Jézus a hajóban van

A

 nép csüggedt, sokan lemondtak már a szabadulásról, az újrakezdésről (Ézs 62,1-12). Nem látják igazán realitásnak. Vannak, akik pedig az értelmét nem látják a hazamenetelnek. Sokan születtek már ott, megtalálták a számításukat, otthon pedig minden romokban. A földeket ellepte a gyom, elvadult a falvak környéke. Jobb és kényelmesebb itt maradni. Talán Isten sem akarja már ezt. A próféta azonban nem hagyja annyiban, tusakodik értük, és bizonyságot tesz az Úr munkájáról. Elmondja azt a szép jövőt, amit az Úr készít. Mert amit Isten ad, az mindennél szebb és jobb. Tulajdonképpen Isten jelenléte teszi széppé az életet. A külső elhagyatott hely is más képet mutat, ha Ő jelen van. Isten az élet forrása, és ahová belép, ott megújulás megy végbe.

Az ige nem Izráel múltjáról, hanem jövőjéről beszél. Nem azt festi eléjük, milyenek voltak, mert a múltat, a bűnt eltörölte, mint felleget. Azt mondja el, hogy milyenek lehetnek, és mi lehet belőlük, ha hisznek, és Rábízzák magukat. Új nevet adnak neked, amit az Úr szája határoz meg. Aki jön az Úrhoz, és leteszi bűneit, az Jézusért bűnbocsánatot nyer. Új nevet kap, ahogyan Léviből is Máté, Isten ajándéka lett.

"Ékes korona leszel az Úr kezében, és királyi fejdísz". Micsoda érték, micsoda méltóság. Rongyokban is király, mert a tékozló fiú is fiú volt rongyokban is, de az Atya átöltöztette. Mindez azt mutatja, nem vagy értéktelen, és az értéked nem attól függ, hány éves vagy. Az sem számít, van-e munkád, mert nem a munka adja az értéket, és nem is az az élet célja. Az értéket az Úr adja, Ő formált, ezért vagyunk értékek. És bárhová sodródtunk, Isten értéket lát bennünk. Sok sár rakódhatott ránk, de az Úr a sár mögött látja a kincset, a lényünket, ami örökké él. Mi a testre tesszük a hangsúlyt, pedig az elmúlik. Törődjünk többet örök életünkkel. Isten úgy szeret, hogy a Fiát adta értünk, Aki kifizette minden tartozásunkat. Már nem vagy adós, rendezve van, jöhetünk. Igen, aki jön, és megvallja a bűneit, lerakja minden terhét, annál a kereszt áldozatának bűntörlő ereje életbe lép.

Aki Krisztusban van, arra másként tekint az Úr, az már a fiúért gyönyörűség. Miért? Mert Benne vagyunk elrejtve, és már Benne élünk. És aki Benne van, az gyümölcsöt terem. Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk. Aki az Övé, azok kapcsolatban vannak Vele. Szabad hivatkozni ígéreteire, kérhetjük, hogy állítsa helyre családunk tagjait, környezetünket. Vihetjük Elé a problémás életeket. Az életváltozásokért, a hitre jutásért lehet zaklatni Istent. Ne hagyjatok nyugtot neki - ez azt jelenti, fontos nekem az elveszett ember, a szívemen viselem az életét. Azért zargatom az Urat, mert nem akarom, hogy bárki is elvesszen. Fontos nekem az emberek üdvössége? Hordozom őket, tusakodom értük?

Mondjátok meg: íme, eljön a Szabadítód. Már mondhatjuk, eljött a Szabadító. Nem kell már várni, és úgy élni, mintha nem volna segítség. Az Úr eljött ebbe a világba. Itt van köztünk, megszólítható. De elvakít a sátán az ember eredményei által, és úgy gondoljuk, már nincs is Rá szükségünk. De igen, szükségünk van Rá. Sátán megtéveszt, becsap, azt akarja, hogy ne ismerjük meg Isten szeretetét és kegyelmét. De az ige Őreá irányítja tekintetünket, megláthatjuk munkáját a mai világban is.

A lámpás meggyújtva, itt a gyülekezet, Isten népe (Lk 8,16-25). Ő a lámpás, az Úr lámpásként állít a világba. A lámpa azért van, hogy világítson. És jól látható helyre rakják. Értelmetlen eldugni a lámpát, mert akkor minek van egyáltalán. Minek a lámpa, ha nem világítja meg a sötétséget, ha úgy élünk, mintha nem lenne. Hányszor úgy tűnik, Isten népe úgy él, mintha nem lenne lámpa, el van rejtve.  Nem elrejteni kell, hanem használni az igét. És így válik az életünk is lámpássá. Nem azért emel ki a bűnből az Úr, hogy titkoljuk, hanem azért, hogy elmondjuk, mit tett velünk. Akkor világítunk, ha vállaljuk Őt, a világ Világosságát.

