Hitbeli erősödés

 

S

ámsont az Úr hívta el szabadításra. Tevékenysége azonban nem volt teljes, csak elkezdte a szabadítást (Bír 16,1-31). Mivel nem az Úr Lelke vezette, hanem inkább az ösztönei, nem tudta teljességre vinni ezt a feladatot. Azonban az Úr vele volt, és nehéz pillanatokban is megkönyörült rajta. Isten nem hagyja cserben az övéit. Ő soha nem hagy el. Aki hátat fordít, más irányba megy, az az ember. Azonban, aki rádöbben, hogy mit tett és még időben Hozzá fordul, és kiált, azon megkönyörül. Isten mindazok ellenére felhasználja Sámsont népe érdekében, ahogyan él. Sámson élete üzenet, Isten nem feledkezett meg népéről, ad szabadítást. Jelzés is ez egyben, eljött az életfordulat ideje. Vajon akarják-e? Élnek-e vele? Úgy tűnik nem. Sámson magányos harcos maradt. Mi élünk a lehetőséggel, vagy jó nekünk, úgy ahogy van? Megszoktuk már a kényelmet, és inkább ezt választjuk a szabadság helyett. Azonban az Úr szabadságra hív el, és a szabadság Krisztus követésében található és élhető meg. Az egyedüli jó függés az Úr Jézustól való függés, az ha Ő irányítja az életünket. Kitől függök? Kinek a szava érvényesül, kinek engedelmeskedem, Jézusnak, vagy a világnak?

Sámsont még mindig az ösztönei a vágyai hajtják. Akkor mozdul, amikor a test diktál neki. Csak azért megy, hogy testi vágyait kielégítse. És ilyenkor Isten szava sem lényeges. Azonban Isten még így is tudja használni Sámsont. Megmutatja általa a filiszteusoknak, hogy Izráel az Ő népe. Csak addig uralkodhatnak felette, amíg Ő engedi, amíg ezzel célja van. Isten Úr a filiszteusok országában is, Úr felettük is. Istennek nincs korlátozva a hatalma.

Sámson nem mindenben figyel az Úrra, különösen nem a férfi és nő kapcsolata terén. Nem Istentől kéri a társat, sőt nem is társat keres. Tőle várjuk a társat? Istennel éljük meg házasságunkat? Az ige rámutat, ha csak az érzelmek befolyásolnak, megtévedünk. Sámson is rádöbben, hogy amit szeretetnek gondol nem az, nem Isten szerinti szeretet. Csak későn döbben rá.  Megtapasztalja a felemás igát, hiszen az ellenség lányai közül választ. Aki nem szereti az Urat az nem értheti meg őt. Az nem tudja, hogy van Istennek szentelődés. Neki szenteltem már az életem?

Sámson ereje nem a hajában, hanem az Úrnak odaszentelt életében van. Amíg ezt a nekiszentelődést megtartja, addig Isten hatalmát is tapasztalja. A nyíratlan haj, csak a jele ennek a szövetségnek. Azt fejezi ki, Istenhez tartozik. Sámson Isten hatalmát csak rombolásban élte meg. Ezért jó, ha az Úr Jézusra figyelünk. Isten ereje gyógyításban, talpra állításban, megbocsátásban, szolgálatban nyilvánult meg. Mi az Urat követjük, és így az Isten országa építő, helyreállító ereje nyilvánul meg mindennapjainkban. Isten országában nincs pusztítás. Isten országa vonzó hely. Irányváltoztatásra, és új életre ösztönöz. Felkínálja a megváltozás, a minőségi élet lehetőségét.

A filiszteusok bemutatják milyen is az Istent nem ismerő ember. A kiszolgáltatotton gúnyolódnak, szórakozást jelent nekik a szenvedő ember. Mennyire nem változott az emberiség. Hányszor a másik bajának örülnek emberek, és sokan szórakoznak tragikus jeleneteken. Azonban az Úr Jézus azért jött, hogy jó irányba állítson, és a gúnyolódás helyett, segítsünk a bajba kerültnek megmutatni az életváltozás lehetőségét.

Isten megmutatja Sámsonon keresztül hatalmát a filiszteusoknak. Meg kell látniuk, Sámsont le lehet győzni, de Őt nem. És az Úr akkor is tud cselekedni, amikor ellenségei úgy vélik, Ő sem tehet semmit. Sámsonról az maradt fenn, többet ölt meg halálával, mint amennyit életével. Jó tudni, hogy eljött az Úr, aki halálával többet mentett meg, mint életében. Urunk mindig ment, Ő nem ölt soha, hanem azért jött, és adta életét, hogy senki el ne vesszen. Ő téged is meg akar menteni. Ő nem mások életét vette el, hanem a sajátját adta oda értünk. És ez azoknak, akik hisznek Benne, és végig kitartanak, örök életet szerez.

