Hagyjad az Úristenre!

 

N

agyon szomorú, de tanulságos ami Izráelben végbement (Bír 21,1-25). Először is, láthatjuk, a megtűrt bűn, mindent tönkretesz. Felhangzik a kérdés: Miért történt mindez? Az ige világosan megmutatja, a bűn okozta, az a pusztító kód, amit a gonosz a bűnesetkor az emberbe helyezett. Ezt a kódot vagy vírust senki nem tudja sem hatástalanítani, sem eltávolítani. Erre nem talált ki még egyetlen tudós sem vakcinát, vagy bármilyen ellenszert. Pedig a legnagyobb pusztítást ez viszi végbe. És ennél ragályosabb nincs. Semmi nem véd meg tőle, felvehetjük a maszkot, karanténba vonulhatunk, mert ez örökletes. Így azután mindenkiben benne van. Az életvitelünkben fog megmutatkozni. Mindaz a sok szenvedés és nyomorúság, amivel az életünk során találkozunk, ebből támad. Azonban a Szentírás bizonyságot tesz, mindezek ellenére van segítség. Ha ember nem is tud megoldást, az élő, szent Isten elkészítette. Ő, Aki az életet létrehozta nem akarja, hogy az örökre elpusztuljon. Azonban az ellenszer saját fia életébe került. És Ő ezt az árat megfizette érettünk. Ráadásul ezt az életmentő szérumot ingyen kínálja. Csupán arra van szükség, hogy meglássuk, szükségünk van rá, ezért szabad akaratból úgy döntünk, elfogadjuk Isten orvosságát, és azután a megmentett életünkkel hálából Őt dicsőítjük.

Miért történt mindez? Mert nem az Úrra figyeltek elsősorban, hanem a saját indulataik vezették őket. Bosszú és átok irányították tetteiket. Gyors és meggondolatlan döntések voltak ezek. Elsősorban nem Istent keresték, csak akkor mentek elé, amikor nem tudtak mit kezdeni a problémával. Gyakran ez a mi bajunk is. Csak akkor fordulunk az Úrhoz, amikor a saját elképzeléseink, megoldásaink nem hoztak eredményt. Azonban az Úr azt várja, hogy azonnal Őhozzá forduljunk. Őt kérjük, és Tőle várjunk tanácsot minden dolgunkban.

A könyvet szinte keretbe foglalja az abban az időben nem volt király Izráelben. Mindenki azt csinálta, amit jónak látott, megállapítás. Mert valóban az egész könyv eseménysorozatára ez a jellemző. Mindenki azt csinálja, amit ő maga jónak lát. Azonban Isten népe között ez nem követendő minta. Isten a népe királya. Az újszövetségben pedig már tudjak, Krisztus a Király. Van mércénk, és ez a Szentírás. Van mihez szabni tetteinket, életvezetésünket. Van zsinórmérték, ami alapján meghozhatjuk döntéseinket. Azért kaptuk a Szentírást, hogy tanulmányozzuk. Mert sok kérdésre már előre megkaptuk a választ. Isten megmondta mi az Ő akarta, csak meg kell ismerni. Végül megtalálták Izráel fiai a megoldást, azonban ez is mások kárára történt. Minden megoldáshoz szenvedés és könny társult. Mi már tudhatjuk, Isten Krisztusban adott segítsége nem okoz másoknak fájdalmat. Nem mások halála vagy szenvedése árán segít. Nem! Ő a saját életét adta oda. Minden változást bennünk visz végbe. Nekem ad új életet, és ez az élet már nincs a bűn irányítása alatt. A régi élet meghal a kereszten és az új feltámad Krisztussal, egy egészen másfajta életvitelre.

Elbúcsúztak az efézusi vénektől, és haladnak visszafelé, Jeruzsálembe. Az apostol oda akar eljutni, de látjuk, hogy ez nem is az ő elképzelése, hanem Isten munkája. Az Úr viszi őt a cél felé. Hiszen Pált arra hívta el, hogy elvigye a jó hírt egészen a császár udvaráig. Nem mondta el az Úr előre, miként fogja ezt megvalósítani, de minden elfelé viszi Pált. Ő pedig teljes mértékben Gazdájára bízta magát. Soha nem okoskodik, nem igyekszik saját életét menteni, hanem megy azon az úton, amin a Pásztor vezeti őt. Nem kerüli ki a nehéz szakaszokat sem, mert tudja, hogy azokon is vele van az Úr. Pál számára az a lényeges, bármerre is kell menni, mindig az Úr mellett maradjon. Az Ő éltető eleme Krisztus. Mi a te éltető elemed? Te is így Krisztusban vagy?

Az Úr olyan útvonalon viszi, ahol testvérekkel találkozhat. Minden állomáshelyen vannak, akik már az Úréi. Ezeket az embereket erősíti a hitben. Tehát a visszafelé vezető út is szolgálattal telik. Pál felüdülése a szolgálat. Mindig és mindenhol az igét hirdeti, ez élteti őt. Szinte mindenütt azt hallja, ne menjen fel Jeruzsálembe, mert ott veszélybe fog kerülni. Azonban Pál nem a hívőkre, hanem az Úrra figyel. Mondhatná, hogy ők jót akarnak neki, ezért megfogadja tanácsukat, és más irányba megy. De ő már hozzászokott a Jézusért való bántalmazásokhoz, a sok nélkülözéshez, és ilyen dolgok nem tudják őt visszatartani. Együtt imádkoznak a tengerparton. Térdre esnek az Úr előtt, és ez is példamutatás. A térden való állás mindig azt mutatja, aki előtt letérdelek, az nagyobb nálam. Többször is gyakorolják ezt, de önként és szívből, a hatalmas, a mindenható Úr előtt borulnak térdre. Itt nincs emberi kényszerítés, elvárás. Ez a testhelyzet nem embereknek szól, hanem az Úrnak. Isten gyermeke, csakis az Úr előtt ereszkedik térdre. Le szoktunk Előtte borulni?

Cézáreában egy próféta prófétikus tettel jelzi mi vár Pálra, Jeruzsálemben. De őt nem lehet eltéríteni a szándékától. Úgy éli meg, hogy ez próba, az Úr megvizsgálja a szívét, mit fog tenni?  Engedelmeskedik Neki, vagy emberekre hallgat. Nem könnyű ez a helyzet, hiszen mindenütt a Szentlélekre hivatkoznak. Itt is ez a próféta így kezdi mondandóját: Így szól a Szentlélek!  Ha a Szentlélek szól, akkor azt nem kell komolyan venni? Akkor nem kellene Pálnak elkerülni Jeruzsálemet? Mert ez a prófécia valóban a Szentlélektől van, mivel tudjuk, be is fog teljesedni. A Lélek nem azért jelenti ki mi vár Pálra, hogy meghátráljon, hanem azért, hogy felkészítse őt. Nem éri így váratlanul az ami történik majd. Pál határozott bizonyságot tesz: Ő meghalni is kész az Úr Jézus nevéért. És ő valóban kész erre. Én is kész vagyok? Vagy csak mondom, de mindennél jobban féltem az életemet. Pál nem félt, és amit mondott azt úgy is gondolta.

Jó látni, a gyülekezet elfogadja, amit Pál mond. Sőt kimondja, legyen meg az Úr akarta. Ez fontos, mii is mondjuk ki ezt, és bízzuk Rá magunkat. Mert amikor ezt kimondják, nem gyötrik tovább Pált, hanem elfogadják, hogy Jeruzsálembe megy.

 

 

Hagyjad az Úr Istenre Te minden utadat

 

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot

ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, sze -

ret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem

csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S

megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ

nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt ka-

rod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel

öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyerme -

keid java.

5. BÍZZÁL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából

már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is

derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet.

Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled

azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Min-

denható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a

mennybe visz.

 

 

Isten áldásával.