Új szív

E

zekben a fejezetekben több ígéretet is olvasunk, mind a szabadítást hangsúlyozzák, és azt, hogy az Úr velük lesz, és Ő nem változik (Ézs 45,1-46,13). Jó ígéreteket olvasni, mert azok John Bunyan szerint Istentől kapott kulcsok. Ezek a kulcsok a kétségbeesés, a kételkedés  börtönének a zárát nyitják ki. Hányszor szívünkbe lopakodik a kételkedés, ilyenkor jó nem teret adni  neki, hanem Isten ígéreteire kell építeni. Szabad erősíteni vele magunkat, azt mondva, Isten megígérte, és ezért úgy is lesz. Mert Isten szava mindig megvalósul.

A szabadításban Círus király az Úr eszköze. Azonban ennek a birodalomnak is tudnia kell, hogy Izráelre nézve lett naggyá és hódíthat meg sok népeket. Isten népéért erősödik meg a hatalma Círusnak, azért, hogy Izráelt hazaengedje. Isten a történelem eseményeit is felhasználja népe érdekében, az evangélium terjesztésére. Ami körülöttünk történik, gyakran a jó hír terjedéséért van. Azért, hogy azokhoz is eljusson, akik még nem hallották.

Nincs más Isten, hangsúlyozza az Úr. Mindezt azt jelzi Círusnak, de mindenki másnak is, hogy Őt nem lehet kicselezni. Senki ne gondolja, majd összefog más nép istenével, és ellene fordul az élő Úrnak. Nem, mert Rajta kívül csak bálványok vannak, amiket az ember hoz létre. Ez a különbség. Az ember bálványt, tehetetlen szobrot hoz létre, Isten pedig életet, embert teremtett. Isten élő és cselekvő személy. Aki segítségül hívja, az ezt meg is tapasztalhatja. Sőt, Ő maga bátorít, Tőle kérdezzük meg a jövendőt, mindazt, amit az életünkre nézve tervezett. Ne forduljunk jósokhoz, gurukhoz, senki máshoz, csak egyedül Őhozzá. Mindent kijelent az igében, amire szükségünk van. És ha odafigyelünk, megismerhetjük az életünkre szánt tervet, meglátjuk az Úr akaratát. Aki Őt kérdezi, az kap válaszokat. Miért van ez így? Mert Ő a formálónk, Aki kézbe vesz, mint egy agyagot, és kihozza belőlünk, amit eltervezett. Mit hoz ki? A krisztusi életet, Ő a minta, addig formál, amíg Jézus ki nem ábrázolódik bennünk.

Aki bízik Benne, és teljesen ráhagyatkozik, az nem vall szégyent és gyalázatot soha. Csodálatos ígéret ez, erőt ad, bátorságot önt a szívünkbe. Mindez akkor válik valóssággá, ha engedelmesen követjük Őt. Ez az ige nem azt jelenti, hogy bármit teszünk, az sikerül, vagy élhetünk, ahogy akarunk, Isten úgyis megbocsát. Nem! Ez az ige azoknak szól, akik már átadták életüket az Úrnak, és elindultak Vele egy új életre. Aki a keskeny úton jár, az nem vall szégyent, mert az Úr győzelemre vezeti. Nem vallok szégyent az Úr előtt, nem vallok kudarcot a tanítványságomban. Emberi mérce szerint nem biztos, hogy sikeres leszek, de ha figyelek az Úrra, áldott, bizonyságtevő lehet az életem.

Isten soha nem hagy cserben - vénségetekig ugyanaz vagyok, megőszülésetekig hordozlak titeket. Jó ezt ma is olvasni, és valóban így is van. Övéivel van az Úr, és nem is változik. Ő ugyanaz a szabadító Isten, és ugyanaz az Atya, mint volt, amikor megismertük. Ma is ugyanaz a hatalma, ugyanolyan nyugodt szívvel fordulhatunk Hozzá ma is, mint korábban, nem csökkentek a képességei, sem a lehetőségei. Ő mindörökké ugyanaz. Ma is meg akarja menteni a bűnös embert, kínálja kegyelmét mindenki számára. 

Isten szabadítása nem késik, de türelemre van szükségünk. Tudja jól, mikor kell cselekedni, és mindig időben teszi. Mi vagyunk a türelmetlenek, és amikor nem azonnal történik meg, amit szeretnénk, azt gondoljuk, nem lesz abból semmi. De nem így van! Isten tanácsa megáll, lehet rá építeni. Sőt, az a bajunk, hogy nem az Úrtól kérünk tanácsot, és nem arra alapozzuk életünket. Aki hittel veszi az Úr szavát, az megtapasztalja munkáját is.

