|
A |
lévita határozatlansága sok nyomorúságot, harcot, szenvedést hozott rá és egész Izráelre (Bír 19,11-20,48). Már rég el kellett volna indulni, de valami visszatartotta, így este indultak útnak és ezért mások vendégszeretetére szorultak. Jebúsz még kánaánaik által lakott település volt, és a lévita nem akart pogányoknál megszállni. Úgy gondolta az veszélyes hely, meg egy izráelita, egy hívő nem léphet be pogányok házába. Mennyi előítélet van bennünk, ami visszatart. Ha a lévita bemegy a jébúsziakhoz, bizonyságot tehet Istenről. Talán pont azért értek oda úgy, hogy szállást keljen kérni. Mert Isten gyermeke bármerre megy, az Úr bizonyságtevője. Világosság, aki a sötétben lévők számára fényt mutat. A lévita nem akart ennek megfelelni. Valószínűleg ott nem érezte magát biztonságban. Pedig a biztonságot nem a világ adja, hanem az Úr. Ha Neki engedelmeskedem még veszélyesnek tartott területen is biztonságban vagyok. Miért? Mert az Úr az oltalom. Az előítélet tévút. Ez az ember nagy tragédián keresztül döbben rá, hogy nem mindig úgy vannak a dolgok, ahogyan azt előre elgondoljuk. Pont ott találunk segítséget, ahol azt nem vártuk.
Mivel itt nem mer megszállni, továbbmennek, Izráeliek által lakott területre. Itt fog szembesülni a valósággal. Ezek csak látszólag Isten népe. Nagyobb bűnben élnek, mint a pogányok. Csendben gondoljuk végig, azok vagyunk-e, akiknek látszunk? Mások is felismerik, hogy az Úr tanítványaival van dolguk? Gibea lakói nem voltak vendégszeretők, és fertelmes bűnökben éltek. Ez a város homoszexuális volt. Csak egy ember fogadta be az átutazókat, az sem oda való volt. Az öregember mindent megtett, mait a vendégszeretet követelt. Még védelmezi is vendégét. Nem szolgáltatja ki, hanem áldozatot is kész hozni érdekében. Mindenképpen meg akarja óvni magát és Gibea lakóit is a bűntől. Ez az ember nem ért egyet a bűnben élőkkel, nem is támogatja őket, el sem fordul, hanem szembeszáll velük. Mindig az a hangsúlyos Istennek mi a véleménye az adott helyzetről. Ez az öregember Isten szavára figyel.
Azonban sem a bűnt sem a testvérharcot nem tudták elkerülni. Amit a lévita nem feltételezett agy zsidó várostól, az bekövetkezett. Meg kell tanulni Isten vezetése alatt élni, az Urat követve járni. Ha figyel az Úrra, sok ember élete megmenekül. A bűn mindig életet követel. Csak az Úr közelsége, a Neki való engedelmesség ad oltalmat. Ha megmaradunk az Úrral élő kapcsolatban, jó úton járunk. Amikor megszakad a kapcsolat és a világra figyelünk, a bűn betör. A bűnnel szemben az Úr Jézus Krisztus szabadítása a megoldás.
A harmadik missziói út utolsó szakaszát járja az apostol (ApCsel 20,7-38). Tróászban, azon a helyen ahol megértette az Úr terveit, ahonnan Európába indult, tanít ismét. Itt isszák az igét. Tele vannak szomjúsággal, nem sajnálják az idejüket. Munka után, fáradtan is reggelik jelen vannak. Még Eutikhosz balesete sem riasztja el őket. Az Úr Jézus hatalmát megtapasztalva, hálás szívvel maradnak, és vesznek részt az úrvacsorai közösségben.
Amikor a fiú meghal, Pál ráborul és kijelenti, a lelke benne van. Az Úr másképp látja a dolgokat, mint mi. Már az az új van a szemei előtt, amit majd kihoz ebből a fiúból. A halált legyőzi az élet. Az evangélium bizonyságtétele pont ez. A halált legyőzi az élet. Mert az Úr a rosszból is jót tud előhozni.
Innen tovább megy Pál, Milétoszban találkozik az efézusi vénekkel. Jó látnunk, hogy vannak vének, azaz hitben elöl járók, tapasztaltak, akik másokat is segítenek. Az apostol velük találkozik, és előbb személyes vallomást tesz. Felidézi a saját efézusi szolgálatát. Rámutat, mindent átadott nekik, ami hasznos, amire szükségük van, hogy megállhassanak a hitben. Soha nem a maga előnyeit tartotta szem előtt. Nem hallgatott el semmit a jó hírből azért, hogy így elkerülje a szenvedést. Mindig bátran szembenézett velük. Rámutatott az Úr Jézus Krisztusban való hitre. Ezt hirdette, mert mindenkinek Jézus a megoldás. Megtérésre, Krisztussal való életre hívogatott. Az ige erre hív ma is. Forduljunk vissza a magunk útjáról, az Úrhoz. Járjunk Vele együtt, mert az élet áldása Krisztusban található meg.
Pál megy előre. Nincs benne meghátrálás, engedi, hogy a Lélek vezesse. Pedig Isten Lelke bizonyságot tesz a rá váró szenvedésről. Azonban Pál csak az Úrtól kapott szolgálat elvégzésére tekint. Nem nézi, mibe kerül. Még az élete sem drága. Mindent alárendel az evangélium hirdetésének. Minél több ember hallja meg a jó hírt, és fogadja azt be. Ennek a világnak a legfontosabb üzenete, Isten szeret, és kegyelme elérhető. Ezt mindenkinek hallani kell, és ebből megtudhatjuk, az élet több mint a megélhetés, a világ gondja. Sürgős hír a kegyelem, mert az időnk véges. Ne itt rendezkedjünk be hosszútávra. Ne a földi néhány évtizedbe öljünk minden erőt, hanem éljünk Isten országáért. Ez az ország örök. Aki Jézus Krisztus által részese, annak örök élete van. Ne szalasszuk el az örök életet, az ideig valóért. Ne engedjük, hogy a világ megtévesszen, hanem figyeljünk Isten igéjének vezetésére.
A vének feladata a nyáj legeltetése. Az Úr Jézus tulajdon vérével szerezte, ezért drága érték. Az életünk érték, mert Krisztus vérébe került. Figyelnünk kell, mert vannak ragadozó farkasok, van ellenség. Azonban ezek a farkasok, báránynak álcázzák magukat. Az ige azonban segít felismerni a veszélyt, és ellenállni. A gonosz el akarja a nyájat pusztítani. Legtöbbször nem nyíltan és fegyverrel teszi, hanem hamissággal, ravaszsággal. Aki azonban figyel az Úrra, elkerülheti a csapdát. A gonosz a kényelemmel, a jóléttel akar elringatni. Olyan körülményeket alakít ki, amelyekben magunkat jól érezve és biztonságba tudva, lelkileg elalszunk. Azonban az ige ébresztőt fúj. Sőt Pál azt mondja, vigyázzunk, nem aludjunk el. Ne higgyünk a világnak, csak egyedül az Úrnak. Keressük mindig Urunk teljes akaratát. Ne csak egy darabot ismerjünk meg belőle, hanem az életünkre, a gyülekezetre, és az egész teremtett világgal kapcsolatos tervére figyeljünk. Istennek terve van velünk. Ő azt akarja, hogy életünk legyen.
LÉGY ÉBER REGGEL
1.
Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt
Vihartalan, csendes napot ígér.
Kelhet vihar szívedben, mely a vándort
Lesújtja, míg honába tér.
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
2.
Légy éber délben, míg a földi zajban
Az ég békéje feledésbe megy!
Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,
Hogy ott kiöntsd a szívedet!
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
3.
Légy éber este, míg csend száll a tájra,
Keresd fel égi hű Barátodat!
Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,
Ha jössz, kitárt karral fogad.
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
4.
Légy éber, ó, napod bármerre fordul,
Mert szüntelen vigyáz az ellen is,
S a szentek szentjét elfoglalja orvul,
Ha égő hittel telve nincs!
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése