Immánuel: Ne nézz vissza!

bölcsességek szerzője Isten népének, Izráelnek mondta el üzeneteit (Péld 1,20-33). És már ott is tapasztalta, hogy nem mindenki akarja Isten útmutatásait. Nem mindenki veszi azt komolyan, és hallgat rá. A bölcsesség kiált szerteszét, írja - megszemélyesíti a bölcsességet, mintegy jelezve, hogy az igazi bölcsesség maga az Úr. Úr szól, és keresi népét a bölcsesség által. Nagyon keresi őket, utánuk jár, minden forgalmas helyen kiált. Nagyon el akarja érni őket. Ezzel már előremutat a kegyelem korszakára, most igazán tapasztaljuk, hogy az Úr az élet minden területén szól. Az ige elérhető, mindenütt találkozhatunk vele. Amikor egy bibliai idézetet hallunk, vagy egy evangéliumi bizonyságtételt, esetleg a jó hírt közvetítő éneket, akkor Ő közelít. Mindent megtesz, hogy hangja eljusson hozzám. Mindezt azért, mert szeret, és nem akarja, hogy elvesszünk.

Hallom-e az Urat? Mert ma még lármásabb az utca, sőt, bármerre megyünk, zajjal találkozunk. Ez a világ igyekszik Isten szavát elnyomni, túlharsogni. Vannak, akik nem is akarnak az Úr útján járni. Az ige úgy mondja, bűnösök, a világ szerint élnek, és hatnak másokra. A nem hívők élete is hat, talán időnként jobban, mint a hívőké. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy a bűn útján járók is misszionálnak, igyekeznek a maguk gondolkodásához, életmódjához fordítani az embereket. Általában a környezetükben lévőkre hatnak.

Olyan jó, hogy nemcsak a bűn, a világ hangja szól, hanem az ige is. Megtérésre hív az Úr, azt kéri, most már forduljunk Hozzá, és hallgassunk szavára. Ehhez az kell, hogy meglássuk: a környezet szava megtéveszt, rossz irányba terel. Azonban, ha meghallom az ige szavát, és döntök az Úr mellett, erőt ad nemet mondani. Aki megtapasztalja Isten országának áldását, az már elfordul a régitől. Az Úr közelségének, kegyelmének az átélése segít, hogy a jobbat válasszam, mert aki megtapasztalja Isten szeretetét, az nem vágyakozik a világ után.

Isten az Úr Jézusban kiterjeszti kezét felénk, így vár vissza a magunk útjáról. De figyelünk-e Rá? Valószínűleg ma is így lát minket az Úr, mint akkor és ott Izráelt. Hívtalak, de vonakodtatok, senki nem figyelt, elhagytátok minden tanácsomat. Mindez üzeni: az Úr hív minket ma is, ad tanácsot, ha kérjük Tőle. Azonban nekünk kell figyelni és a tanácsot komolyan venni. Mert tanácsot kérünk mi, de nem mindig hallgatunk rá. Isten üzeni, ha hallgatunk rá, biztonságban és nyugalomban élhetünk. Ha az Ő szavára figyelünk, és az Úr mögött maradunk, nem kell félnünk a gonosztól. Miért? Mert az Úr oltalmaz. Az igazi békesség és biztonság az Úr oltalmában található. Csakis ott. Azért is hívogatta Jeruzsálem népét is, mint tyúk a csibéit. Mert az Ő szárnyai adnak igazi békességet, biztonságot. Azonban akkor inkább a politika oltalmára vágytak, és egy hadvezér segítségét igényelték. Azonban ezt nem kapták meg az Úrtól. Isten békessége más, mint a világé, nem azokkal a módszerekkel, nem azokon az embereken keresztül kínálja, mint a világ.

Az Úr Jézus ismét az elutasítással találkozik (Lk 9,51-62). Nem fogadják be egy samaritánus faluba. Milyen szomorú, hogy Őt, a békesség Fejedelmét az ember elutasítja. Te befogadod, vagy elutasítod? Van nálad az Úr számára hely? Jó látni, hogy Urunk elviseli az elutasítást, nincs Benne harag, és nem sértődéssel vagy gyűlölettel válaszol. Ő továbbra is menteni akar. Nem pusztítja el azokat sem, akik nem fogadják be. Időt és lehetőséget hagy nekik, még hallhatják az evangéliumot, és hátha megváltozik a véleményük. Az Úr nem úgy reagál, ahogyan mi is szoktunk.

Azonban a tanítványok nem Mesterük indulatát képviselik, ők vannak megsértve, és bosszút akarnak állni. Nagyon elgondolkodtató, hogy még mindig mi van bennük. Nézzünk szembe önmagunkkal: milyen tartalom található a szívünkben. Az is megrendítő, hogy gyógyítani nem tudtak. Kudarcot vallottak a tisztátalan lélektől megszállott fiú meggyógyításakor. Az nem ment nekik. Ellenben meg vannak győződve, hogy tüzet tudnának kérni az égből, és az meg is fog érkezni. Döbbenetes, mennyire hajlamosak vagyunk a pusztító, romboló indulatoknak engedni. Ez is jelzi, hogy állandóan az Úr mögött kell maradnunk. Teljesen a Szentlélek hatalma alá kell kerülnünk, és akkor nem ártó indulatok és tettek jelennek meg általunk, hanem az Úr gyógyító erői.

Soha nem szabad szem elől téveszteni, hogy miért is jött az Emberfia, azért, hogy megmentse, megtartsa az emberek életét. Számunkra is ez a cél. Mielőtt cselekszünk, vagy egy elképzelést képviselünk, vizsgáljuk meg, hogy az mentő tartalmú-e? Az Úr lélekmentéssel bíz meg. A pusztításnak, rombolásnak sok eszköze van, Isten gyermekei, az egyház az Úr bűnből szabadító hatalmát képviselik, és Isten országának törvényeit mutatják fel.

Van, aki számára népszerű Jézus, és felajánlja, hogy követi Őt. Bárhova megy Jézus, kész követni Őt. Nagyívű ajánlat, de az Úr nem hatódik meg. Ő nem kampánykörúton van, nem ígéreteket ad, hanem a keresztre tart. Isten akaratát cselekszi, és azzal kényelmetlenség és szenvedés is jár. Nem kap minden ajánlkozó kéz után. Nem arra figyel, ki mit hoz magával, vagy milyen társadalmi lehetőségei vannak. Az Úr Jézus teljesen Isten hatalmára, és nem emberi módszerekre, eszközökre, anyagiakra épít.

Úgy tűnik, ez az önkéntes jelentkező jól szituált, van neki mit maga mögött hagyni. Tudja az Úr, mi a fontos neki, Ő nem teszi lejjebb a lécet, akkor kövesse, ha tudja vállalni Őérte a kényelmetlenséget, a hajléktalanságot, az üldözést, a népszerűtlenséget is. Jézust csak tudatos döntéssel követhetjük, amiben tudom, mit vállalok. Ne csak addig menjek Vele, amíg megéri, amíg reflektorfény van körülötte. Az igazi követés egy életre szól, és az örök életbe vezet. Nem tudjuk, minként döntött ez az ember, de úgy tűnik, lelohadt a lelkesedése. Ő úgy akarja Jézust követni, hogy az ne kerüljön semmibe. Úgy azonban nem lehet. Ő is mindent odaadott értünk a kereszten.

A másik két személynél az „előbb” a fontos kitétel. Jézus hívja, vagy ő maga szeretné követni, de valamit előbbre helyeznek. Megyek, Uram, de előbb engedd meg. Isten országában nincs előbb. Jézusnál semmi sem lehet előbb, semmit ne tegyünk az Úr elé. Amikor Ő hív országába, ne mondjam, hogy majd megyek, de vannak még fontosabb dolgaim. Most, amikor szól, amikor az Ő szavát halljuk, akkor induljunk.

Az egyiknél a család engedélye a kérdés, meg akarja várni, amíg ő dönthet, amikor az apja meghal, és nagykorúvá válik. Azonban, ha a Megváltó hív, vállalni kell a döntést. Ez nem mások függvénye. Ne akkor akarjam, amikor már nem ütközök másokkal, ha nyugdíjas leszek, ha felnőnek a gyerekek. Most.

A harmadik már elindult, de most visszahúzza valami, valószínűleg az örökség, a hagyaték rendezése, nem akar kimaradni. Azonban, aki egyszer igent mondott Jézusnak, az rátette a kezét az eke szavára. Az beleállt a munkába, és ha hátratekint, akkor nem alkalmas. Ezzel maga árulja el: vonzza a múlt, a mögötte lévő dolgok. Vagyis a szíve még nem teljesen az Úré. Ha elindultál, ne nézz vissza már! Ne nézz vissza, ahogy Lót felesége tette. A múlt, a magunk mögött hagyott dolgok, ha visszanézünk, megállítanak, sóbálvánnyá változtatnak. Ami mögöttem van, elfelejtve, írja Pál apostol: „egyet cselekszem: azokat, amelyek mögöttem vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekifeszülve célegyenest futok Isten felülről való elhívásának jutalmáért, amely Krisztus Jézusban van” (Fil 3,13-14).

A BÉKE MESSZE TŐLED

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.