Keresd fel Barátodat!

A

 szentíró bizonyságot tesz arról, hogy gyermekkorában otthon felkészítették az élet útjára (Péld 4,1-27). Olyan tanítást kapott, ami megmutatta a jó és a rossz utat, felkészítette, hogy tudja a jót, vagyis Isten útját választani. Ez a tanítás egyszerre adott tudást és bölcsességet. Ennek a kettőnek együtt kell járnia. A bölcsesség Istennek és az akaratának a megismerését jelenti. Isten közelébe segíteni a gyermeket. Már kis korban halljon Róla, és lássa, hogy a szülők és az egész család számára fontos az Úr. Az igazi tanítás a példaadás, amikor a gyermek látja maga előtt a jó utat. Amikor nem csupán elméleti oktatást kap Istenről, hanem gyakorlatit. Megélik előtte Isten igéjét. Látja a gyermek, hogy az előtte járók Isten szavához igazítják az életüket.

Mindez azt is üzeni: fontos, hogy mi magunk foglalkozzunk a gyermekekkel. Ne csak lefoglaljuk őket valamilyen eszközzel, abban a hiszemben, hogy fejlődésüket megoldja az óvoda és az iskola. Szakítsunk időt gyermekeinkre, unokáinkra, beszélgessünk velük, és beszéljünk nekik az Úr Jézusról. Ne azt a képet alakítsuk ki bennünk, hogy a keresztyén élet arról szól, mit nem szabad, hanem éljük eléjük az Úr Jézust, ismertessük meg Őt velük úgy, mint a legjobb barátot. Mindezt azért, hogy megbátorodjanak, és akarjanak Őhozzá fordulni. Aki keresi az Urat, aki örömmel fordul Hozzá, az önmagát is meg fogja ismerni. Az igén keresztül helyesen fogjuk látni magunkat, és az életet is. Ha gyermekkorban közeledünk az Úrhoz, megtanuljuk, hogy minden kérdésünket vigyük Elé. Őt kérdezzük, mi a terve az életünkkel, mire teremtett minket.

Salamon olyan útravalót kapott gyermekkorban, amire az egész életét ráépíthette. Élő kapcsolatot épített ki Istennel, és amit az igéből, az Úrral való közösségből merített, az biztos alapot adott neki az életre. Ezt adja tovább ő is. Felkészíti gyermekét és tanítványait, hogy amit otthon kaptak, az megbízható, azt az élet is támogatja. Ezért ne hagyják el később sem az Isten szerinti életutat.

Azért fontos ez az útravaló, mert mások is futnak a pályán. Így másfajta gondolkodással és életvitellel is találkozunk. Aki hiteles életmintát kapott, az mérlegre tudja tenni mindazt, amit lát. Aki megtapasztalta az Úr közelségét, szavának erejét és tetteit, az képes lesz elutasítani a csábításokat. Vannak olyanok, akik nem a hit útján járnak, és ezektől óv a szentíró. Már itt felbukkan: a hívő hitetlennel ne lépjen felemás igába. Miért? Mert aki nem a hit útján jár, eltérítheti a hívőt is. Gyakran látni, hogy nem a hívő jelent hatást a nem hívőre, hanem fordítva. Aki szereti az Urat, az minden téren az Urat szeretőkkel kíván együtt haladni. A hitben élők segítik és támogatják egymást a keskeny úton. A nem hívő nem tud ebben segíteni, mert maga sem ismeri Isten országát, az Élet útját.

Menj tovább, bátorít az ige, menj tovább a keskeny úton. Ne nézegess se jobbra, se balra, hanem célegyenest fuss előre. Menj az úton Jézus nyomában. A keskeny út, amelyen Ő jár előttünk, életre vezet. Nem csupán a földi boldogulást jelenti, hanem az örök életet. A keskeny út keresztülhalad a látható világon, és belecsatlakozik a láthatatlan világba. Erre az útra a kereszt által léphetünk rá. Aki elindult, az ne álljon meg soha. Az előttünk haladó Jézus garancia, Ő nem vezet rossz irányba, és cserben sem hagy. Ezen az úton napról napra tapasztalhatjuk Urunk jelenlétét és segítségét. Aki átélte a kegyelmet, megtapasztalta személyes élete átformálását, az Úr munkáját, az nem marad le. Tudja, hogy Istenre ma is számíthat, Ő ma is ugyanaz. Nem csökkent az ereje vagy a lehetősége. A Tőle kapott útmutatások ma is erőt adnak és megbízhatók. Isten szava kiállta az idő és az élet próbáját.

A tanítványok Belső, lelki szüksége kerül felszínre: az imádkozás (Lk 11,1-13). Szükségük van az imára, de még ószövetségi módon értelmezik. Imaformulákra szeretnének támaszkodni, pedig az imádság több, mint néhány sablon elmondása. Az ima élő kapcsolat Istennel. Összeköti a szívünket az Úrral.

Jézus bemutatja az imádkozást, nem csupán biztat rá, hanem imádkozó életet folytat. Gyakran látják Őt félrevonulni és imádkozni. Azt kérik, hogy Jézus tanítsa őket imádkozni - ez nem azt jelenti, hogy nem tudtak, vagy eddig nem imádkoztak. Megvolt a maguk imaformulája és -rendje. Akik már János közösségébe is tartoztak, tanultak imádkozni. De ez azt jelentette, hogy egy formulát elsajátítottak. Megtanultak egy kötött szöveget, és azt ismételgették. Most Jézustól is egy ilyen szöveget kérnek.

Jézus elmond egy imádságot, de ez nem azt a célt szolgálja, hogy ezt kell mindig ismételgetni. Nem, ez adja az imádság mintáját. Ezt a menetet kövesse a tanítványok imája. A böjti időszak kezdetén jó látnunk, hogy a böjt lényege: közösség Istennel. És ennek egyik eszköze az imádkozás. Az Úrral töltöm az adott időt. Az Úr imája rámutat, hogy Jézus által mint Atyánkat kereshetjük fel Istent. Úgy szólíthatom meg, hogy Atyám. Ez azt jelenti, hogy teljes szívvel, bizalommal, szeretettel jöhetek.

Atyám vár, akkor is, ha elkóboroltam, bűnbocsánattal várja haza fiát. Ha fiúi szívvel és bizalommal jövök, mindent Rábízhatok. Tudom, hogy Ő gondoskodik gyermekéről. Mindent, ami a szívemet nyomja, ami fontos nekem, mondjam el, tárjam fel Előtte, és Ő megoldást fog mutatni. Gondjaim tegyem az Ő vállára, a magaméra pedig vegyem fel az Ő országának terheit. És ha ezekre koncentrálok, a többi dolgot Ő elrendezi.

Tovább vezet az imádkozás mélységeibe Urunk, és egy példázattal rámutat: az ima baráti kapcsolat. Azt jelenti, hogy bátran felkeresem a barátomat. Mehetek bármikor, és kérhetek Tőle. És Ő nem küld el, nem leszek terhes a számára, hanem megadja, amit kérek.

A példázat azt is elmondja, hogy nekem nincs semmim, azért jövök Hozzá. Sőt, igazán akkor tudok őszintén jönni, amikor átélem, nincs kenyerem, és nem tudok mit adni annak, aki tőlem kér. Sőt, tulajdonképpen ilyen a hívő ember, a szolgálattevő, nincs semmim, de tudom, kihez mehetek. Ismerem azt, aki tud nekem adni. Ez kifejezi az igehirdetői szolgálatot is, nincs kenyerem, de ismerem Azt, Akinek van. Megyek, és kérek Tőle. Csak azt tudom másoknak adni, amit magam is kapok. Nem saját kútfőből merítek, hanem kérek. 

Szabad kérni, és ha kérek, gondoljak arra, hogy Isten nem olyan, mint mi. De ha mi tudunk gonosz létünkre is jót adni gyermekeinknek, mennyivel inkább ad mennyei Atyánk. Mit ad? Önmagát! A Szentlélek által Önmagát adja bele az életünkbe. Mert nem valamire van Tőle szükségünk, hanem Őrá. Atyai szeretetére, a Vele való élő kapcsoltra van igazán szükségünk. De kérjük-e a Szentlelket? Vágyunk-e arra, hogy bennünk éljen és vezessen mindennap? A Szentlélek tehát igazán hatékony és élő tanítvánnyá tehet minket.

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.

Kevésre van szükség

F

ontos gondolatot helyez a szívünkre mai igénk, ne felejtsük el az Úr tanítását (Péld 3,1-35). Tehát úgy foglalkozzunk vele, hogy zárjuk a szívünkbe, és őrizzük meg. Azért, hogy azután elő tudjuk venni, és használhassuk a mindennapokban. Az az ige segít, ami bennünk van, ami mélyen a szívünkbe íródik. Amit tudunk, azt lehet elővenni egy-egy helyzetben. Ha ismerjük az igét, valóban világosság lesz, mert felidézhetjük, átgondolhatjuk, és így meglátjuk, mit is mond témánkkal kapcsolatban. Azért adta az Úr a Szentírást, hogy használjuk.

Az Úrban való teljes bizalomra buzdít az ige. Isten a teljes szívet kéri. Nem elégszik meg félszívvel, de kilencvenkilenc százalékkal sem. Mégpedig értünk nem elégszik meg kevesebbel. Ha nem Ő tölti be teljes szívünket, akkor a gonosznak is marad hely. Isten nem osztozik, de nekünk is az a jó, ha Ő tölt be teljesen. Ahol helyet hagyunk a gonosznak, az olyan, mint a hátratekintés. Még vonz a bűn, a régi élet. 

Aztán veszélyes is a félszívű hit, mert a gonosz, ha meglátja, hogy nem foglalta el a szívünket az Úr Jézus, visszatér. Ne engedjük, hogy a régi élet visszajöjjön, de csak akkor marad távol, ha az Úr lesz a Gazdája életünknek.

Összefügg az eddigiekkel, amit Salamon kér: ne a magad értelmére támaszkodj! A magam értelme helyett bízzak az Úrban. Pont az ellenkezőjét látni manapság. Egyre jobban a tudásunkra építünk, magunkban bízunk. Azonban látható ennek az eredménye. Ennek ellenére mégis hányszor csak az értelmünkre támaszkodunk. Az ige azt kéri, bízzunk az Úrban. Bízzunk Benne teljes szívvel próbákban, döntésekben egyaránt. Aki korábban is megtapasztalta az Úr hatalmát, átélte segítségét, az könnyebben bízik. Bár a kísértő mindig suttogja: az régen volt, a mai problémád más, itt már Isten sem tud segíteni. Ezt ne higgyük el, hanem inkább erősítsük szívünket az igével. Merjük megvallani: hiszem, hogy az Úr ma is ugyanaz. Ő ma is meg tud szabadítani, ma is képes változtatni, és van hatalma megoltalmazni

Minden utadon gondolj Rá. Minden utunkon - a hívőnek nincsenek magánútjai. De nem is akarok Nélküle sehová se menni. A tanítvány mindig az Úrral együtt akar haladni. Sem megelőzni nem akarom, sem lemaradni Tőle. Mindig mögötte maradni, ez a cél. Ha Vele maradok, Ő igazgatja útjaimat. Hogyan? Előttem jár, és mint jó Pásztor, vezet. És ha figyelek a vezetésre, ha mindig oda megyek, ahová Ő megy, nem térek le a jó útról. Az Úr mindig füves legelőre vezet, és csendes vizekhez terelget.

Aki ismeri az Urat, annak hála van a szívében. Tudja, hogy mindent Neki köszönhet, minden az Ő ajándéka. Ezért ő is ad, a jövedelméből is. Nagyon lényeges, hogy adjunk erőnkből, időnkből az Úrnak, de az ige rámutat arra, hogy az anyagi javainkból is adjunk Neki. Adjunk Isten országa építésére. A megélhetésünket is Tőle kapjuk, és aki ad az Úrnak, aki a tizedét, sőt, mindenét az Úr rendelkezésére bocsátja, az nem fog elszegényedni. Isten gondoskodik róla. Aki hittel mindent rábíz az Úrra, annak nem kell félni a megélhetéstől. Mennyi ígéret hangzik el, ami arról tesz bizonyságot, hogy Isten az övéinek az anyagi életéről is gondoskodik. Mindez jelzi, hogy nekünk nem kell felvenni a versenyt a világgal, mert az Úrnak gondja van ránk. Itt azt olvassuk, ha mindent leteszünk a kezébe, bőven megtelnek csűrjeink. Isten országában bőség van. Ez a bőség a Vele való élő kapcsolat eredménye.

Isten országa nem az emberi kutatás, a képzettség, hanem a gyermeki hit előtt tárul fel (Lk 10,21-42). Aki hittel közeledik az Úrhoz, az egyre többet lát belőle. Annak a szívéből távozik a félem és az aggodalom. Az tudja, hogy nem emberektől, emberi véleményektől, trónoktól függ az élete. Isten mindenek felett Úr. Aki követi Jézust, az mindig megtapasztalja hatalmát, gondoskodását, oltalmát, szabadítását.

Az Úr Jézus hálát ad az Atyának a tanítványokért, azokért, akik gyermeki hittel indultak el hívó szavára. Ezek a tanítványok nem az akkori társadalom kiemelkedő alakjai voltak. Egyszerű emberek, Isten rájuk bízta az örömhírt, azokra, akik hittel átveszik és hittel tovább is adják. Azt is megláthatjuk, hogy Isten országának titkai nem emberi kutatás által tárulnak fel, hanem kijelentés által. Az egyszerű bűnös, kegyelemre szoruló ember előtt tárul fel Isten világa. Aki segítségre szorulóként érkezik, az megtapasztalja az Úr kegyelmét. Az meglátja a keresztet, és felragyog előtte Jézus szenvedő alakja. Aki a keresztre néz, az meglátja: ezt érdemlem én, és hálát ad, hogy Jézus helyette elszenvedte az ítéletet.

Milyen jó látni, hogy az Úr Jézus az igazi irgalmas samaritánus. Ő nem megy el mellettünk, és mindent megtesz, mindent odaad gyógyulásunkért. Azért jött, hogy megkeressen és megmentsen, mindabból, amibe ez a bűnös világ belesodort. A világ ma is megsebez, és gyakran magunkra hagy. Mennyi lelki sebet kapunk, és nincs, aki azt begyógyítsa. De az ige bizonyságot tesz: eljött az igazi Samaritánus, Ő begyógyítja a lelki sebeket is. Új élettel ajándékoz meg. Ő a felebarát, a mi Barátunk.

Azt is üzeni, hogy azért könyörül rajtunk, hogy ezentúl Neki éljünk, és úgy éljünk, ahogyan Ő. Legyünk mi is felebarátjai azoknak, akik keresik életük megoldását, akik fel akarnak állni a padlóról, új életet szeretnének kezdeni.

Márta és Mária története azt erősíti, hogy valóban elég, ha az Urat keressük, és Rábízzuk magunkat. Valóban Őreá van szükségünk. Márta úgy gondolta, neki kell gondoskodnia a jelenlevőkről. Neki kell mindent elrendezni, és közben belefáradt és kiborult. Nem tőlünk, nem emberektől függ az életünk, hanem az Úrtól. Nem tudom, Márta jelen volt-e, amikor az Úr megvendégelte az ötezer embert, de mi már ismerjük a történetet és az Úr hatalmát. Ennek ellenére gyakran azt gondoljuk, hogy minden a mi munkánktól függ. Mária bemutatja, hogy azon fordulnak meg a dolgok, hogy időt szánunk-e az Úrra. Elé borulunk-e mint Mária? Aki mindig Őt keresi, az a jobb részt választja. Már nem kell magunkat törni, és aggódni, mert Neki gondja van ránk. Kevésre van szükség, és az a kevés mindenre elég. Kapcsolat Jézussal. A kevés, hogy mindig Őt keresem, Őt hívom segítségül, kezébe teszem, ami van, és akkor elég.

A kevés nem azt jelenti, hogy semmire sincs szükségünk, hanem azt, amit az Úr megtanított: mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Elég a mai kenyér. Nem versenyzek másokkal, nem akarom a holnapit is ma. Bízom benne, hogy megadja azt, amire szükségünk van.

"Imádkozzatok és buzgón kérjetek!"

1. "Imádkozzatok és buzgón kérjetek!" Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta

szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. „Keressetek buzgón és megtaláltok!” - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt

ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. „Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!” - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg

az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Isten áldásával.

