Az Út

 

A

 prédikátor is egy gyermeket állít elénk, egy szegény gyermeket (Préd 4,13-16). Ezt tette az Úr Jézus is, egy gyermekre mutatott, és azt mondta: „ Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába” (Mt 18,3). Alapkövetelménnyé tette a gyermeki lelkületet.

Mit is jelent ez a gyermeki lelkület? Elfogadja a gondoskodást. Tudja, hogy rászorul a szülő segítségére, törődésére. Elfogadja a függést. Az egészen kicsi gyermek nem akar független, és önálló lenni. Az Úrral való kapcsolat lényege is ez a függés. Függök Istentől. Ebben a függésben érzem jól magam. Mert ez nem kényszerű, hanem önként bízom Rá magam: Ismerem Őt, és tudom, hogy akkor leszek igazán szabad, és akkor élhetek biztonságban, ha mindenben Tőle függök.

Ezt a gyermeki függést az Úr Jézus is megvalósította. Soha nem önállósította magát, mindig az Atya akaratának megvalósítására koncentrált. Mivel ismerte Istent, tudta, hogy Ő egyedül a jó, és ezért, amit akar, az is jó. Amit Isten akar az a legeslegjobb.

Az ember, amikor önállóvá válik, nem akar vezetést, figyelmeztetést pedig különösen nem. Úgy gondolja mindenhez ért, mindent tud, mindent meg tud oldani, nincs szüksége senkire önmagán kívül. Legfőképp Istenre nincs szüksége, gondolja. A gyermek azonban tudja, nem tud mindent, ezért rá van utalva a vezetésre. A kisgyermek elfogadja a korrekciót is. Igénk arról beszél, akkor vagyunk bölcsek, ha rádöbbenünk, rászorulunk Isten segítségére.

Isten elküldte az Úr Jézust, aki által megszólít, elhív, és vezet. Azt akarja, hogy az Ő nyomában haladjunk, és akkor életre jutunk. Aki hallja a hangját és Rábízza magát jó irányba fog haladni. Mivel az ember alapból engedetlen. A gyermek elfogadja, hogy a fenyítés az Atya szeretetének bizonysága. Fenyítés, vagy figyelmeztetés nélkül vesztünkbe rohanunk. Azonban pont az ránk a jellemző, hogy nem fogadjuk el a figyelmeztetést. Pedig az Úr igéje által mindig elénk tárja akaratát, és a jó utat. Elmondja, ha nem térünk meg, mire számíthatunk, azonban nem igazán hatnak ezek meg minket. Vagy kinevetjük a figyelmeztetést, legyintve mondjuk, nincs semmi veszély. Így voltak Noé kortársai, abszolút nem tartották reálisnak egy özönvíz bekövetkeztét. Kinevették Noét, és változtatás nélkül, mentek tovább. De az özönvíz megérkezett. Amikor Isten jelez, figyelmeztet, nem ijesztgetni akar. Rámutat, nagy a baj, de a megmenekülés útját is elénk tárja. Ez az út pedig nem más, mint vegyük komolyan az Ő szavát. Forduljunk oda Hozzá, és kezdjünk el, akarata szerint élni.

A gyermek, az Úr Jézus, azért jött, hogy elinduljunk Őt követni.  Ő akar királlyá lenni életünk fölött. Az Ő uralma jó, mert Önmagát adta oda értünk. Ő nem alattvalói életét követeli, hanem a sajátját adja oda értük. Ő olyan Király, aki tudja, mire van szükségünk. És ha, mi az Ő országát keressük, ha mindent megteszünk érte, Ő is gondoskodik rólunk.

Megérkeztek Pál vádlói és megkezdődött a tárgyalása (ApCsel 24,10-21). Szót kap, védekezhet. Pál él a lehetőséggel, rámutat, imádkozni érkezett Jeruzsálembe. A templom számára az Atya háza, ahol az Ő jelenlétét tapasztalhatja meg az ember. A templom nem kultúrház, nem vitahely, hanem az Úrral való találkozás, feltöltődés helye. Pál fel akart töltődni. Sok kilométert megtett, beutazta az akkor ismert világ nagy részét, sokaknak hirdette az evangéliumot. ezért most meg kell állnia, mert nem lehet úgy adni, hogy közben ne kapnánk, ne pótolnánk, azt ami elfogyott. Isten lelke tölti fel őt. Rámutat, hogy pont ezért, ő senkit nem támadott, nem vitatkozott, hanem töltekezett.

Pál nem úgy védekezik, hogy közben elhallgatja az evangéliumot. Ő nem mindenáron akar szabadulást, sőt nem is az a célja, hanem az, hogy eljusson Rómába. Ezért őszintén megvallja a helytartó előtt, hogy ő a Krisztus útját járja. Rámutat, hogy a Krisztusban való hit, nem egy új vallási irányzat, hanem az egyetlen és igazi út, ami valóban életre vezet. Mert sok út van, de csak egy visz életre. Ez az út pedig az Úr Jézus Krisztus. Gyakran mondják, hogy minden út, minden vallás Istenhez vezet. De ez nem igaz. Jézus elmondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam” (Jn 14,6). Ez elég egyértelmű, ezen az úton kívül, nincs más, csakis Jézus segíthet az Atyához.

Az is benne van, hogy a Krisztuskövetés, út, életforma, amin járni kell. Tehát nem elég szabályokat megtartani, hagyományokhoz igazodni. Ezen az úton járva élni kell. Az élethez pedig Jézus a minta. Azt kéri Isten, hogy olyanok legyünk, mint Jézus, mert Ő az egyedüli, akinek az életében gyönyörködik. Amennyiben Ő él bennünk, a mi életünkben is gyönyörködni fog.

Megvallja, reménysége van Istenben. Van reménységünk? El tudjuk mondani, hogy mi Istenben reménykedünk? Nem magunkban, nem a világ változásában, a tudományban, az emberben, hanem Istenben. Lesz feltámadása a halottaknak. Aki ezt hittel vallja, az tudja, hogy ez valóság, mert Krisztus is feltámadt. Mindez azt üzeni, a halálra nem az embernek kell megtalálni a megoldást. Nem a tudomány ad rá választ. A választ Jézus megadta feltámadásával. Le van győzve a halál. Mindez azt hozza magával, mindenki fel fog majd támadni, ebben nincs különbség. De nem mindenki jut életre. Életre azok jutnak, akik Isten kegyelmét átélték, és e kegyelemben megmaradtak. Akik élik is Isten akaratát, akik valóban követik Jézust, az örök életre jutnak. Mindez Krisztusért. Az Atya Krisztusért ad életet, mindazoknak, akik Benne hisznek, akiknek az élete róla tesz bizonyságot.

 

 

VELEM VÁNDOROL UTAMON JÉZUS

 

1.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő a győzelmes, hű vezér,

Ő a győzelmes, hű vezér.

2.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény,

Ő az éltető, tiszta fény.

3.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét,

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

4.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

5.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én.

Nevét végtelen áldom én.

 

 

Isten áldásával.