Azonban aki Isten országa polgárává válik, az megelégedett lesz. Annak már elég az, amit Isten biztosít a számára. Az ilyen ember tudja, hogy Isten Atya, Aki ismeri szükségeinket, és betölti azokat. A világ kincse már szemét a számára. Az igazi kincs az Úr Jézus Krisztus.

Az igazi megelégedettséget nem a világ, hanem az Úr adja. Aki megtapasztalja Urunk kegyelmét, átéli szeretetét, az megelégedik. Annak elég az, amit Isten ad neki. Csodálatos, amikor Isten gyermekeként megtanulunk elfogadni.

Pál apostol ügye egyre húzódik (ApCsel 24,22-25,12). A helytartó nem siet megoldani a problémát. De Pál nem esik kétségbe, nem borul ki, mert ígérete van. Elfogadja a várakozást is, Nem veszi saját kézbe a dolgok alakítását. Nem él a megszokott ügyintézéssel, a lefizetéssel. Miért? Mert Pál nem követi a világ ügyintézési módját, ő már új ember. Tudja, hogy a korrupció, nem egyezik Isten akaratával. Tisztában van azzal is, Istennek nincs szüksége a mi segítségünkre.

A cézáreai gyülekezet is felismeri a lehetőséget ebben a fogságban. Bejárnak hozzá és tanácsot kérnek. Igen, ők az Úr tanácsát keresik. Mi is így teszünk? Mi is az Úrhoz megyünk problémáink orvoslásával?

Másrészt ez a parkoltatás megállásra, elcsendesedésre feltöltekezésre is lehetőséget ad az apostolnak. Amikor nem értjük a váratlanul érkező eseményeket gondoljunk arra, Isten azt akarja, álljunk meg. Miért akarja? Mert szeretne velünk beszélni. A nagy pörgésben és zajban nem hallottuk meg a hangját. A nyomorúság élessé teheti hallásunk. Azért akar beszélni, mert tudatni szeretné az evangéliumot. Attól függ örök életünk. Felixnek is meg kellett hallania. Hallotta is, de meghallani nem igazán akarta. Vajon meghallom az Úr szavát? Értem, amit mond nekem?

Félix egy hibát követett el. Elhalasztotta a döntést, mert azt gondolta, lesz még alkalom Pált meghallgatni, Krisztus felől dönteni.  Azonban nem tudjuk, mennyi alkalmunk van. Félixnek sem volt több. Elhelyezték. Meg kell ragadnunk mindig azt az időt, amikor az Úr szól. Ne halogassunk, hanem áron is megvegyük az alkalmat. Miért? Mert nagy tétről, örök életről és kárhozatról van szó. Isten elé nem állhatunk semmilyen földi elismeréssel, ami számít, Jézus vére. Akit a vér megtisztít, és aki megmarad az új életben, annak van örök élete. Nem elég a megtérés, növekedésre, engedelmességre van szükség. Arra, hogy az életünk Isten akaratával megegyező módon teljen.

Fesztusz az új helytartó sem dönt. Ő is a vádlók kedvére akar járni. Ezért Pált állítja döntés elé és ő a császárra fellebbez. Ezzel elindul Róma felé az apostol. Ragaszkodjunk mindenkor az Úr ígéretéhez. Ezt tette Pál is. Nem a helytartó elvárásának felelt meg, hanem ráállt az ígéretre. Bízott az Úr szavában. Bízzunk mi is mindig feltétel nélkül az Úr igéjében.

 

 

VÉGIG MEGÁLLD A NAGY TUSÁT!

 

 

1.  

Végig megálld a nagy tusát!

Erőt Urad, a Krisztus ád.

Nyerd el, mit félretett neked,

A koronát, az életet!

2.  

A célra fuss, hogy mennybe juss,

Ott vár reád az égi juss!

Az út oda bizton vezérl,

Krisztus az út, Krisztus a cél.

3.  

Ne csüggedj el, Ő felemel,

Új erőt ád, csak bíznod kell!

Ha gondodat mind ráveted,

Segít vinni a terhedet.

4.  

Bízzál, ne félj, a Krisztus él!

Ő hűn szeret és megsegél.

Csak higgy, és Ő lesz Mestered,

Urad, s mindenben mindened!

 

 

Isten áldásával.

 

Az Út

 

A

 prédikátor is egy gyermeket állít elénk, egy szegény gyermeket (Préd 4,13-16). Ezt tette az Úr Jézus is, egy gyermekre mutatott, és azt mondta: „ Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába” (Mt 18,3). Alapkövetelménnyé tette a gyermeki lelkületet.

Mit is jelent ez a gyermeki lelkület? Elfogadja a gondoskodást. Tudja, hogy rászorul a szülő segítségére, törődésére. Elfogadja a függést. Az egészen kicsi gyermek nem akar független, és önálló lenni. Az Úrral való kapcsolat lényege is ez a függés. Függök Istentől. Ebben a függésben érzem jól magam. Mert ez nem kényszerű, hanem önként bízom Rá magam: Ismerem Őt, és tudom, hogy akkor leszek igazán szabad, és akkor élhetek biztonságban, ha mindenben Tőle függök.

Ezt a gyermeki függést az Úr Jézus is megvalósította. Soha nem önállósította magát, mindig az Atya akaratának megvalósítására koncentrált. Mivel ismerte Istent, tudta, hogy Ő egyedül a jó, és ezért, amit akar, az is jó. Amit Isten akar az a legeslegjobb.

Az ember, amikor önállóvá válik, nem akar vezetést, figyelmeztetést pedig különösen nem. Úgy gondolja mindenhez ért, mindent tud, mindent meg tud oldani, nincs szüksége senkire önmagán kívül. Legfőképp Istenre nincs szüksége, gondolja. A gyermek azonban tudja, nem tud mindent, ezért rá van utalva a vezetésre. A kisgyermek elfogadja a korrekciót is. Igénk arról beszél, akkor vagyunk bölcsek, ha rádöbbenünk, rászorulunk Isten segítségére.

Isten elküldte az Úr Jézust, aki által megszólít, elhív, és vezet. Azt akarja, hogy az Ő nyomában haladjunk, és akkor életre jutunk. Aki hallja a hangját és Rábízza magát jó irányba fog haladni. Mivel az ember alapból engedetlen. A gyermek elfogadja, hogy a fenyítés az Atya szeretetének bizonysága. Fenyítés, vagy figyelmeztetés nélkül vesztünkbe rohanunk. Azonban pont az ránk a jellemző, hogy nem fogadjuk el a figyelmeztetést. Pedig az Úr igéje által mindig elénk tárja akaratát, és a jó utat. Elmondja, ha nem térünk meg, mire számíthatunk, azonban nem igazán hatnak ezek meg minket. Vagy kinevetjük a figyelmeztetést, legyintve mondjuk, nincs semmi veszély. Így voltak Noé kortársai, abszolút nem tartották reálisnak egy özönvíz bekövetkeztét. Kinevették Noét, és változtatás nélkül, mentek tovább. De az özönvíz megérkezett. Amikor Isten jelez, figyelmeztet, nem ijesztgetni akar. Rámutat, nagy a baj, de a megmenekülés útját is elénk tárja. Ez az út pedig nem más, mint vegyük komolyan az Ő szavát. Forduljunk oda Hozzá, és kezdjünk el, akarata szerint élni.

A gyermek, az Úr Jézus, azért jött, hogy elinduljunk Őt követni.  Ő akar királlyá lenni életünk fölött. Az Ő uralma jó, mert Önmagát adta oda értünk. Ő nem alattvalói életét követeli, hanem a sajátját adja oda értük. Ő olyan Király, aki tudja, mire van szükségünk. És ha, mi az Ő országát keressük, ha mindent megteszünk érte, Ő is gondoskodik rólunk.

