Odaszánás

B

abilon elbukik, a magasból a porba jut (Ézs 47,1-15). Mindez nem véletlen, az Örökkévaló Isten munkája mindez. Népének szabadítást készít, és mivel Babilon túllépte hatáskörét, mennie kell. Szállj le, és ülj a porba! Komoly felszólítás ez, ami bűnbánatra hív. A porba ülés a bűnbánat jele. Szállj le a trónról, add át azt az Úrnak, és tarts bűnbánatot. Nekünk szól mindez, szálljunk le a trónunkról, és engedjük azt át az Úr Jézus Krisztusnak. A trón Neki készült, az Ő uralma jelent áldás majd a számunkra. Amíg én ülök szívem trónján, rossz irányba mennek dolgaim, mihelyst azonban Ő veszi át a vezetést, minden megváltozik.

Babilon nem gondolta, hogy uralma véget érhet, hogy a magasból a mélybe kerülhet. De sokszor gondoljuk mi, hogy a jó életkörülményeink, magas pozíciónk, jó vagyoni állapotunk örökre megmarad. Örökre úrnő maradok, gondolta ez a birodalom, és nem vette észre, hogy nem is úrnő. Nem látta meg, hogy Istentől kapta a lehetőségeit, de visszaélt élt vele. Jó, ha látjuk: mindaz, amit ez a világ kínál, elmúlik. Aki fönt van, nagyon hamar lentre kerülhet. Jó, ha már most keressük alázatos szívvel az Urat, és segítségül hívjuk az Ő nevét. Az igazi érték a kegyelem, az az igazi gazdagság, amikor belépünk Isten országába. Feltárul az Úr országának minden kincse előttünk. Mert az igazi kincset és mindazt, amire szükségünk van, az Úr Jézusban kapjuk meg. Minden Őbenne érhető el.

Azt is fontos látnunk, hogy Isten országában másképp mennek a dolgok. Aki ott nagy akar lenni, az legyen mindenki szolgája, mondja az Úr Jézus Krisztus. Bár meglátnánk és komolyan vennénk ezt. Lehullna sok-sok magunk vállalta teher a vállunkról, és fölösleges fáradozás. Krisztus azt kéri, köztünk, a gyülekezetekben ne az legyen a rend, mint a világban.

Gonoszságodban bíztál, mondja az Úr, ez a világi szemlélet és indulat, majd megoldjuk a magunk módján. Minden sikerülni fog, mert mi meg tudjuk oldani, van összeköttetésünk, meg nem is tudja senki, mi történik a háttérben. A gonosz megtéveszt, elhiteti: ha nem hiszünk Istenben, minden rendben van, és azt teszünk, amit akarunk. Azonban az ige rámutat: rossz gondolkodás ez, mert Isten tisztában van az életünkkel. Nem attól függ az Ő hatalma, hogy ki hisz Benne. Tőlünk függetlenül örökkévaló Isten az Úr. Bölcsességed és tudományod csalt meg téged - mintha a mai kor leírása lenne. Tudományunk azt súgja, nem kell már Isten, mindent el tudsz intézni magad. Mindenre van megoldásod. Azonban oda kell állnunk az Úr elé ítéletre. Másrészt a saját megoldásaink nem hoznak eredményt. A bálványok tehetetlennek bizonyulnak. Meg kellene látnunk nekünk is: az egyedüli jó megoldás Isten segítségül hívása. Azért jött el az Úr Jézusban a földre, hogy könnyebben megközelíthessük. Ismeri életünket, látja, hol szorít a cipő, és ha Hozzá fordulunk, nem hagy cserben, megkönyörül rajtunk. A bálványok cserbenhagynak, mert nem is segíthetnek. Ami nem él, amit mi találtunk ki, az nem tud segíteni. Azonban az Úr várja kiáltásunkat. Várja, hogy őszintén Hozzá menjünk, és elmondjuk, mi a probléma. Uram, becsapódtam, a gonosz megtévesztett, a bűn leuralt, bálványaim magamra hagytak, bocsáss meg, most már Tied akarok lenni. Ismertesd meg velem igédet, és könyörülj, hogy útmutatása szerint járjak. Oltalmazz, hogy semmiért ne hagyjam el a keskeny utat. Igen, csak a keskeny út visz az életre. De azon járunk-e? Nem a széles, a többség által járt utat válasszuk-e? Nem a sokak által igénybe vett megoldásokat éljük-e? Ha igen, Uram, szabadíts meg ettől, és tégy késszé a Te nyomodban való haladásra.

Keresztelő János igehirdetése újat hozott, megmozgatta az embereket, rámutatott: nem mehetnek úgy tovább a dolgok (Lk 3,21-38). Nem elég csak elmenni a templomba, bemutatni az áldozatot, és tovább vétkezni, semmibe venni Isten törvényét. Csak akkor lesz változás, ha megvalljuk bűneinket, és kérjük az Úr kegyelmét. A keresztelés kifejezi: Isten eltörli kegyelméből a bűnt, a múltat, és egy újat készít. A régi ember belefulladt a folyóba, és immár egy új ember jön fel a vízből. Jézus Krisztus kereszthalála által megy ez végbe. Aki hisz Őbenne, és bűneit megbánva érkezik Hozzá, és szeretne új életet élni, azt a vér megtisztítja. Jézus nem egy vallási közösséget hozott létre, hanem megtisztult, újjászületett emberek tanítványi közösségét. Azt jelenti ez, hogy újonnan születve, Tőle tanulok, úgy akarok élni, mint Ő. Most már az Ő szava az életem iránytűje. Nem a világhoz szabom a dolgaim, nem az az a lényeg, hogy a különböző korokban hogyan gondolkodnak az emberek, hanem az: Mit mond az Úr.

Az Úr Jézus is eljött a Jordánhoz, és megkeresztelkedett. Jelzi: ez Isten akarata, és amit Isten akar, azt az Úr is magára veszi, annak enged. Nem azért keresztelkedett meg, mert bűnös, hanem azért, hogy jelezze, magára veszi a bűneinket. Csak Általa van szabadulás. Őt nem lehet kihagyni. A keresztyén élet nem más, mint Jézus tanítványának lenni. És ez nem elmélet, hanem gyakorlat. Azért vállalja a bemerítkezést, mert vállalja a bűnös embert. Mindenki láthatja, hogy nem kell félni, mert az Atya megbocsátó kegyelmét hozta el.

Jézus megkeresztelkedett és imádkozott, ez fontos, imádkozott a megkeresztelkedésekor, tehát az Atya elé állt. Imádsága azt jelzi: itt vagyok, és kész vagyok, Atyám, akaratod cselekvésére. Az imádság mindig azt jelzi, készen állok, a Tiéd vagyok, Uram. Itt vagyok, és kezdj velem, amit akarsz. Amikor imádságban az Úr elé járulunk, lemondunk a magunk elképzeléseiről, és úgy állunk fel és megyünk tovább, hogy azt tesszük, amit Ő mond nekünk. Az imádkozás meghódolás az örökkévaló Király előtt. Hódoljunk meg ma is Előtte, és kérdezzük: mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem. És ha megértettem, menjek, és tegyem azt.

Jézus kifejezte: kész Isten akarata cselekvésére, és nem marad el a válasz. Érkezik a Szentlélek. A Szentlélekre van szükségünk Isten akarata cselekvéséhez. Nem a magunk erejével, hanem a Szentélekkel, pünkösd tüzével küld az Úr. Szózat is hangzik: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm. Mi is rá figyeljünk, Benne gyönyörködjünk. Vagyis egyedül Rá hallgassunk.

"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"

1. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam

rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű

szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancso-

dat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent

igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;

Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet,

Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem me -

het.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban

segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyó -

gyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mind-

örökre nő.

Isten áldásával.