Elközelített az Isten országa

A

 szentíró és rajta keresztül Isten úgy szólít meg, mint apa a gyermekét (Péld 2,1-22). Mellénk ül ezen a reggelen, és így szól: Fiam! Csodálatos, hogy az Úr Jézus Krisztus által gyermekeiként tekint ránk. Igen, kegyelemből gyermeke lehetek. És Ő mellém ül, beszél hozzám, ellát útravalóval. Amikor az Úr megszólít, nem erőszakkal kéri, hogy figyeljünk rá. Nem arról van szó, hallgass már meg, és aztán megyünk tovább. Isten azt várja, hogy mi magunk, önként keressük, akarjuk hallani Őt. Azért, mert jó Vele beszélgetni, és amit mond, az az élet szava. Azért szól, hogy zárjuk magunkba szavait. Azért, hogy egész nap, életünk igazgatása közben, döntési helyzetekben elő tudjuk venni. Azért szól, hogy szava útmutatás legyen.

Az Úr szól, de a magunk részét is bele kell tenni. Ez pedig nem más, mint a bölcsességért való kiáltás. Tulajdonképpen mi már a Szentlélek Istent hívjuk, Ő az, aki kijelent nekünk mindent, és megérteti velünk az igét. Amikor leülünk igét olvasni, kiáltsunk ezért a bölcsességért. Kérjük, hogy jöjjön, és ismertesse meg az Atya akaratát velünk.

Salamon az Isten keresését, a bölcsesség utáni vágyat kincskereséshez hasonlítja. Ha keresed azt - mint, hogyan keresem? Hogyan, milyen szívvel veszem kézbe az igét? Hasonlítsam össze azzal, ahogyan a kincseimmel törődöm, ahogyan azok vonzzák a szívemet. Úgy vonz engem az ige is? Ma sok embernek a telefonja a kincse, vonzza, húzza, állandóan magánál kell tartani. Ha nincs nála, nem érzi jól magát. Így vonz az ige, maga az Úr Jézus Krisztus? Mindig Vele akarok lenni? A Szentírás nélkül, a mennyei telefonom nélkül egy lépést se tudok tenni? Hiszen ahogyan az okostelefon kapcsolatban tart a világgal, a Biblia úgy tart kapcsolatban Isten országával. Annak hírei áradhatnak bele az életünkbe. Úgy kezelem a Szentírást, mint Isten országának információs eszközét? Isten ezen keresztül ér el. Nálam van? Be van kapcsolva? Gyakran mondjuk, nem szól Isten. De szól, csak vizsgáljam meg, hogy bekapcsoltam-e a készüléket. Működik-e a hitem, és kéznél van-e a Bibliám?

Akkor jutunk el Isten ismeretére, ha úgy keressük Őt, mint a kincset. Ha Ő az igazi kincs a számomra. A kincs megszerzéséért mindent megteszünk. Áldozatokra is képesek vagyunk, mert hajt a vágy, hogy a miénk legyen. Az Úr ismeretére akkor jutunk el, ha mindennél jobban keressük és vágyakozunk utána. A kereséshez idő kell, ha szánok Rá időt, akkor meg fogom érteni. Átélem, hogy megszólít, és igéje által kijelenti magát. Mindez nem elméleti kijelentés csupán, hanem segít az úton járni. Olyan üzeneteket ad, ami által felismerem, mi a helyes döntés, merre kell mennem. Csakis a Vele való közösség és a Szentlélek útmutatása által láthatom világosan, mit is akar. Azért fontos ez, mert van gonosz út is, nem minden jó ebben a világban, és ezt tapasztaljuk is. Segítségre van szükségünk az eligazodáshoz, és Isten megadja a segítséget, maga vezet minket. Izráel is ismeretlen úton indult Kánaán földjére, Isten azonban vezette őket felhő- és tűzoszlop által. Így vezet ma az ige világossága által. Nagyon fontos, hogy éljünk vele, mert a gonosz a maga útját álcázza, jónak tünteti fel. Könnyen meg is tud téveszteni, mert általában másokhoz igazodunk, és úgy gondoljuk, hogy amit sokan tesznek, ami ma a népszerű, az Istentől van, az helyes. Azonban Urunk azt mondja, ami népszerű, az az út, amin sokan járnak, az a széles, és kárhozatra vezet. Isten útja keskeny, és kevesen járnak rajta. De ha vállalom, az Úr megőriz a rossz utaktól, a rossz döntésektől, csapdát kínáló személyektől.

Az Úr további tanítványokat küld ki, feladatuk hirdetni: elközelített az Isten országa (Lk 10,1-20). Ami azt üzeni, itt van, jelen van, és elérhető. Aki vágyakozik utána, elérheti. Ez az ország Isten helyreállító és gyógyító erejét hozta el világunkba. Isten kegyelmét hirdeti meg. Ebbe az országba be lehet lépni, és az Úr Jézus a kapuja. Rajta keresztül mehetünk be az életre bűnbánat által.

A tanítványok viszik Jézus üzenetét, megkészítik az útját. Tehát utánuk Jézus megy. Itt nem róluk van szó, hanem az élet Fejedelméről. Róla tesznek bizonyságot, és Őreá mutatnak. Így vihetjük mi is Őt a világba, mindig az Urat állítsuk a középpontba.

Bárcsak mindig a szemünk előtt lenne, hogy sok az aratnivaló, de a munkás kevés. Ha ezt látjuk, akkor arra serkent, hogy induljunk, és szolgáljunk Neki. Vigyük minél többeknek az evangéliumot, beszéljünk a Megváltóról ott, ahol éppen vagyunk.

Az Úr bárányként küld ki. A bárány nem ragadozó, nem erőszakos, hanem alázatos. De azt is üzeni az ige, hogy míg a bárány nem támad meg senkit, addig őt igen. A báránynak van ellensége, és ez a farkas. És az Úr oda küld. Nem óv a farkastól, nem azt mondja, ne menjetek farkasok közé, kerüljétek el a vidéküket. Hanem egyenesen közéjük küld. Miért? Azért, mert a farkasból is lehet bárány. Az evangélium, Isten drága kegyelme képes az emberi természet megváltoztatására. A ragadozó természetet szelíddé alakítja. Vajon hisszük mi ezt? Inkább féltjük magunkat. Mi bárányok  társaságában szeretünk tartózkodni. Az Úr pedig farkasok közé küld.

A farkasok közé visszük az Úr békességét. Ahol van fogadókészség rá, ott megnyugszik az Úr békessége. Mert erre van szükség ma is, az Úrtól való békességre. Nem nyugtatgat, hanem igazi békét ad. Amit hirdetni kell: elközelített Isten országa. Jézusban eljött hozzánk, és igénybe lehet venni erejét. A tanítványok szavait tetteik erősítették meg. Amerre jártak, Isten országának ereje nyilvánult meg általuk.

Elgondolkodtató, hogy Isten számon tartja, hová jutott el a jó hír, és akiknek sok lehetőségük volt azt hallani, azokat számon is kéri. Mennyit hallottuk már az evangéliumot, de meg is hallottuk? Meglátszik az életünkön Isten országának ereje és jelenléte? Mindaz, ami már az úgynevezett keresztyén országokban, a különböző felekezetekben elhangzott az Úrról, és amennyi élet megváltozott, annak már bűnbánatot és megtérést kellett volna eredményezni. Milyen régóta szól már az ige a mi országunkban is, de vajon megtérést eredményezett? A krisztusi indulat jár át mindenkit, és az Ő életformáját éljük?

Van bizonyosságunk, hogy fel van írva a nevünk a mennyben? Oda az Úr jegyez be, mégpedig a vérével. Nem az lényeg, mit teszünk, hanem van-e üdvösségünk? Fel vagyunk-e írva a mennyben? Mert elkoptathatjuk a templom padját is, még csodák is történhetnek, de ha nem éltük át az Úr kegyelmét a Golgotán, akkor kimaradunk az Életből. Mert oda Jézus Krisztus az út. A hamut és zsákruhát nem lehet kihagyni, ezek a bűnbánat jelei. Az tart bűnbánatot, aki felismeri, hogy elveszett bűnös, de kiált az Úrhoz. Aki megvallja bűneit, annak az Úr megbocsát, és vére megtisztít minden bűntől.

TE CSAK AZ ISTENNEK ORSZÁGÁT KERESD

1.  

Te csak az Istennek országát keresd,

És az Ő nagy igazságát,

Minden egyéb megadatik majd neked.

Halleluja, halleluja.

Halleluja, halleluja, halleluja, halleluja!

2.  

