|
J |
óbnak ebben a helyzetében is
Isten, élő valóság (Jób 27,1-28,28). Nem kezdi el állítani, Isten nincs, mert
nem segít rajtam. Sokan saját helyzetük alapján mondanak véleményt Istenről. Ha
megsegíti őket, akkor van, de ha nem változtatja meg körülményüket, nem gyógyítja
meg betegségüket, akkor nincs. Keresztelő János is csalódott, amikor Jézus nem
ment a börtönből kiszabadítani. Korábbi hitében elbizonytalanodott, és azt
kérdezte, Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk? Jób nem így gondolkodik. Hiszi
és tudja, hogy Isten él, és ez akkor is igaz, ha őt még nem gyógyította meg. Istent
soha ne magunkon keresztül közelítsük meg. Mert Isten, élő valóság, igyekezzünk
Őt megismerni, és ne csak körülményeink változását várjuk. Isten megkönyörül a
Hozzá kiáltókon, de ehhez bűnbánattal kell kiáltani. Ki kell fejezni, hogy én
valóban Őt keresem. Mindennél fontosabb a Vele való kapcsolat, és akkor is
szeretem Őt, ha azonnal nem teszi, amit elvárok.
Jób ragaszkodik
ártatlanságához, kitart amellett, hogy nem követett el semmi bűnt. Úgy élte életét, hogy nincs lelkiismeret-furdalása. Jól élte meg napjait, tartalommal töltötte
meg őket. Ezért nem enged a barátok meggyőzésének. Rossz lelkigondozás az,
amelyik a maga akaratát akarja ráerőltetni a másikra, amelyik addig nem
távozik, amíg eredményt nem ér el. Addig gyötrik, míg a másik bele nem fárad,
és el nem fogadja a véleményüket.
Adjunk hálát az
Úrnak, mert mi már a kegyelem korszakában élünk. Kezünkben van a Szentírás és
így többet ismerhetünk meg Istenből, mint Jób. Mi már tudjuk, hogy az Úr Jézus
eljött a világba, meghalt a bűnös emberért a kereszten. Láttuk, hogy a
legreménytelenebb ember is, ha felismeri Benne a Megváltót, segítségül hívhatja
Őt. Barabbás szabad lett, mert Jézus
halt meg helyette a kereszten, az egyik lator pedig mivel Hozzá fordult, azt az
ígéretet kapta, hogy Vele lesz a paradicsomban. Az Úr azért jött, hogy
meglássuk a kegyelem lehetőségét és éljünk vele. De élünk-e Vele? Mert az Úr kitárja a
kegyelem kapuját, de ez a kapu szoros, csak bűnbánattal léphetünk be rajta, és
azzal a vággyal, hogy addigi életemet, a bűnöket, saját vágyaimat, kívül
hagyom- Csak én léphetem át a szoros kapu küszöbét, onnantól teljesen az Úr
kezében az életem.
Az ember egyre több
mindenre képes. Meghódítja a természetet, legyőzi erőit, kiaknázza kincseit, de
bölcsességet nem tud szerezni. Az igazi bölcsesség
Istennel kezdődik. Az Ő megismerése ad bölcsességet. Megvásárolni nem lehet,
csak kérni. Aki kéri, az megkapja. Isten ad mindenkinek bölcsességet, aki kéri
azt.
Komoly felszólítást
kapunk igénk által, hagyjuk el az elemi tanítást (Zsid 6,1-20). Lépjünk már
tovább a hit elemi iskolájából, de legalábbis az első osztályból. Ahogy az
előző fejezet végén olvastuk, már tanítóknak kellene lennünk. És még mindig az elemit járjuk. Már a
kezünkben kéne lenni a „diplomának”, ami azt jelenti, hogy olyan szinten
kellene lennünk, hogy már mi tanítunk másokat Krisztus útjára. Mi ismertetünk meg az Úr kegyelmével más
embereket. Természetesen ez nem oktatási
intézményekben szerzett diplomától függ, hanem az Úrral való kapcsolattól, az
ige mély ismeretétől. Aki ismeri az igét, mert naponta olvassa, annak lesz mit
továbbadnia. Aki keresi az Úr Jézust, és átéli jelenlétét, és kész Neki
engedelmeskedni, az el tudja mondani, neki kicsoda Isten. Az ilyen ember be
tudja mutatni az Urat.
A hívő élet növekedő
élet, ehhez azonban Bibliaolvasásra, tanulmányozásra van szükség. Az ige
megismerése nélkül nem tudunk előre lépni a nagykorú hit felé. A növekedés alapja, az önálló tanulmányozás.
