Szövetség

 

K

omoly bizonyságtétellel zárja beszédeit Jób, vallást tesz betegsége előtti életéről (Jób 31,1-40). Ebből megtudjuk, komoly hittel élt, figyelt az Úrra. Neki nem beszédből állt Isten országa, hanem megélte annak valóságát, erejét. Nem a szokások megtartására figyelt, hanem Istenre tekintve alakította életét. Isten szavához igazodott. Ez azt jelentette, nem engedte, hogy a megromlott emberi természet sodorja, igyekezett az Úr erejével diadalmaskodni felette. Nem is társadalma, a körülötte élő emberek életviteléhez igazodott, hanem mindig az Úr szava volt a mércéje.

Komoly kihívás minden korban a másik nem felé való viszonyulás. Láthatjuk ma is, mennyi elromlott élet fakad az át nem gondolt, nem Isten igéjéhez igazított kapcsolatokból. Jób elmondja szövetséget kötött a szemével, vagyis nem engedte, hogy a vágyak, irányítsák. Gyakran nem veszik komolyan a veszélyeket, úgy gondolják férfiak és nők is, nézelődni lehet, abból nem származik semmi gond. Azonban a nézés után jön a kívánság, és akkor már nem biztos, hogy az igére, Istenre fog figyelni az ember. Amikor az érzelmek elindulnak két személy között, már nem tudnak józanul Istenre figyelni. Akkor már az igeolvasást is saját szívük vágya befolyásolja. Dávid is előbb csak nézelődött, és azután elindult a bűnsorozat. Az Úr Jézus is a tekintet uralom alá vonásáról beszél. Nem mindegy, hogy érzékeink uralkodnak fölöttünk, vagy mi uraljuk őket, a Szentlélek által.

Megvallja azt is, hogy Isten teremtményei vagyunk. Jób előtt világos az élet eredete. Tudja, hogy nem véletlenül jöttünk a világra, hanem Isten formált az anyaméhben. Nem csak önmagára, hanem a szolgáira, a kiszolgáltatott emberekre is így tekint. Őket is formálta, ők is értékesek. Bár ma is így látnánk, a másik is érték. Az Úr Jézus meghalt a nálunk nehezebb sorban élőért. A más néphez tartozóért. Ő nem társadalmai, anyagi helyzetünkön keresztül tekint ránk, hanem rászorultságunkon keresztül. Az Úr látja, minden ember nemzetiségétől, bőrszínétől függetlenül kegyelemre szoruló, bűnös. Senki nem tud az Atya előtt önmaga megállni, mindenki csak Krisztusban nyerhet kegyelmet és új életet.

Jób valóban az Úrra figyelt, és Őt dicsérte mindenekfelett. Legyőzte a világ kísértéseit, nem engedett sem az arany sem az égitestek csábításának. Semmit sem helyezett Isten elé. Tudta, hogy minden Isten ajándéka, minden teremtmény a földön, és nincs más Isten, csak a Mindenható. Jób nem a gazdagságnak örült, nem a pénzbe vetette bizalmát. Nem úgy gondolkodott, mint a mai ember, pénzzel lehet elérni dolgokat. Ő mindent Istentől kért és várt. Anyagi helyzete Isten ajándéka volt, és nemcsak a maga javára használta, hanem segített belőle másokat. Jób számára Isten jelenléte, a Vele való kapcsolat jelentette az örömet. A legcsodálatosabb dolog Istenhez tartozni. És ez nem magától értetődő. Bár felragyogna előttünk Isten szeretete és kegyelme, és meglátnánk nagy kiváltság, hogy az Úr még mindig megközelíthető. Nagy esemény a kegyelem. Ezért ragadjuk meg az adventi időszak lehetőségeit. Keressük az elcsendesedés alkalmait, ne engedjük, hogy ez a mai kesze-kusza világ elvonja figyelmünket a lényegről, Jézusról. Ne engedjük, hogy meglepjen az Úr érkezése. Várjuk Őt nyitott szívvel és alázattal!

Az Úr Jézus azért jött el, és mutatta be a főpapi áldozatot, mert az első szövetség nem volt hibátlan (Zsid 8,6-13). Mégpedig azért, mert a bűnös ember nem tud megfelelni Istennek. Mivel megromlottunk csak akkor leszünk képesek az Úr akarata szerint élni, ha újjá leszünk. Az Ószövetség törvényei világossá tették, hogy az ember bűnös. A törvény mutat rá, segítségre van szükségünk. Megmutatja azt is, ki segíthet: A törvény Krisztushoz vezet. Csak Isten tud rajtunk segíteni. Sátán olyan helyzetbe hozott, amit mi képtelenek vagyunk megoldani, bár azt ültette a gondolatainkba, hogy igenis mindent képesek vagyunk megoldani. Ráadásul sátán gyakran tippeket is ad. Úgy ahogyan Jézusnak is megmondta, mit tegyen, ha Ő Isten fia, és ezt a néppel is tudatni akarja. A törvény azonban elmondja, csakis Isten tud segíteni, és ezért egy új szövetséget ígért, ami az olvasók idején már meg is valósult. Itt mindent Isten vállal magára, Jézusban Önmagát adja értünk.

Azért is ír erről a szentíró, mert a gyülekezet tagjai közül voltak, akik vissza akartak térni az ószövetségi hithez, a törvényhez és az áldozatokhoz. Az író rámutat, az ószövetség erőtlen, nem tud megmenteni. Az újszövetség főpapja örökkévaló áldozatot mutatott be. Ezt nem kell ismételni, mindenkor érvényes. Egyetlen, amit tennünk kell, hittel elfogadni, és ragaszkodni az Úrhoz.

Az újszövetség lényege, Isten a törvényét a szívünkbe helyezi. Bennünk kezd el munkálkodni, a szívünket veszi kezelésbe. Isten Jézus által az embert formálja újjá. Nem elvár olyat, amit nem vagyunk képesek megtenni, hanem, képessé tesz az engedelmességre. Olyan szívet ad, ami már meghallja az Úr szavát, és kész neki engedni.

Jézusban eljött Isten megismerésének új lehetősége. Aki meg akarja Őt ismerni, az ezt megteheti. Jézust keresve Istennel találkozunk. Ő Isten képmása. Isten olyan, mint Ő. Jöhet mindenki bátran, mert Jézusban eltörli bűneinket. Jézus vére által van kegyelem. Nincs az a bűn, amiért ne tenne eleget az Ő áldozata. Aki megvallja a vétkeit, az bűnbocsánatot nyer. Amit Isten megbocsát, az meg van bocsátva. A megbocsátott dolgokról nem emlékezik meg többé. Ezt végzi el bennünk is a kegyelem, képesek leszünk a megbocsátott bűnökről már meg nem emlékezni.

 

 

Az Isten Bárányára

 

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, :/: És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén.

A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben,

A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki.

Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom,

Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyel-

miben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet,

Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait.

Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát

rebeg.

 

 

Isten áldásával.