Az Úr, bátorító, megerősítő üzenetét követően Pál még maradt Korinthusban (ApCsel 18,18-28). Nem a körülményekre figyelt, hanem az Úr szavára alapozott. Bízott az Úrban, hitte, hogy ha az Úr Jézus azt mondta, sok népe van ott, akkor az meg is fog mutatkozni. Így azután hirdette tovább az evangéliumot. Amikor ellehetetlenítik a szolgálatát, tovább megy. Mert ő nem emberekkel akar harcolni, hanem lelkeket menteni. Addig marad, amíg erre lehetősége van. Nem csatározás, hanem lélekmentés a feladatunk.

Visszatérőben megáll Efézusban, ahol szeretnék, ha maradna. Ő azonban az Úrral van összhangban. Nem emberekhez, hanem az Úrhoz igazodik. Amíg ott van, vitázik a zsidókkal. Újra bemegy a zsinagógába. Nem fél, és nem mond le róluk. Hirdeti nekik a Krisztust. A vita azt jelenti, hogy mindkét fél elmondhatja érveit. Pál nem erőlteti rájuk akaratát, hanem igékkel bizonyítja, Jézus a Krisztus. És ezt a hallgatói, maguk is le tudják ellenőrizni. Utánajárhatnak a Bibliában. Mi is járjunk utána. Hitünk ne emberek véleményén, hanem saját meggyőződésen nyugodjék.

Pál egész életét, szolgálati útvonalát is Istenre bízza. Nem maga tervezi meg útját, nem ígérget, hanem megvallja, ha Isten akarja, megy. Megy akkor is, ha neki más lenne a terve. De ha Isten nem akarja, akkor nem jön, bármennyire szívesen visszatérne is. Legyen ilyen engedelmes, Isten irányítása alá rendelt az életünk.

Pál feltöltődött Antiókhiában, majd ismét útnak indul. Viszi őt a Lélek, és megy erősíteni a tanítványokat.  szükségük van Pál igehirdetésére, bizonyságtételére. Mert a hitbeli erősödés az igehirdetés által megy végbe. Az ige tölt fel és ad erőt. A növekedés alapja  a rendszeres igei táplálkozás. Ezért fontos, hogy mindennap minél nagyobb szakaszt olvassunk a Bibliából, majd gondolkozzunk rajta. És engedjük, hogy a Lélek aktualizálja.

Akvila és Priszcilla Efézusban Apollóst vezeti mélyebbre Krisztus ismeretében. Ő eljutott egy darabig, hallott már az Úrról, de további ismeretekre volt szüksége. És ez a házaspár foglalkozik vele.  Tudunk a keresőkkel foglalkozni? Meg tudjuk-e magyarázni Isten útját? Tudok az Úrról, az Ő munkájáról beszélni? Az tud, aki ismeri Őt, aki személyes kapcsolatban van Vele. Ez a foglalkozás azt eredményezi, hogy Apollós határozottan állítja: Jézus a Krisztus. Határozott a hitem? Világos előttem, hogy a názáreti Jézus a Krisztus, a Megváltó. És úgy ismerem Őt, mint személyes Megmentőmet? Övé már az életem, és mindennél jobban szeretem? Ami figyelemre méltó, ez a művelt ember, elfogadja a tanítást. Nem mondja, én jobban tudom, hanem rábízza magát Jézus egyszerű tanítványaira. Az életük is bizonyságtétel.

 

 

Maradj velem, mert mindjárt este van

 

1. Maradj velem, mert mindjárt este van, Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram; Nincs senkim

és a vigaszt nem lelem, Gyámoltalannal, ó, maradj velem.

2. Kis életem fut s hervadásba hull, Bú lesz a vígság, fényesség fakul, Csak változást

és romlást lát a szem; Változhatatlan, ó, maradj velem.

3. Minden múló perc Hozzád visz közel, Kegyelmed űzi kísértőmet el, Nincs más vezé-

rem, Nincs más Mesterem, Fényben, borúban, ó, maradj velem.

4. Ellenség ellen áldásod fedez, A könny nem sós, a kór is könnyű lesz, Sír, halál-fú-

lánk, hol a győzelem? Győztes leszek, csak légy, Uram, velem.

5. Hunyó szemembe vésd keresztedet, Ködöt foszlatva láttasd szent eged. Föld árnya

fut, menny fénye megjelen: Halálban is Te légy, Uram, velem.

 

Isten áldásával.