Kérd bízva, és gondod elűzi neked,

Keresd és meg fogod lelni,

Zörgess az ajtón, és megnyílik neked.

Halleluja, halleluja.

Halleluja, halleluja, halleluja, halleluja!

3.  

Ragyogja be fényed az embereket,

Hogy meglássák dicsőségét,

És áldjuk együtt Atyánkat a mennyben.

Halleluja, halleluja.

Halleluja, halleluja, halleluja, halleluja!

Isten áldásával.

Ne nézz vissza!

A

 bölcsességek szerzője Isten népének, Izráelnek mondta el üzeneteit (Péld 1,20-33). És már ott is tapasztalta, hogy nem mindenki akarja Isten útmutatásait. Nem mindenki veszi azt komolyan, és hallgat rá. A bölcsesség kiált szerteszét, írja - megszemélyesíti a bölcsességet, mintegy jelezve, hogy az igazi bölcsesség maga az Úr. Úr szól, és keresi népét a bölcsesség által. Nagyon keresi őket, utánuk jár, minden forgalmas helyen kiált. Nagyon el akarja érni őket. Ezzel már előremutat a kegyelem korszakára, most igazán tapasztaljuk, hogy az Úr az élet minden területén szól. Az ige elérhető, mindenütt találkozhatunk vele. Amikor egy bibliai idézetet hallunk, vagy egy evangéliumi bizonyságtételt, esetleg a jó hírt közvetítő éneket, akkor Ő közelít. Mindent megtesz, hogy hangja eljusson hozzám. Mindezt azért, mert szeret, és nem akarja, hogy elvesszünk.

Hallom-e az Urat? Mert ma még lármásabb az utca, sőt, bármerre megyünk, zajjal találkozunk. Ez a világ igyekszik Isten szavát elnyomni, túlharsogni. Vannak, akik nem is akarnak az Úr útján járni. Az ige úgy mondja, bűnösök, a világ szerint élnek, és hatnak másokra. A nem hívők élete is hat, talán időnként jobban, mint a hívőké. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy a bűn útján járók is misszionálnak, igyekeznek a maguk gondolkodásához, életmódjához fordítani az embereket. Általában a környezetükben lévőkre hatnak. 

Olyan jó, hogy nemcsak a bűn, a világ hangja szól, hanem az ige is.  Megtérésre hív az Úr, azt kéri, most már forduljunk Hozzá, és hallgassunk szavára. Ehhez az kell, hogy meglássuk: a környezet szava megtéveszt, rossz irányba terel. Azonban, ha meghallom az ige szavát, és döntök az Úr mellett, erőt ad nemet mondani. Aki megtapasztalja Isten országának áldását, az már elfordul a régitől. Az Úr közelségének, kegyelmének az átélése segít, hogy a jobbat válasszam, mert aki megtapasztalja Isten szeretetét, az nem vágyakozik a világ után.

Isten az Úr Jézusban kiterjeszti kezét felénk, így vár vissza a magunk útjáról. De figyelünk-e Rá? Valószínűleg ma is így lát minket az Úr, mint akkor és ott Izráelt. Hívtalak, de vonakodtatok, senki nem figyelt, elhagytátok minden tanácsomat. Mindez üzeni: az Úr hív minket ma is, ad tanácsot, ha kérjük Tőle. Azonban nekünk kell figyelni és a tanácsot komolyan venni. Mert tanácsot kérünk mi, de nem mindig hallgatunk rá. Isten üzeni, ha hallgatunk rá, biztonságban és nyugalomban élhetünk. Ha az Ő szavára figyelünk, és az Úr mögött maradunk, nem kell félnünk a gonosztól. Miért? Mert az Úr oltalmaz. Az igazi békesség és biztonság az Úr oltalmában található. Csakis ott. Azért is hívogatta Jeruzsálem népét is, mint tyúk a csibéit. Mert az Ő szárnyai adnak igazi békességet, biztonságot. Azonban akkor inkább a politika oltalmára vágytak, és egy hadvezér segítségét igényelték. Azonban ezt nem kapták meg az Úrtól. Isten békessége más, mint a világé, nem azokkal a módszerekkel, nem azokon az embereken keresztül kínálja, mint a világ.

Az Úr Jézus ismét az elutasítással találkozik (Lk 9,51-62). Nem fogadják be egy samaritánus faluba. Milyen szomorú, hogy Őt, a békesség Fejedelmét az ember elutasítja. Te befogadod, vagy elutasítod? Van nálad az Úr számára hely? Jó látni, hogy Urunk elviseli az elutasítást, nincs Benne harag, és nem sértődéssel vagy gyűlölettel válaszol. Ő továbbra is menteni akar. Nem pusztítja el azokat sem, akik nem fogadják be. Időt és lehetőséget hagy nekik, még hallhatják az evangéliumot, és hátha megváltozik a véleményük. Az Úr nem úgy reagál, ahogyan mi is szoktunk.

Azonban a tanítványok nem Mesterük indulatát képviselik, ők vannak megsértve, és bosszút akarnak állni. Nagyon elgondolkodtató, hogy még mindig mi van bennük. Nézzünk szembe önmagunkkal: milyen tartalom található a szívünkben. Az is megrendítő, hogy gyógyítani nem tudtak. Kudarcot vallottak a tisztátalan lélektől megszállott fiú meggyógyításakor. Az nem ment nekik. Ellenben meg vannak győződve, hogy tüzet tudnának kérni az égből, és az meg is fog érkezni. Döbbenetes, mennyire hajlamosak vagyunk a pusztító, romboló indulatoknak engedni. Ez is jelzi, hogy állandóan az Úr mögött kell maradnunk. Teljesen a Szentlélek hatalma alá kell kerülnünk, és akkor nem ártó indulatok és tettek jelennek meg általunk, hanem az Úr gyógyító erői.

Soha nem szabad szem elől téveszteni, hogy miért is jött az Emberfia, azért, hogy megmentse, megtartsa az emberek életét. Számunkra is ez a cél. Mielőtt cselekszünk, vagy egy elképzelést képviselünk, vizsgáljuk meg, hogy az mentő tartalmú-e? Az Úr lélekmentéssel bíz meg. A pusztításnak, rombolásnak sok eszköze van, Isten gyermekei, az egyház az Úr bűnből szabadító hatalmát képviselik, és Isten országának törvényeit mutatják fel.

Van, aki számára népszerű Jézus, és felajánlja, hogy követi Őt. Bárhova megy Jézus, kész követni Őt. Nagyívű ajánlat, de az Úr nem hatódik meg. Ő nem kampánykörúton van, nem ígéreteket ad, hanem a keresztre tart. Isten akaratát cselekszi, és azzal kényelmetlenség és szenvedés is jár. Nem kap minden ajánlkozó kéz után. Nem arra figyel, ki mit hoz magával, vagy milyen társadalmi lehetőségei vannak. Az Úr Jézus teljesen Isten hatalmára, és nem emberi módszerekre, eszközökre, anyagiakra épít.  

Úgy tűnik, ez az önkéntes jelentkező jól szituált, van neki mit maga mögött hagyni. Tudja az Úr, mi a fontos neki, Ő nem teszi lejjebb a lécet, akkor kövesse, ha tudja vállalni Őérte a kényelmetlenséget, a hajléktalanságot, az üldözést, a népszerűtlenséget is. Jézust csak tudatos döntéssel követhetjük, amiben tudom, mit vállalok. Ne csak addig menjek Vele, amíg megéri, amíg reflektorfény van körülötte. Az igazi követés egy életre szól, és az örök életbe vezet. Nem tudjuk, minként döntött ez az ember, de úgy tűnik, lelohadt a lelkesedése. Ő úgy akarja Jézust követni, hogy az ne kerüljön semmibe. Úgy azonban nem lehet. Ő is mindent odaadott értünk a kereszten.

A másik két személynél az „előbb” a fontos kitétel. Jézus hívja, vagy ő maga szeretné követni, de valamit előbbre helyeznek. Megyek, Uram, de előbb engedd meg. Isten országában nincs előbb. Jézusnál semmi sem lehet előbb, semmit ne tegyünk az Úr elé. Amikor Ő hív országába, ne mondjam, hogy majd megyek, de vannak még fontosabb dolgaim. Most, amikor szól, amikor az Ő szavát halljuk, akkor induljunk.