A gyermekség-történetek után a tizenkét éves Jézust látjuk újra a jeruzsálemi templomban (Lk 2,41-3,20). De nemcsak formálisan van jelen, hanem visszamarad, amikor mindenki hazaindul. Neki valóban az Atya háza a templom. Mert ott maradt vissza. Nem a város látványosságai vonzották, vagy a kalandok, hanem az Atya. Ő Istennel és az Ő igéjével maradt együtt. Van-e többre való vágyakozás a szívemben? És azért hozok-e áldozatot? Isten jobb megismerésért, az igében való mélyebbre jutásért szentelek-e több időt a Bibliára, az ige hallgatására és az imádkozásra? Az Úr Jézus magatartása iránymutató, az Istennel való kapcsolat mindennél fontosabb, erre van igazán szűkségünk.

Azonban a mai csöndünkben gondoljuk végig: az élet nagy rohanásában nem járunk-e úgy, mint József és Mária, hogy elhagyjuk Jézust? Rohanunk, magunkkal vagyunk elfoglalva, és közben Jézus kimarad az életünkből. Ne hagyjuk el Jézust, mert nem nyerünk vele. Sokan azt gondolják, időt nyernek, ha nem mennek gyülekezetbe, azonban ez a történet arra mutat rá, hogy nem nyerünk vele semmit. Ha elhagytuk Őt, forduljunk vissza, keressük meg, és menjünk most már Vele.

Mária és József nem ismerik igazán Jézust, nem jó helyen keresik. Én jó helyen keresem? Jézus elmondja, neki az Ő Atyja dolgaival kell foglalkoznia. Igazából mi is erre kaptuk az életünket, hogy az Atya dolgaival foglalkozzunk. De azt tesszük-e? Inkább saját ügyeink kerülnek előtérbe, mint Isten munkája. Azonban szabad Hozzá igazodnunk. Ő ad erőt ehhez.

Ezt követően Keresztelő János munkásságát állítja elénk az evangélista. János a pusztában készült a szolgálatára, de eljött az idő, amikor onnan kilépve megszólítja Isten népét. Azért tud szólni a néphez, mert előbb őt szólítja meg az Úr. És ő meghallja Isten szavát. János nem a maga véleményét szólja, hanem Isten üzenetét adja tovább, úgy, amint a próféták is tették.

Az üzenet középpontjában a megtérés és a belőle fakadó élet áll. Megtérés a bűnök bocsánatára. Ez jelzi: most már mindenki személyesen felkeresheti Istent bűneivel, elrontott életével, mert jön a Szabadító. A keresztség előremutat Jézus bűntörlő vérére és a Szentlélek munkájára. Most már szabad jönni, kiáltani. Isten újat cselekszik, eljött a kegyelem korszaka.

Ez azt is előrevetíti, hogy a megtérés nem formalitás, nem elméleti, hanem az igaz megtérésből az új élet gyümölcse terem. Erről beszél János is, aki Istentől bocsánatost nyer, az másképp fog élni. Ennek a  másképpnek a mindennapi gyakorlati életben is következménye van. Az Úr Jézus odafordítja a szívünket a másik ember szükségei felé, és megelégedésre is tanít. Sőt, nemcsak tanít, hanem Krisztusban képessé tesz rá. Sőt, megváltoztatja az Úr munkája az élethez való hozzáállásunkat, más lesz már a fontos, mint volt eddig. Most már nem a szerzés van a középpontban, a halmozás, hanem tudok adni is, annak, akinek nincs. Sőt, megelégszem azzal, amit az Úr ad, és nem akarom elvenni a másiktól, csak azért, hogy nekem több legyen. A megtérésben valóban új szívet kapunk. Egy érző hússzívet a kőszív helyett. Megkaptam már?

 János az evangéliumot hirdette a népnek, ami Jézusról szólt. Őt várják. János az emberek reménységét Jézusra irányítja. Ebben is nagy az alakja, nem magának igényli az elismerést, nem akar az Úr helyére lépni, Krisztus-szerepkörben tetszelegni. Megmarad kiáltó hangnak.

Új szívet adj

1. Új szívet adj, Uram, énnekem,

Új szívet adj, én Istenem,

Amely csupán csak teérted ég,

Véled jár szüntelen, csak véled szüntelen.

2. Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet,

Mely, Jézusom, te lakhelyed,

Hol egyedül a te hangod szól,

Mely véled van tele, csak véled van tele.

3. Jézus, a te gyógyító kezed

Megfogta már a szívemet,

Én is tudom, bűntelen leszek

Majd nálad odafenn, a mennyben odafenn.

Isten áldásával.