2020. december 31., csütörtök

Újjászületés

 

J

ónás végre elment és hirdette Isten üzenetét, és ennek drámai következménye lett (Jón 4,1-11). Egész Ninive megtért. Megbánták bűneiket, és Isten megkönyörült rajtuk. Az ítélet elmaradt, ezek az emberek is megtapasztalhatták Isten kegyelmét, és jóságát. az ige célba ért. Jónás átélte, amit Ézsaiás vetett papírra: „Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, úgy lesz az én beszédemmel is, amely számból kijön. Nem tér vissza hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és eredményes lesz ott, ahová küldtem” (Ézs 55,10-11). Egész évben hallottuk Isten szavát, milyen következménye lett? Van hatása az életünkben? Az is benne van, ha eddig nem sok hatását láttuk az igének, az nem tér vissza dolgavégezetlenül.

A mennyben öröm, nagyon nagy öröm, az mert az Úr Jézus szerint egyetlen bűnös megtérése fölött nagy az öröm. Itt egy egész nagy város megtért. Isten annak örül, amikor az ember hazatalál Őhozzá. Azt várja, döbbenjünk rá, hogy akkor lesz igazán jó az életünk ha Hozzá térünk, engedjük, hogy Ő vezessen minket. A niniveiek ezt megtették. A próféta azonban nem örül. Ez nagyon megrázó. Ő nem akarja, hogy Isten megbocsásson nekik. Ő átadta az üzenetet, de semmi köze hozzá. Az Ő szíve nem kegyelmes, és nem irgalmas. Mi van a mi szívünkben? Mennyire érint meg minket Isten Lénye? Az Úr megmentő szeretetből küldi igéjét, de mi is azt akarjuk, hogy megtérjenek az emberek? Mentő szeretet van bennünk is?

Jónás meg akar halni, vissza akarja adni az élet ajándékát Istennek. Ahelyett, hogy magába szállna, és bűnbánatot tartana, a hideg szíve miatt, Istent arra kéri, vegye el az életét. Esztendő utolsó napján gondoljuk végig, mi is van bennünk? Sértődés, harag, mert Isten nem azt tette, amit mi akartunk? Az Úr megkérdezi: Méltán haragszol? Igazad van, hogy megsértődsz, és haragszol? Merjük kimondani, Uram, gyakran úgy vagyok, mint Jónás, duzzogok, mert mások nem az én elképzelésem szerint reagáltak. Duzzogok, mert nem elveted a bűnöst, hanem megmented. Áldott legyen az Úr, amiért ma is még ment. Mi is lenne velünk, ha Ő nem volna irgalmas, és nem áradna felénk kegyelme?

Jónás nem örül, nem megy oda a megtérőkhöz, nem vezeti őket tovább a hit útján. Kivonul a városból, és várja Isten ítéletét, várja a város pusztulását. Nem akarja elfogadni, hogy az Úr új esélyt ad nekik. Ne legyünk olyanok, mint Jónás, örüljünk az új esélynek, adjuk ezt meg mi is mások számára. Munkálkodjunk azon, hogy akik megbánják bűneiket, közelebb kerüljenek az Úrhoz.

Az is kiderül mi a fontos a prófétának. A maga kényelme, mennyire örül a töknek, és hogy megkeseredik, amikor elszárad. Ajándékba kap egy növényt, Isten megmutatja, hogy ő is fontos neki. De arra is rámutat, fontos és drága a niniveiek élete is. Sőt az ember élete többet ér a mi kényelmünknél, jólétünknél. Az ember élete drágább, mint egy növény. Az ember élete Jézus életébe került. Csendesedjünk el Urunk előtt, és lássuk meg, hányszor egy növény, vagy egy állat, de gyakran egy tárgy többet jelent nekünk, mint az ember élete. Jónást megrendítette a tök elszáradása, sajnálja, de emögött az önsajnálat húzódik meg.

Isten leleplezi Jónás szívét. Szánakozik az ajándékba kapott tök felett, de nem szánja az embereket. Mennyire más az Úr. Ő az embert félti, őt akarja örök életre megmenteni. És ezért Jézusban, nem egy kis hőséget, hanem a halált hordozta el. Az Úr Jézus nem a maga kényelmére ügyelt, hanem vállalta értünk a szenvedést és a kereszthalált. Neki a mi megmentésünk, örök életünk volt a fontos. Tegyük mérlegre, mi is fontos nekünk? Min bánkódunk? Anyagi veszteség miatt? Vagy sírunk azokért, akik a kegyelem megismerése nélkül halnak meg?

Egy farizeus is érdeklődik Jézus iránt (Jn 3,1-10). Éjjel keresi fel, mert még nem tudja nyíltan vállalni Jézust. De jön, és érdeklődik. De az is megtörténhet, annyira foglalkoztatja, mindaz, amit Jézusról hall, hogy nincs nyugta. Képtelen kivárni a nappalt, siet Jézushoz. Mennyi mindent várunk nyugtalanul, alig bírjuk türelemmel, hogy meg legyen. Nem az volna a természetes, ha ennyire vágyakoznánk az Úrral való találkozásra? Hányan fennmaradnak egy későn kezdődő filmért, egy szórakozásért. Év utolsó estéjén pedig lesznek, akik le sem fekszenek, úgy várják az éjfélt, az új év első perceit. Bár így várnánk Urunkat, ilyen szomjúság lenne szívünkben az ige után. Nem engedek álmot a szemeimre, amíg meg nem ismerem Őt, amíg nem hallok szót Tőle.

Dicséri Jézust, azonban Ő nem igazodik senkihez. Rá nincs hatással a dicséret, a valóságot mondja. A valóság pedig az, újonnan kell születni, még a farizeusnak is. A tudás, a pozíció önmagában nem elég. Nem elég tudni Istenről, ismerni kell Őt. Személyes kapcsolatra van szükségünk Vele. Ma is ezt üzeni Jézus, ha látni akarom Isten országát, újonnan kell születnem. Nem elég beletartozni egy szervezetbe, Isten újjáteremtő munkáját kell átélnünk.

Nikodémusnak még csupán tanító Jézus, aki Istentől jött, de nem látja még, hogy Jézus több, Benne Isten áll előtte. Látom-e, hogy Jézusban Isten szólít meg? Nem elég oda eljutni, hogy Jézus tanító, mert Ő ennél több, Ő az élő Isten. Ha pedig Istentől küldött tanítónak tartom, hallgassak is Rá. Szükség újonnan születni, enélkül nem léphetünk be Isten országába. A régi ember nem léphet be Isten országába, csak az új. Mit jelent újjá születni? Felismerem romlott állapotom és kérem az Urat, hogy igéje és Szentlelke által tegyen újjá. Az újjászületett ember Isten akarata szerint igyekszik élni. Olvassa az igét, és növekedik. A növekvő, és felnőtt keresztyén, engedelmes. Azt teszi, amit az Úr mond Neki. Az újjászületett ember Isten gyermeke, beleszületik az Ő családjába. Arra is figyelnünk kell, hogy földi születésünk nem azonos az újonnan születéssel. Nikodémus is Istenben hívő ember volt, de el kellett jutnia oda, hogy megszületik benne a Megváltó. Az újjászületéssel maga Krisztus fog élni bennünk.

 

 

 

IMÁDKOZZATOK, ÉS BUZGÓN KÉRJETEK

 

1.  

„Imádkozzatok, és buzgón kérjetek!”

Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg!

Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk,

Hallgass meg, Fiad nevében ha kérünk!

2.  

„Keressetek buzgón, és megtaláltok!”

Téged keresünk, Uram, hogy bűn, átok

Erőt ne vegyen mirajtunk; légy nekünk

Égi utunk, igazságunk, életünk!

3.  

„Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!”

Elfáradtunk, Uram, e világ zaján.

Ó, nyisd meg az égi béke szép honát,

Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

 

 

Isten áldásával.

2020. december 30., szerda

Az Atya háza

 

J

ónás ismét a parton, ott van, ahol hajóra szállt (Jón 3,1-10). Onnan kell újrakezdenie. Azonban magasztalnunk kell az Urat, hogy az engedetlenség után sem mond le rólunk, és újra lehet kezdeni. Az új kezdés is Istentől indul. Ő szól. Csodálatos, hogy szól újra, hogy nem veszíti el türelmét, és nem mondja, nem vesződöm tovább vele. Isten vesződik velünk, hagyhatta volna Jónást a tengerbe veszni, de nem tette. Kimentette őt onnan, de szolgálatra engedelmes életre mentette. Ma is szolgálatra ment meg. Azért ment meg, hogy szolgáljuk, elmondjuk a ránk bízott üzenetet. Nem a saját véleményünket kell elmondani, hanem azt a beszédet, amit Isten ránk bíz., Ez azt jelenti, az Igét kell hűséggel hirdetnünk.

Most már az Úr szava szerint cselekszik a próféta. El tudom mondani, hogy én is az Úr szava szerint cselekszem? Ahhoz igazodom, amit Isten mond nekem? Most már Ninivébe megy, mert ott kell újrakezdeni, ahol abbahagyta, addig nem kap új feladatot, amíg ezt végre nem hajtja.

Jónás megy és hirdeti Isten ítéletét. Nem is valami szeretetteljes üzenetet ad tovább. Nem megtérésre hív, hanem ítéletet hirdet. Bár az időkorlát jelzi, még van lehetőség megtérni. Isten mindig azért küldi szolgáit, mert menteni akar. Neki akkor is ez a célja, ha a próféta nem így gondolja. Csodálatos Urunk van. A gonosz várost sem elpusztítja, hanem igyekszik megfordítani az életüket. Azon fáradozik az Úr, hogy megmentse őket. És ebbe a munkába belevonja övéit is. Embereken keresztül munkálkodik, ránk bízza az evangéliumot. Milyen szívvel visszük? Örömmel, hogy az Úr menti az elveszettet, vagy olyan foghúzósan, mint Jónás. Ezt akarja az Úr, hát elmondom, de igazán semmi kedvem hozzá, mert nem akarom, hogy üdvösségre jussanak. Jónás úgy gondolkodott, megérdemlik az ítéletet. És közben nem veszi észre, az ő szíve sem különb. Ez a baj, ez a rossz bizonyságtétel, amikor kiderül, hogy a mi szívünk se különb. Másoktól elvárjuk a szent életet, és közben bennünk is ott van a gonosz és gyilkos indulat.

Megdöbbentő mennyire komolyan vették az üzenetet. Böjtöt hirdettek, bűnbánatot tartottak. Megrendítette őket, hogy Isten gonosznak látja őket. Megrendültek attól, hogy nem olyanok, mint amilyennek magukat képzelték. Teljes, őszinte szívből jövő bűnbánat. Honnan tudjuk, hogy szívből jön? Onnan, hogy nem külsőségekben nyilvánult meg a megtérés, hanem életváltozásban. Nem arról van szó, hogy Jónás szervezett egy evangelizációt, vagy bűnbánati istentiszteletet és arra elmentek. Nem is egy egyházi ünnepet tartottak meg, hanem elfordultak a bűntől. Megtagadták a bűnt, az erőszakosságot, és elkezdtek Istenre figyelni. Az igazi megtérés életváltozásban mutatkozik meg. Hátat fordítok a bűnnek, azoknak a tetteimnek, amik addig természetesek voltak.

Ninivét Isten szava teljes mértékben megszólította.  A király is komolyan vette Istent. Leszállt a trónról, példát adott. A király magával kezdte, nem az alattvalóit szólította fel megtérésre, hanem először ő tért meg. Nem szégyellt zsákruhát ölteni. Mindig velem kezdi az Úr. Azt akarja, hogy én változzak, és az majd bizonyságtétellé válik.

Az Úr felment Jeruzsálembe a páska ünnepére (Jn 2,13-25). A templomba tartott, mert az Atya házának, az imádság házának tartja. Azért adatott, hogy ott emberek keressék Istent, és megtapasztalják jelenlétét. A templom az Istennel való találkozás helye. Azt másra nem használhatjuk. És amikor Jézus bemegy, nem azt találja ott, aminek lenni kéne. Nem elcsendesedett Istenre hangolt embereket lát, hanem zsibvásárt. Minden fontos, pezseg az élet, Istenre nem lehet hangolódni. És Ő ezt nem fogadja el. Nem érdekli, mit mondanak az emberek, arra figyel mit szól ehhez az Atya, és megtisztítja a templomot. Ami nem oda való, azt eltávolítja. Van ott minden, pénz, és amit pénzzé lehet tenni. A pénzt kiborítja, és nem szedi fel. Nem kér belőle százalékot, hanem azt mondja, ezeknek innen el kell tűnniük. A templom imádság háza, itt életek gyógyulásának kell végbemenni. Nem üzletközpont, hanem az Atya háza a templom. Még csak nem is a kulturális élet központja, hanem Isten rendelője. Arra adta, hogy a bűntől szabaduljon, gyógyuljon az ember. Nem hagyományok megőrzésére szolgál, hanem az élet központja.

Mit talál az Úr gyülekezeteinkben? Milyen szokások foglalnak le minket? Isten áll életünk középpontjában, vagy különféle hagyományok? Mit talál az Úr a szívünkben? Hiszen az ige azt mondja, a testünk a Szentlélek temploma? Vajon mi van ebben a templomban? Mit lát benne az Úr? Engedjük, hogy mindazt kitakarítsa, aminek nem ott a helye. Van, amit el kell hordani, amit ki kell takarítani az életünkből. Amikor Jézus erre felszólít, tegyük meg. Mert az Úr mondta, nem tűröm a bűnt és az ünneplést. Isten nem ünnepi hangulatot kínál, hanem egy új életet. Azt akarja, hogy beengedjük az életünkbe, ahol már Ő lesz a király.

Mindez azért történt, hogy látva, higgyünk Benne. Higgyünk az Ő nevében. Jézus neve ma is szabadítás. Nevét segítségül híva, megszabadulhatunk a bűn uralma alól. Hívjuk Őt segítségül minden problémánkban.

Megrendítő, hogy nem bízza magát az emberre az Úr, mert tudja, mi lakik benne. Jézus tudja, hogy az ember nem megbízható, de Ő igen. Ha ezt meglátjuk, akkor mi is Őbenne fogunk bízni. Már nem emberektől várjuk a megoldást, hanem kizárólag tőle.

 

 

Aki értem megnyíltál

 

1. Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a

bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!

 

2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna köny-

nyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.

 

3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván,

bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!

 

4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem

mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!

 

 

Isten áldásával

2020. december 29., kedd

Tedd meg, amit az Úr mond!

 

J

ónás Isten kegyelméből egy cethal vendégszeretetét élvezi (Jón 2,1-11). Nem erre számított, mert emberileg a tengerből már nincs visszaút. A próféta úgy gondolta, bevetnek a tengerbe és mindennek vége. Ezzel azonban visszadobta nemcsak a szolgálatot, hanem az életet is. Inkább meghal, mintsem Ninivébe menjen. Veszélybe sodort másokat, azonban Isten számukra ebből is jót hozott ki: Hogyan? Mert a pogány hajósok megtapasztalhatták az élő Istent, és elkezdtek Hozzá imádkozni. Ők megtették azt, amit a próféta, Isten gyermeke nem tett meg. A vihar elmúlásához csak ki kellett volna mondania Jónásnak, Uram bocsáss meg, visszafordulok, és elmegyek Ninivébe. Ha ezt teszi, megszűnik a vihar. De ő nem akart Ninivében szolgálni. Hányszor megkísért, nem akarunk ott szolgálni, ahová az Úr küld minket. Megszoktuk már a magunk a hozzánk hasonlók, a templomos emberek közelségét, és nem akarunk oda menni, ahol még az Urat nem ismerik, más szokások szerint élnek.

Jó látni, Isten nem mond le róla. Utána megy, és egy nagy hal benyeli Jónást. Isten nem mond le rólunk, hanem utánunk küldi a „nagy halat”, ott lehet csendben az Úr előtt gondolkodni életünk felől. A nagy hal lehet bármi olyan, ami egy időre megállít, ami által kikerülünk a forgalomból és elkezdünk Isten felé fordulni.

A nagy hal engedelmeskedik Istennek. Megszégyenítő, ahogyan a tenger egy állata, mindent félretéve megcselekszi, amit Isten kér tőle. Nem mondja, hogy semmi kedve egy embert elnyelni, vagy esetleg más programot tervezett magának. Azonban a művelt ember, szabad akaratát engedetlenségre használja. Az ember fejlettsége azt jelenti, bátran szembe szállok Teremtőmmel, nemet mondok Neki. És mi erre gyakran büszkék vagyunk.

A három nap és három éjjel a hal gyomrában, előre mutat az Úr Jézus halálára. Három napig lesz értünk a sírban, de amint Isten Jónást kihozza a hal gyomrából, úgy hozza ki az Úr Jézust a halál gyomrából. Az Úr értünk vállalta ezt a mélységet. Elszenvedte a menekülő, lázadó ember helyett a halált.

A hal gyomrában Jónás megtanul imádkozni. Amit a hajóban nem tett meg, azt most megcselekszi. A hal gyomrában való tartózkodás megtanítja alázatra, és imádkozásra. Sokan a nyomorúságok idején, például betegágyon, nehéz körülmények között jutnak el oda, hogy Istenhez kiáltsanak. Jónás egy csodálatos imádságot mond.

Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltok. Igen, kiáltok az Úrhoz. Duzzoghatnék tovább, de nem teszem, elkezdek imádkozni. Valószínűleg elgondolkodik Jónás, eddig miért nem kiáltott Istenhez? Miért csak most kezd el imádkozni, holott ő ismerte Istent.

Ez az ima bizonyságtétel is, benne van a meghallgatás iránti hit. Hiszi, hogy Isten meghallhatta őt. Még nem történt semmi, de tudja, hogy Isten meghallja a szavát. Hiszed te is, hogy Isten meghallja szavadat? Lehet, azonnal nem változik semmi, de hiszed, hogy Ő hall téged, és figyel rád?

Még a halál torkából, nagyon nagy mélységből is kiálthatunk. Jónás sikoltott, hisz a meghalást várta, azt, hogy azonnal vége az életének, de nem ez történt. Egy félelmetes eseménysoron ment keresztül. Jött egy hatalmas hal és benyelte őt, és ott egyedül nem igazán komfortos körülmények közt kellett lennie. Ott átélte, nem a saját kezében van az élete. Rádöbbent, hogy teljesen Istentől függ. Innen már nem lehet sehova sem menekülni. Innen egy út vezet csupán, az imádság útja, Istenhez. Most már minden Isten kegyelmétől függ. Nem mintha eddig nem Istentől függött volna az élete, de ezt már ő is meglátja és elismeri. Ezért kiált, kéri, Istent könyörüljön rajta. Kiálts, kérd az Urat, mert Nála van segítség, van szabadulás a nyomorúságból.

A hal gyomrában jelentkezik a csüggedés, de akkor megemlékezik az Úrról. Eszébe jutott Isten. Az Úr az élet nehéz helyzeteit arra használja fel, hogy megemlékezzünk Róla. Ha eddig nem jutott eszünkbe Ő, hát végre gondoljunk Rá, és forduljunk Hozzá.

Az imádság vége elárulja, Jónás igent mondott az Úrnak, amikor Ő megbízta. Valószínűleg kimondta, elmegyek Uram, és mégsem ment el. De most eljutott oda, hogy meg is teszi, amit ígért. Kész elmenni Ninivébe. Pont ez volt a célja a tengeralattjárós utazásnak, ez a célja a próbának, tedd meg, amivel az Úr megbízott, és amire igent mondtál, de mégsem tetted meg.

A hal gyomra védelmet is jelent, így oltalmazza meg az Úr a tenger veszélyeitől és a haláltól, mert további terve van vele.

Az Úr Jézus megkezdte szolgálatát (Jn 2,1-12). Megjelent a Jordánnál, és Keresztelő János bizonyságot tett Róla. Két tanítványa pedig elindult Jézus nyomában, ezt követően már ők is megvallották hitüket, és elkezd gyarapodni a tanítványi közösség. Aki találkozik Vele, annak a szívéből eltűnik az előítélet is, és bizonyosságra jut, a Messiás eljött. Új korszak kezdődik, és ennek a képviselője Jézus. Ő hozza el Isten kegyelmének esztendejét.

Csendesen, minden látvány nélkül kezdi meg munkáját. Nem küldi ki a tanítványokat, hogy plakátolják tele a településeket, és szervezzenek egy hatalmas evangelizációt. Egy lakodalomba megy el, Kánába hívják, Őt is, csak úgy, Őt is. De ennek ellenére elmegy, senki nem is gondolja, milyen jó, hogy meghívták. Nem csupán azért, mert a víz borrá válik, és a hiányuk betöltődik, és nem kell majd szégyenkezniük a vendéglátóknak. Inkább azért jó,, hogy meghívták, mert jelet, üzenetet kaptak arról, hogy valami nagy dolog történik. Jelet kaptak arról, hogy beteljesedtek az ígéretek és Isten elküldte a Megmentőt. Ott van és nem is sejtik, hogy ki a meghívott, még nincs Ő a középpontban. A bor is azért fogy el, hogy Isten munkájára terelődjön a figyelem. Önmaguk helyett figyeljenek az Úrra. Eddig ők voltak a fontosak, most kezdjenek el Jézusra figyelni. Állítsák Őt a középpontba. Figyeljenek Őreá! Karácsony napjaiban Ő volt-e a figyelmünk középpontjában? Rátekintettünk, Őt kérdeztük, Róla beszéltünk? Vagy inkább a jelenlegi helyzet, saját életünk, betegségeink voltak a középpontban?

Mária veszi észre, hogy valami történt, ő látja meg, nincs boruk. Valami nincs, valami hiányzik, és Jézushoz fordul. Úgy gondolja, Jézus lehet a megoldás. Jézus megadhatja azt, ami hiányzik.  Minderről értesíti Jézust. Neki mondja el. Beszéltünk-e Jézusnak a gondjainkról, hiányainkról. Mert nem az a gond., hogy beszélünk ezekről, hanem az, ha nem mondjuk el Jézusnak. A Megváltó eljött és senki nem veszi észre. Senki sem gondolja, Ő segíthet, csak Mária. Kétezer éve eljött az Úr, de csak kevesen veszik észre Őt, vagy gondolják azt, hogy Ő segíthet. Jézust a templomokba száműzzük, csak vasárnap vesszük igénybe. Mária rádöbbent, Őt mindenbe be lehet vonni. Jézus oldja meg hiányainkat.

Fontos, amit Mária mond a szolgáknak, amit mond, megtegyétek! Ez a hitélet kulcsa. Rábízom Jézusra a dolgokat, magamat pedig a rendelkezésére bocsátom. Megteszem, amit mond. Jézus ezért jött, hogy a rosszabb után, jobbat adjon. A rosszabb az az időszak, amit az Ő megismerése nélkül töltöttem. Amikor Őt megismerem, belép a minőség a mindennapjaimba.

 

 

Szenvedésben engedelmes

 

Szenvedésben engedelmes

Szenvedésben engedelmes,                                 

kísértésben győzedelmes

Jézus Krisztus, légy kegyelmes.

 

Rám a bűn mint tenger árad,

kísértésnek tüze támad.

Nincs segítség, csak Tenálad.

 

 

Isten áldásával.

2020. december 28., hétfő

Megtaláltad a Messiást?

 

A

z Úrnak van szava, és ezt jó olvasni (Jón 1,1-16). Még ma is szól. Igénkben, a prófétát szólítja meg, de rajta keresztül másokhoz is eljut. Isten Jónást használja fel üzenete célba juttatásához eszközül. Ma is és hozzánk is szól az Úr. Van üzenete, van véleménye az életünkről. Ez jó, azonban nem biztos, hogy az Ő véleménye egyezik a mi véleményünkkel. Ha az igébe tekintünk, akkor azt látjuk, legtöbbször Isten véleménye eltér a miénktől. A prófétát pont azért küldi, hogy az üzenete által erre rádöbbentse Ninivét, és minket is. Isten azért szól, mert nincs rendben az életük, ha minden így marad, megítéli őket, azonban mielőtt ez megtörténne, szól, vagyis lehetőséget kínál a megtérésre, a változtatásra.

Isten szava nem egy ünnepi kellék, nem díszlet az életünkön. Isten komolyan beszél, de mindig érdekünkben teszi. Azt akarja, hogy időben forduljunk Felé, kiáltsunk Hozzá megbánva bűneinket. Amint most is látjuk, az Úr nem mindig azt mondja, amit mi hallani szeretnénk. Nem dicséretet mond. Nem azt halljuk, hogy mindennel meg van elégedve. Ninivébe  nagy városba küldi az Úr Jónást. És ez a város gonosz. Meglepő. Nem azt mondja az Úr, hogy csodálatos, dinamikusan fejlődő, növekedő, szabadságban élő város. Az a véleménye, hogy ott gonoszul élnek. Azonban Isten szereti az ott lakókat, ebből az is kitűnik, amikor megmondja a valóságot, nem azért teszi, mert nem szeret, hanem pont azért, mert szeret és ki akar mozdítani a hamisságból. Azt akarja, hogy meglátva a valóságot segítségül hívjuk Őt, és kérjük bűneink bocsánatát. Új kezdetet kínál.

Jónás nem teljesíti a küldetést. Miért? Mert ő nem akarja, hogy a niniveiek újat kezdjenek. Jónás azt szeretné, ha elpusztulna a város. Azonban ez nem Istentől van. Ez a gonosz akarata, sátán célja elpusztítani az embert. Isten megmenteni akar. Erről szól karácsony ünnepe is. Azért küldte el Isten egyetlen fiát a világba, hogy megmentse általa a világot.

Mi van a szívemben? Hogyan állok azokhoz, akik még nem jutottak hitre? Mit akarok, menteni vagy sorsukra hagyni őket? Fáj-e nekem, hogy sok ember elveszik, ha nem ismeri meg Isten kegyelmét? Teljesítem Isten akaratát, hirdetem az evangéliumot? Elmondom másoknak, mit tett értük az Úr?

Megrendítő mennyire nem akar Jónás oda menni, ahová Isten küldi. Eljut oda, hogy felülbírálja Isten akaratát. Mint egy hisztis gyermek, én akkor se fogom azt tenni, amit a Gazdám mond. Nem vagyunk mi is Jónáshoz hasonlók? Miért megy másfelé? Talán azért, mert túl jól megy a sora, van pénze, amiből kifizetheti a hajóutat. Nem probléma más irányba menni. Ha nem lenne pénze, nem indulna ellenkező irányba., Nekünk is gyakran az a bajunk, ki tudjuk fizetni az ellenkező irányba tartó útiköltséget. Nem probléma, Isten nélkül is megoldjuk. Nem vagyok-e én Rá utalva? Holott a hit, a prófétaság, a tanítványság erről szól. Rábízom magam, semmit sem oldok meg Nélküle.

Az Úr pedig, Isten nem mond le a prófétáról sem üzenetéről. Nem engedi, hogy az Ige elkallódjon. Utána megy a prófétának, akinek rá kell döbbenni, hogy nem véletlenül tombolnak az elemek. Isten őt keresi. De ő tovább menekül, egyre lejjebb visz az útja, egészen a hajófenékbe. Aki el felé távolodik az Úrtól, nem felfelé jut. Aki otthagyja az Urat, az egyre lejjebb kerül. Mehet csodás távoli vidékre, ülhet nagyszerű vitorlásra, Isten nélkül lejtmenet van.

Jónást senki és semmi sem érdekli, csak önmaga. Mindenki hagyja békén, és elvonul aludni. Nem jellemző időnként ránk is. Megsértődve vonulunk félre, elegünk van mindenből, és mindenkiből, és nem érdekel, mi folyik körülöttünk. Az Úr Jézus még a kereszten is odafordult a Vele együtt megfeszítettekhez, és imádkozott azokért, akik halált kiáltottak Rá, akik megfeszítették.

Jónást a pogány hajósok ébresztik, kelj fel, kiálts Istenedhez! Ők mondják meg, mit kellene tennie ebben a helyzetben. Ez a megoldás! Kiálts Istenedhez! A hangsúly azon van, kihez kiáltunk. A hajósok rádöbbentek, a maguk isteneik nem segítenek, majd amikor megtudják, hogy Jónás az Úr, az egyetlen létező Isten szolgája, ők is Hozzá kiáltanak. Isten az, Aki segíthet. És bármilyen problémával nézzünk szembe Ő a megoldás. A megoldás felé vezető út, a kiáltás: Ezt nem akarja a mai ember. Mindent megpróbál, de Istent nem akarja segítségül hívni. Mi kiáltunk? Az az első amit teszünk, hogy Istent hívjuk segítségül? Ebben a mai helyzetben is, az Ige azt tanácsolja:  Kelj fel, kiálts a te Istenedhez! Ébredjünk fel, és lássuk meg, Ő a megoldás. A mi feladatunk a kiáltás. Imádkozzunk környezetünkért, a vírustól való szabadításért. Mindezt tegyük bűnbánattal és alázattal. Jónás nem imádkozik, miért? Mert nem akar engedelmeskedni Istennek. Nem akarja tenni, amit mondott neki.

Másnap ismét ott állt János, másnap is kiment és várta Jézust (Jn 1,35-51). Ha nem jött az első nap, kiment másnap is. Van-e ilyen vágy bennünk? Megyünk másnap is? Istentiszteletet követő nap is kézbe veszem az igét. Nem csak ma, hanem másnap is.

A két tanítvány, amikor hallja János bizonyságtételét, elindul Jézus után. Maguk is utána járnak a dolgoknak, meg akarnak győződni, valóban Jézus-e a Krisztus? Íme az Isten Báránya! A két tanítvány érti, és elindul követni Jézust: Én is elindulok? Annyit hallottam már Róla, megindultam, Vele akarok lenni. Amikor érdeklődnek szállása felél, Jézus biztatja őket, jöjjetek és lássátok meg! Jöjj, és lásd meg! Jöjj és kövess engem, és akkor meg fogod tudni ki vagyok. Csak így megy, elindulni, és együtt lenni Jézussal.

Vele maradtak azon a napon, nem mentek el a látogatási idő lejárta után, többre vágytak. Akarták hallgatni Jézust. Mi van most bennünk? Elég volt. Négy egymást követő napon volt istentisztelet, elég. A jóból is megárt a sok, mondjuk, vagy maradunk? Maradunk Jézussal, és kérjük, tanítson, formáljon, mutassa az utat!

András azonnal elmondja, amit felismert. Bizonyságot tesz: Megtaláltuk a Messiást. Ez megmutatja miről is folyt Jézussal a beszélgetés. András nemcsak eltöltötte az időt, hanem bizonyosságra jutott, Jézus a Messiás. Ezt pedig el kell mondani. Kinek mondja, a testvérének. Mondjuk el mi is! Ahhoz azonban meg kell Őt találni. Csak az tud bizonyságot tenni, aki eljutott ide, hogy számára Jézus a Messiás. András eljutott, és ezt tovább adta.

 

 

Az Isten Bárányára

 

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, :/: És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén.

A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben,

A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki.

Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom,

Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyel-

miben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet,

Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait.

Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát

rebeg.

 

 

Isten áldásával.

2020. december 27., vasárnap

Isten Báránya

 

I

sten ítéletét, az Úr napját hirdeti meg a próféta (Jóel 2,1-4,21). Bizony közel van, mondja, mert Isten megítéli hűtlen népét, egy nagy és hatalmas nép lesz Isten ítéletének eszköze. Mert a körülöttünk lévő események nem véletlenül mennek végbe. Isten felhasználja megítélésünkre, és ébresztésünkre. Rá kell döbbenni, hogy az életünk nem felel meg Istennek. A próféta hirdette, amiért elfordult Izráel, és a pogány népek isteneit imádta, szokásaikat átvette, megítéli őket. Az ítélet azért történik, hogy visszatérjenek az Úrhoz és megtisztuljanak. Isten ítélete eszköz a nép visszatérítésében. Az Úr azt akarja elérni, hogy meglássák és megbánják bűneiket.