Az egyiknél a család engedélye a kérdés, meg akarja várni, amíg ő dönthet, amikor az apja meghal, és nagykorúvá válik. Azonban, ha a Megváltó hív, vállalni kell a döntést. Ez nem mások függvénye. Ne akkor akarjam, amikor már nem ütközök másokkal, ha nyugdíjas leszek, ha felnőnek a gyerekek. Most.

A harmadik már elindult, de most visszahúzza valami, valószínűleg az örökség, a hagyaték rendezése, nem akar kimaradni. Azonban, aki egyszer igent mondott Jézusnak, az rátette a kezét az eke szavára. Az beleállt a munkába, és ha hátratekint, akkor nem alkalmas. Ezzel maga árulja el: vonzza a múlt, a mögötte lévő dolgok. Vagyis a szíve még nem teljesen az Úré. Ha elindultál, ne nézz vissza már! Ne nézz vissza, ahogy Lót felesége tette. A múlt, a magunk mögött hagyott dolgok, ha visszanézünk, megállítanak, sóbálvánnyá változtatnak. Ami mögöttem van, elfelejtve, írja Pál apostol: „egyet cselekszem: azokat, amelyek mögöttem vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekifeszülve célegyenest futok Isten felülről való elhívásának jutalmáért, amely Krisztus Jézusban van” (Fil 3,13-14).

A BÉKE MESSZE TŐLED

1.  

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

2.  

Csak Jézus ad nyugalmat, midőn a harc kemény.

Megfáradott szíveknek Ő éltető remény.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

3.  

Sok vérező sebéből üdv árad, isteni,

Ki Őt be nem fogadta, a jót nem ismeri.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

4.  

Te küszködöl magad csak, ha bűn szívedre tör,

S bukásod és kudarcod úgy szégyenít, gyötör.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

5.  

Mi az igaz? Tűnődöl, s a kétkedés epeszt,

Jézus az út, igazság s az élet, Őt keresd!

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

Isten áldásával.

Le kell jönni a hegyről

S

alamon példabeszédeit olvashatjuk mostantól (Péld 1,1-19). Ezekben a mondásokban fogalmazta meg mindazt, amit Istenből megismert, és amit az életben tapasztalt. A felismert dolgokat pedig továbbadta gyermekeinek, tanítványainak. Így tett bizonyságot, tudta, hogy azért kapja, hogy továbbadja ismereteit, tapasztalatait. Az Úr nekünk is ad mindennap igéje által új látást és új megtapasztalásokat, adjuk mi is tovább. Beszéljünk az Úr életünkben elvégzett munkájáról, és így láttassuk Őt.

Először is arról tesz bizonyságot, hogy az igazi ismeret, tudás Isten megismerésével kezdődik. Ő a forrása mindennek. Aki nem ismeri a forrást, annak hiányos az ismerete. Másrészt nem találja meg a felüdülés helyét. Salamon bizonyságtétele saját tapasztalatból fakad. Ő is az Urat kereste, Tőle kért bölcsességet uralkodása kezdetén. Meglátta, hogy Isten nélkül nem fog boldogulni. Ezért amikor az Úr megpróbálta őt, nem emberi dolgokat kért Tőle, hanem bölcsességet, engedelmes szívet. 

Az Úr félelme azt jelenti, hogy amit az Úr mond nekem, azt engedelmesen megteszem. De vajon így van-e? Tesszük-e, amit az Úr Jézus mond? És itt ez a lényeg, amit az Úr Jézus mond. Mert eljutunk esetleg az Ószövetségig, de Jézus így szól: én pedig azt mondom nektek. Jó végiggondolni, hogy ezt cselekszem-e? Amit Ő mond, addig eljutok-e? Amit az Ószövetség mond, az a megmondatott a régieknek, de az Úr már tovább és mélyebbre vezeti tanítványait. Eljutunk-e erre a mélységre? Sokszor csak a régiek mondásánál tartunk, vagy még ott sem. Azonban eljött Isten Szentlelke, már volt pünkösd, és a Lélek elvezet minden igazságra. Felruház erővel, és képessé tesz az Úr lábnyomán járni.

Salamonnál is azt jelenti az Úr szavára való hallgatás, hogy teszem, amit mond. Ezt az igére való hallgatást gyakran az apa tanítására való figyelésként írja le. Ráhallgatni az Úrra azt jelenti, hogy komolyan veszem, amit mond, és ha az Ő szavával, akaratával ellentétes dolgokra hívnak, nemet mondok rájuk. A gonosz próbálkozik, le akar téríteni a keskeny útról, azonban, aki kapcsolatban van felfelé, tud nemet mondani. A világ mindig csábít, de, aki az Úr útján jár, tud nemet mondani rá. Ne engedj nekik, írja Salamon, tehát nekünk kell a nemet kimondani. Nekem kell dönteni: nem másokra figyelek, és nem azt teszem, amit a többség, hanem, amit az Úr kijelent.

Sőt, nemcsak arról van szó, hogy időnként mondjak nemet, amikor olyan dolgokra biztatnak, ami nem egyezik Isten akaratával. Az ige rámutat: ne járjunk velük egy úton. Tehát ne azok legyenek a barátaink, tanácsadóink, akik nem figyelnek az Úrra. Ne a nem hívők jelentsék a társaságunkat, baráti körünket. Mert ha mindennap velük egy úton járunk, akkor nehéz lesz egy konkrét helyzetben nemet mondani. Az Úr gyermeke az Úrral jár. Ő az útitársa.

Nincs sátorépítés, le kell jönni a hegyről, mégpedig Jézust követve (Lk 9,37-50). A sátor utalhat a szent sátorra is, és ezzel mintegy vallást akarnak a hitből fabrikálni. Otthagyjuk Jézust a templomban, mint ahogy oly sokszor történik. Ő ottmarad, mi pedig élünk Nélküle a következő istentiszteletig. Ha Jézust a templomban hagyjuk, akkor a saját természetünk fog vezérelni. Akkor úgy cselekszünk, ahogy nekünk tetszik. Azonban Isten lesöpörte ezt az elképzelést, és felszólított: Jézusra hallgassunk. Ez azt jelenti, hogy hallgassunk Rá, engedjük szavát érvényre jutni az életünkben. Mindenben Rá hallgatok?

A hegyről lejönnek a mindennapi élet forgatagába. Szembesülnek az élet nyomorúságaival, a nehéz helyzetekkel, és látják a többiek kudarcát is. Le kell jönni a hegyről, mert vannak, akik várják az Urat, Isten országának a hatalmát.  Egy apa hozza gyógyíthatatlan fiát, már a lentmaradó tanítványokat is kérte, de ők nem tudták meggyógyítani. Ez is jelzi, mennyire Jézusra vagyunk utalva. A tanítványoknak volt felhatalmazása gyógyításra, mégis tehetetlenek Jézus jelenléte nélkül. Mennyivel inkább tehetetlenek vagyunk, ha Őt a hegyen hagyjuk. Nála nélkül valóban semmit sem tehetünk. Győz a régi természetünk és a régi indulatunk.

Az Úr nem örül tanítványai tehetetlenségének, de nem is küldi el őket magától. A kudarcuk, a hibájuk nem bontja fel a tanítványságot. Ebből a tanítványoknak kell rádöbbenniük, hogy még inkább hittel kell az Úrba kapaszkodniuk. A hit köt össze Vele. Ha levesszük Róla a tekintetünket, mi sem tudjuk megoldani a ránk bízott feladatokat.

Vita támadt köztük, ki a nagyobb. Nem a bűnbánatot látjuk, nem az bukkan fel a szívükben, hogy még inkább az Úrra kell hagyatkozni, hanem különbséget akarnak tenni egymás között. Talán úgy gondolja a három oszlopapostol, ők a nagyobbak, mert a hegyen voltak Jézussal, és kudarcot sem vallottak. Az Úr azonban nem ilyen különbözőségekre tekint, nem haragszik azokra, akik kudarcot vallottak, hanem rámutat: legyenek Felé olyan bizalommal, mint a kisgyermek. Az a  nagy, aki olyan, mint a kisgyermek. A kisgyermek alázatos, engedelmes, és bízik a szülőben. Aki befogad egy kisgyermeket - nem vagyunk egyformák a hitben sem. Van, aki most indul, és van, aki előrébb jár. Ne a botlásokra figyeljünk, hanem segítsük egymást a hit útján. Benne van az is, hogy a kisgyermek még kisgyermek, és ne várjuk el, hogy olyan legyen, mint mi. Vagyis a tanítványok ne egymáshoz mérjék a másikat, hanem mindig az Úr legyen a mérce.

Sokat kell az Úrnak velünk foglalkozni, sok csiszolnivaló akad. János el akarja tiltani azt, aki nem tartozik közéjük, aki nem akar velük menni. Mivel nem akar velük együtt menni, ezt sérelemként éli meg, és eltiltja. Vagyis nem áll vele szóba, nem tart kapcsolatot. Az Úr nem engedi ezt a lelkületet: ne tiltsátok el, mert veletek van. Olyan könnyen megtiltunk, de az Úr nem tilalmakat hozott, hanem Benne való szabadságot, éljünk eszerint.

Így szólt Isten

1. Így szólt Isten egykor: - Ábrahám!

Indulj el, s utad bízzad rám!

Áldott lesz, ki jót tesz véled,

Átok sújtja ellenséged,

Nagy és erős néppé teszlek meg,

Benned megáldatik minden nép.

2. Elindult e szóra Ábrahám,

Sátort vert fel a nagy pusztán.

Hosszú útját hittel járta

Úr-Kaszdimból Kánaánba.

Iránytűje volt az Úr szava,

S hű útitársa az Úr maga.

3. Hívők példaképe, Ábrahám,

Utad boldogan vállalnám!

Hív az Úr, már régen érzem,

Itt állok most útra készen.

Kezed, Uram, hitben megfogom,

És reád bízom  a holnapom.

Isten áldásával.

A keret

A

 hűtlenek, az Úrtól elfordulók ítéletéről és az új föld ígéretéről szól a próféta (Ézs 65,8-66,24). Isten új eget és új földet teremt az övéi számára. Egy új világot hoz létre Isten, ahol már a bűn nem lesz jelen. Ott már az Úr szeretete árad, élő kapcsolatban lesz Vele mindenki. A földet is azért teremtette, és rá az embert, hogy állandóan Vele lehessen. Isten szeretete tovább árad, és az embert választotta, akire árasztja szeretetét. Azért teremtett minket, hogy örüljünk az Úr közelségének, és mindig Vele akarjunk lenni. Azonban sátánra hallgattunk, és a bűn elválasztott az Úrtól. Már inkább menekülünk Tőle, mintsem keresnénk és vágyakoznánk Vele lenni. Mennyire vágyunk az igével foglalkozni? Mindennél többet jelent-e számomra az igeolvasás ideje? Mert akkor erőteljesen tapasztalhatom az Úr jelenlétét. A csendben meghallom a hangját.

Az Úr uralkodik, de ez az uralom áldás, mert nem jelent távolságot, sem kivételezést. Isten nem emberi normák szerint kormányozza országát. Ő nem azokra figyel, akik magukat tartják valakinek, hanem a szegény és megtört lelkűekre. Azokra, kik látják saját nyomorúságukat, tehetetlenségüket, és ezt megvallva jönnek. A szegény és megtört lelkű ember elismeri, hogy Isten nélkül keveset ér. Szüksége van az Úrra, az Ő segítségére. Nem pillanatnyi segítségre vágyunk, hanem állandó útmutatásra. Isten az igéje által segít eligazodni a világban. Az ige lámpás, ami mutatja az utat. Megvilágítja lábunk előtt az Istentől való utat, a keskenyt. Láthatóvá teszi a legsötétebb órákban a helyes és jó utat.

Isten iránti szeretetünk az ige megbecsülésében mutatkozik meg. Aki rettegi, vagyis komolyan veszi Isten szavát, megcselekszi, amit mond, az kifejezi, hogy Isten tekintély neki. Ha nem vesszük figyelembe az ige szavát a mindennapokban, csak szájkeresztyének vagyunk. Hirdetjük, hogy szeretjük az Urat, csak épp nem hallgatunk rá. Isten azonban azokat keresi, akik hallgatnak a szavára. Sőt, az Úr Jézus azt mondja el, hogy az Ő juhai hallgatnak a Pásztor hangjára. Tehát az igének való engedelmességünk mutatja meg, hogy juhok vagyunk-e?

Halljátok az Úr beszédét, szólít fel az Úr, halljuk és hallgassunk rá. Amit mond, az reménységgel tölt el és erőt ad. Aki követi az Urat, arra Ő békességet áraszt. Olyan békességet, mint a folyóvíz. Az él és túlárad, megöntözi környezetét. Az állóvíz megposhad és ihatatlanná válik. Az élő víz másokat is éltet. Isten békessége éltet. Ez a békesség bűnbánat által fakad, megbékülünk Istennel Jézus érdeméért. Odamehetünk csüggedésünkkel, kudarcainkkal, mert az Úr megvigasztal. Azt ígéri, hogy úgy vigasztal meg, mint az anya a gyermekét. Az Úr odafigyel övéire, törődik velünk, látja, ha vigasztalásra szorulunk. A vigasztalás időigényes, és Ő időt szakít ránk, foglalkozik velünk. Az élet lényege a foglalkozás, a törődés. Szeretetünket az fejezi ki, ha időt szánunk egymásra.

Az elkövetkező szakaszokat bekeretezi az az imádkozó Jézus (Lk 9,18-36). Őt látjuk, amint a tanítványai közelében magában imádkozik, és később, amikor felmegy a hegyre, ahol szintén imádkozik. Fontos az imádkozás az Úr számára. Általa állandó és élő kapcsolatban van az Atyával. Ahogy halad előre a szolgálatban, és egyre többen hallanak róla, erősebben figyel felfelé. Mindig pontosít Istennel, és határozottan körvonalazódik a szenvedés, a kereszt. A kereszt a cél, ezért jött, ott mutatja be a megbékéltető áldozatot. Az emberi nyüzsgés és a gonosz elterelő műveletei közben állandóan figyelni kell felfelé. Sátán mindig könnyíteni akar, a szenvedésmentes utat állítja a tanítványok elé. Ráadásul Isten akarataként tünteti fel, úgy csomagolja, hogy általa mindenkit megtévesszen. Az Úr Jézust azonban nem lehet megtéveszteni, sem az Atya tervétől eltántorítani.

Jézus és a tanítványok útja az önmaguk megtagadása és a kereszthordozás. Így követhetjük Őt mindennap. Tehát az ige Jézust állítja a középpontba, az Ő követését. Aki Őt követi, az életre jut. Jézus nyomában élet van. Aki azonban maga akarja rendezni, alakítani az életét, az elveszti azt. Isten országa nem a szerzésre épül, ott az ajándékozáson van a hangsúly. Amit Ő ad, az igazi, tartós érték. Amit a világ kínál, az elmúlik, de Isten igéje és a Tőle való élet megmarad örökre.

A hegyen való imádkozás átformálja az Urat. A menny erőterébe kerül, és isteni Lénye átragyog a földi testen. A tanítványok megláthatják Urukat igazi dicsőségében. Az imádkozás átalakít, amikor az Úrral kerülünk kapcsolatba, Lénye betölt. Mózes arca is ragyogott Isten dicsőségétől.

Mózes és Illés megjelenik, és Jézus haláláról beszélgetnek. Világossá válik, hogy nincs más megoldás az ember életére, mint a kereszt. Nincs más mód a megmenekülésre, csak Jézus kereszthalála. Egyben mindez azt is jelzi, hogy lejárt az Ószövetség ideje. Sem a törvény, sem a próféták nem oldották meg a problémát. Az igazi megoldás Jézus.

Hogyan lehet Ő megoldás? Ha hittel Rábízzuk magunkat, és ezentúl Őreá hallgatunk. Benne van ebben az is, hogy innentől kezdve az Ószövetséget is Jézuson keresztül figyeljük és értelmezzük. A mi vezérfonalunk: "megmondatott a régieknek, én pedig azt mondom nektek...". Mindenben azt keressük, arra figyeljünk, amit Ő mond. Az Ószövetség igazi és teljes üzenete az Úr Jézus Krisztusban tárul fel előttünk.

Ma is szól az Úr: „Ez az én Fiam, reá hallgassatok.” Mindenben hallgassunk Rá! Hallgassuk meg, amit mond, majd tegyük is.

"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"

1. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam

rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű

szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancso-

dat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent

igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;

Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet,

Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem me -

het.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban

segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyó -

gyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mind-

örökre nő.

Isten áldásával.

