Tökéletes Főpap

 

A

 múlt után a jelenről, az emberek mostani viszonyulásáról, reakcióiról beszél  Jób (Jób 30,1-15). Nagyot fordult a világ Jób körül, mert nemcsak javait, gyermekeit, egészségét veszítette el, hanem az emberek is elfordultak tőle.  Amire visszaemlékezett, és amiről bizonyságot tett a korábbi versekben, mind elmúltak. Addig voltak körülötte, amíg segíteni s adni tudott.  Amikor bajba került már senki nincs mellette.  Őt nem támogatják, segítik, nincs aki, szeme és lába lenne. Hálátlanság és megvetés veszi körül. Ez fáj neki, kinek nem fájna. De ezekkel a fájdalmakkal és a hálátlansággal is odamehetünk Urunk elé. Őt is elutasították, Neki sem volt mindenki hálás. A tíz meggyógyult leprás közül csak egy ment vissza megköszönni gyógyulását.

Olyan megrendítő, hogy aki mindig segített másokon, igyekezett a fájdalmukat enyhíteni, annak nem segít senki. Nemcsak nem segítenek, nem csupán arról van szó, hogy senki nem lesz az ő szeme, vagy lába, hanem kinevetik, leköpik. Oda van már a korábbi tisztelet.  Azt látjuk, nem érdemes az emberre bízni magunkat, csak egyedül az úrra. Az ember addig becsüli meg embertársát, amíg haszna van belőle. Ma is hányszor lehet ezt látni, mihelyt megváltozik valakinek az állapota, leesik lábáról nincs már szükség rá a munkahelyén, és nem fontos már a környezetének. 

Az is megrendítő, mennyire mélyen van az ember. A beteget, magatehetetlent könnyű gúnyolni, bántani. Mennyire eltorzította szívünket a bűn, az Isten képére teremtett emberből gúnyt űzünk. A legmegrendítőbb ez az Úr szenvedése idején. Heródes katonái csúfolják, gúnyolják, bántják az Urat.  Bekötik a szemét és arra kérik, mondja meg, melyikőjük tette.  A megkötözött, kiszolgáltatott emberrel szemben erősek, és bátrak. És ennek ellenére ez a Jézus azért jött, hogy ezt a kőszívet hússzívvé tegye. Mert csak Ő tudja átalakítani, szívünket és gondolkodásunkat.

A Szentírás vigasztaló és megerősítő bizonyságtétele azt üzeni, Isten nem olyan, mint az ember. Az Úr Jézus nem fordul el a nyomorulttól sem, Ő nem hagy magunkra, és ha senkinek nem vagyok fontos, átélhetem, Istennek igen. Ebben a helyzetben érthetem meg igazán mit is jelent, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.  Rádöbbenek, hogy értem adta Isten a Fiút. Igen, értem adta oda, az egyetlenét. Mi ez, ha nem végtelen szeretet? És mit jelez, ha nem azt, igenis fontos vagyok. Mégpedig az élő Istennek.  Ez pedig arra indít, hogy végre leszálljak a trónról, és adjam át Neki a helyet. Kezdjek el végre neki élni, és hirdetni kegyelmét!

Tovább dicsőíti a szentíró a feltámadott Urat, és mutat rá egyetlen voltára (Zsid 7,11-28). Ő az egyedüli és tökéletes Főpap, nincs másra szükség.  Ő egészen újat hozott, már nincs szükség papokra. Nem kell visszamenni az ószövetségbe, mert Jézus bűntelen. Neki nem kellett magáért bemutatni áldozatot, Önmagát mutatta be, mint Isten Báránya. Ő nem a törvény parancsa által lett főpap, hanem a romolhatatlan élet ereje által. Feltámadásával legyőzte a halált, mindörökké él. Mert Ő elpusztíthatatlan. Ő örökkévaló pap, és egy jobb szövetség kezese lett.  Kezességet vállalt értünk, és kifizette vérével az árat.

Mindez azt jelenti, Általa járulhatunk Istenhez. Bátran kereshetjük Őt, mert mindenkor él, és közbenjár értünk.  Igen, az Ő vére a bűnért való engesztelő áldozat, és akit-e vér megtisztít, az tiszta lesz örökre. Annak az Atya megbocsátotta bűneit. Jézus áldozata egyszer és mindenkorra elég és tökéletes. Ő a megoldás! Nem kell semmit hozzátenni, csak elfogadni. Napról-napra élhetünk kegyelméből. Megtisztít és a maga népévé tesz, hogy ezentúl Őneki éljünk. A hívő élet az Ő nyomában való járást jelenti.  Megyek, ahová Ő megy. Bizony ez azt jelenti, hogy lemondok a vágyaimról, álmaimról, másképp, megtagadom magam, és felveszem a keresztet, és úgy követem. Erre hív ma is az Úr, kövessem Őt, menjek utána, akkor is ha más terveim vannak, vagy nem oda akartam menni, ahová Ő megy. Vállaljam Őt akkor is, ha a világ nem fog dicsérni, ha megtapasztalom, hogy a keresztről való beszéd, ma is sokaknak bolondság. Azonban, akik hisznek Benne, azoknak Isten ereje. Mert Isten ma is a keresztről szóló beszéd által munkálkodik. Ő nem hígítja fel az üzenetet, nem csomagolja szép ruhába, hanem őszintén tárja azt elénk. Nem segít más, csak a tiszta evangélium.

 

Már keresztem vállra vettem

 

1. Már keresztem vállra vettem S érted mindent elhagyok.:/: Mindenem vagy, árva let-

tem, Honjavesztett szív vagyok. Vágyat, célt a múltnak adtam, Nincs már bennem vak

remény, Mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém.

2. Ember bánthat és zavarhat: Szíved áldott menedék; :/: Sorsom próbál és sanyargat:

Édes csenddel vár az ég. Nincsen búm, mely könnyet adjon, Míg szerelmed van velem,

Nincs öröm, mely elragadjon, Hogyha nem benned lelem.

3. Lelkem, teljes üdv a részed, Hagyd a bút s a gondot el; :/: Légy vidám, ha meg-meg-

érzed: Tenni kell még s tűrni kell. Gondold el: ki Lelke éltet, Milyen Atya mosolya; Meg-

váltód meghalt teérted: Mit bánkódnál, menny-fia?

4. Kegyelemből dicsőségbe Szállj, hited majd szárnyat ad, :/: S az örök menny fénykö -

rébe Bévezet majd szent Urad. Véget ér itt küldetésed, Elszáll vándoréleted, Üdvösség -

gé lesz reményed, Égi látássá hited.

 

 

Isten áldásával.