Elközelített az Isten országa

A

 szentíró és rajta keresztül Isten úgy szólít meg, mint apa a gyermekét (Péld 2,1-22). Mellénk ül ezen a reggelen, és így szól: Fiam! Csodálatos, hogy az Úr Jézus Krisztus által gyermekeiként tekint ránk. Igen, kegyelemből gyermeke lehetek. És Ő mellém ül, beszél hozzám, ellát útravalóval. Amikor az Úr megszólít, nem erőszakkal kéri, hogy figyeljünk rá. Nem arról van szó, hallgass már meg, és aztán megyünk tovább. Isten azt várja, hogy mi magunk, önként keressük, akarjuk hallani Őt. Azért, mert jó Vele beszélgetni, és amit mond, az az élet szava. Azért szól, hogy zárjuk magunkba szavait. Azért, hogy egész nap, életünk igazgatása közben, döntési helyzetekben elő tudjuk venni. Azért szól, hogy szava útmutatás legyen.

Az Úr szól, de a magunk részét is bele kell tenni. Ez pedig nem más, mint a bölcsességért való kiáltás. Tulajdonképpen mi már a Szentlélek Istent hívjuk, Ő az, aki kijelent nekünk mindent, és megérteti velünk az igét. Amikor leülünk igét olvasni, kiáltsunk ezért a bölcsességért. Kérjük, hogy jöjjön, és ismertesse meg az Atya akaratát velünk.

Salamon az Isten keresését, a bölcsesség utáni vágyat kincskereséshez hasonlítja. Ha keresed azt - mint, hogyan keresem? Hogyan, milyen szívvel veszem kézbe az igét? Hasonlítsam össze azzal, ahogyan a kincseimmel törődöm, ahogyan azok vonzzák a szívemet. Úgy vonz engem az ige is? Ma sok embernek a telefonja a kincse, vonzza, húzza, állandóan magánál kell tartani. Ha nincs nála, nem érzi jól magát. Így vonz az ige, maga az Úr Jézus Krisztus? Mindig Vele akarok lenni? A Szentírás nélkül, a mennyei telefonom nélkül egy lépést se tudok tenni? Hiszen ahogyan az okostelefon kapcsolatban tart a világgal, a Biblia úgy tart kapcsolatban Isten országával. Annak hírei áradhatnak bele az életünkbe. Úgy kezelem a Szentírást, mint Isten országának információs eszközét? Isten ezen keresztül ér el. Nálam van? Be van kapcsolva? Gyakran mondjuk, nem szól Isten. De szól, csak vizsgáljam meg, hogy bekapcsoltam-e a készüléket. Működik-e a hitem, és kéznél van-e a Bibliám?

Akkor jutunk el Isten ismeretére, ha úgy keressük Őt, mint a kincset. Ha Ő az igazi kincs a számomra. A kincs megszerzéséért mindent megteszünk. Áldozatokra is képesek vagyunk, mert hajt a vágy, hogy a miénk legyen. Az Úr ismeretére akkor jutunk el, ha mindennél jobban keressük és vágyakozunk utána. A kereséshez idő kell, ha szánok Rá időt, akkor meg fogom érteni. Átélem, hogy megszólít, és igéje által kijelenti magát. Mindez nem elméleti kijelentés csupán, hanem segít az úton járni. Olyan üzeneteket ad, ami által felismerem, mi a helyes döntés, merre kell mennem. Csakis a Vele való közösség és a Szentlélek útmutatása által láthatom világosan, mit is akar. Azért fontos ez, mert van gonosz út is, nem minden jó ebben a világban, és ezt tapasztaljuk is. Segítségre van szükségünk az eligazodáshoz, és Isten megadja a segítséget, maga vezet minket. Izráel is ismeretlen úton indult Kánaán földjére, Isten azonban vezette őket felhő- és tűzoszlop által. Így vezet ma az ige világossága által. Nagyon fontos, hogy éljünk vele, mert a gonosz a maga útját álcázza, jónak tünteti fel. Könnyen meg is tud téveszteni, mert általában másokhoz igazodunk, és úgy gondoljuk, hogy amit sokan tesznek, ami ma a népszerű, az Istentől van, az helyes. Azonban Urunk azt mondja, ami népszerű, az az út, amin sokan járnak, az a széles, és kárhozatra vezet. Isten útja keskeny, és kevesen járnak rajta. De ha vállalom, az Úr megőriz a rossz utaktól, a rossz döntésektől, csapdát kínáló személyektől.

Az Úr további tanítványokat küld ki, feladatuk hirdetni: elközelített az Isten országa (Lk 10,1-20). Ami azt üzeni, itt van, jelen van, és elérhető. Aki vágyakozik utána, elérheti. Ez az ország Isten helyreállító és gyógyító erejét hozta el világunkba. Isten kegyelmét hirdeti meg. Ebbe az országba be lehet lépni, és az Úr Jézus a kapuja. Rajta keresztül mehetünk be az életre bűnbánat által.

A tanítványok viszik Jézus üzenetét, megkészítik az útját. Tehát utánuk Jézus megy. Itt nem róluk van szó, hanem az élet Fejedelméről. Róla tesznek bizonyságot, és Őreá mutatnak. Így vihetjük mi is Őt a világba, mindig az Urat állítsuk a középpontba.

Bárcsak mindig a szemünk előtt lenne, hogy sok az aratnivaló, de a munkás kevés. Ha ezt látjuk, akkor arra serkent, hogy induljunk, és szolgáljunk Neki. Vigyük minél többeknek az evangéliumot, beszéljünk a Megváltóról ott, ahol éppen vagyunk.

Az Úr bárányként küld ki. A bárány nem ragadozó, nem erőszakos, hanem alázatos. De azt is üzeni az ige, hogy míg a bárány nem támad meg senkit, addig őt igen. A báránynak van ellensége, és ez a farkas. És az Úr oda küld. Nem óv a farkastól, nem azt mondja, ne menjetek farkasok közé, kerüljétek el a vidéküket. Hanem egyenesen közéjük küld. Miért? Azért, mert a farkasból is lehet bárány. Az evangélium, Isten drága kegyelme képes az emberi természet megváltoztatására. A ragadozó természetet szelíddé alakítja. Vajon hisszük mi ezt? Inkább féltjük magunkat. Mi bárányok  társaságában szeretünk tartózkodni. Az Úr pedig farkasok közé küld.

A farkasok közé visszük az Úr békességét. Ahol van fogadókészség rá, ott megnyugszik az Úr békessége. Mert erre van szükség ma is, az Úrtól való békességre. Nem nyugtatgat, hanem igazi békét ad. Amit hirdetni kell: elközelített Isten országa. Jézusban eljött hozzánk, és igénybe lehet venni erejét. A tanítványok szavait tetteik erősítették meg. Amerre jártak, Isten országának ereje nyilvánult meg általuk.

Elgondolkodtató, hogy Isten számon tartja, hová jutott el a jó hír, és akiknek sok lehetőségük volt azt hallani, azokat számon is kéri. Mennyit hallottuk már az evangéliumot, de meg is hallottuk? Meglátszik az életünkön Isten országának ereje és jelenléte? Mindaz, ami már az úgynevezett keresztyén országokban, a különböző felekezetekben elhangzott az Úrról, és amennyi élet megváltozott, annak már bűnbánatot és megtérést kellett volna eredményezni. Milyen régóta szól már az ige a mi országunkban is, de vajon megtérést eredményezett? A krisztusi indulat jár át mindenkit, és az Ő életformáját éljük?

Van bizonyosságunk, hogy fel van írva a nevünk a mennyben? Oda az Úr jegyez be, mégpedig a vérével. Nem az lényeg, mit teszünk, hanem van-e üdvösségünk? Fel vagyunk-e írva a mennyben? Mert elkoptathatjuk a templom padját is, még csodák is történhetnek, de ha nem éltük át az Úr kegyelmét a Golgotán, akkor kimaradunk az Életből. Mert oda Jézus Krisztus az út. A hamut és zsákruhát nem lehet kihagyni, ezek a bűnbánat jelei. Az tart bűnbánatot, aki felismeri, hogy elveszett bűnös, de kiált az Úrhoz. Aki megvallja bűneit, annak az Úr megbocsát, és vére megtisztít minden bűntől.

TE CSAK AZ ISTENNEK ORSZÁGÁT KERESD

1.  

Te csak az Istennek országát keresd,

És az Ő nagy igazságát,

Minden egyéb megadatik majd neked.

Halleluja, halleluja.

Halleluja, halleluja, halleluja, halleluja!

2.  

Kérd bízva, és gondod elűzi neked,

Keresd és meg fogod lelni,

Zörgess az ajtón, és megnyílik neked.

Halleluja, halleluja.

Halleluja, halleluja, halleluja, halleluja!

3.  

Ragyogja be fényed az embereket,

Hogy meglássák dicsőségét,

És áldjuk együtt Atyánkat a mennyben.

Halleluja, halleluja.

Halleluja, halleluja, halleluja, halleluja!

Isten áldásával.