Stop!

 

B

elénk hasít az ige, szinte stop táblát rak elénk, és azt mondja: „Állj meg!” Hát nem különös, épp reggel teszi ki Isten a stop táblát, amikor már tele van a fejünk különféle tervekkel (Jób 37,14-24). Már melegszik a motor, indulni kell, és az Úr így szól: Állj! Igen, állj, álljunk már meg, nemsokára karácsony, álljunk meg, hogy ne csak belesodródjunk, hanem valóban ráhangolódjunk. Álljunk meg és gondoljuk végig Isten csodáit. Mennyire kell ez a felszólítás, hisz az igét is oly sokszor, rohanva, kapkodva olvassuk el. Talán néha el sem olvassuk, csak keresünk egy áhítatot, kicsemegézzük a bátorító gondolatokat, és megyünk tovább. Igénk ma azt kéri, álljunk meg, és gondolkodjunk Isten dolgain. Gondoljuk végig az Ő csodáit. Már volt szó az elmúlt szakaszokban Isten teremtett világáról, ami szintén áhítatra serkent. Ha megállunk és gyönyörködünk a világ szépségeiben, Isten felé terelődnek a gondolataink. Levesszük a sarunkat és dicsérjük Őt.

Lépjünk most tovább, mert van más csodája is Istennek, a legnagyobb csoda, amihez fogható nincs, és ami egyedül segít rajtunk, Jézus emberré létele. Nincs nagyobb csoda annál, hogy az élő szent Isten, mindenek Teremtője emberré lett, és eljött erre a világra. Eljött az emberekhez, akik hátat fordítottak Neki, akik gyakran tudni sem akarnak róla. És amikor eljött nem szeretettel várták. Nem nyíltak az ajtók a szívek, nem, mert minden lényegesebb és sürgősebb volt. Az ember maga akart lenni, és ma is maga akar. Majd ő megmutatja, hogy mindent megold. Ami szerinte nem jó, azt kijavítja. És mégis eljött az Úr, azért mert szeret, és segíteni akar. Meg akar menteni saját magunktól is. Örök életre szeretne megmenteni. Eljött, hogy találkozzon velünk. Állj meg, halld a hívását, és engedd közel magadhoz! Ő csendesít le, tölt igazi békességgel. Azt akarja, hogy Általa megbéküljünk az Atyával. Többet akar adni egy kis érzelmi töltésnél. Magát adja nekünk. Így, ha ezt meglátjuk, és beengedjük Őt az életünkbe, Vele mehetünk tovább. Együtt az úton Jézussal. Ha ezt átéljük, minden más lesz. A világ nem biztos, hogy megváltozik, és nem tűnnek el a fenyegetések sem, de mi leszünk mássá. Jézussal más az élet. Oldalán oltalom van. Ő igazi életet készít, aminek Ő a középpontja. Csak Jézussal lehet más az életünk. Csodálkozz Rá a Csodára!

Aki elcsendesedik, annak elér a szívéig az ige, és megbátorodik. Nagyszerű bizonyság ez: „Még nem látják a napfényt, bár az ott ragyog a fellegek mögött.” A felhők eltakarják ugyan a napot, de az ott van. Ez a bizonyságtétel. A felhők mögött nap ragyog. Ne a sötétséget, a borús eget figyeljük, hanem lássuk meg, mögötte napunkat, Jézust! Ne engedjük elnyomni a valóságot, a pillanatnyi rossznak. Gondoljunk mindig arra, a nap jelen. Jézus itt van akkor is, ha most annyi minden el akarja takarni. Isten jelen van életünkben ma is. Amikor a sok rossz hírt, az egyre nagyobb számokat halljuk a járvánnyal kapcsolatban, tekintsünk mögéjük, és lássuk meg a fényt, a felhők mögött. Lássuk meg, az Úr itt van, hívjuk Őt segítségül. Mert a sötétséget is csak a fény oszlatja el, így a minket fenyegető veszélyeket, a bűn erejét is, csak a fény, a világ Világossága szüntetheti meg.

A hit hatalmas csodáit mutatja be a szentíró (Zsid 11,23-40). Isten a hitünk által nagy dolgokat cselekszik. Azért kapjuk meg ezt az ajándékot, hogy rajta keresztül Isten hatalma megnyilvánuljon az életünkben, a környezetünkben. Most Mózesről olvasunk. De rámutat arra is, hogy a hit a letelepedés után, Kánaán földjén is működött. Sőt az Úr Jézus is az emberek hitét használta fel. Az Úr Jézus Krisztusba vetett hit ma is működik. Sokan tapasztalják meg hatását saját életükben.

Hit által cselekedtek Mózes szülei is.  Hit által túlláttak a fáraón, mert a hit ezt jelenti. Nem csupán a magam világát látom, nem az embereket, sem a fejedelmeket, hanem rajtuk túl, Isten világát. Ez a látás erőt ad a cselekvéshez. Aki hit által lát, az tud másképp tenni, mint ahogy azt elvárják tőle. Az szembe tud fordulni a romboló, ártó parancsokkal, akkor is, ha tudja, ez kerülni fog valamibe. Elrejtették Mózest, mert hitük arra szólította fel őket, hogy menjenek szembe a fáraó parancsával. Mit parancsolt a fáraó? Meg kell ölni a fiúgyermekeket. Mit parancsol Isten? Ne ölj! Védd az életet! Ne ítéld halálra a még meg sem született gyermeket, és ne öld meg, mielőtt megszületne. Tiltás ellenére cselekedtek, mert Isten szavára figyeltek. Mindig figyelj az Igére, és vállald az életet! Ha így teszel, az Úr megőriz. Fontos még hozzátenni, aki úgy fordult a meg nem született élet ellen, hogy nem ismerte az Urat, ha bűnbánattal jön, van bocsánat. Az Úr felszabadít, és meggyógyítja a sebeket.

Mózes szülei és Mózes is szembe mentek a félelemmel. Nem engedték, hogy eluralkodjon rajtuk. A gonosz fegyvere a félelem, az önmagunk féltése, ezáltal bénít le, tesz cselekvésre képtelenné. Azonban, aki találkozik az Úrral és hit által Rátekint, nem fél, az nem bénul le. Miért? Mert felismeri és megtapasztalja, hogy az Úr hatalmasabb félelmeinél, minden problémájánál. Aki hit által él, az túllát a földi valóságon, és beletekint a láthatatlan világba. Aki látja hit által a láthatatlant az nem fél, az kitart Isten ügye mellett. Aki a láthatatlanra figyel, felismeri az igazi értéket. Az meglátja, hogy Egyiptom, a világ minden kincsénél többet ér Krisztus. Az Úr is lemondott az ördög által felkínált világi kincsekről, Istenért, akarata teljesítését.

A hit cselekedeteit nem lehet hit nélkül utánozni. Megpróbálták az egyiptomiak is, amit Isten népe, de ők elvesztek. Isten nélkül, a Vele való szövetséges kapcsolat nélkül nem megy. Akit nem a Szentlélek vezérel, csak utánzó, de ez nem lesz minőség, csak silány utánzat.

Hit által a mai napig hatalmas dolgok történnek, és történhetnek. A kérdés, használjuk-e hitünket? Ráépítünk e Urunk hatalmára? Segítségül hívjuk-e Őt?

 

 

Eltévedtem, mint juh, Eltévedtem, mint juh

 

1. Eltévedtem, mint juh, El-tévedtem, mint juh, A bűnösök útjára, :/: Ó, segíts, Jézusom,

Őriző pásztorom, Hogy ne jussak romlásra. Te ontál drága vért Elveszett juhokért, Viselj

gondot a nyájra.

2. Én is juhod vagyok, Én is juhod vagyok, Nyájadnak legkisebbje, :/: Kit te megtérít -

hetsz, Bűnből kivezethetsz A szép kies helyekre. Kérlek azért hitből, Töredelmes szív-

ből, Fogadj, végy kegyelmedbe.

3. Ím, előtted állok, ím, előtted állok, Ajtód előtt zörgetek, :/: Bár titkos bűnökkel És nyil-

ván lévőkkel Vétkeztem teellened: Kérlek mindazáltal, Nagy irgalmassággal Fogadd

vissza gyermeked.

4. Bár a hit szívemben, Bár a hit szívemben Oly kicsiny, mint mustármag, :/: Mégis bár-

mi gyenge, Szentlelked nevelje, Nevelje fel nagy fának, Hogy terjedjen ága És legyen

virága Kedves néked, Urának.

5. Míg porsátoromban, Míg porsátoromban Tartasz, mint egy tömlöcben, :/: Nevelj igaz

hitben, Munkás szeretetben, Hogy élhessek itt bölcsen És kimúlásomig, Utolsó órámig

Tisztemet hűn betöltsem.

6. Szállj le, Uram, hozzám, Szállj le, Uram, hozzám, Jöjj, ó, Jézus, sietve, :/: Vágyakozó

szívvel, Kiterjesztett kézzel Várlak immár epedve, Hogy veled mennyekbe, Örömmel

menjek be Ábrahám kebelébe.

 

 

Isten áldásával.