Hadvezér

 

A

 szerző bemutatkozik, Dávid fia, Jeruzsálem királya (Préd 1,1-11). Ebből világossá válik, Salamonról van szó. Ő az a király, aki tanította is népét, mindarra, amit meglátott az élet dolgaiból. Az életet Istenre figyelve vizsgálta. Nyitott szemmel járt, és amit látott azt mind az Úr dicsőségének fényében tette mérlegre. Mindent Istenhez mért. Ez jó, mert minden Isten lényének világosságában nyeri el igazi értékét.

Az Úrra nézve állapítja meg azt is, hogy minden hiábavalóság. Igen, Isten nélkül, az Ő megismerése nélkül minden hiábavalóság. Miért? Mert minden elmúlik, minden itt marad, az élet igazi értelme Isten, a Vele való kapcsolat. Az ember élete az Istennel való kapcsolatban teljesedik ki, és nyeri el értelmét. Ezért fontos, hogy keressük Őt, igyekezzünk megismerni országát. Aki az Urat megismeri, már nem önmagának fáradozik, hanem mindent Isten dicsőségére végez. Aki átéli az Úr kegyelmét, az a teremtett világ szépségeit is meglátja, és tud gyönyörködni benne.

Isten nélkül az ember csak azt figyeli, milyen haszna származik a dolgokból. A mai embert teljesen a haszon tartja fogva. Csak azt teszi meg, ami haszonnal kecsegtet. Azonban az igét olvasva jó meglátnunk, az Úr Jézus nem a hasznot tartotta szem előtt. Önmagát megüresítette és szolgai formát vett fel értünk. Ő az embert tartotta értéknek, és mindent megtett érte. Nem a világ javait gyűjtögette, hanem drágagyöngyöt keresett az Atya számára. Ez a drágagyöngy te vagy. Igen! Az életed igazi érték, bárhol legyél is, és bárhogy nézz magadra. Nagy érték vagy, Akit Jézus a saját életével vásárolt meg. A gyöngy elgurult, sátán hatalmába került, de Jézus kivásárolt. Most már övé vagy! Igen, ha mindezt felismered, és elfogadod az Ő uralmát az életeden.  Az Úr Jézuson nem múlik a tulajdonosváltás. Ő kifizette az árat. Így már minden a helyére kerül. Nem lesz már hiábavalóság az élet. Nem, hanem érték, Isten ajándéka, amivel róla tehetek bizonyságot.

A szentíró rácsodálkozik Isten munkájára, milyen hatalmas felismerés, minden folyó a tengerbe ömlik, és az mégsem telik meg. Hol van itt a véletlen, az evolúció? Ez is a Teremtőre mutat rá. Isten bölcsessége és hatalma nyilvánul meg. Mindezek Őreá mutatnak és meghajlásra indítanak. Boruljunk le az Úr előtt, magasztaljuk szent nevét!

Lukácsot megrendítette a Jeruzsálembe való megérkezés (ApCsel 21,17-26). Várták Pált, aki szinte úgy vonult be, mint egy győztes hadvezér. És az is! Győzelemre vezette az evangéliumot. Meghódította Jézus számára az egész akkori világot. És mindezt harci fegyverek, zsákmányoló, erőszakoskodó katonák nélkül tette. Az ő hódító útja nem követelt emberi életeket, hanem inkább megmentette azokat. Sátán hatalmából a krisztusi életre szabadította fel őket. Pál hatalmas győzelmet aratott a gonosz felett. Mindezt fizetés nélkül végezte. Senki nem támogatta, csak egyedül a megbízó, az Úr Jézus Krisztus. Megérkezett Jeruzsálembe, és ott is a testvérek fogadják. Örülnek Pálnak, és örülnek az evangélium terjedésének. Jó hallani arról, hogy milyen sokan új életet kezdtek Jézussal. Tudják, hogy a világ az evangélium által gyökeresen megváltozhat. A Krisztusnak engedelmeskedő emberek minőséget képviselnek, egy egészen új és más életet, amit eddig ismert az emberiség. Vajon ez a minőség meglátszik?

Felkeresték Jakabot és a gyülekezet véneit, beszámoltak mindarról, amit átéltek. Pál most is az Úrról beszél. Nem magát állítja középpontba, hanem Isten munkáját láttatja. Isten volt az, Aki cselekedett. Isten az Aki kiragadja az embert a bűnből, a bálványimádásból. Pál eszköz, akin keresztül eljut a jó hír az emberekhez, de az életváltozást már nem az apostol, hanem az Úr viszi végbe. Mert egy ember életét egyedül csak Ő képes megváltoztatni. De Ő megtudja, és ez nagy öröm és reménység. Ha valaki úgy gondolja nincs remény, csak forduljon az Úr Jézushoz, mert az Ő számára nincs lehetetlen.

Megtudjuk, hogy Isten a zsidók között is hatalmasan munkálkodott. Sokan eljutottak a Krisztusba vetett hitre. Meglátták, hogy eljött a Messiás, és az nem más, mint a názáreti Jézus. Hatalmas dolog ez, felismerik, nem kell tovább várni a Messiásra, csak segítségül kell hívni. Igen, te se várj már Megváltót, hanem lásd meg, eljött, itt van, és segítségül hívható. Már nem nekünk kell várni a Krisztust, hanem Ő vár ránk. Most azt az időszakot éljük, amikor az Úr várja, hogy az ember teljes szívvel Hozzá forduljon. Azonban az látható, nem akarunk Hozzá fordulni. Az emberek többsége nem akarja Őt. Az ember a maga ura kíván lenni, pedig ebből nem származik semmi jó. Amikor az ember Istent félreteszi, az soha nem jó.

A zsidókból lett keresztyének még ragaszkodnak az ószövetségi hithez. Zsidó közegben élnek, és nem látják, hogy Jézus kilépett a világ országútjára. Ők még úgy gondolkodnak, Jézusban csak zsidó vallási gyakorlat által lehet hinni. Pál azért megy bele a tisztulási szertartás elvégzésébe, hogy ezáltal megmutassa, nem kell a zsidóknak pogánnyá lenni, de a pogányoknak sem zsidóvá. Mindenki úgy kövesse az Urat, ahogyan elhívást nyert. Pál senkit nem erőltet. Mindenkinek magának kell meglátni az evangélium világosságát. Aki eljut oda, hogy szabad már a törvénytől, az ezt meg is fogja élni. Fontos meglátni, hol is tart a másik. A növekedés nem emberi kényszer, hanem a Lélek munkájának eredménye.

 

 

Jézusom, ki árva lelkem

 

1. Jézusom, ki árva lelkem Megváltottad véreddel, Kárhozattól óvtál engem, Bűnös szí-

vem, ó, vedd el! Add, hogy néked megháláljam. Hogy nem hagytál a halálban, megmu-

tattad: Bármit adj, Én oltalmam csak te vagy.

2. Jézus, benned bízva bízom, Elpusztulnom, ó, ne hagyj! :/: Te, ki bűnön, poklon, síron

Egyedüli győztes vagy: Gyönge hitben biztass engem, Készíts arra, hogy én lelkem Lát-

hat majd fenn, ó, Uram, Mindörökké boldogan.

 

 

Isten áldásával.