Kitárt karokkal

A

z Úr szélesre tárja a kaput, és várja, hogy elinduljunk és keressük (Ézs 65,1-17).  Ezt a mai napot is ránk szánja, azt akarja, hogy keressük Őt. Nemcsak, hogy keressük, hanem meg is találjuk. Jó ezt látni, Isten mindent megtesz azért, hogy az ember találkozzon Vele, és megismerje Őt. Ő ránk szánja az időt, és mi? Én is szánok Rá időt? Belemerülök az ige olvasásába, és addig keresek, amíg Rá nem találok? Ha pedig már rátaláltam a kegyelemre, akkor igyekszem növekedni benne. Arra törekszem, hogy szolgáljam Őt!

Egész nap kitárja a kezét az Úr, nemcsak néhány percet szánk ránk. Ajtajára az van kiírva: egész nap jöhetsz. Nincs meghatározva fogadóóra. Rajtunk áll, megyünk-e Hozzá, keressük-e Őt? Egész nap vár, ma is. Mi a programom? Be van tervezve a csendesség? Elhatároztad, hogy leülsz és olvasod a Bibliát, és keresed, mi a terve az Úrnak veled?

A kitárt kar azt üzeni, hogy félelem nélkül és úgy jöhetek, ahogy vagyok. Nem kell a találkozás előtt megfürdeni, átöltözni, szalonképessé tenni magunkat. Az sem gond, ha nem érzed jól magad. Mert Ő azért jött, hogy a betegeket, a bűnösöket hívogassa. Gyakran olvassuk, azok mentek Hozzá, akik rosszul érezték magukat. Elég gyakran rosszul szoktuk érezni magunkat, így azután mehetünk, majd Ő rendbe hoz.

Izráel népe sem volt jó állapotban, amikor Isten kereste őket. Pártütő, Őt ingerlő nép voltak. Bálványokhoz fordultak, és átvették a népektől azokat a szokásokat, amiket Ő utált. Mégis jöhettek. Természetesen jöhettek, de úgy, hogy most már az Úrra fognak figyelni, és a bűnnek, az utálatos szokásoknak hátat fordítanak. Isten mindig életváltozásra hív, azt akarja, ha megismertük Őt, Vele menjünk tovább. Most már az Ő akaratához alakítsuk az életünket. Általában, amikor az ember elkezdi Istent keresni, azért teszi, mert addigi életútja kudarcot hozott, nem kapta meg, amire vágyott. Így a hamis istenektől, szokásoktól elfordul, keresi az igazi életet. És ezt Őbenne találhatjuk meg. Megtisztított, megszentelt életet kaphatunk Urunktól.

Azért kereshetjük Őt, mert az Úr Jézusban emberré lett. Közel jött, és így bármikor megtalálható. Tulajdonképpen azért lett emberré, hogy kitárt karral várjon haza, mint a tékozló fiút is az atyja. Az Úr megtette, amit meg kellett tenni, nem mondhatjuk, távol van, megközelíthetetlen. Nem! Mindenki megtalálhatja Őt. Az Úr Jézust is bárki felkereshette, és aki szomjas szívvel, igazi belső kereséssel, nyitottsággal érkezik, az meglátja Benne az Istent. Az az ember felismeri, hogy Jézusra van szüksége, és arra az életre, amit Ő hozott.

Ő pedig egy egészen új életet, egy új teremtést kínál. Aki Őt őszinte bűnbánattal keresi, és szeretne bűntől, megkötözöttségtől szabad életet élni, azt Ő újjá teszi. Aki Krisztusba kerül, az új teremtés lesz. Egy egészen újfajta élet fog elindulni benne. És az új nem csupán az egyes ember újjáteremtésére korlátozódik. Nagyszerű ígéretet kapunk, az egész földet újjá teszi. Az új földön nem lesz jelen a bűn és a gonosz. Olyan élet lesz, mint a teremtéskor, nem lesz hozzá fogható. Ott már Isten lesz az élet középpontja, mert Ő maga az Élet!

Mélyvízbe kerülnek a tanítványok (Lk 9,1-17). Magukban mennek ki és hirdetik Isten országát. Az Úr azonban, ha nincs is személyesen velük, felkészíti őket. Erőt és hatalmat kapnak minden ördög fölött és a betegségek gyógyítására. Ez a mélyvíz, folytatni, amit az Úr megkezdett, azzal a hittel, hogy a Tőle kapott erővel ők is hatékonyak lesznek. Azért küldi ki őket, hogy Isten országának ereje áradjon. Az emberek felismerjék, Isten országa jelen van, és ez nem beszédben áll. Mi árad rajtunk keresztül? Hogyan jelenik meg Isten országa a mai tanítványok által?

Isten országa az üzenetük lényege, az az ország, ami Jézusban eljött, és benne helyreáll az ember élete. Meggyógyul az Istennel való kapcsolata. Isten országa más, mint az a társadalom, amiben élünk. Más a lényege. Itt Isten a király, és Ő gondoskodik polgárairól. Már a tanítványok is tapasztalják ezt. Hit által mennek, minden akadályozó dolgot hátrahagynak, még kenyeret sem visznek, mert Isten törődik velük. Ez a hit lényege, megyek, nem félek, mert tudom, hogy minden szükségemről gondoskodik az Úr.

Heródes zavarba jött és látni akarta Őt. Hát igen, olyan mai ember ő, ha látni akarja, miért nem keresi fel? Miért nem tesz érte, hogy találkozzon Vele? Mert nem szívből akarja látni, nem úgy, mint aki életgyógyulást vár. Inkább babonás félelemből: nem János jött vissza? Ha pedig visszajött, nem áll bosszút a haláláért? Nem bűnbánattal keresi, hanem inkább félti hatalmát, amint az apja is féltette. Ő nem keresi és nem várja a Messiást, mert sokba kerülne. A trónt, a megszokott életformát el kellene engedni és átadni Neki. Nem ez a gond velünk is, Istent akarjuk, de életváltozást nem? Ragaszkodunk a magunk trónjához, ahhoz, amit már felépítettünk, és nem akarunk egyszerűen, krisztusian élni.

Amikor az emberek a félrevonuló Jézust megtalálják, Ő foglalkozik velük. Nem bájcsevegés történik. Nem a semmiről beszélnek, hanem gyógyítja őket. Történés megy végbe. Begyógyulnak a sebek, felszabadulnak a foglyok, nagy dolgok mennek végbe. Majd gondoskodik róluk. Megmutatja, Isten országában nincs aggodalmaskodás. Ha a Király jelen, nincs félelem, mert Ő megoldja gondjainkat.

A mi részünk a hit, hittel tegyük a kezébe, amink van. Az Úr Jézus mindig arra épít, ami van. Nem azt várja, hogy majd legyen elég pénz, és akkor majd vásárolnak, hanem abból oldja meg a helyzetet, ami épp rendelkezésre áll. Új szemlélet ez, oldd meg abból és azzal, ami van. Hogyan? Ahogyan Ő! Vegyük a magunk kevesét, tegyük hittel az Úr kezébe, tekintsünk fel az égre, áldjuk meg, a többit bízzuk Rá. De nem csak rábízzuk és várunk, hanem adjuk tovább, és menet közben azt vesszük észre, hogy elég. Ami addig kevés volt, Jézus kezéből, hálaadás közben továbbadva elég lesz. Így működik Isten országa: Jézus kezébe teszem a keveset, Ő megáldja, nekem adja, én meg tovább. Jézusnak adom, Ő nekem, én meg másoknak, és ez addig megy így, amíg mindenki jóllakik. Amíg minden korsó meg nem telik, amint Illés életében is láthatjuk. Így működik az Úr, álljunk be mi is a sorba, és akkor árad az élet vize.

 JÖJJ EL AZ ÉLET VIZÉHEZ

1.  

Jöjj el az élet vizéhez,

Nélküle szomjas a szív!

Átok alól szabadulsz itt,

Hű Urad Ő, aki hív.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

2.  

Jöjj újulásra, e vízben

Új a hit és szeretet.

Eltűnik itt, ami régi,

S kezded az új életet.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

3.  

Jöjj hát az élet vizéhez,

Jézus kínálja neked,

S árad az élet belőled,

Kútfeje lesz a szíved!

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

Isten áldásával.

Jézus felébreszt

F

ordulat kezd beállni, a nép végre Istenhez fordul (Ézs 63,15-64,11). Már nem magukban bíznak, már nem saját magukat akarják meggyógyítani, hanem felismerik, hogy van Istenük, és tud rajtuk segíteni. Az igazi fordulat mindig akkor áll be, amikor az ember odafordul Istenhez, és Őt kéri. Amíg nem Istenhez fordulunk, addig nincs fordulat. A politika változhat, de igazi fordulat nincs. Mert az az igazi megfordulás, amikor a bűnnek és eddigi életvezetésünknek hátat fordítva teljes szívünkkel Istenhez térünk. Az Úrral való élő kapcsolat által fordul igazán az életünk. Amíg magunkban bandukolunk az úton, a bűn, a régi természet és ennek a világnak erős hatása mutatkozik meg tetteinken. De amikor az Úr Jézust behívjuk az életünkbe, minden megváltozik.

A próféta kéri az Urat, tekintsen alá az égből - szabad kérni, hogy az Úr avatkozzon be életünk dolgaiba. A szentíró gyakorlatilag azt kéri Istentől, hogy jöjjön közel hozzájuk, vezesse őket, úgy, ahogy régen is tette. Szabad úgy az Úr elé állni, jöjj, Uram, ma is velem. Ne maradj a lakásomban, hanem jöjj velem a munkámba, minden elrendeznivalómba, hogy átéljem mindenkor jelenléted. Isten gyermekei mindig az Úr közelében lehetnek, így megtapasztalják, semmiben sincsenek magukra hagyatva, az Úrra lehet építeni. Ő tanácsol, vezet és erőt ad. Azonban az is szükséges, hogy mindig megmaradjunk Mellette, mert innentől Ő megy elöl, Ő ismeri az utat. Bizony, gyakran megelőzzük, úgy gondoljuk, már mi ismerjük a járást, nincs szükségünk vezetésre. Néha szégyelljük is, hogy mi Jézus nyomában járunk. A mai ember eljátssza, hogy felnőtt, mindent tud, azonban nem ez látszik. Nagy a gazdasági szakadék az emberek egy kis rétege és a többség között, rengeteg a probléma a családokban, betegek a házasságok. De ezeket a problémákat igyekszünk elrejteni, jól el lehet bújni a technika mögé. Okoseszközeinket mutogatjuk egymásnak, miközben fáj a szív.

A próféta nagyon jól látja a valóságot, és ki is mondja. Óriási a különbség az Úrhoz hű időszak és a Nélküle megélt évek között. Eleinte kívülről nem is látszik ez, meg a világ igyekszik vakká tenni, elvégzi, hogy ne lássuk meg valódi állapotunkat. Akkor döbbenünk rá a valóságra, amikor az ige eljut hozzánk. Ha beletekintünk Isten könyvébe, meglátjuk, hol is tartunk.

Csodálatos, szívből jövő, megrendítő imádságot olvasunk. Nagyon vágyakozik Isten beavatkozására, mert tudja, csak Ő képes megváltoztatni a körülményeket, és a népet kihozni a fogságból. Vágyakozom-e Isten munkájára, fűt-e a vágy, hogy meglássam, ahogy életek megváltoznak? Kérem-e az Urat, bárcsak szétszakítanád az egeket, vagyis cselekedj, ragadd meg az embereket, és add, hogy ébredés legyen. Isten gyermekinek imádsága, hogy az Úr munkálkodjon, nyissa fel a szemeket, és adjon megtéréseket. Döbbentsen rá minket arra, hogy a bűn tönkretesz, de van még megoldás, és az a kegyelem.

Helyezzük mi is a mennyei fazekasmester kezébe az életünket. Mondjuk ki, én vagyok az agyag, Te pedig formálj. Hozd ki belőlem azt, amit elterveztél, formáld ki a Fiú képét és életét.

Jó látni, hogy várták Őt. De én is várom? Várom, hogy jöjjön és cselekedjen? Ő kell nekem, vagy csak Tőle valami? Ezeknek az embereknek Jézus kellett. Sőt, két személy ki is lép a sokaságból, és nyíltan vállalja csődjét, Jézusra utaltságát. Mindkét ember Jézustól vár segítséget. Maguk már nem tudnak megoldást találni, mindent megtettek, de lehetőségeik végére értek. Jairus nyíltan megvallotta, hogy Jézusban látja a megoldást. Leborult Előtte, ezt eddig vallási vezető nem tette. Ő nem tart távolságot, hanem megalázza magát. A leborulás jelzi, Istennek tartja Jézust. Nem megparancsolja, hogy jöjjön és segítsen, hanem kér. Vagyis elmondja, mi a probléma, megvallja közben a hitét, de rábízza az Úrra, hogy elmegy-e vele. Mindez mutatja, hogy helyén kezeli magát, nem gondolja, hogy Jézusnak kötelező vele menni és segíteni.  Ilyen alázatra van nekünk is szükségünk.

A sokaság most is akadályoz (Lk 8,40-56). Nem Jézushoz segíti a keresőket, hanem inkább hátráltatja magát Jézust is. Mi mindig sokaságot szeretnénk látni a gyülekezetekben, pedig a sokaság nem jelent minőséget. A sokaság legtöbbször inkább akadály, mert maga is távol van az Úrtól. Nem a tömeg, hanem a személy képes az Úrhoz fordulni. Kollektív kegyelem nincs, csak egyéni. Mindenkinek magának kell az Urat segítségül hívni. Mindenki a maga életét viheti az Úrhoz, és maga engedelmeskedhet az ige szavának. 

A sokaság csak csodálja az Urat, de nem megy a közelébe, nem viszi oda az életét, nem vár Tőle semmit. Azonban egy asszony keresztülfurakszik a kordonon. Legyőzi az akadályokat, mert utolsó reménye Jézus. Ez a furakodás azt mutatja, akar meggyógyulni, akar egy új életet. És már azt is tudja, hogy mindezt Jézustól kaphatja meg. Nem csak úgy odasodródik, majd lesz valahogy. Konkrét és erőteljes hittel jön. Ha megérintem, meggyógyulok.  Ez komoly hit, a sok csalódás után. Bizonyos benne, hogy Jézus képes meggyógyítani. Amivel az orvosok nem boldogultak, az Jézus számára megoldható. Hiszem-e, hogy Jézus hatalma mindenre elég? Nem probléma számára semmilyen lehetetlennek látszó dolog. Jézus előtt ma sem létezik lehetetlen.

A gyógyulást őszinte vallomás követi. Az Úr elé kell állni és megvallani mindazt, ami bennem van, ami Hozzá vitt. Személyes kapcsolatot épít ki az Úr vele. És ez a lényeg, élő kapcsolatba kerülni az Úr Jézussal. Jézus nem orvos, aki meggyógyít, és aztán utunkra enged. Ő az Úr, akire a gyógyulás után is szükségünk van. Jelzi mindez azt is, hogy azért jártál be ilyen nagy utat, mert rám van szükséged. Nélkülem éltél, de most már menj velem. Hited meggyógyított, menj el békességgel, vagyis másképp, mint ahogy idejöttél. A békesség üzeni, Isten megbocsátott Jézusért, és most már egy új életet kezdhet Vele.

Ez a jelenet Jairus számára órákig tart, de nem sürgeti Jézust, és amikor hozzák a rossz hírt, az Úr bátorítja. Higgy tovább, csak rám nézz és figyelj, ne a hírekre. Ne arra figyelj, amit mondanak, hanem arra, amit én mondok neked. Mindig az Úr szavára hallgassunk! Ha Ő azt mondja, ne félj, csak higgy, és meggyógyul, akkor az úgy is lesz. Még nem történt meg, de Jairus hisz, nem küldi el Jézust, nem mondja, hogy már nincs értelme, hogy eljöjj, mennek tovább. Jézus szavára építi az életét.

A házban az élet illata árad. Jézus felébreszti a kislányt. Van ébredés! A mély lelki álomból, a halálból is van ébredés. De csak Jézus szava által. Ő tud ma is éltre kelteni. A felébredt életet táplálni kell, mert egyébként újra meghal. Az új életünket is rendszeresen kell táplálni az Isten igéjével, élő kapcsolattal.

Ébredj, bizonyságtévő Lélek!

1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, :/: Kik bátran szólnak harcra

készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen messze szerteszét, Az Úr-

hoz gyűjtve népek seregét!

2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél :/: Ó, bár sok szolga,

sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant, ért vetésre nézz: A munka

sok, a munkás oly kevés!

3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, :/: Hogy veszni a pogányt

se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve

szent neved dicséretét!

Isten áldásával.