Urunk figyelmeztetése nekünk is szól: vigyázzatok, hogyan hallgatjátok. Mert ha nem azzal a szándékkal hallgatom, hogy kész vagyok meg is tenni, amit mond, vissza fogok fejlődni. Ha nem válik cselekedetté az ige, bezárul a szív, elnémul a Biblia. Azt jelenti, hogy elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé, vagyis, elmarad már az első szeretet, és az igeismeret is megkopik. Mert azért adja az Úr az igét, hogy az erőforrásunk legyen, és szolgálattá váljon. Mindezt megerősíti, amikor rámutat: az az Ő családtagja, aki hallgatja és cselekszi Isten beszédét. Nem elég tehát igehallgatónak lenni, akkor válunk családtaggá, ha cselekedjük is az igét. Mennyi időt szánunk az ige cselekvésére? Fontos-e nekünk, hogy aszerint éljünk, amit Ő mondott? Az "Uram, Uram" nem elég.

Az Úr követése mozgalmas, és nem statikus. A tanítványt mindig az Úr szava vezérli. Oda megyek, ahová Ő is megy. Gyakran olyan célt határoz meg, amihez nem fűlik a fogunk. A túlsó part nem kellemes hely. Ott még nem ismerik az Urat, ott még a gonosz munkálkodik. Hajóba kell szállni, de ez nem luxusüdülés, itt nincsen személyzet, aki kiszolgálja a fáradt tanítványokat.  Az Úr hajója csatahajó, megküzd a gonosszal, az elemekkel. Mert amikor az Úr nevében indulunk, a gonosz mindig közbeavatkozik. Meg akarja akadályozni, hogy Gadarába is eljusson Isten országa. Sátán nem akarja, hogy ez az ország máshol is megjelenjen, mert ahol Jézus jelen van, onnan sátánnak távoznia kell. Jézus a felszabadító hatalom. 

Itt is látjuk: az engedelmesség az Úrral való kapcsolat fontos eleme. Akartak, nem akartak, de elindultak, mert ezt mondta az Úr. Próba is ez egyben, kész vagyok-e indulni, ha Ő szól? Másrészt arra is választ ad, hogyan élem meg a rendkívüli helyzetet. Mit teszek, ha viharba kerül a hajó? Hogyan oldom meg? Még mindig úgy, mint korábban, Jézus nélkül? Észreveszem-e már, hogy Ő is a hajóban van, és ha ott van, akkor minden megváltozik? Akkor már különbségnek kell lenni a korábbi és a mostani munkamódszerem, megoldóképességem között. Hát itt nincs különbség. Ugyanúgy félnek, és ugyanazokat a módszereket használják, mint korábban. Egyáltalán nem Jézusra támaszkodnak, mintha ott sem lenne. Őszintén és bűnbánattal valljuk meg, hányszor mi is úgy reagálunk és cselekszünk, mintha Jézus ott sem lenne. Megijedünk, és mi akarjuk megoldani, ahelyett, hogy mindent Őreá bíznánk.

Az utolsó pillanatban mennek az Úrhoz, és jó, hogy rádöbbennek erre. Miért csak most? Miért csak az utolsó pillanatban keressük, amikor már majdnem elveszünk? Miért csak akkor, amikor minden romokban van? Azonban jó látni, hogy mehetünk ekkor is. Kiálthatunk, és Ő meghallja. Nem küld el, könyörül. Az a hajó, amelyikben az Úr Jézus utazik, nem süllyedhet el. Félelemre semmi ok. Vihar lesz, de a hajó nem süllyed el. És mivel Ő ott van, azonnal fordulj Hozzá. Hisz Ő azt várja, hogy hívd segítségül a nyomorúság idején. Mindjárt, mihelyt kitör a vihar, hívd Őt.

Ő ma is ugyanaz, élő Isten. Hatalma van a természet és a lelkünk viharai felett is. Nem az Ő hatalmával van a baj. Az sem jöhet szóba, hogy nem törődik velünk. Akkor mi az oka, ha majdnem elveszünk? Ő megválaszolja a kérdést, mégpedig kérdéssel. Hol van a ti hitetek? Miért nem használjátok a hiteteket? Miért nem hisszük, hogy Ő valóban Úr mindenek felett? Mert nem elég a konfirmációkor elmondani, kicsoda az Isten, az élet viharaiban kell hit által Rá építeni. Aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia, a legnagyobb viharban sem fél, mert ismeri Őt, és tudja, hogy ura a helyzetnek. Jézus minden élethelyzetben Úr.

Itt van Isten köztünk

1. Itt van Isten köztünk: Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni. :/: Itt van a középen: Min -

den csendre térve Ő előtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki

szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent,

szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha

mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angya -

loknak módján Színed előtt állván Bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben

Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis vi-

rág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj Uram, Vidáman Fényessé-

ged látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképen, Békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd

meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel-

Szállhassak sasszárnyon: csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/:

Mindig közellévő: Jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn

Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

Isten áldásával.