Amikor a Szentlélek Isten által igyekszem megérteni, amit olvasok. Figyelem
Isten munkáját, és keresem magam számára az üzenetet. Látom, mi az, amit az
üdvtörténet során már elvégzett az Úr, mik azok a dolgok, amiket
lefektetett, és mit üzen az én számomra?
Ennél a résznél szem
előtt kell tartanunk, hogy zsidókból lett keresztyénekről van szó. És ezek az
emberek visszatértek az ószövetségi hithez, és gyakorlathoz. Megismerték, hogy
a Krisztus eljött, és a názáreti Jézus az. Meglátták Őáltala van kegyelem, és
nem kell már áldozatokat bemutatni, mert az Úr bemutatta értünk Önmagát.
Azonban valamiért, talán félelemből, bizonytalanságból, vissza tértek oda, ahonnan
indultak. Már nem tartották némelyek Jézust a Messiásnak, és úgy látják, mégis kellenek
az áldozatok.
Az elesés azt jelenti,
visszatértek a régi hitükhöz. Már nem
elég nekik a Krisztus, emberi biztosítékot keresnek. Ettől óv a szentíró. Ha
meggyőződtünk arról, hogy Krisztus a Megváltó, ne térjünk vissza korábbi
szokásainkhoz, bálványainkhoz. Ragaszkodjunk az Úrhoz! Tartsunk ki a Belé
vetett hitben. Nincs másra szükség Jézuson kívül, és mellé sem kell semmi, mert
Ő egyedül elég.
Csak az újulhat meg,
aki felismeri és elismeri, Jézus a Krisztus, és elhagyja a pótcselekvéseket, a
bálványokat és végérvényesen Krisztusra bízza magát. Ebből is látjuk, hogy a
biblikus hit több, mint egy szervezett vallás, aminek megtartjuk az előírásait,
ez élő kapcsolat az értünk Önmagát odaadó Krisztussal. És ez a Krisztus nem
más, mint a názáreti Jézus.
Hit és türelem által
örököljük az ígéreteket. Hit és türelem
két fontos ajándéka Istennek, ezek által mehetünk keresztül a nehéz
időszakokon. A hit mindig Jézusra tekint és nem a viharokra. Tekintsünk mindig Őreá. A türelem pedig azt
jelenti, várok az Úrra, hiszem, hogy időben fog cselekedni, és nem veszem saját
kézbe a dolgok irányítását.
Isten nem hazudik,
olyan jó ezt olvasni, és az ige által meggyőződni róla. Mert amikor az igét tanulmányozzuk, meglátjuk, Isten az
ígéreteinek javát beteljesítette. Soha nem hagyta övéit kétségek közt. Ha nem
is azonnal, vagy a mi forgatókönyvünk szerint cselekedett is, de a maga
idejében, mindig megvalósította, amit ígért. Ezt élte át Zakariás pap, majd
Mária és az egész Izráel, eljött a Megváltó. Azonban ennek időpontját ki
kellett várni. Amikor üldöznek, és nehéz időket élünk meg, akkor is bízzunk az Úrban. Higgyük, hogy el fog
jönni újra. Ez a reménység biztos horgony. Az Úr jön, ez az ígéret, a belé való
kapaszkodás tartja egyenesben az egyház hajóját. Enélkül a világ, a politika
szelei dobálják járművünket. Azonban
Urunk azt ígérte, eljön hamar. Ez az ígéret adjon erőt és reményt, ma is.
Várj ember szíve
készen!
1. Várj ember szíve
készen! Mert jő a Hős, az Úr, :/: Ki üdvösséged lészen Szent győz -
tes harcosúl, Fényt ,
éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva vártok, Betér
hozzátok Ő.
2. Jól készítsétek
útát! A Vendég már közel! :/: Mi néki gyűlölt, útált, Azt mind vessétek
el! A völgyből domb
legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha
Krisztus megjelen.
3. Az Úr elé ha tárod
A szív alázatát, :/: Őt nem hiába várod: Betér hozzád, megáld. A
testi gőg: halál! De
bűnödet ha bánod, Szent Lelke bőven árad, S a szív üdvöt talál.
4. Ó Jézusom,
szegényed Kér, vár, epedve hív: :/: Te készítsd el: tenéked lesz otthonod
e szív. Jer hű
szívembe hát! Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja
Krisztusát.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése