Immánuel: Igazi bölcsesség

prédikátor igyekszik mindent megvizsgálni, és arra jut, hogy az élet Istentől való bölcsesség által válik tartalmassá (Préd 2,12-3,22). Isten bölcsességére van szükségünk ahhoz, hogy megtaláljuk helyünket a világban. Az Istentől kapott életbölcsesség által hozhatunk jó döntéseket, és haladunk jó irányba. A bölcsesség nem azonos az ismeretszerzéssel, a tudással. A mai ember sok ismerettel rendelkezik, többen magas képzettségben részesülnek, de az életük minősége nem olyan, amilyennek azt Isten gondolja. A bölcs ember tudatában van azzal, hogy az élete és a lehetőségei Istentől vannak. Az életünk értelmét nem a világ javainak megszerzése, hanem Isten megismerése adja. Azért vagyunk, hogy megismerjük az élő Istent, és meghódoljunk előtte. Maga az életünk és mindaz, ami a földön található Őtőle van. Mindent Tőle kaptunk. Nem tettünk semmit azért, hogy megszülessünk, Ő akarta ezt. Azonban Isten nem hagy magunkra, felkínálja segítségét. Ő mindennap mellénk áll és így szól: Itt vagyok, hívj segítségül, építs rám.

Megragadott, sőt elgondolkodtatott a prédikátor következő gondolata, az a jó, amikor az ember örömét leli munkájában, magában az életben. Isten azt akarja, hogy örüljünk az életnek, és mindannak, amit teszünk. Ő nem kényszerít ránk semmit, azért adta a világot, hogy örömünket leljük benne. Mindez akkor valósul meg, ha örömöt jelent az Úrral való kapcsolat, ha Istennek örülünk. Isten a Vele való kapcsolatra teremtett. Nem kényszer Hozzá menni, hanem nagy öröm. Örömként élem meg azokat a pillanatokat, amiket vele tölthetek?

Isten annak, aki Őt keresi, aki Rábízza az életét, örömöt ad. Az öröm a Vele való kapcsolatból fakad. Aki átéli, hogy Isten az Ő Édesatyja, az nem aggódik, tudja, hogy Isten gondoskodik róla. Nem kell már rohanni, minél többet szerezni, mert Ő tudja, mire van szükségünk, és azt meg is adja.

Prédikátor felismeri, hogy mindennek akkor van igazi értelme és haszna, ha az örökkévalóságot is megismerjük. Isten belehelyezte a szívünkbe, ez jelzi, hogy Tőle van az életünk. És mivel Ő teremtett, ezért az ember szívében ott van Isten és az Ő világa utáni vágy. Ha ezt elnyomjuk, és nem keressük Isten országát, a világ dolgai fogják betölteni a szívünket és a gondolkodásunkat. Van bennem vágy az örök élet után? Igyekszem Isten világát megismerni? Többre vágyom, mint amit a viág nyújt, vagy megelégszem vele? Isten azért lett emberré az Úr Jézusban, hogy bemutassa az örökkévalóságot, és megkészítse oda az utat! Isten világába önerőből nem juthatunk el, de a Krisztusba vetett hit által igen.

Pál bizonyságot tett az Úr kegyelméről, a saját életfordulatáról azok előtt, akik meg akarták ölni (ApCsel 22,22-23,22). Elmondta, én is ilyen ember voltam, mint ti. Keresztül gázoltam mindenkin, vélt igazamért, és az előbbre jutásért. Azonban a názáreti Jézus feltámadt, él, elém állt és megfordította az életemet. Jézus új emberré formált. És azért beszélek nektek, mert nektek is szükségetek van Jézusra. Ő is át tudja formálni a szíveteket, gondolkodásotokat, és új irányba állít. Mert nem ez Isten akarata. Isten nem gyűlöletre serkent, és nem gyilkosság által kívánja a dolgokat megváltoztatni. Pál nem a maga erejéből lett más emberré, nem ő szedte össze magát, hisz eleve nem is akart más lenni. Meg volt győződve, hogy ahogy él, amit tesz, tetszik Istennek. Rosszul ismerte az Urat, mint ahogy ma is sokan rosszul ismerik. Hányan meg voltak győződve, hogy a rossz dolgokat is akarja Isten. Azonban Ő azért hív el, hogy más legyen az életünk. Azt akarja, hogy a tanítványok életét látva felkapják az emberek a fejüket, ilyen is van? Így is lehet élni? És megváltozhat egy olyan gonosz szándékú ember is, mint Pál? Igen! Mert a változást az Úr Jézus viszi végbe. Új emberré teremtette. Pálban a krisztusi embert hozta létre, és azt akarja bennünk is kiformálni.

Az új élet nem könnyű, mindazt, amit ő okozott másnak, maga is megtapasztalja. Őt is üldözik, bántják, meg akarják ölni. Azonban Pál tudja, élete az Úr kezében van. Aki az Ő útján jár, azt vezeti és megerősíti az Úr. A keskeny út nem könnyű, nem mert az Úr nem mutatja meg előre a hogyan-okat, így többször előfordul, hogy reménytelennek látjuk a helyzetet. Úgy gondoljuk nincs kiút. Igénk azonban rámutat, az Úr kezében jó helyen van ügyünk. És Ő a megfelelő pillanatban megmutatja a további célt. Pálnak így szól: Bízzál, Pál! Ne add fel, ne csüggedj, hanem bízz Bennem. Milyen jó ezt olvasni, bízz Bennem, mondja az Úr! Bízd rám továbbra is magad, és meglátod, célba érsz. Eljutsz oda, ahová küldelek, majd meglátod a hogyan-t is. Légy türelemmel. A lényeg, bízd rám magad, és közben mindig az előtted álló lehetőségekre figyelj. Ne az vegye el az erőd, hogyan lesz holnap, és miként jutok majd el a célba. Ezt bízd Uradra, és a maga idejében majd felismered. Addig is, beszélj Róla. Mindig azoknak, akiket eléd hoz az Úr.

Az Úr egy ifjú által segíti tovább Pált az úton. Valószínűleg végezte a feladatait, és közben nyitva volt a füle. Elmondta Pálnak, amit hallott, ő pedig szólt egy századosnak, az pedig tovább adta a hírt. Ez a jelenet is rámutat, Isten mindenhová bejáratos. Nincs Előtte rejtve semmi. Az övéi életét célba viszi ellenséges indulatok és tervek közepette is. Pál az evangéliumot viszi, és az Úr mellette áll. Aki ma is Őt követi, neki engedelmeskedik, megtapasztalja, hogy az Úr mellette áll. Az evangéliumot senki fel nem tartóztathatja.

A BÉKE MESSZE TŐLED

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.