Megérkeztek Pál vádlói és megkezdődött a tárgyalása (ApCsel 24,10-21). Szót kap, védekezhet. Pál él a lehetőséggel, rámutat, imádkozni érkezett Jeruzsálembe. A templom számára az Atya háza, ahol az Ő jelenlétét tapasztalhatja meg az ember. A templom nem kultúrház, nem vitahely, hanem az Úrral való találkozás, feltöltődés helye. Pál fel akart töltődni. Sok kilométert megtett, beutazta az akkor ismert világ nagy részét, sokaknak hirdette az evangéliumot. ezért most meg kell állnia, mert nem lehet úgy adni, hogy közben ne kapnánk, ne pótolnánk, azt ami elfogyott. Isten lelke tölti fel őt. Rámutat, hogy pont ezért, ő senkit nem támadott, nem vitatkozott, hanem töltekezett.

Pál nem úgy védekezik, hogy közben elhallgatja az evangéliumot. Ő nem mindenáron akar szabadulást, sőt nem is az a célja, hanem az, hogy eljusson Rómába. Ezért őszintén megvallja a helytartó előtt, hogy ő a Krisztus útját járja. Rámutat, hogy a Krisztusban való hit, nem egy új vallási irányzat, hanem az egyetlen és igazi út, ami valóban életre vezet. Mert sok út van, de csak egy visz életre. Ez az út pedig az Úr Jézus Krisztus. Gyakran mondják, hogy minden út, minden vallás Istenhez vezet. De ez nem igaz. Jézus elmondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam” (Jn 14,6). Ez elég egyértelmű, ezen az úton kívül, nincs más, csakis Jézus segíthet az Atyához.

Az is benne van, hogy a Krisztuskövetés, út, életforma, amin járni kell. Tehát nem elég szabályokat megtartani, hagyományokhoz igazodni. Ezen az úton járva élni kell. Az élethez pedig Jézus a minta. Azt kéri Isten, hogy olyanok legyünk, mint Jézus, mert Ő az egyedüli, akinek az életében gyönyörködik. Amennyiben Ő él bennünk, a mi életünkben is gyönyörködni fog.

Megvallja, reménysége van Istenben. Van reménységünk? El tudjuk mondani, hogy mi Istenben reménykedünk? Nem magunkban, nem a világ változásában, a tudományban, az emberben, hanem Istenben. Lesz feltámadása a halottaknak. Aki ezt hittel vallja, az tudja, hogy ez valóság, mert Krisztus is feltámadt. Mindez azt üzeni, a halálra nem az embernek kell megtalálni a megoldást. Nem a tudomány ad rá választ. A választ Jézus megadta feltámadásával. Le van győzve a halál. Mindez azt hozza magával, mindenki fel fog majd támadni, ebben nincs különbség. De nem mindenki jut életre. Életre azok jutnak, akik Isten kegyelmét átélték, és e kegyelemben megmaradtak. Akik élik is Isten akaratát, akik valóban követik Jézust, az örök életre jutnak. Mindez Krisztusért. Az Atya Krisztusért ad életet, mindazoknak, akik Benne hisznek, akiknek az élete róla tesz bizonyságot.

 

 

VELEM VÁNDOROL UTAMON JÉZUS

 

1.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő a győzelmes, hű vezér,

Ő a győzelmes, hű vezér.

2.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény,

Ő az éltető, tiszta fény.

3.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét,

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

4.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

5.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én.

Nevét végtelen áldom én.

 

 

Isten áldásával.

A kegyelem átalakít

 

A

z ige szerint, jó ha látjuk mi történik körülöttünk, hogyan élnek mások (Préd 4,7-12). Azonban a látás nem az utánzásért van. Nem kell másokat divatból másolni. A prédikátor nemcsak lát, hanem amit lát, azon elgondolkodik. Felteszi a kérdést, jó-e az úgy? Nem mindenki gondolja végig, jó-e az a fajta életvitel, amit lát, ami épp elfogadott. Vannak akik, azért tesznek dolgokat, mert mások is megteszik, mások is úgy csinálják.

Lát egyedülálló embert, és nem ez a hiábavalóság. Egyedül élni nem könnyű, mert nem jó az embernek egyedül. Ezt maga Isten állapította meg. Azonban ne csupán azért házasodjunk, mert nem jó egyedül. A házasság Istentől való ajándék, és akkor lesz teljes és áldott, ha azt így éljük meg, ha a társunkat Tőle kapjuk. Aki megkapja az ígéretet, adok hozzá illő segítőtársat, annak ez az ajándéka. Van, akinek az az ajándéka, hogy nem kap társat, és az ilyen ember élete is teljessé válhat. Mert az élet teljessége, az Úrral való kapcsolatunkon alapszik. Ő teszi teljessé az életünket. A boldogság nem attól függ, amit megszerzünk, amit kapunk, hanem attól, hogy az Úré az életünk, Hozzá tartozunk.

Hiábavalóságon nem az egyedüllétet érti a prédikátor, hanem a meg nem elégedettséget. Amikor valaki nem tud megelégedni, csak halmoz, mint a bolond gazdag. Mert az élet célja nem a magamnak való gyűjtés, hanem a mennyben való gazdagság. Minek gyűjtök, halmozok, ha úgyis itt marad minden?  A gazdag is Jézus példázatában azért volt bolond, mert nem gondolt Istenre. Nem készült az Isten országára, és váratlanul érte  a földi világból való távozás. Hogyan ér engem a távozás? Hogyan talál az Úr, amikor megérkezik? Belemerülök a csűrépítésbe, a fejlesztésbe, vagy Vele van tele a szívem, és szolgálattal várom? Amit kapok, megosztom a nélkülözővel, segítem, a bajbajutottat, hogy megismerje, azt, Aki segíteni tud rajta?

Beszél az igénk a hazásságról is, ami akkor teljesedik ki és lesz áldássá, ha nem csupán két ember kapcsolata, hanem egy férfi és nő élete Istennel. A hármas fonál harmadik szála, maga a Szentháromság Isten. És ha Ő jelen van, az életünk is helyérre kerül. Akkor az Ő lénye tartja össze a kapcsolatot. A házasság középpontja, megtartó „eleme”, az Úr.

Jobban boldogul kettő, mint egy, ez magában foglalja, hogy a kettő, már egy testté lett Isten jelenlétében. A házasság, nem önmegvalósítás, hanem egymás segítése az Úrban. Odafigyelünk a másikra, a Tőle való társra. Ha ez nincs meg akkor páros magányban élünk. Azonban ha az életünkben jelen van a harmadik szál, akkor nincs magány, mert az Úrral való közösségben személyes életünk, és kapcsolatunk is gyógyul. Isten orvosolja a Vele élők házasságát. Istennel lehet teljes az életünk. Az Ő jelenléte gyógyít. Mert Isten országa alapgondolata a gyógyulás, az elromlott dolgok helyreállítása. Isten országa nem a cseréről, az eldobásról szól, hanem a helyreállításról. Amióta az Úr Jézus meghalt a kereszten a kapcsolatok gyógyíthatók. Először a Vele való kapcsolatunk gyógyul meg a kereszt által, azt követően pedig az egymással való kapcsolat.

Félix helytartó nem dönt Pál ügyében, hanem megvárja a vádlók megérkezését (ApCsel 24,1-9). Azok jönnek is, mert nem a hit, hanem a gyűlölet vezérli őket. A zsidó vezetők a főpappal az élen Isten népének mondják magukat, és micsoda rossz bizonyságot tesznek. A római helytartó azt látja, hogy Isten népe sem különb, mint ők. Ugyanúgy a gyűlölet vezeti, és a pusztítás motiválja őket. Vajon mi milyen bizonyságot teszünk? Mit lát a világ? Azt, hogy mi olyanok vagyunk, mint ő? Ugyanaz az indulat vezérel minket is? Vagy meglátja a bennünk munkálkodó krisztusi indulatot. Krisztus indulata nem pusztít, nincs benne bosszú. Ha a feltámadásra figyelünk, ezt világosan látjuk. Ha egy hozzánk hasonló ember kerül olyan helyzetbe, hogy ellenségei elé állhat, bosszút áll, megfizet azoknak, akik ártottak neki. Jézus nem a gyilkosait, hanem a tanítványokat kereste. Még a gyilkos felé is kegyelmét nyújtotta. Pünkösdkor látjuk ezt tisztán, amikor az emberek rádöbbennek, hogy megölték az Urat, és akkor nem ítéletet kapnak, hanem az Úr bocsánatát tapasztalja meg mindaz, aki megbánja bűneit.

Az Úr Jézushoz nincs fogható, mégsem akarják Őt sokan. Nem akarják azt az evangéliumot, amit Pál hirdet, ami Jézusról szól. Miért? Mert a természet szerinti ember nem akar megbocsátani, újjá tenni, hanem mindig megfizetni, a másikat legyőzni akarja. Jézus azért jött, hogy ebből a nyomorúságból kiemeljen, hogy megtapasztaljuk, van bocsánat, és újrakezdés. Aki maga megtapasztalja ezt, a másikkal szemben is meg fogja élni. Az Úr békekövetei lehetünk ebben a világban. Elmondhatjuk meg lehet békülni Istennel, és amikor ez megtörténik, megbékülünk egymással. A kereszten eltűnik minden, ami elválaszt, megfeszül az ó ember és így az önzésünk, az énünk is Vele. Már nem az énközpontúság vezérel, hanem Isten akarata

A vádlók ügyvédet is visznek magukkal, mert nem az igazság, nem Isten akarata a lényeg, hanem a helytartó meggyőzése. Hogyan teszik? Behízelgéssel. Az ügyvéd nem ismeri Pált, de ismeri a megfizetést. Már itt látjuk, hogy a pénz mindent felülír. Aki a pénzt szereti, letér az igazság útjáról.  Ezért kell dönteni, a mammon, vagy Isten. Akinek a pénz fontos, és amikor az egyháznak is az a lényeg, akkor a világnak való udvarlás, behódolás következik.

Mennyire más Pál beszéde, nem hízeleg, nem akarja a helytartót mázos szavakkal befolyásolni. Az Ő élete az Úr kezében van. Nem szónoklatokban, hanem az Úr ígéretében bízik, abba kapaszkodik. Neki ígérete van, Rómában is bizonyságot kell tennie, és ha ez így van, akkor el fog oda jutni. Isten végzését senki nem hiúsíthatja meg. Mi is mindig az ígéretekre figyeljünk, Urunk szavára építsünk, akkor nem tántorodunk meg.

Pált pestisnek nevezik, a pestis nyomában pusztulás és halál jár. Pál nyomában mindig élet és helyreállás. Az ő evangéliuma felszabadította az addig bűnben élő embert. Le lehetne ezt ellenőrizni. Cézáreában is élnek tanítványok, el tudnák mondani, mennyi áldás fűződik Pál szolgálatához. Az evangélium az egyedüli, ami nem okoz kárt, hanem inkább a már meglévő kárt, bajt, szenvedést, betegséget orvosolja. Az evangélium Isten hatalmas munkájáról szól, és ahol meghallják, ott újjá lesz az élet. Ahol az ige gyökeret ver, és átalakítja az embert, kevesebb lesz a bűnöző. Hallottam, hogy egy evangélista szolgálatát követően egy városban évtizedekig üresek maradtak a börtönök,, Megjelent Jézus, és megszűnt a bűnözés. Ahol megjelenik az Úr Jézus, ott megszűnik a bűn hatalma. Ott minden megszűnik, ami széthullást eredményez. Isten országa az építést, a megújítást hozza az életünkbe.

 

 

JÉZUS, TE ÉGI SZÉP

 

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

 

 

Isten áldásával.

 

Az Úr csodásan működik

 

A

 prédikátor elnyomást, erőszakot lát, amiből szenvedés fakad (Préd 4,1-6). Érdekes, mert az ő országában is elnyomás volt, sok embert fizikai erejét kihasználták az építkezésekhez. Jeroboám pont azért lázadt fel. Vagy nem látja a maga életét, tetteit, vagy úgy gondolja, máshol nagyobb az elnyomás. Máshol rosszabbul megy az emberek sora. Mert általában mások életében észrevesszük a bűnt, a magunkéban nem. Ahol nincs az Úr jelen, ahol nem az Ő akarata érvényesül, ott szenvedés van. Az ember bűn által átformált természete, önző és gonosz. Csak a maga érdekeit, előnyeit tartja szem előtt, és ezek elérése gyakran a másik elnyomása által megy végbe. Sajnálkozik, hogy az elnyomottaknak nincs vigasztalójuk, pedig van. Az Úr így szól: „Én, én vagyok a vigasztalótok! Miért félsz a halandótól” (Ézs 51,12)? Csodálatos üzenet ez, a legnehezebb időszakban, bármilyen elnyomás idején nézzünk fel, mert van vigasztalónk. Az Úrhoz lehet folyamodni, mert nemcsak politikai elnyomás létezik, az is volt és van, de a gonosz is igyekszik hatalmában tartani. Sőt azt akarja, hogy ne ébredjünk erre rá, és így ne tudjunk kiszabadulni belőle. Mivel az emberek nagy része nem ismeri az Urat, nem lép be Isten országába, így nem Isten uralma alatt él, maga hatalmaskodik. De van szabadítás! Sőt van Vigasztaló, a Szentlélek Isten, Aki eljött a világba, és a külső körülmények ellenére is vigasztalást nyújt. Mert, aki az Úrhoz fordul, kapcsolatban van Vele, megvigasztalódik, békességet kap.

A prédikátor úgy gondolja, azoknak jobb, akik később születnek, mert majd megváltozik a világ. Azonban mi már tudjuk, az ember nem változik, sok évszázad eltelt Salamon óta és az erőszak, és az elnyomás a mai napig jelen van. Mert az embert nem a fejlődés, nem az idő múlása, hanem az Úrban való élő hit változtatja meg. Ott történnek másképp a dolgok, ahol az Úr vette át az uralmat, és ahol a bűnös ember újjászületett. Az emberi természetnek a Lélek által újjá kell születnie, amíg ez nem történik meg, addig nem történik érdemi változás. A külsőt le lehet ugyan cserélni, de a belső tartalom, az indulat ugyanaz marad. Szabad azonban imádkozni azért, hogy az ige minél több embert átformáljon, minél többen Krisztus természetét kapják meg.

Az Úr csodásan működik, egy fiatal fiú szavára ad az ezredes, és védelme alá veszi Pált (ApCsel 23,23-35). Itt valóban az Úr munkálkodik. Ellenséges közegben is igazgatja lábait, védelmet nyújt neki, és tovább vezeti a cél felé. Így működik ma is csodásan az Úr, és jár az övéi előtt. Ahol nem is gondolnánk, ott is igazgatja a dolgokat.

Ha valaki távolról figyelné ezt a menetet, azt gondolná, nagyon különleges személy vonul. Hatalmas védelmet kap. Róma különleges védelme alatt áll Pál. Kicsoda ő? Ilyen jelentőségteljes személy? Igen, a világmindenség legnagyobb Királyának a követe ő. Isten országát képviseli. Bár ezt senki sem tudja rajta kívül. Azonban az Úr a követét különleges védelem alá helyezi. Miért? Mert az evangélium a világ legfontosabb híre, ezt mindenkinek hallani kell, még Rómában, a császár udvarában is. Tudjuk mi is, hogy különleges üzenet van ránk bízva? Hisszük, hogy az Úr oltalmazza az evangéliumot, és ahová gondolta, el is fogja juttatni?

Jó látni, Pálban nincs aggódás sem félelem. Nem a római katonákat, hanem az Úr hatalmát látja. Tudja, hogy az Ő Gazdája a katonáknak is Ura, és Ő most is jelen van. Pál mindenkor az Úr jelenlétében él. Tisztában van a rá váró feladattal, és azt is tudja, az Úr gondoskodik róla. A katonák közt is úgy vonul, mint az Úr nagykövete. Ő ott is Krisztust képviseli. Minden élethelyzet alkalom a bizonyságtételre. Van, amikor szavak nélkül hangzik. Az életünk láttatja az evangéliumot. De valóban szavak nélküli bizonyságtétel az életünk?  Életünk lapjain Isten országának kegyelme, a megtisztított szív, és az üdvösség bizonyossága látszik? És van tiszta fehér lapja is mindennapjainknak, amik a megtisztított életről, és a megszentelődésről beszél? Mert az Urat követni azt is jelenti, amikor átélem bűneim bocsánatát, bűneim eltöröltetnek, és onnantól már új életben járok. Már nem élek bűnben, hanem megszentelt életet mutatok fel.

Az ezredes kísérőlevelet is küld a helytartónak. És ebben elmondja, nincs ellene halált érdemlő vád. Pál az Úr Jézus útját járja végig. A tanítvány nem különb a Mesterénél, és a szolga sem az Ő Uránál. S ahogyan Krisztusra nem tudott halált érdemlő vádat mondani Pilátus, hanem egyenesen felmentett, úgy Pálra sem tudnak ilyet mondani. Miért? Mert az evangélium nem romboló, hanem építő erő. Az Úr Jézus Krisztus azért jött, hogy mindazt helyreállítsa, amit a gonosz tönkretett. Az övéit is erre a szolgálatra küldi. Ahol az evangélium megjelenik, ott emberi életek állnak helyre. A bűnbocsánat által helyreáll Istennel való kapcsolatuk, a Szentlélek hatalma által gyógyulnak betegségeikből. A gonosz a testet is erőteljesen támadja. A világnak a betegség nagy bevételi forrás, ezért igyekszik mindenkit megbetegíteni. De az evangélium a testre is gyógyítólag hat. Az Úr Jézus sok embert meggyógyított, azokat, akik hittel jöttek Hozzá, és így jelezte, hogy jelen van Isten országa. Most már nemcsak a gonosz, a bűn tevékenykedik, hanem Isten országa is hat. Hit által hat, és ez a hatás ellentétes a bűn hatásával szemben. Isten országa helyreállítja a tönkretett embert. Az Úrral való kapcsolatban változik az életvezetés iránya is. Most már másképp, más mérték szerint élünk. Isten szava az iránymutató.

 

 

AZ ÚR CSODÁSAN MŰKÖDIK

 

1.  

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

2.  

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

3.  

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

 

 

Isten áldásával.

Igazi bölcsesség

 

A

 prédikátor igyekszik mindent megvizsgálni, és arra jut, hogy az élet Istentől való bölcsesség által válik tartalmassá (Préd 2,12-3,22). Isten bölcsességére van szükségünk ahhoz, hogy megtaláljuk helyünket a világban. Az Istentől kapott életbölcsesség által hozhatunk jó döntéseket, és haladunk jó irányba. A bölcsesség nem azonos az ismeretszerzéssel, a tudással. A mai ember sok ismerettel rendelkezik, többen magas képzettségben részesülnek, de az életük minősége nem olyan, amilyennek azt Isten gondolja. A bölcs ember tudatában van azzal, hogy az élete és a lehetőségei Istentől vannak. Az életünk értelmét nem a világ javainak megszerzése, hanem Isten megismerése adja. Azért vagyunk, hogy megismerjük az élő Istent, és meghódoljunk előtte. Maga az életünk és mindaz, ami a földön található Őtőle van. Mindent Tőle kaptunk. Nem tettünk semmit azért, hogy megszülessünk, Ő akarta ezt. Azonban Isten nem hagy magunkra, felkínálja segítségét. Ő mindennap mellénk áll és így szól: Itt vagyok, hívj segítségül, építs rám.

Megragadott, sőt elgondolkodtatott a prédikátor következő gondolata, az a jó, amikor az ember örömét leli munkájában, magában az életben. Isten azt akarja, hogy örüljünk az életnek, és mindannak, amit teszünk. Ő nem kényszerít ránk semmit, azért adta a világot, hogy örömünket leljük benne. Mindez akkor valósul meg, ha örömöt jelent az Úrral való kapcsolat, ha Istennek örülünk. Isten a Vele való kapcsolatra teremtett. Nem kényszer Hozzá menni, hanem nagy öröm. Örömként élem meg azokat a pillanatokat, amiket vele tölthetek?

Isten annak, aki Őt keresi, aki Rábízza az életét, örömöt ad. Az öröm a Vele való kapcsolatból fakad. Aki átéli, hogy Isten az Ő Édesatyja, az nem aggódik, tudja, hogy Isten gondoskodik róla. Nem kell már rohanni, minél többet szerezni, mert Ő tudja, mire van szükségünk, és azt meg is adja.

Prédikátor felismeri, hogy mindennek akkor van igazi értelme és haszna, ha az örökkévalóságot is megismerjük. Isten belehelyezte a szívünkbe, ez jelzi, hogy Tőle van az életünk. És mivel Ő teremtett, ezért az ember szívében ott van Isten és az Ő világa utáni vágy. Ha ezt elnyomjuk, és nem keressük Isten országát, a világ dolgai fogják betölteni a szívünket és a gondolkodásunkat. Van bennem vágy az örök élet után? Igyekszem Isten világát megismerni? Többre vágyom, mint amit a viág nyújt, vagy megelégszem vele? Isten azért lett emberré az Úr Jézusban, hogy bemutassa az örökkévalóságot, és megkészítse oda az utat! Isten világába önerőből nem juthatunk el, de a Krisztusba vetett hit által igen.

Pál bizonyságot tett az Úr kegyelméről, a saját életfordulatáról azok előtt, akik meg akarták ölni (ApCsel 22,22-23,22). Elmondta, én is ilyen ember voltam, mint ti. Keresztül gázoltam mindenkin, vélt igazamért, és az előbbre jutásért. Azonban a názáreti Jézus feltámadt, él, elém állt és megfordította az életemet. Jézus új emberré formált. És azért beszélek nektek, mert nektek is szükségetek van Jézusra. Ő is át tudja formálni a szíveteket, gondolkodásotokat, és új irányba állít. Mert nem ez Isten akarata. Isten nem gyűlöletre serkent, és nem gyilkosság által kívánja a dolgokat megváltoztatni. Pál nem a maga erejéből lett más emberré, nem ő szedte össze magát, hisz eleve nem is akart más lenni. Meg volt győződve, hogy ahogy él, amit tesz, tetszik Istennek. Rosszul ismerte az Urat, mint ahogy ma is sokan rosszul ismerik. Hányan meg voltak győződve, hogy a rossz dolgokat is akarja Isten. Azonban Ő azért hív el, hogy más legyen az életünk. Azt akarja, hogy a tanítványok életét látva felkapják az emberek a fejüket, ilyen is van? Így is lehet élni? És megváltozhat egy olyan gonosz szándékú ember is, mint Pál? Igen! Mert a változást az Úr Jézus viszi végbe. Új emberré teremtette. Pálban a krisztusi embert hozta létre, és azt akarja bennünk is kiformálni.

Az új élet nem könnyű, mindazt, amit ő okozott másnak, maga is megtapasztalja. Őt is üldözik, bántják, meg akarják ölni. Azonban Pál tudja, élete az Úr kezében van. Aki az Ő útján jár, azt vezeti  és megerősíti az Úr. A keskeny út nem könnyű, nem mert az Úr nem mutatja meg előre a hogyan-okat, így többször előfordul, hogy reménytelennek látjuk a helyzetet. Úgy gondoljuk nincs kiút. Igénk azonban rámutat, az Úr kezében jó helyen van ügyünk. És Ő a megfelelő pillanatban megmutatja a további célt. Pálnak így szól: Bízzál, Pál! Ne add fel, ne csüggedj, hanem bízz Bennem. Milyen jó ezt olvasni, bízz Bennem, mondja az Úr! Bízd rám továbbra is magad, és meglátod, célba érsz. Eljutsz oda, ahová küldelek, majd meglátod a hogyan-t is. Légy türelemmel. A lényeg, bízd rám magad, és közben mindig az előtted álló lehetőségekre figyelj. Ne az vegye el az erőd, hogyan lesz holnap, és miként jutok majd el a célba. Ezt bízd Uradra, és a maga idejében majd felismered. Addig is, beszélj Róla. Mindig azoknak, akiket eléd hoz az Úr.

Az Úr egy ifjú által segíti tovább Pált az úton. Valószínűleg végezte a feladatait, és közben nyitva volt a füle. Elmondta Pálnak, amit hallott, ő pedig szólt egy századosnak, az pedig tovább adta a hírt. Ez a jelenet is rámutat, Isten mindenhová bejáratos. Nincs Előtte rejtve semmi. Az övéi életét célba viszi ellenséges indulatok és tervek közepette is.  Pál az evangéliumot viszi, és az Úr mellette áll. Aki ma is Őt követi, neki engedelmeskedik, megtapasztalja, hogy az Úr mellette áll. Az evangéliumot senki fel nem tartóztathatja.

 

 

A BÉKE MESSZE TŐLED

 

1.  

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

2.  

Csak Jézus ad nyugalmat, midőn a harc kemény.

Megfáradott szíveknek Ő éltető remény.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

3.  

Sok vérező sebéből üdv árad, isteni,

Ki Őt be nem fogadta, a jót nem ismeri.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

4.  

Te küszködöl magad csak, ha bűn szívedre tör,

S bukásod és kudarcod úgy szégyenít, gyötör.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

5.  

Mi az igaz? Tűnődöl, s a kétkedés epeszt,

Jézus az út, igazság s az élet, Őt keresd!

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

 

Isten áldásával.

 

Megrendítő bizonyságtétel

 

A

zt látjuk, Salamon figyelemmel kísérte a körülötte lévő emberek életét (Préd 2,1-11). Látta és megvizsgálta, ahogyan élnek, majd arra jutott ő is kipróbálja mindazt, amit az emberek fontosnak tartanak. Tehát maga is megvizsgált mindent, személyesen akart meggyőződni arról, hogy úgy helyes-e. Rádöbbent arra, hogy mindezek a dolgok azoknál kerülnek az élet középpontjába, akiknek nincs kapcsolatuk az Úrral, akik nem ismerik Őt. Aki még nem ismerte meg Istent azt gondolja, hogy az élet lényege a földi kincsek és élvezetek halmozása. Az ilyen emberek még régi természetük irányítása alatt vannak. Ez a természet nem képes megelégedni, azt súgja állandóan szerezni kell. Rigmusa: Még, még, még, ennyi nem elég. Azonban így teljesen eltávolít Istentől, hamis értékrend alakul ki bennünk, és üres marad a szívünk. Mert Isten a magával való élő kapcsolatra teremtette az embert. A teremtett világ gazdagsága képtelen megelégíteni lelkünket. Egyedül Ő, és a Neki engedelmes élet adja meg, amire szükségünk van.

Megpróbálta azokat a dolgokat is, amikkel az emberek vidámítják magukat, és amiben erőforrást látnak. Hányan gondolják, hogy az ital, a szórakozás erőt ad. Akinek nincs, isteni erőforrása annak maradnak az emberi pótszerek. A szerzésből fakadó nagy hajtás, és kimerültség plusz energiát igényel. Ahhoz, hogy a tempót tartani bírjuk, szükség van valamilyen erőforrásra. A világ a maga szereit ajánlja. A gonosz tudja jól, hogy aki kezébe veszi a poharat és segítséget, megoldást keres benne, többé már nehezen tudja majd letenni. Az ember rabbá válhat, és amikor ez megtörténik nehéz eljutni a valóság beismerésére. Aki függővé vált nehezen találja  meg a szabadulás útját. Sok mindennel lehet próbálkozni, azonban igazi szabadulást, és egy egészen új életet csakis az Úr Jézustól kaphatunk. Ő  képes arra, hogy rabláncainkat eloldja. Egyedül az Ő nyomdokaiban látjuk meg, hogy a pótszerek nem segítenek, az élet Krisztusban teljesedik ki. Olyan jó, hogy még kereshetjük Őt. Még ma is Hozzá fordulhatunk segítségért. Sőt ha időben keressük elkerülhetjük a tévutakat.

A teremtett világ sok jó dolgot kínál az ember számára. Azonban minden akkor válik igazi értékké és kerül a helyére, ha nem tesszük Isten helyére. Az életünk az Úr megismerése által tölti be igazi célját. Isten nélkül a megromlott világ fölénk kerül, betölti az életünket, különösen az anyagi dolgok, és irányítani fog. Ha nem az Úr életünk középpontja és vezetője eltévedünk, kiszolgáltatottakká válunk. Ennek következtében eltévedünk, mert a gonosz azt akarja elérni, hogy Isten nélkül éljünk. Azt suttogja, megoldod az életedet magad is. Nincs szükséged Istenre. Azt is felismerte a prédikátor, hogy még a jó és pozitív dolgok is Isten nélkül kárunkra lehetnek. A munka, a művészet is rabbá tehet. Azonban az Úrral minden új és igazi értékkel töltődhet fel. Miért? Mert nem magamért dolgozom, hanem az Úr dicsőségéért. Mindent amit teszek Neki engedelmeskedve, nevének megismeréséért teszem. Most már nem magam akarom felépíteni, hanem az Ő országát építem. Ha így végzem a rám bízottakat, már semmi nem lesz hiábavaló.

Nagyon megrendítő bizonyságtételt hallunk Pál apostoltól (ApCsel 22,1-21). Miért is megrendítő? Már maga az élethelyzet, amiben elhangzik. Hiszen nem egy gyülekezeti alkalmon vagyunk jelen. Nem istentiszteleti időben járunk. Egy római katona letartóztatta, és mint egy veszélyes bűnözőt két bilincsbe verette. Ott áll a Krisztus apostola, kezén, lábán bilinccsel, és ennek ellenére szól. És mit mond? Hatalmasan Istenre, az Ő munkájára mutat rá. Elmondja, hogyan fordította meg Isten az életét, mit végzett el benne. Az Úr Jézus Krisztusról tesz bizonyságot. Nem sértődik meg, azután amennyi utat megjárt, amilyen hatalmas dolgokat tett, mégis szenvedés vár rá. Pál minden helyzetben arra figyelt, hogy az evangélium hirdettessék. Emberek halljanak Isten értük elvégzett munkájáról, és megismerjék Isten Fiát, Aki mindennél fontosabbnak tartotta az ember megmentését. Eljött az Úr a menny dicsőségéből saját világába, és nem kiélvezni akarta az életet, hanem szolgált a bűnös, elveszett ember felé. Megláthatjuk Istennek fontosak vagyunk, nem akarja, hogy a kárhozatba sodródjunk. Ezért küldte el Jézust, egyedül nem megy, de a Benne való hit által megmenekülhetünk. Az életre vezető út Jézus Krisztus. Őáltala juthatunk örök életre.

Micsoda gyülekezet előtt beszél az apostol! Vérszomjas emberek, akik még az ezredesnek  is megmondják: Végeztesd ki. Ők maguk pedig meg akarták lincselni az Úr követét. Azonban az Úr Jézus kimentette karmaikból, és most hallaniuk kell az evangéliumot. Hallani kell mivé válhat az ember Krisztus kezeiben. Micsoda minőségi változáson mehetünk keresztül, ha átadjuk magunkat Neki. Mert Pál belülről lett más emberré. Nem tudom, mi a lincselőinknek beszélnénk-e? Akarnánk-e előttük bizonyságot tenni?

Pál a zsidók előtt állva szembesül korábbi önmagával. Nem véletlen ez a helyzet, most látja meg igazán milyen is volt ő korábban. Most lesz tele a szíve hálával, rádöbben honnan emelte ki a kegyelem. Mindez azt mutatja, hogy a legvadabb állapotból is ki tud emelni az Úr kegyelme. Mi sem vagyunk esélytelenek. De az esély Krisztusban ragadható meg.

Az apostol bizonysága azt is elmondja, élt az eséllyel. Megragadta az Úr kinyújtott kezét. Az Úr Jézus nevének segítségül hívásával megtisztult bűneiből. Rádöbbent, hogy a bűntől kell megszabadulni. Azonban ez nem megy másképp, csak Jézus nevének segítségül hívása által. Az Ő vére tisztít meg minden bűntől. És amikor megtisztulunk, már új életben járunk. És ez az élet Róla kell, hogy szóljon.

 

 

Isten szívén megpihenve

 

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát, :/: Hitünk karja úgy ölelje Édes

Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő

miénk, övéi mi.

2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, :/: Tudjuk egymásért harcolva, Ha

kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, lát-

va minket, Hogy szeretni nem tudunk.

3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy, :/: Míg eggyé lesz benned vég-

re Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk,

S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.

 

 

Isten áldásával.

Kutasd az Írást!

 

A

 szerző nem úgy kezdi, hogy ő Izráel királya, hanem prédikátorként mutatkozik be (Préd 1,12-18). Olyan király ő, aki prédikál, vagyis hirdeti Isten tetteit. Beszél az Úr munkájáról, mert Isten országa az első számára. A prédikátor tisztában van azzal, hogy mindent Istentől kaptunk. Ezért Őt dicséri. Mindenért, amire rácsodálkozik Istennek hálás. Nem önmagát tartja legnagyobbnak, hanem Istent. Élete Isten munkájáról beszél. Fontosnak tartja Isten megismertetését. Ez a hívő ember feladata, prédikálni, vagyis beszélni az Úrról. Nemcsak szavainkkal, hanem életünkkel is bizonyságot teszünk.

Salamontól példát vehetünk, bölcsességet, értelmet kért az Úrtól, és amikor ezt megkapta használta is. Azért kapta a bölcsességet, hogy használja, és ezt komolyan is vette. Nemcsak elfogadott kész véleményeket, hanem maga utána járt a dolgoknak és megvizsgálta azokat. Azért kapjuk az értelmünket, hogy használjuk, vizsgáljuk meg az élet dolgait. És elsősorban itt Isten dolgairól van szó.  Ne úgy hozzunk Isten felől döntést, hogy nem ismerjük, hanem igyekezzünk Őt megismerni, kezdjük el tudatosan figyelni a teremtett világot. Aki elfogulatlanul, minden eddigi tudást félretéve figyeli a teremtést, el fog csodálkozni a sok csodán, amit lát. És már ezek is arra késztetnek, hogy elismerjük a Teremtő hatalmát. Aki megfigyel egy növényt, egy madarat arra kell, hogy jusson, ezt Valaki megtervezte, Valaki elkészítette a genetikus kódját. Mert az élőlények nem egyszer működnek fantasztikusan, hanem évezredek óta, hibátlanul működik minden.  Minden új élet a neki megfelelő módon működik, és ez is az Urat dicsőíti. Ráadásul ilyet a modern ember sem tud létrehozni. Amit mi készítünk, minden mű.

El kell kérnünk a kutatási vágyat, különösen, ha az Urat szeretnénk megismerni. Ne hozzunk addig véleményt, amíg nem járunk utána annak, ki is az Isten. Nem könnyű feladat, mert nincs egy hely ahová bemehetnénk, és ott találnánk. Istent csak azért ismerhetjük meg, mert kijelenti magát. Elmondja, hogy kicsoda. Ez a kijelentés a Szentírásban elérhető. Ott beszél Isten magáról, ott mutatja meg magát. Hogyan? Tetteiben, és Jézus Krisztus életében, tanításában és cselekedeteiben. A lehetőség adva van, de fel kell gerjeszteni magunkban a megvizsgálás vágyát. Rá kell szánni az időnket, gondolkodásunkat, hogy megismerjük Őt. Kezdjem el olvasni a Bibliát imádkozó szívvel, és a Szentlélek feltárja előttem Isten Lényét. Meg fogom ismerni, felragyog előttem a bűnösök iránti kegyelme és szeretete. Meglátom mit tett értem, életét adta oda, hogy életem lehessen. Aki előtt mindez feltárul, annak nem lesznek kétségei, az hálás szívvel borul le az Úr előtt, mennyei Atyja előtt. Mégpedig azért, mert az ige olvasása közben nem csupán elsajátítok ismereteket, hanem találkozom az élő Istennel. Rádöbbenek, hogy nekem is Őreá, az Ő kegyelmére van szükségem, és aki megtapasztalja Isten bűnbocsátó kegyelmét, az új emberré lesz. Aki pedig újjá lesz, az előtt nem kétséges, Isten létezése. A személyes kapcsolat teszi egyértelművé Isten létét.

Pál a templomban tölti a fogadalmát, azonban ez a hely sem ad védelmet a fanatikus zsidók ellen (ApCsel 21,27-40). Nem az élő Isten ismerete, hanem a vak vallásosság mozgatja őket. Ez a hit nem az emberekért buzgólkodik. Nem az a célja ennek, hogy a bűnösöket életre segítse. A fanatizmus a kultuszt, a hagyományt védelmezi mindenekfelett. Még az ember sem fontos, csak a vak hit, a szokások megtartása és áthagyományozása. Mi van a szívemben, élő Krisztusba vetett hit, vagy csak a hagyományok buzgó ápolása. Amit ezek a zsidók képviselnek, nem ad életet. Ez pusztít, tönkretesz. Láthatjuk, hogy Pálnak is neki mennek. Hagyományuk az életnél is fontosabb. A kultusz védelméért ölni is készek. Ez csupán üres vallás, amiben nincs élet, csak merev hagyomány. És ez pusztít. Vakká teszi az embereket, és gonosz tettekre is képessé, amit ők Istennek tetsző dolognak tartanak.

Meg kell látnunk az igét olvasva, hogy Isten nem ilyen pusztító vallást, hanem élettel teljes hitet ajándékoz. Isten élő kapcsolatba lép hit által azokkal, akik vágyakoznak utána, akik keresik Őt. És aki megismeri az Urat, az életmentővé válik. Nem a maga igazát, vagy hagyományait védelmezi, hanem az igazi élet felé segíti az embereket. Élet csak Krisztusban van. A Krisztusba vetett hit, az igazi keresztyén élet mindig menti az embert, mindig az Élet felé segíti. Nincs benne gyűlölet, nem akar senkit elpusztítani, tönkretenni, hanem az igazi és örök élettel kívánja megismertetni. A krisztusi ember nem fél, mert túl lát a földi léten, tudja, hogy a halál után van tovább. Krisztus által igazi, bűn, betegség, fájdalom, és szenvedés nélküli élet vár rá. Ezért másokat is igyekszik Isten országába bevezetni. Az Úr Jézushoz tartozni csodálatos, nincs ennél megrendítőbb. Én bűnös, nyomorult, aki annyi bajt okoztam Neki, akiért meg kellett halnia, fontos vagyok Neki, szeret, és pont értem jött a világba. Igen, Ő azért jött, hogy életem legyen, és bővelkedjek. Ő nem kifacsar, hanem hit által meggazdagít.

Azt is megláthatjuk Pál jeruzsálemi tartózkodásán keresztül, hogy aki az Úrra bízza magát jó kezekben van. A veszélyes helyzetekben sincs kiszolgáltatva, amikor reménytelennek tűnik a helyzet, az Úr küld segítséget. Nincs az az élethelyzet, amiben Ő ne lenne jelen. Nem tud olyan körülményt kialakítani a gonosz, ami elzárna Istentől. Az Úr kezében a római hatalom is eszköz. Felhasználja ezt a gépezetet Pál megmentésére. Sőt általa jut el Rómába. Ami emberileg elkeserítőnek tűnik, az a láthatatlan világba tekintve értelmet nyer. A fogság, a bilincsek, mind segédeszközök az Úr kezében. Soha ne a körülményre, hanem mindig az Úrra tekintsünk! Lássuk meg, hogy jelenlegi helyzetünk által is a cél felé segít.

Az apostol még most sem az életét félti. Nem arra biztatja a katonákat, hogy minél gyorsabban mentsék őt ki, és helyezzék biztonságba. Tele van a szíve népe iránti szeretettel, ezért engedélyt kér a szólásra. Itt is, és még most is, bizonyságot kíván tenni. Emésztő tűz kényszeríti Krisztus nevének és hatalmának megvallására. Ez a tűz visz előre minket is? Mi is mindenütt készek vagyunk vallást tenni a bennünk élő reménységről?

 

 

 

Olvasd egyre szent Bibliád

 

/:Olvasd egyre szent Bibliád,

Szent Bibliád, szent Bibliád!

Minden nap mondj buzgó imát,

Nőni így fogsz hát!:/ 3x

Olvass igét, mondj hő imát,

Nőni így fogsz hát!

 

 

Isten áldásával.

Hadvezér

 

A

 szerző bemutatkozik, Dávid fia, Jeruzsálem királya (Préd 1,1-11). Ebből világossá válik, Salamonról van szó. Ő az a király, aki tanította is népét, mindarra, amit meglátott az élet dolgaiból. Az életet Istenre figyelve vizsgálta. Nyitott szemmel járt, és amit látott azt mind az Úr dicsőségének fényében tette mérlegre. Mindent Istenhez mért. Ez jó, mert minden Isten lényének világosságában nyeri el igazi értékét.

Az Úrra nézve állapítja meg azt is, hogy minden hiábavalóság. Igen, Isten nélkül, az Ő megismerése nélkül minden hiábavalóság. Miért? Mert minden elmúlik, minden itt marad, az élet igazi értelme Isten, a Vele való kapcsolat. Az ember élete az Istennel való kapcsolatban teljesedik ki, és nyeri el értelmét. Ezért fontos, hogy keressük Őt, igyekezzünk megismerni országát. Aki az Urat megismeri, már nem önmagának fáradozik, hanem mindent Isten dicsőségére végez. Aki átéli az Úr kegyelmét, az a teremtett világ szépségeit is meglátja, és tud gyönyörködni benne.

Isten nélkül az ember csak azt figyeli, milyen haszna származik a dolgokból. A mai embert teljesen a haszon tartja fogva. Csak azt teszi meg, ami haszonnal kecsegtet. Azonban az igét olvasva jó meglátnunk, az Úr Jézus nem a hasznot tartotta szem előtt. Önmagát megüresítette és szolgai formát vett fel értünk. Ő az embert tartotta értéknek, és mindent megtett érte. Nem a világ javait gyűjtögette, hanem drágagyöngyöt keresett az Atya számára. Ez a drágagyöngy te vagy. Igen! Az életed igazi érték, bárhol legyél is, és bárhogy nézz magadra. Nagy érték vagy, Akit Jézus a saját életével vásárolt meg. A gyöngy elgurult, sátán hatalmába került, de Jézus kivásárolt. Most már övé vagy! Igen, ha mindezt felismered, és elfogadod az Ő uralmát az életeden.  Az Úr Jézuson nem múlik a tulajdonosváltás. Ő kifizette az árat. Így már minden a helyére kerül. Nem lesz már hiábavalóság az élet. Nem, hanem érték, Isten ajándéka, amivel róla tehetek bizonyságot.

A szentíró rácsodálkozik Isten munkájára, milyen hatalmas felismerés, minden folyó a tengerbe ömlik, és az mégsem telik meg. Hol van itt a véletlen, az evolúció? Ez is a Teremtőre mutat rá. Isten bölcsessége és hatalma nyilvánul meg. Mindezek Őreá mutatnak és meghajlásra indítanak. Boruljunk le az Úr előtt, magasztaljuk szent nevét!

Lukácsot megrendítette a Jeruzsálembe való megérkezés (ApCsel 21,17-26). Várták Pált, aki szinte úgy vonult be, mint egy győztes hadvezér. És az is! Győzelemre vezette az evangéliumot. Meghódította Jézus számára az egész akkori világot. És mindezt harci fegyverek, zsákmányoló, erőszakoskodó katonák nélkül tette. Az ő hódító útja nem követelt emberi életeket, hanem inkább megmentette azokat. Sátán hatalmából a krisztusi életre szabadította fel őket. Pál hatalmas győzelmet aratott a gonosz felett. Mindezt fizetés nélkül végezte. Senki nem támogatta, csak egyedül a megbízó, az Úr Jézus Krisztus. Megérkezett Jeruzsálembe, és ott is a testvérek fogadják. Örülnek Pálnak, és örülnek az evangélium terjedésének. Jó hallani arról, hogy milyen sokan új életet kezdtek Jézussal. Tudják, hogy a világ az evangélium által gyökeresen megváltozhat. A Krisztusnak engedelmeskedő emberek minőséget képviselnek, egy egészen új és más életet, amit eddig ismert az emberiség. Vajon ez a minőség meglátszik?

Felkeresték Jakabot és a gyülekezet véneit, beszámoltak mindarról, amit átéltek. Pál most is az Úrról beszél. Nem magát állítja középpontba, hanem Isten munkáját láttatja. Isten volt az, Aki cselekedett. Isten az Aki kiragadja az embert a bűnből, a bálványimádásból. Pál eszköz, akin keresztül eljut a jó hír az emberekhez, de az életváltozást már nem az apostol, hanem az Úr viszi végbe. Mert egy ember életét egyedül csak Ő képes megváltoztatni. De Ő megtudja, és ez nagy öröm és reménység. Ha valaki úgy gondolja nincs remény, csak forduljon az Úr Jézushoz, mert az Ő számára nincs lehetetlen.

Megtudjuk, hogy Isten a zsidók között is hatalmasan munkálkodott. Sokan eljutottak a Krisztusba vetett hitre. Meglátták, hogy eljött a Messiás, és az nem más, mint a názáreti Jézus. Hatalmas dolog ez, felismerik, nem kell tovább várni a Messiásra, csak segítségül kell hívni. Igen, te se várj már Megváltót, hanem lásd meg, eljött, itt van, és segítségül hívható. Már nem nekünk kell várni a Krisztust, hanem Ő vár ránk. Most azt az időszakot éljük, amikor az Úr várja, hogy az ember teljes szívvel Hozzá forduljon. Azonban az látható, nem akarunk Hozzá fordulni. Az emberek többsége nem akarja Őt. Az ember a maga ura kíván lenni, pedig ebből nem származik semmi jó. Amikor az ember Istent félreteszi, az soha nem jó.

A zsidókból lett keresztyének még ragaszkodnak az ószövetségi hithez. Zsidó közegben élnek, és nem látják, hogy Jézus kilépett a világ országútjára. Ők még úgy gondolkodnak, Jézusban csak zsidó vallási gyakorlat által lehet hinni. Pál azért megy bele a tisztulási szertartás elvégzésébe, hogy ezáltal megmutassa, nem kell a zsidóknak pogánnyá lenni, de a pogányoknak sem zsidóvá. Mindenki úgy kövesse az Urat, ahogyan elhívást nyert. Pál senkit nem erőltet. Mindenkinek magának kell meglátni az evangélium világosságát. Aki eljut oda, hogy szabad már a törvénytől, az ezt meg is fogja élni. Fontos meglátni, hol is tart a másik. A növekedés nem emberi kényszer, hanem a Lélek munkájának eredménye.

 

 

Jézusom, ki árva lelkem

 

1. Jézusom, ki árva lelkem Megváltottad véreddel, Kárhozattól óvtál engem, Bűnös szí-

vem, ó, vedd el! Add, hogy néked megháláljam. Hogy nem hagytál a halálban, megmu-

tattad: Bármit adj, Én oltalmam csak te vagy.

2. Jézus, benned bízva bízom, Elpusztulnom, ó, ne hagyj! :/: Te, ki bűnön, poklon, síron

Egyedüli győztes vagy: Gyönge hitben biztass engem, Készíts arra, hogy én lelkem Lát-

hat majd fenn, ó, Uram, Mindörökké boldogan.

 

 

Isten áldásával.

Hagyjad az Úristenre!

 

N

agyon szomorú, de tanulságos ami Izráelben végbement (Bír 21,1-25). Először is, láthatjuk, a megtűrt bűn, mindent tönkretesz. Felhangzik a kérdés: Miért történt mindez? Az ige világosan megmutatja, a bűn okozta, az a pusztító kód, amit a gonosz a bűnesetkor az emberbe helyezett. Ezt a kódot vagy vírust senki nem tudja sem hatástalanítani, sem eltávolítani. Erre nem talált ki még egyetlen tudós sem vakcinát, vagy bármilyen ellenszert. Pedig a legnagyobb pusztítást ez viszi végbe. És ennél ragályosabb nincs. Semmi nem véd meg tőle, felvehetjük a maszkot, karanténba vonulhatunk, mert ez örökletes. Így azután mindenkiben benne van. Az életvitelünkben fog megmutatkozni. Mindaz a sok szenvedés és nyomorúság, amivel az életünk során találkozunk, ebből támad. Azonban a Szentírás bizonyságot tesz, mindezek ellenére van segítség. Ha ember nem is tud megoldást, az élő, szent Isten elkészítette. Ő, Aki az életet létrehozta nem akarja, hogy az örökre elpusztuljon. Azonban az ellenszer saját fia életébe került. És Ő ezt az árat megfizette érettünk. Ráadásul ezt az életmentő szérumot ingyen kínálja. Csupán arra van szükség, hogy meglássuk, szükségünk van rá, ezért szabad akaratból úgy döntünk, elfogadjuk Isten orvosságát, és azután a megmentett életünkkel hálából Őt dicsőítjük.

Miért történt mindez? Mert nem az Úrra figyeltek elsősorban, hanem a saját indulataik vezették őket. Bosszú és átok irányították tetteiket. Gyors és meggondolatlan döntések voltak ezek. Elsősorban nem Istent keresték, csak akkor mentek elé, amikor nem tudtak mit kezdeni a problémával. Gyakran ez a mi bajunk is. Csak akkor fordulunk az Úrhoz, amikor a saját elképzeléseink, megoldásaink nem hoztak eredményt. Azonban az Úr azt várja, hogy azonnal Őhozzá forduljunk. Őt kérjük, és Tőle várjunk tanácsot minden dolgunkban.

A könyvet szinte keretbe foglalja az abban az időben nem volt király Izráelben. Mindenki azt csinálta, amit jónak látott, megállapítás. Mert valóban az egész könyv eseménysorozatára ez a jellemző. Mindenki azt csinálja, amit ő maga jónak lát. Azonban Isten népe között ez nem követendő minta. Isten a népe királya. Az újszövetségben pedig már tudjak, Krisztus a Király. Van mércénk, és ez a Szentírás. Van mihez szabni tetteinket, életvezetésünket. Van zsinórmérték, ami alapján meghozhatjuk döntéseinket. Azért kaptuk a Szentírást, hogy tanulmányozzuk. Mert sok kérdésre már előre megkaptuk a választ. Isten megmondta mi az Ő akarta, csak meg kell ismerni. Végül megtalálták Izráel fiai a megoldást, azonban ez is mások kárára történt. Minden megoldáshoz szenvedés és könny társult. Mi már tudhatjuk, Isten Krisztusban adott segítsége nem okoz másoknak fájdalmat. Nem mások halála vagy szenvedése árán segít. Nem! Ő a saját életét adta oda. Minden változást bennünk visz végbe. Nekem ad új életet, és ez az élet már nincs a bűn irányítása alatt. A régi élet meghal a kereszten és az új feltámad Krisztussal, egy egészen másfajta életvitelre.

Elbúcsúztak az efézusi vénektől, és haladnak visszafelé, Jeruzsálembe. Az apostol oda akar eljutni, de látjuk, hogy ez nem is az ő elképzelése, hanem Isten munkája. Az Úr viszi őt a cél felé. Hiszen Pált arra hívta el, hogy elvigye a jó hírt egészen a császár udvaráig. Nem mondta el az Úr előre, miként fogja ezt megvalósítani, de minden elfelé viszi Pált. Ő pedig teljes mértékben Gazdájára bízta magát. Soha nem okoskodik, nem igyekszik saját életét menteni, hanem megy azon az úton, amin a Pásztor vezeti őt. Nem kerüli ki a nehéz szakaszokat sem, mert tudja, hogy azokon is vele van az Úr. Pál számára az a lényeges, bármerre is kell menni, mindig az Úr mellett maradjon. Az Ő éltető eleme Krisztus. Mi a te éltető elemed? Te is így Krisztusban vagy?

Az Úr olyan útvonalon viszi, ahol testvérekkel találkozhat. Minden állomáshelyen vannak, akik már az Úréi. Ezeket az embereket erősíti a hitben. Tehát a visszafelé vezető út is szolgálattal telik. Pál felüdülése a szolgálat. Mindig és mindenhol az igét hirdeti, ez élteti őt. Szinte mindenütt azt hallja, ne menjen fel Jeruzsálembe, mert ott veszélybe fog kerülni. Azonban Pál nem a hívőkre, hanem az Úrra figyel. Mondhatná, hogy ők jót akarnak neki, ezért megfogadja tanácsukat, és más irányba megy. De ő már hozzászokott a Jézusért való bántalmazásokhoz, a sok nélkülözéshez, és ilyen dolgok nem tudják őt visszatartani. Együtt imádkoznak a tengerparton. Térdre esnek az Úr előtt, és ez is példamutatás. A térden való állás mindig azt mutatja, aki előtt letérdelek, az nagyobb nálam. Többször is gyakorolják ezt, de önként és szívből, a hatalmas, a mindenható Úr előtt borulnak térdre. Itt nincs emberi kényszerítés, elvárás. Ez a testhelyzet nem embereknek szól, hanem az Úrnak. Isten gyermeke, csakis az Úr előtt ereszkedik térdre. Le szoktunk Előtte borulni?

Cézáreában egy próféta prófétikus tettel jelzi mi vár Pálra, Jeruzsálemben. De őt nem lehet eltéríteni a szándékától. Úgy éli meg, hogy ez próba, az Úr megvizsgálja a szívét, mit fog tenni?  Engedelmeskedik Neki, vagy emberekre hallgat. Nem könnyű ez a helyzet, hiszen mindenütt a Szentlélekre hivatkoznak. Itt is ez a próféta így kezdi mondandóját: Így szól a Szentlélek!  Ha a Szentlélek szól, akkor azt nem kell komolyan venni? Akkor nem kellene Pálnak elkerülni Jeruzsálemet? Mert ez a prófécia valóban a Szentlélektől van, mivel tudjuk, be is fog teljesedni. A Lélek nem azért jelenti ki mi vár Pálra, hogy meghátráljon, hanem azért, hogy felkészítse őt. Nem éri így váratlanul az ami történik majd. Pál határozott bizonyságot tesz: Ő meghalni is kész az Úr Jézus nevéért. És ő valóban kész erre. Én is kész vagyok? Vagy csak mondom, de mindennél jobban féltem az életemet. Pál nem félt, és amit mondott azt úgy is gondolta.

Jó látni, a gyülekezet elfogadja, amit Pál mond. Sőt kimondja, legyen meg az Úr akarta. Ez fontos, mii is mondjuk ki ezt, és bízzuk Rá magunkat. Mert amikor ezt kimondják, nem gyötrik tovább Pált, hanem elfogadják, hogy Jeruzsálembe megy.

 

 

Hagyjad az Úr Istenre Te minden utadat

 

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot

ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, sze -

ret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem

csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S

megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ

nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt ka-

rod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel

öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyerme -

keid java.

5. BÍZZÁL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából

már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is

derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet.

Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled

azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Min-

denható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a

mennybe visz.

 

 

Isten áldásával.