Megdöbbentő, hogy mindig az a pogány nép tör Isten népére, amelynek isteneiket, és szokásaikat átveszik. Mert a bálványok mindig leuralnak. Előbb sikert és boldogságot ígérnek, de egy idő után megmutatják igazi arcukat. Hatalmukba kerítenek, és már nem boldogulunk velük. Képtelenek vagyunk lerázni magunkról rabigájukat. A bűn mindig rabláncra igyekszik fűzni, és saját erőnkből képtelenek vagyunk szabaddá lenni.

Azonban mielőtt végbemegy az ítélet, és bekövetkezne az idegen nép támadása, még ad esélyt az Úr. Még hívogat megtérésre. Elmondja azt is, milyen az igazi megtérés,. Nem külsőség, formalitás. Nem látványos cselekedetek, mint a ruha megszaggatása, hanem a szív megszaggatása. Vagyis, őszinte mély bűnbánat, ami életváltozásban, Isten akaratának a megcselekvésében nyilvánul meg. Nem elég egy ünnepen elmenni istentiszteletre, az Úr azt várja, Érte menjünk. Életváltoztatási szándékkal fordulunk Hozzá. Akkor segít az istentisztelet látogatása, ha Őt keresem, és át adom neki az életemet, Rábízom magamat.

Szinte nemzeti bűnbánatra hív a próféta, hívjátok a népet, a kisgyermeket és a véneket is. Akkor látszódik meg a bűnbánat komolysága, ha mindenki jön. Bár így jönnénk mindenki az Úrhoz, mégpedig sírva. A sírás vonatkozik Isten szolgáira, sírjanak, de ez nem önmagunk siratását jelenti, hanem a bűneink feletti sírást. Meg kell bánnunk hűtlenségünket, mert ha nem Őtőle várjuk a segítséget, ha nem az Ő támogatásában bízunk, hanem emberek segítségében reménykedünk, hűtlenek vagyunk.  Azonban az őszinte kiáltást meghallja az Úr.

Ígéret is elhangzik. A megtérő népet megáldja Isten, mindenben. Megáldja életét és gazdaságát is. Azt is ígéri, hogy kárpótolja gyermekeit a korábbi veszteségért. Ilyen hatalmas Urunk van, Ő igazán tud kárpótolni. Elhangzik az a nagyszerű ígéret, ami pünkösdkor teljesedett be. S a Lélek kitöltetésének ígéretét is megkapják. Az menekül meg, aki segítségül hívja az Úr nevét. Isten neve Jézusban vált elérthetővé. Aki Jézus nevét segítségül hívja, nagy dolgokat tapasztal meg. Jézus nevében van szabadítás, van gyógyulás és új élet.

Isten túláradó áldást ígér az övéinek, és mindezek már az Úr Jézus Krisztusban érhetők el. Mert Ő azért jött a világba, hogy aki hisz Őbenne, annak élete legyen, és bővelkedjen. És ebben az új Krisztushoz tartozó életben az Úr lesz népének oltalma. Jó ezt ma is olvasni, de nem elég olvasni, hanem fogadjuk hittel. Ha Övé vagyok, akkor Ő az oltalmam ebben a járványhelyzetben is. Nem csak mondjuk, hogy hiszünk Benne, hanem a baj idején is vegyük komolyan Ő az oltalom. És ha Ő oltalmaz, nem érhet közel hozzánk a veszedelem. Nem az emberi eszközök, hanem maga az Úr oltalmaz meg.

János apostol, mint szemtanú nagyszerű dolgokat mond el (Jn 1,6-34). És ezek a bizonyságtételek saját tapasztalatból is fakadnak. Ott van Jézus mellett, sőt már Keresztelő Jánosnak is tanítványa volt. Így testközelből éli meg János bizonyságtételét is. Zebedeus fia János jól ismeri a keresztelőt, ott van, amikor ő határozottan kijelenti, hogy nem ő a Messiás. Azt is személyesen hallotta és látta, amikor János Jézusra mutatva elmondta, Ő az Isten Báránya, aki azért jött, hogy magára vegye bűneinket.

János megvallja, hogy Jézus az Isten Fia. És ez a vallomás személyes, hiszen saját életében is megtapasztalta Jézus hatalmát. De mások életében is látta Jézust cselekedni. János számára Jézus az Isten fia, de ezt nem azért mondja, mert mástól tanulta. Esetleg rájött, hogy ezt várják el tőle, amit mond, saját meggyőződés. Mit mondok én Jézusról? Megtapasztaltam már hatalmát az életemben? Amit mondok róla, az személyes bizonyságtétel? Mert nem leckét kell felmondani, hanem azt, megvallani, akinek én tartom Őt.

Jézus azért jött a világba, hogy bemutassa nekünk az Atyát. Mert ki is mutathatná be tökéletesen, ha nem a Fiú. Így azután figyeljük Jézust, és Istenről minden információt Tőle szerezzünk be. Amit Jézus cselekszik, az az Atya cselekedete.

Azt is elmondja János apostol, milyen jól látta önmagát a Keresztelő. Nem tartja többnek magát, annál, ami, amire Isten rendelte őt. Vállalja, hogy Ő kiáltó hang a pusztában. És ennél nem is akar több lenni. Egy hang, ami Jézusra irányítja az embereke figyelmét. Legyünk mi is ilyen hangok. Mutassunk Jézusra, és irányítsuk Őreá a körülöttünk élők figyelmét.

 

 

Itt állok jászolod felett

 

1. Itt állok jászolod felett, ó Jézusom, szerelmem, :/: Eljöttem, elhoztam neked, amit ke-

zedből nyertem: Vedd elmém, lelkem és szívem, Hadd adjam néked mindenem, Hogy

kedves légyek néked!

2. Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél, :/: Még rólad mit sem tudtam

én: tulajdonoddá tettél; Még meg sem formált két kezed, Már elválasztál engemet, Hogy

társam légy e földön.

3. Halálban, éjben vártam én: fölkelt a nap rám véled. :/: Terólad ömlik rám a fény: a bé -

ke, boldog élet, A lélek ékességei; Belőlük hitnek mennyei szent tisztasága árad.

4. Csak nézlek boldog szívvel és nem győzlek nézni téged, :/: Szóm és erőm mind oly

kevés, hogy elmondhassa néked: Bár felfoghatna tégedet Az emberszív és ismeret,

Hogy megfejthesse titkod!

5. Megváltóm, egy kérésemet nem vetheted meg nékem: :/: Hogy szívem mélyén tége-

det hordozhatlak, remélem, És bölcsőd, szállásod leszek; Jövel hát, tölts el engemet

Magaddal: nagy örömmel!

 

 

Isten áldásával

2020. december 24., csütörtök

Megmaradó Fény

 

J

ób könyvének a befejezése csodálatos, ez az ember eljutott Isten személyes megtapasztalására (Jób 42,1-17). Most már nem ahhoz kötődik, amit mások mondanak, ő maga kapcsolatba került a Mindenhatóval. Szót hall Tőle, és ebből a szóból tudja meg kicsoda Ő. Isten kijelenti magát. És ez, amit mi is szeretnénk, amire vágyunk, személyes kapcsolat Istennel. Jöjjünk, ahogyan Jób, bűnbánattal és alázattal. Aki így érkezik, akiben ott van az Ő megismerésének vágya, az előtt kijelenti magát. Azért olvashatjuk és hallhatjuk még mindig az igét, hogy általa felragyogjon előttünk Krisztus arcán Isten ismerete. Az a cél, Istent annak ismerjük meg, aki. Ne a hagyományok, saját elképzeléseink alakítsák istenképünket, hanem az Ő saját szava. Istent akkor ismerjük meg igazán, amikor megláttuk Jézust. A személyes találkozásban jut el a szívünkig a felismerés, Isten előtt állok.

Jób alázatára is szükségünk van, tanulni szeretne Istentől. Tulajdonképpen Jézus azért jött, hogy tanítványokat hívjon el, és tanítványnak lenni azt jelenti, tanulok Tőle. Beiratkoztam az élet iskolájába, ahol Ő a Mester. Lesem szavát, és amit mond és mutat, magamba fogadom. A tanulás lényege, az elsajátítottak gyakorlatba való ültetése. Nem elméleti, hanem gyakorlati oktató Ő. Tulajdonképpen ötvözi a kettőt. Tanít, és amit mond, azt be is mutatja azt éli. És mintha a mi életünkből pont ez a harmónia hiányozna. Meghallgatjuk a tanítást, az igehirdetést, de a cselekvés, a gyakorlat lemarad. Ő pedig azt akarja, hogy éljük is, amit Tőle hallunk. Miért? Mert a legkiválóbb recept megtanulásával se megyünk semmire, ha aztán nem készítjük el az ételt. A Krisztusba vetett hit is akkor segít, ha tesszük, amit mond az Úr.

Ezt követően Jób a teljes helyreállítást átéli. Isten kegyelme csodálatos, amit a gonosz tönkretesz, azt Ő helyreállítja. Nincs Előtte akadály. Sőt Jób közbenjáróvá is válik. Őérte a barátain is megkönyörül. Így könyörül meg Isten Jézusért rajtunk. Az Ő áldozata és közbenjáró imádsága, ami életet, bűnbocsánatot hoz. Dicsérünk Urunk, amiért közbenjársz értünk.

Jóel könyvében az Úr életváltozásra hívja fel népe tagjait (Jóel 1,1-20). Azért éri őket a veszedelem, azért mennek keresztül nehéz időszakon, mert nem úgy élnek, ahogyan azt az Úr kérte tőlük. Életük nem Istenre mutat.  Azonban amíg a próféta szól, van lehetőség az ítélet elkerülésére. Mi ez a lehetőség? Az imádkozás. Oda lehet borulni az Úr elé, szabad kiáltani, ahogyan ezt a próféta is teszi. Kiálthatunk magunkért és a közösségért, gyülekezetünkért.

Kiáltsunk teljes szívből, kérjük a megkötözöttségeinkből a szabadítást. Jó látni, hogy a próféta kora függőségben szenvedőit az Úrhoz irányítja. Sírjatok, és jajgassatok. Vagyis tartsatok bűnbánatot, és kérjétek az Úr segítségét. Így azután Jóel hirdeti, Isten által van szabadulás. Igen, Ő meg tud szabadítani. Ne félj, van segítség! Nem kell félelemben élnünk. Sokan félnek karácsonytól, és talán most még inkább és még többen az egyedül töltött ünneptől. Ne engedjünk félelmeinknek, szorongásainknak, mert nem szükséges depresszióba esni. Jézust, ha hívom eljön hozzám. Vele lehetek. Éljük meg Jézussal az ünnepet! Fedezzük fel Őt, és akkor boldog lesz az életünk.

Hatalmas bizonyságtétel, amit a szentíró elmond: „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” Ő nem változik, ma is ugyanaz, mint kétezer évvel ezelőtt (Zsid 13,7-25). Már csak az a kérdés, ráállok-e erre és hiszem-e mindezt? Hiszem-e próbák és bajok közepette, hogy Ő ma is ugyanúgy Úr? Ma is rátehetem minden gondomat, mert Neki gondja van rám? Ma is Úr a betegség fölött is, és ha hittel kérem, van hatalma arra, hogy meggyógyítson. Ma is Ő ad erőt a különféle élethelyzetek megéléséhez. Erőt ad a megfáradtnak és az erőtlen erejét megújítja. Hiszem, ezt amikor erőtlennek érzem magam? Merítek a kegyelem erőforrásából?

Fontos üzenet, nincsen itt  maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. Annyira fontos ez, hogy megismétli még így a levél végén a szerző. Azt akarja, mindig a szívükben és a szemük előtt legyen, a jövendőt keressük. Ez ad erőt a kitartás a küzdelmek idején. A szentíró tudta, könnyen megfeledkeznek olvasói erről. Mi mindig azt tartjuk szem előtt, hogy nincs itt maradandó városunk? Így ünnepben is, hazafelé igyekszünk? Legyen a feltámadott Úr ünnepünk és életünk középpontja.

Kapkodjuk a fejünket, egymás után hatalmasabbnál, hatalmasabb bizonyságtételeket kapunk (Jn 1,1-5). János, mint szemtanú ír. Amit az evangéliumában elmond, azt mind maga is átélte. Saját szemeivel látta Jézust, és felismerte, hogy valóban Ő az Isten fia, Ő a Messiás.

Az első verseket úgy élte, meg, mint kijelentést. Nem volt ott személyesen a teremtésnél. Nem élte át, amikor a Szó létrehozta a földet és mindazt, ami rajta van. De átélte saját személyében, az új teremtést. Az már bizonyságtétel, hogy Isten Jézusban adott szava megváltoztatta Őt. Jézust követve más emberré lett. Jézus Isten szava, és azért küldte e Szót a világba, hogy hasson bennünk. Általa formálja újjá az életünket.

Isten küldi az igét, veti a magot, kérjük, tegye szívünket befogadó talajjá. Imádkozzunk azért, hogy ezekben a napokban, ne útfélre, gaz közé, hanem jó talajba hullhasson az Isten szava. Ha belekerül a lényünkbe, ott munkálkodni fog. Az Ige az élet, és ahová az élet bekerül, ott növekedni fog.

Jézus által az igazi Világosság érkezett közénk. Ne ragaszkodjunk a sötétséghez, nyissuk ki szívünket, hogy beáradhasson fény! A fenyőfák égői helyett, világítson nekünk Jézus. Az Ő fénye akkor is megmarad, amikor a fák fényei kialszanak.

 

 

Új világosság jelenék

 

1. Új világosság jelenék, Ó, tévelygés csendesedék; Isten igéje jelenék, Újonnan né-

künk adaték.

2. Evangéliom erejét, Krisztust, áldott szent Igéjét, Atya Isten nagy jó kedvét, Megmuta-

tá ő kegyelmét.

3. Kit sok száz esztendeiglen Eltitkolt volt Atya Isten, Mint megmondá jövendölvén

Ámos próféta könyvében.

4. Ezt a mi hitetlenségünk És nagy telhetetlenségünk, Érdemlette tévelygésünk, Ember-

beli reménységünk.

5. Igaz az Isten Igéje, Kivel él ember elméje, Kinek megmarad ereje És el nem vész ő

reménye.

6. Kérünk, Úr Isten, tégedet, Erősítsd meg híveidet, Hogy vehessük szent Igédet És

vallhassuk te hitedet.

7. Mert csak te vagy bizodalmunk, Ördög ellen nagy gyámolunk, Testünk ellen diadal-

munk, E világ ellen oltalmunk.

8. Dicsőség légyen Atyának És egyetlenegy Fiának, Ezeknek Ajándékának; A dicső

Szentháromságnak.

 

 

Isten áldásával.

2020. december 22., kedd

Ő nem hagy el

 

A

 krokodil erejét, nagyszerű felépítését mutatja be Isten (Jób 41,1-34). Mindezt úgy teszi, látnunk kell, itt a Teremtő beszél. Az Ő kezéből származik ez az állat is. Az emberre veszélyt jelent, nem bír vele, de Isten Úr a krokodil fölött is. Az ember Isten teremtményeit csak csodálhatja, és magasztalhatja érte az Urat. Szabad gyönyörködni a természet kincseiben, az állatvilág csodálatos szereplőiben, úgy, hogy mindezért Istent dicsőítjük. Isten is gyönyörködik alkotásaiban. Amikor elcsendesedve és alázatos szívvel figyelünk egy állatot, óhatatlanul magasztaljuk az Urat. Meglátjuk szépségét, és harmonikus működését, és mindez az Úr magasztalására késztet. Eljuthatunk oda is, hogy saját életünkért is dicsérjük az Urat. Meglátjuk, hogy az élet nem véletlen, hanem Isten tudatos munkája és ajándéka. Ez a precíz működés, amit tapasztalunk nem magától alakult ki, hanem az élő és szent Istenkezéből érkezik. Mindez azt üzeni, Isten szeret, ajándékoz, nem tartja meg magának hatalmát, hanem életet hoz létre, hogy mások is éljenek, örüljenek, és Vele élő kapcsolatban legyenek. Az élet nagy lehetőség Isten személyes megismerésére. Karácsony is ebbe az irányba tereli figyelmünket. Aki igazán meg akarja ismerni Őt, az eljut Jézushoz. Mert Isten Őáltala ismerhető meg. Jézusban láthatjuk Istent annak, Aki. Legyen ez az ünnep a keresés és a találás időszaka. Aki rátalál az Úrra, vagy inkább engedi, hogy Isten rátaláljon, az békességre jut. Az Úrral való találkozáskor békességre jutunk, megtapasztaljuk, hogy Ő eltörli bűneinket, és felszabadít egy olyan életre, amit eddig képtelenek voltunk élni. Az igazi szabadság, és igazi kiteljesedett élet Benne található. Krisztusban ragyog fel az életünk igazi értelme és célja.

Ahogy olvastam sorban a verseket, egy olyan tulajdonságot is találtam, ami nemcsak  a krokodilra, hanem az emberre is jellemző. Azt mondja Isten: szíve kemény, mint a kő. A krokodil képtelen Istenre hangolódni, képtelen fogni Isten Lényének sugárzását, mert a szíve kemény, vagyis érzéketlen. És ez nem baj, annál nagyobb probléma, amikor az az ember szíve jut ilyen állapotra. A krokodil így lett teremtve, de az ember nem.

Az embert Isten az önmagával való szeretetkapcsolatra teremtette. Szíve alkalmas és képes volt Isten közelségét érzékelni, szeretetére szeretettel válaszolni. Azonban sátán munkája és az engedetlenség nyomán, szívünk megkeményedett. Ellenáll Istennek. Valóban olyan lett a szívünk, mint a kő. Izráel népével is ez volt a probléma, megkeményedett a szívük, és már nem reagáltak Isten szavára. Hasonló állapot, mint amikor lefagy a számítógép, nem reagál semmilyen jelre. Az ember azonban csak Isten felé fagy le, az Ő közeledésére, szavára nem reagál. Mi keményíti meg a szívünket? A bűn, és a világ hatása.

Azonban a Szentírás üzenete, Isten képes élővé formálni a szívünket. Ő nem akar ebben a lefagyott állapotban hagyni. Nem akarja, hogy országa számára használhatatlanok legyünk. Nem akarja, hogy elvesszünk. Mi a megoldás? Amit ígért, új, élő és hús szívet ad. Ennek a valósága érkezett meg az Úr Jézus Krisztusban. A Messiás eljött, hogy újjá tegye a szívünket, az életünket. Amit mi nem tudunk megtenni, azt Ő megcselekszi. A názáreti Jézus eljött é s újjá teszi az egész lényünket. Mindez hit által megy végbe. Keressem Őt, és vigyem elé bűnös életemet, és Ő újjáteremt. Elvégzi, hogy megszabaduljunk a bűn hatalma alól, és képessé tesz győztes életre. Jézus nélkül vesztesek vagyunk. A bűn legyőz, képtelenek vagyunk győzni felette, de aki Krisztushoz jön, az segítséget, szabadítást kap. Általa a legnagyobb mélységből is kijöhetünk és az életünk immár más irányba fog tartani. Isten Lelke vezet, és így képesek leszünk ellenállni a gonosznak. Meglátjuk a Lélek és az Ige által mi az, ami Isten előtt jó, és azt választjuk. Dicsérjük Urunkat, amiért nem hagy lefagyott állapotban, hanem újraindítja a Szentlélek által életünket.

A nehéz időkben is fontos, hogy megmaradjon a testvérszeretet és a vendégszeretet (Zsid 13,1-6). Mindez azt jelenti, figyeljünk oda egymásra. A levél címzettjeit üldözték és fenn állt a veszély, hogy nem jönnek össze, mert akkor kockáztatják egymás életét. A szentíró rámutat, továbbra is lássák meg, Krisztusban összetartoznak. És amikor az Ő nevében együtt vannak, Ő is jelen van. Azokat a testvéreket, akik Jézusért földönfutóvá lettek, fogadják be. Gondoskodjanak az Úr nevében azokról, akik nehéz helyzetbe kerültek. Krisztus is vállalta és vállalja övéit. Ő nem fordul el tőlünk, hanem mindig odafigyel a tanítványokra. Igéjét kínálja, és általa erőt ad a folytatáshoz. Vannak Krisztusért börtönbe került személyek, azokról se feledkezzenek meg. Jó, ha mi is meglátjuk azokat, akik nehéz helyzetben vannak, és gondolunk rájuk, és kifejezzük összetartozásunkat. Vigyük az Úr jelenlétét, igéjének hatalmát az Ő életükbe is.

A házasság tisztaságára is rámutat a szentíró. Krisztus tanítványainak az élete bizonyságtétel. Ezért fontos, hogy a házasság, és az életünk minden területe világítson. Ez azt jelenti, különbözik a hívő élete a nem hívőétől. Most már Isten igéjéhez igazodik, és a mindennapi élet terültén is Isten szava mutat neki utat. És ha ez így van, akkor az meg is látszik.

Aki Isten országába tartozik nem fél, és nem félti a megélhetését sem. Miért? Mert ezt az Úr magára vállalja. Ő gondoskodik népéről. Természetesen nem az igényeket elégíti ki, hiszen az Úr rávezet a megelégedettségre. Aki ismeri az Urat és bízik Benne, meg tud elégedni. Az tisztában van azzal, mert már eddig is tapasztalta, hogy Isten gondoskodik róla. Időben megadja azt, amire valóban szükségünk van.

Mindehhez élő hitre, teljes szívből jövő bizalomra van szükség. Ez pedig az ige ismeretéből fakad. Ha kutatom az igét, a szíven egyre jobban megbátorodik. Múlnak a kétségeim, félelmeim, mert tudom, hogy nincs Istenhez fogható. Látom hatalmasa tetteit, amik által kijelentette magát. Valósággá lesz az Írás bizonyságtétele, és elmúlik az aggodalom, mert ha Isten Izráelről képes volt a pusztában gondoskodni, sok százezer embert eltartani, akkor az én életem sem jelent problémát Neki. Ha a madarak, az állatvilág örömmel és gond nélkül él, mennyivel inkább élhetek úgy én, amikor az Úr maga mondja, tegyem le terheimet, saját igámat, és álljak be mellé, az Ő igájába. És ebben az igában egész más lesz az élet.

Az ígéret ma is áll, fogadjuk hittel, és álljunk rá mi is. Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled. Még a karantén idején sem hagy el, nem marad távol. Isten nem fél, Krisztusban a leglehetetlenebb helyzetekben is közel jön hozzám. Mondjuk mi is bátran és őszinte hittel: „Az Úr az én segítségem, nem félek, ember mit árthat nekem?”

 

 

VELEM VÁNDOROL UTAMON JÉZUS

 

1.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő a győzelmes, hű vezér,

Ő a győzelmes, hű vezér.

2.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény,

Ő az éltető, tiszta fény.

3.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét,

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

4.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

 

 

 

5.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én.

Nevét végtelen áldom én.

 

 

Isten áldásával.

 

2020. december 21., hétfő

Siessetek!

 

J

ób Isten szavait hallva elnémul, mert Előtte csak néma lehet az ember (Jób 40,1-32). Istent hallva rádöbbenünk kicsiségünkre. Az ember addig gondolja magát nagynak, amíg nem találkozik Teremtőjével. Azonban azt jó látni, ha átéljük is teremtett voltunk, és semmiségünket, Ő nem eltiporni jön. Isten nem ellensége az embernek, hanem egyedüli megmentője. Rosszat sátán akar nekünk, de ezt jól becsomagolta. a rosszat, a bűnt gyönyörű szép papírba csomagolta. Ma is így tesz. Az Isten elleni lázadást, az önmagunk magasztalását kiemeli, dicséri, és azt mondja, ez a szabadság. A mai ember mindent megtesz azért, hogy magát Isten fölé emelje. Jób elnémult.

Isten tovább beszél, és ez azt jelenti, foglalkozik Jóbbal. Nem söpri le az önmagával, a szenvedéssel, a barátaival és Istennel birkózót. Megközelíti, mert ki akarja emelni ebből a veremből. Fel akarja hozni a napfényre. Azt akarja, hogy valóban lássa meg a felhő mögött ragyogó napot. Mert Isten megszólalása ezt teszi valósággá. Amit eddig nem vett észre, arról meggyőződhet. Minden nyomorúsága mögött Isten elérhető. Ezt nekünk is üzeni az ige. Isten jelen van, csak lásd meg!

Kérjük Urunkat, könyörüljön rajtunk, hogy az ige olvasásakor meglássuk Jézusban a Messiást, a Megmentőt! Ne járjunk úgy, mint Izráel népe, köztük járt az Úr és ők nem ismerték fel, hogy az ácsmester személyében Isten tett látogatást náluk. Isten inkognitóban jött, emberi formában. Lénye mélysége hit által tárul fel a kereső ember előtt. Aki segítségül hívja, megdöbbenve tapasztalja meg, hogy Ő valóban Isten. Csak magasztalni tudjuk Őt, hiszen hatalmasan cselekszik. Megoldást ad kilátástalan helyzetekben, és folyamatosan formál Lelke és igéje által.

Isten szavai alázatra nevelnek. A víziló és a krokodil csodálatos volta nyűgözi le az embert. Minden összhangban és nagyszerűen működik. Az ember nem szeretne velük találkozni, mert nem tudja egyedül legyőzni. Persze a mai ember eljutott oda, hogy olyan fegyvereket készít, amivel képes kipusztítani sok élőlényt. Isten csodálatos világát az ember az életmódjával is pusztítja. Elvesszük, kipusztítjuk sok állat életterét. Mennyire más Isten. Ő nem pusztít, hanem létrehoz. Nem elveszi az életteret, hanem biztosítja. Hálát adhatunk a kegyelemért, ami által Isten az embert újjá akarja formálni. Új szívet ad, amiből kiemeli a pusztítást, és rávezet a teremtett világ, az élet védelmére. Isten az életet teszi első helyre. Minden szinten az élet az első számára. Ezért adta Fiát oda, hogy mentsen minket. Aki ezt látja, leborulva dicsőíti az Urat.

Isten ószövetségi népe a Sínai-hegynél élte át az Istennel való találkozást (Zsid 12,18-29). És az a pillanat megrendítő volt. A legtöbben féltek, mert Isten hatalmának külső megnyilvánulásait tapasztalták. Hatalmas hang és fényjelenség töltötte be a hegyet, még Mózes számára is félelmetes volt a látvány. Azonban mindezek mögött a Szabadító Isten mutatkozott meg nekik. Tudták, hogy Isten nem ellenük, hanem velük van. Mindezek a jelzések azt a célt szolgálták, hogy megerősödjenek abban a hitben, Istenhez nincs fogható. Nemcsak eddig, hanem ezután is számíthatnak rá. Sőt Isten azt is üzente, egyedül csak Rá számíthatnak, és Nélküle nem fognak boldogulni. Azért is jött el az újszövetség ideje, mert Izráel nem boldogult. Állandóan vereséget szenvedett a bűnnel való csatában. Mert a legnagyobb problémát nem a külső ellenség, a másik nép jelentette, hanem saját szívük. A szívük mindig lázongott, bálványok után vágyódott. Mindig a hűtlenségükkel volt a probléma. Állandóan elfordultak az Úrtól, mert úgy gondolták más népek segítsége megbízhatóbb és hatásosabb lesz, mint az Úr támogatása. Képtelenek voltak Isten törvénye szerint élni.

A fent nevezett probléma ma is fennáll, képtelen az ember Isten törvénye szerint élni. Azért jött el az Úr Jézus, hogy képessé tegyen erre. Ehhez azonban új teremtéssé kell lennünk. Mindez azonban a Benne való élő hit által lehetséges. Ráadásul nem is kollektív formában, hanem személyes döntés által megy ez végbe. Nekem kell rádöbbenni, nem felelek meg Istennek. De Ő elküldte a megoldást, választhatom Jézust.

Karácsonykor láthatjuk meg igazán, mennyire más módon jött el hozzánk az Úr, mint az ószövetségben. Nem félelmetes, hanem szerethető formában. Emberi testben, hozzánk hasonlóan. Emberként meg tud közelíteni, és amikor felénk érkezik, nem félünk. Bár az is igaz, a gonosz fél Tőle. Ezért időnként a kereső szívébe is félelmet csempészik, mert nem akarja, hogy meglássuk, Isten szeret. Igen, Ő szereti a bűnös embert, segíteni akar rajta. Megadja bűnből való kimenekülés útját. Ő az út. Sőt ez az út, járható és életre vezet. Mert a megmentés után sem hagy magunkra. Tudja, hogy az újjászületést követően lélekben válunk csecsemőkké. A csecsemőnek pedig törődésre, segítésre, gondoskodásra van szüksége. Ezt adja meg nekünk. Közbenjár értünk és Szentlelke által támogat. Jézus által bejegyeznek a mennybe. És az az életünk fő célja. Jézus hintsen meg vére által, és jegyezzen be az üdvösségre. Isten Jézusban ma is megközelíthető. Azért jött el így, hogy a legelesettebb ember, akit ez a világ megsanyargatott, bátran jöjjön Hozzá. Félelem nélkül kérjük a Segítségét, és éljük át, az Úr kezében van a legjobb helyen az életünk.

Az Úr eljövetele felelősséggel is jár. Emberként jött el világunkba, az emberi beszéden keresztül kommunikál velünk. Ideadta igéjét is, amin keresztül hallhatjuk szavát. Ezért a szentíró figyelmeztet, és ez a figyelmeztetés végigvonul az egész íráson. Vigyázzatok, vissza ne utasítsátok azt, Aki szól. A szent Isten eljött hozzánk, személyesen szólít meg, ha elutasítjuk, nem törődünk Vele, ha elfordulunk Tőle, a megmenekülés egyetlen módját utasítjuk el. Aki végleg elveti Jézus kegyelmét, a segítséget vettel. Félelmetes ez. Ha nem fogadjuk be Urunkat az életünkbe, nem élünk a kegyelemmel, magunknak teszünk rosszat. Elszakítjuk magunkat az élettől, az igazi, örök élettől. Ne tegyük, hanem inkább ragadjuk meg a keresztet, addig, amíg tart a ma. Ha eltávolodtunk, amíg lehet, forduljunk vissza, erősítsük meg kapcsolatunkat Vele.

 

SIESSETEK, HAMAR LEJÁR

 

1.  

Siessetek, hamar lejár,

Kegyelme már régóta vár!

Ma még lehet, ma még szabad,

Borulj le a kereszt alatt!

Ma még lehet, ma még szabad,

Borulj le a kereszt alatt!

2.  

Ha késlekedsz, mi lesz veled?

Hogy mented meg a lelkedet?

Bezárul a kegyelmi út,

Lelked örök halálba jut.

Bezárul a kegyelmi út,

Lelked örök halálba jut.

3.  

Elszáll a perc, az életed,

Ma még ha jössz, elérheted.

Ne késs tovább, ne várj tovább,

Ma kérd Atyád bocsánatát!

Ne késs tovább, ne várj tovább,

Ma kérd Atyád bocsánatát!

4.  

A szűk kapu ma még nyitva,

Vár téged is Isten Fia!

Jézus szeret, vár tégedet,

Ne keményítsd meg szívedet!

Jézus szeret, vár tégedet,

Ne keményítsd meg szívedet!

 

Isten áldásával.