|
J |
ób egyre inkább szenved. Barátai okosítják ugyan, de ettől az állapota nem javul (Jób 30,16-31). Inkább rosszabbodik, és úgy érzi lelkiereje is fogytán van, hiszen még az éjszakai pihenés sem ad nyugalmat neki. Éjjel is nagy fájdalmak rohanják meg, és ebben az időben nincs modern orvoslás, infúziók, injekciók, különféle fájdalomcsillapító, de van Isten, és ezt Jób is tudja. Vajon a mai ember is tudja? Isten van, és Őhozzá fordulhat az ember, akkor is amikor saját eszközei, orvosságai nem nyújtanak segítséget. Jób segítségért kiált Istenhez. Felismeri, hogy felfelé van út. Ahogyan majd a vérfolyásos asszony szívében is hit támad Jézus iránt, és Őt keresi, amikor az emberi tudomány nem segít. Mindenét orvosokra költötte, és ott maradt betegen, reménység nélkül. Ha nincs pénzed, nincs esélyed, ezt élte meg asszony, de Ő hallott az Úrról, és tudta, hogy pénz nélkül is mehet Hozzá, és Nála valós megoldás van. Ő meg tud gyógyítani, Ő ad segítséget.
Ez akkor is így van, ha Jób nem azonnal tapasztalja meg Isten segítségét, hiszen a könyv végén látni fogjuk, Isten szól. Mert aki őszintén kiált Hozzá, azt nem hagyja válasz nélkül. Igénk arra bátorít, kiáltsunk az Úrhoz, fájdalmaink közepette is. Ne gondoljuk, hogy Ő nem törődik velünk, de igen, erről beszél a kereszt is. Inkább az a probléma, megszoktuk, hogy vannak saját megoldásaink a betegségekre, bajainkra, és nem az Urat keressük. Ha keressük, akkor sem mindig Őt akarjuk megismerni, és nem Rá bízzuk életünket, hanem csak a gyógyulás, a javulás kell. Isten azonban Úr akar lenni éltünk felett. Nem csupán felszínes megoldásokat ajánl, hanem Krisztust, az Ő követésében kerül helyére az életünk. Minden bajunk alapoka, az Istennel való élő kapcsolat hiánya. Ezt a kapcsolatot kínálja, mert a bajoktól való szabadulás önmagában nem old meg mindent. Az Úr életünkben való jelenléte, országába való beletartozás hoz igazi változást.
Az életben benne van, amit Jób is tapasztalt, jót reméltem, de rossz következett. Ez a világ megromlott, és a bűn uralma alatt van. Jót kínál az embernek, és az ember mindig jobb után reménykedik. Azonban ezt Isten nélkül szeretné elérni. Isten nélkül azt éljük át, amit Jób is, rossz következik. Ma is az emberek várják, hogy jobb legyen, de mit értenek alatta? Véget ér a járvány, le lehet tenni a maszkot, szabadon mozoghatunk, de maga az élet ettől még nem javul meg. Itt maradnak a további betegségek, jelen lesz a bűn pusztító hatalma, továbbra is éhező, szenvedők, háborúságot, üldözést átélő emberek vesznek minket körül.
Az igazi változás mindig a szívből indul, Isten újjáteremtő munkája nyomán. Akkor már nem pusztán a politikai formációk változnak, nem másabb rendeletek jelennek meg, hanem az ember kezd el más lenni. Akiben Krisztus él, az másképp van jelen a világban. Az már nem másokból, hanem másokért él. A krisztusi ember az Úr Lényét éli meg. Le tud mondani a maga előnyeiéről, az odafordul az ellensége felé. Megbocsát, jót tesz azzal is, aki ellenére volt. Kövessük Urunk példáját, járjunk az Ő nyomdokain!
Csodálatos, a mi Urunk, az Úr Jézus Krisztus a Magasságos Istennek a jobbján ül a mennyekben (Zsid 8,1-5). Ma is él az Úr és örökkévaló papként szolgál a mennyei szentélyben. Mindez azt jelenti, földi papságra már nincs szükség, Jézus az igazi és örökkévaló főpap. Ő nem ember által épített szentélyben végzi a szolgálatot, hanem az Úr által építettben. És mindig az a lényeg, az az igazi, amit az Úr készít. Az igazi élet is Tőle jön, ezért kérjük ezt el Urunktól. Az Ő szolgálata teljes, és erővel bíró. Áldozata örök, nem kell ismételni. Vére megtisztít minden bűntől. Aki segítségül hívja Őt, az életre, üdvösségre menekül meg.
Mindaz, amit az ember készít, a mennyei dolgok képmása. Hányszor ez a földi, a magunk által épített dolgok jelentik a lényeget nekünk. Saját szokásaink, hagyományaink eltakarják Isten igéjét előttünk. Ha megnézzük, az ünnepekre is annyi mindent ráaggattunk, hogy nem látszódik tőlük a lényeg. És ezek a magunk által kialakított szokások olyan erővel hatnak ránk, hogy nélkülük se adventet, se karácsonyt nem tartjuk igazinak. Úgy éljük meg, hogy a lényeg hiányzik. Pedig nem a fenyő, az adventi koszorú, hanem az Úr Jézus Krisztus a lényeg. Ha minden körítés elmarad, de Jézus megszületik a szívünkben, és leborulva imádjuk Őt, a lényegre találunk. Jézus nélkül minden csak pótcselekvés. Nélküle nincs igazi ünnep, marad üres az egész. Ünnepek után még üresebbnek, fáradtabbnak fogjuk magunkat találni. Isten azért küldte el a Fiút a világba, hogy általa megmentsen, kiszabadítson a lélektelen, önző életből. Meg akar szabadítani a bűn hatalmától, sátán életünk felett való befolyásától. Egyben egy új tartalmas, igazi békességet felmutató életformával kíván megajándékozni. Az igazi és tartós öröm Krisztusból fakad. Elképzelhető, hogy maga az élet nem fog körülöttünk megváltozni, de mi más szívvel vehetünk benne részt. Már nem magunk vagyunk, hanem együtt az Úrral. Krisztushoz tartozni a legnagyobb öröm és ajándék. Isten ajándéka Krisztus. Bárcsak átvennénk ezt az ajándékot, és így valósággá lenni az igazi, tartalmas ünnep, és élet.
KRISZTUS AZ ÉNEKEM
1.
Krisztus az énekem,
Krisztus az életem,
Mindenem énnekem Ő!
Elfogy az énekem,
Elfogy az életem,
Megmarad énnekem Ő!
2.
Elfogy az életem,
Ámde az égbe’ fenn
Rám örök üdv hona vár.
Vár oda Jézusom,
Szívem is arra von,
Hadd megyek én haza már!
3.
Elfogy az énekem,
Ámde az égbe’ fenn
Angyalok kórusa zeng.
Ott fogom hallani,
És vele vallani:
„Szent vagy, ó, menny Ura, szent!”
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése