Használd a füledet!

 

N

agyszerű üzeneteket olvashatunk a Prédikátor könyvéből (Préd 7,1-29). A jó hír, az evangélium mindennél jobb. Mindennél jobb megismerni Isten üdvtervét, mert enélkül, bármilyen magasra is jut az ember, és legyen meg mindene, reménység nélkül él. Sőt Isten terve nélkül, rossz irányba is halad. Mert az igazi irányt, az életre vezető utat az Úr szava mutatja meg. Az ige rámutat, a földi élet végességére, és felkészít a befejezésre. Felkészít az örökkévalóságba való átmenetelre. De vajon készülünk-e rá? Vagy sok emberhez hasonlóan, mi sem akarunk a halálról tudni, Az ige elmondja mindenki élete véges a földön, mindenki ideje letelik. Isten azonban örök életet készít, de ez Krisztusban válik elérhetővé. Az üdvösség Isten ajándéka a Jézus Krisztusban való hit által. Az Úr tette lehetővé a kereszten az Atya világába való bemenetelt. A kereszt köti össze Isten világát a mi világunkkal, és ez az egyetlen út, ami életre vezet.

Már Salamon felismerte, hogy nincs a földön egyetlen igaz sem, aki Isten mércéje szerint élne, és ne vétkezne. Ez az ige lehúz mindenkit a földre. Senki nem gondolhatja magát a másiknál többnek, jobbnak. Mindenki elveszett Isten szava szerint. Mindenkire így rám és rád is érvényes, megmérettél és híjával találtattál. Ezért ne engedjük magunkat megtéveszteni mások véleménye, dicsérete által. De mi se csapjuk be magunkat, mert az a valóság, amit Isten igéje mond. Isten felülről, és távolabbról lát minket, tisztában van az életünkkel. Annak ellenére, amit lát, nem fordul el tőlünk, hanem elküldte a Fiút, hogy megmentsen Általa. Csodálatos Atyánk van! Nem fordul el tőlünk, nem mondja, hogy reménytelen, mert Isten számára nincs reménytelen. Nincs az az ember, akiről Ő lemondana, akitől elfordulna, mert nem tud vele mit kezdeni. Isten mindegyikőnket át tud formálni,képes  meggyógyítani, és mindezt meg is akarja tenni. Nem az Úrnál, hanem nálunk pattog a labda. Rajtunk állnak a dolgok, hogy elfogadjuk az ige kijelentését állapotunkról, és átvesszük-e az Úr Jézus segítségét?

Nagy segítség és útmutatás az ige, „ne figyelj minden beszédre.” Másképp mondva nem kell mindent meghallani, van, ami az egyik fülünkön be, a másikon ki. Ha nem vesszük ezt komolyan, állandó feszültségben élünk, negatív gondolatokkal és indulatokkal leszünk tele. Ki is lehet ezt védeni, ha mindig az Úr szavára figyelünk. Mert az élet az Úr beszédében van. Az a baj, hogy túl sokat foglalkozunk emberi beszédekkel, hírekkel. Ha az igére figyelünk, megkapunk minden fontos információt, de csak azt, amit tudnunk kell. A világ sok fölösleges és ránk nem tartozó hírrel lát el. Azonban ezektől meg kell tisztulni, mert az ige helyét is elfoglalják.

Megérkezett Cézáreába Heródes király és felesége, azonban a királyi hatalomból nincs semmi, csak a pompa, a külső látszat (ApCsel 25,13-27). A király meghódol a helytartó előtt. Ő megy a helytartóhoz és nem fordítva. Ez alárendeltséget fejez ki. Megmutatja a világi hatalom nem jelent semmit, ezért igyekezzünk Isten országát megismerni, és belépni oda. Ott nincs elnyomás, kényszerítés, Isten országa Királya a saját életét adta oda övéiért. Jézus a vérén vásárolta meg polgárait, fizetett értük. Róma behódolást vár, és Heródes ezt megtette, csakhogy a trónon maradhasson. Egyedül Krisztustól függjünk, ne emberektől, ne a politikai hatalomtól.

Fesztus beszámol Pálról, elmondja Jeruzsálembe akarta küldeni, de Pál ezt nem akarta, a császárra fellebbezett. Jeruzsálem visszaút lett volna, onnan mentették kii a katonák.  Neki pedig előre, Róma felé kellett haladnia. És így a helytartó küldi Rómába. Hivatalos úton megy a fővárosba. Isten felhasználja Rómát is az evangélium hirdetésében. Az Ő hatalmas kezében a római gépezet is eszköz. Csodálatos Urunk van.

A királyi pár nagy pompával jelent meg a kihallgatáson, nem látták meg, hogy az élő Isten követével fognak találkozni. Pál Istent, és a feltámadott Urat képviseli. Isten elé nem lehet pompával megjelenni, hanem csak alázattal. Isten elé nem állhatunk úgy, hogy én vagyok valaki, akkor sem, ha a társadalomban számítok. Isten elé mindenki csak úgy mehet, mint veszendő, utolsó bűnös, akinek kegyelemre, élete megváltoztatására van szüksége. Ahogy Isten elé állunk, az megmutatja kik is vagyunk. Isten előtt nem számít az öltözetünk, mert mindenki mezítelen Őelőtte. Bár le tudnánk szállni pompáink tetejéről, és őszintén állnánk Urunk elé. Aki elhagyja a maga pompáját megtapasztalja Isten kegyelmét, átélheti, amit a hazatérő tékozló fiú, az atya levettette szennyes ruháját, értéktelen kacatjait és új ruhába öltöztette. Isten előtt minden pompánk olyan, mint a szennyes ruha, ezt le kell vetni, és Ő kínálja az üdvösség fehér ruháját.

A halogatás nemcsak kényelmetlenség Pál számára, hanem lehetőség Heródes és Fesztusz előtt is az evangéliummal való megismerkedésre. Mert az Úr őket is keresi. Nekik is megadja a lehetőséget, ahogy nekünk is. Rajtunk áll élünk-e vele. Meghalljuk és befogadjuk az igét, vagy elengedjük a fülünk mellett. Urunk többször is mondja: „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek” (Jel 2,29)! Fogadjuk meg a tanácsot, és halljuk meg a nekünk szóló üzenetet. Használjuk a fülünket!

 

 

"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"

 

1. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam

rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű

szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancso-

dat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent

igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;

Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet,

Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem me -

het.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban

segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyó -

gyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mind-

örökre nő.

 

 

Isten áldásával.