Isten megtalálható

 

A

 mai szakaszban szembetűnő, nem olvashatjuk, megszállta Sámsont az Úr Lelke, és ez meg is látszik (Bír 15,1-8). Isten Lelke helyett a saját ösztönei, indulatai vezetik. Ismét Timnába megy, de nem az Úr akaratából. A feleségét keresi fel, de itt nincs vezetés, megy, mert a vágyai viszik előre. Búzaaratás idején megy, és joggal kérdezhetjük, miért most? Miért nem az aratásban vesz részt? Amikor nem végzi a feladatát, bajba kerül. Dávid nem ment harcolni és bűnbe esett Betsabéval. Amikor a Lélek helyett a test irányít, problémák keletkeznek.

Sámson az indulataira hallgat, azok mondják, meg mit tegyen. A harag és a bosszú vezérlik tetteit. Ezért nem tud igazán nagy szabadítást végbevinni. Apró terrorcselekményeket hajt végbe. Pedig Isten nagy dolgokra választotta ki. Hatalmas szabadítást vihetne végbe az Úrral, de ezt elaprózza, mivel a test szavára hallgat. Kire hallgatunk? Minek az ösztönzésére cselekszünk, a testére vagy a Lélekére? Isten azt akarja, hogy a Lélek vezérelje az övéit. Isten nélkül szétforgácsolódik az erőnk és a hitünk. Amennyiben az Úrra figyelünk, és önmagunkra nemet mondunk, nagy dolgokat vihetünk végbe.

Sámson megtudja, hogy feleségét máshoz adták férjhez ezért bosszút áll. Magányosan harcol, mert a belső indulata vezeti, személyes sérelmeit bosszulja meg. Isten nem személyes életünk sérelmeinek a kezelését bízza ránk, hanem a bizonyságtételt. Sérelmeinket Ő orvosolja. És jó látni, hogy az Úr nem áll bosszút. Érdemes Sámsonról az Úr Jézusra irányítani tekintetünket. Megláthatjuk mennyire más Isten Felkentje. Amerre Ő jár mindenütt áldás árad. Elromlott életek helyreállnak, a kitaszítottak bűnbocsánatot és új életet kapnak. Jézus nyomában Isten országának helyreállító erői működnek. Sámson nyomában a pusztulás jár. Mi jár a nyomunkban? Kit követünk megoldásainkban, Jézust vagy a régi embert, aki bosszúra alapít. A régi ember pusztít, az új ember lénye gyógyítólag hat környezetére, Krisztus jó illatát árasztja magából.

Sámson tette szabadítás helyett újabb konfliktusokat, bosszúhadjáratot eredményez. Nem a katonasággal vívja a harcait, hanem a polgári lakosság, családja tagjai szenvedik meg az akciót. Sok könny hull ezen akciók nyomán, Jézus, amikor beveti tanítványait, öröm és hála árad szét. Emberek szabadulnak fel a gonosz elnyomása alól, és így családok visszakapják azokat a szeretteiket, akikről már lemondtak. Micsoda öröm lehetett, amikor a gadarai megszállott megtisztultan, épp elmével újra hazament. A harmincnyolc éve béna sem gondolta, hogy valaha a saját lábán fogja elhagyni a Betesdát. Az Úr és a tanítványai amerre mentek Isten hatalmáról tettek bizonyságot. Ott nem sírás, hanem az Úr dicsérete jelent meg. Mi is vigyük Isten országa örömét, békességét, életet helyreállító hatalmát. Mert az Úr  általunk  is, országába hívogat. Isten országában igazai megbékélést találunk.

Sámson úgy látta a bosszú a megoldás, a mi Urunk arról tett bizonyságot, hogy bosszú helyett, az ellenség szeretete, az iránta való jótett, ami igazán világít. „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak” (Mt 6,43-45). Csak ezen az úton járva lehetünk az Atya gyermekei, és láttathatjuk meg Őt a világgal.

Az athéniak érdeklődnek, meg akarják érteni mindazt, amiről Pál beszélt nekik (ApCsel 17,22-34). Ezért nem elégednek meg azzal, hogy egyszer hallották, hanem kérik beszéljen még nekik Jézusról. Ahhoz fordulnak, aki tud választ adni. Attól kérnek segítséget, aki maga is tisztában van ezekkel a dolgokkal. Pál úgy tesz bizonyságot, hogy maga is átélte Jézus hatalmát. Előbb ő ismerte meg az Urat, saját személyes életére nyert megoldást, ezért hiteles amit mond.

Amikor Pál körbejárta Athént rádöbbent, ezek az emberek keresők. Keresik az igazi Istent. A szívük üres, és ezért van sok bálványuk. Az üres szív mindig bálványt vagy valamilyen szenvedélyt vonz be. Valami kell, amit tovább lendít az élet próbái idején. Ezek az emberek keresték a megoldást, de rossz helyen. Miért? Mert eddig nem hallottak az élő Istenről. Pál felismeri, őt azért küldte ide az Úr, hogy bizonyságot tegyen arról, akit ismeretlenül tisztelnek.

Csak eddig volt Isten ismeretlen a számukra, mert most Pálon keresztül bemutatkozik. Az ismeretlen Isten oltára azt mutatja, az ember önerőből képtelen Istent megismerni. Csak akkor nyerünk róla helyes ismeretet, ha kijelenti magát. És jó tudnunk, hogy ezt megtette. Isten megismerhető. Eljött Jézusban, hogy ne maradjunk sötétségben, és legyen lehetőségünk a szabadulásra, megtisztult, megszentelt életre.

Pál apostol felszólít, keressük Istent: Az találja meg Őt, aki keresi, aki jó helyen keresi. Hol keressük? Jézusban, az Ő életét figyelve, amiről a Szentírás tesz bizonyságot. Isten az Úr Jézusban mutatkozik be. Elmondja az ige, hogy Jézus Isten képmása, Benne Isten természetével találkozunk. Isten olyan, mint Jézus. Ő keresi az elveszett embert. Aki reménytelennek látja önmagát, forduljon az Úrhoz, Az Ő számára nincs reménytelen ember. Nem a látszat szerint közeledik hozzánk, nem azt nézi akik vagyunk, hanem akik Általa lehetünk. Azért közelít hozzánk, hogy új életet adjon, megtisztítson a bűntől és az Úr eszközévé, ragyogó csillagává tegyen.

Amíg nem hallunk Jézusról bizonyságtételt, amíg nem kerülünk az igével közeli kapcsolatba, tudatlanságban élünk. Nem segít rajtunk az a sok ismeret, amit a világból összegyűjtünk, Istenről kell hallanunk. Amikor az ige eljut hozzánk, megtérésre szólít fel. Döntést kell hoznunk, Jézusra bízzuk magunkat, vagy tovább megyünk a magunk útján. Innentől azonban nem mondhatjuk, hogy nem tudjuk, mit kér az Úr. Arra hív, hogy a régi bűnös életünktől elszakadva, arra nemet mondva, Őt kövessük. Isten nincs messze, elérhető. Itt van köztünk igéje és Lelke által. Rajtunk áll, hogy közeledünk-e Hozzá vagy sem. Ő keres, hív és vonz ma is. Azt akarja, hogy megismerjük országa gazdagságát, és Isten gyermekeiként éljünk a világban.

 

 

Aki értem megnyíltál

 

1. Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a

bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!

2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna köny-

nyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.

3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván,

bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!

4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem

mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!

 

 

Isten áldásával.