|
A |
hogy elolvastam a mai részt elcsendesedtem és arra gondoltam, látom én így mindenben Istent hatalmát (Jób 36,26-37,13)? Tudom Őt mindenért magasztalni? A szentíró a természet működése mögött az élő Istent fedezi fel. Minden Isten parancsára történik. A természet elemei nem maguktól nyilvánulnak meg, hanem Isten szavára, az Ő akaratából. Álljunk meg és csodáljuk a természet szépségeit, és dicsérjük értük az Urat. Jó, ha meghalljuk ezeken keresztül is az Úr üzenetét. Jób korában még nem ismerték közelről Istent. Nem volt kijelentés, még nem jött el a megtestesülés ideje. Ezért igyekeztek Őt meglátni a természetben is. Ők még közelebb voltak a teremtéshez, messzebb a modern világtól és tudták, hogy mindazt a csodálatos dolgot, amit a természet működése jelent, Isten teremtette. Neki még eszükbe sem jutott, hogy mindezek csak úgy maguktól jöttek létre. Nem az embert imádják. Elihú szavai meghódolnak a természet Ura, az élő Isten előtt. Látja, minden az Istenre mutat, minden az Ő kezéből jön.
Elihú meghallja Istent a természet erőinek a működésében. Felismeri, van, amikor büntetésből adja a különféle természeti katasztrófákat, és van, amikor ugyanazok az erők szeretetből érkeznek, és áldást adnak. A természet munkája segíti az embert. Termővé teszi a földet, segíti a gabona és a gyümölcsök, zöldségek érését, táplálékot ad az állatoknak. Isten figyelme mindenre kiterjed, gondoskodik az ég madarairól és a mező virágairól. Hogyne törődne akkor az övéivel. Az Úr Jézus is megfigyelte a természetet és felhasználta példázataiban. Mindezekkel utalt Isten gondviselő szeretetére. Amikor látjuk a természetet, gondoljunk Istenre, és jusson el a szívünkig, így gondoskodik rólunk. Mindezekkel aggódásmentes élet felé terel minket. Azt akarja, hogy figyeljünk Isten természetben végzett munkájára, és ebből bizalmat merítsünk. Higgyük, hogy rólunk is így gondoskodik, mert értékesebbek vagyunk ezeknél az Ő szemében. Nem kell félnünk, csak Atyánkra tekinteni.
Halljuk meg azt is, amikor keményebben szól, ezt is azért teszi, mert szeret. Azt akarja, hogy a félelmetes jelenségek, és történések által elkezdenénk Őt keresni. Amikor eltávolodunk Tőle, igyekszik megállítani a lejtőn, és azt szeretné elérni, hogy visszatérjünk Hozzá. A tékozló fiú visszatéréséhez is szükség volt az éhínségre. Ez az esemény vitte benne végbe a felismerést, hogy az Atya nélkül el fog pusztulni. Ha nem akar idegenben éhen halni, akkor egyetlen lehetősége maradt, haza kell mennie. És amikor ezt megteszi, megismeri az Atya szeretetét. Megismeri azt az oldalát, amit eddig nem látott. Most már másképp látja az Atyát. Rossz képünk van Istenről, de ha hazamegyünk, felfedezzük atyai szeretetét, átéljük ingyen kegyelmét, megtapasztaljuk a visszafogadtatást. Mindezt kegyelméből.
A hit hőseit láthatjuk a következő versekben (Zsid 11,8-22). Azokat az embereket, akik hitben és hit által cselekedtek. Hittek Istenben és teljesen rábízták magukat! Ez azt jelentette, Ábrahám is úgy engedelmeskedett Istennek, vagyis tette, amit az Úr mond neki, hogy nem látta előre a célt. Nem tudta hova megy, de bízott az Úrban. Elindult nem tudva hova megy. Nem kapott Istentől egy prospektust arról a földről, nem látta előre leendő lakhelyét. Ment, mert hitt Istennek, megbízott Benne. Milyen bizalom van a szívemben Isten iránt? El tudok úgy indulni, hogy nem tudom hová megyek, csak annyit, hogy az Úr hív? Rámerem mindenben bízni magam?
Ábrahám maga mögött hagyta addigi életét, mindent elhagyott, Istenért. Hogyan volt rá képes? Várta az Istentől készített várost, a jobb hazát. Ő nem kötődött ehhez a világhoz, képes volt felállni és továbbmenni, mert előretekintve látta, Isten jobbat készített ennél, ami itt van. Jobb, mennyei haza után vágyakoztak. Ők idegenek és jövevényék voltak a földön. Ennek a tudatában éltek. Nem táboroztak itt le, nem ragaszkodtak mindenhez foggal és körömmel. A jobb után vágyakoztak. Aki nem látja az Istentől készített jobbat, az a földi világhoz ragaszkodik. Az képtelen lesz ezt az életet elengedni.
Lássuk meg az Istentől készített jobbat, és engedjük el a világot. Ne itt várjuk boldogságunkat. Ne a világtól várjuk a segítséget, a megoldást. Az egyháznak van Ura, Aki gondoskodik róla. Mi nem e világhoz, hanem Isten világához tartozunk. Mindez hit által lehet valóság. A hit ad erőt a tovább -vándorlásra. A hit munkálja ki, hogy ne adjuk fel, hanem bízzunk az ígéretben. Ábrahám hitben kapott erőt, hogy tovább menjen, amikor még nem volt gyermeke. Több évtized is eltelt, amíg az ígéret megvalósult, de ő hitben ment tovább. Nem adta fel, nem csüggedt el. Az Istenbe vetett hit, a belé vetett bizalom lendít át a holtponton. Ő ad erőt, amikor feladnánk. A hit összekapcsol az Úrral, és az Ő ereje továbbvisz. Ehhez kapunk segítséget az igében. Ha olvassuk, meglátjuk az Úr hatalmát, megismerjük Őt, és világos lesz, Isten nem téveszt meg. A bukások sem az Úr miatt, hanem türelmetlenségünk végett következnek be. Mi azonnal szeretnénk eredményt. Mindent ebben a világban akarunk. Azonban Isten egy jobb hazát készített, és e hazafelé terelget. Jézus Krisztusban tette lehetővé, hogy hazamehessünk.
VELEM VÁNDOROL UTAMON JÉZUS
1.
Velem vándorol utamon Jézus,
Gond és félelem el nem ér.
Elvisz, elsegít engem a célhoz,
Ő a győzelmes, hű vezér,
Ő a győzelmes, hű vezér.
2.
Velem vándorol utamon Jézus,
Ott az oltalom hű szívén.
Ha a szép napot fellegek rejtik,
Ő az éltető, tiszta fény,
Ő az éltető, tiszta fény.
3.
Velem vándorol utamon Jézus,
Bár az út néha oly sötét,
Soha nincs okom félni a bajtól,
Amíg irgalmas karja véd,
Amíg irgalmas karja véd.
4.
Velem vándorol utamon Jézus,
Ez a vigaszom, baj ha jő.
Bármi súlyosak rajtam a terhek,
Segít hordani, ott van Ő,
Segít hordani, ott van Ő.
5.
Velem vándorol utamon Jézus,
Túl a sír sötét éjjelén.
Fenn a mennyei, angyali karban
Nevét végtelen áldom én.
Nevét végtelen áldom én.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése