A főpap Jézus

 

B

ildád szól újra és meghajol a Mindenható előtt (Jób 25,1-6). Övé a hatalom és a tisztelet. Jó, ha ez nem liturgiai forma, hanem szívből jön és a valóságban is megmutatkozik. Azt jelenti ez, nemcsak mondom, hogy az Övé a hatalom és a tisztelet, hanem át is engedem az életem feletti irányítást, és mindennap leborulok Előtte. A tisztelet azt fejezi ki, elismerem hatalmát, elismerem, hogy nagyobb nálam, és ezért bűnbánattal, alázattal fordulok Hozzá. Mivel övé a hatalom, mindent Rábízok. Aki számára csak egy formula ez, az maga veszi kezébe a dolgokat. Elindul és intézkedik, megkeresi az oltalmat, a segítséget. Amint Izráel népe is gyakran tette. Szájukkal dicsérték ugyan az Urat, de fenyegetettség idején már más népekkel keresték a kapcsolatot, tőlük kértek segítséget.  Bálványimádó, pogány népek segítségét, a katonai, anyagi támogatást kérték, ahelyett, hogy rábízták volna magukat Istenre.  Igaz, ez nem mindig könnyű, mert Isten nem úgy segít, ahogyan mi megálmodjuk. Pál apostol testéből nem távolította el a tövist, de erőt adott neki a bizonyságtételre. A kegyelem megerősítette, és így sokan láthatták, mindaz amit Pál tesz, Isten munkája. Másrészt más betegek, tövist hordozók erőt meríthettek ebből, és rá tudtak állni a kegyelemre. Ha Pálnak elég a kegyelem, akkor nekem is. Hányszor mi is jobban bízunk a világ támogatásában, útmutatásában, segítségében, mint az Úrban.

Ő szerez ma is békességet. Ő az, Aki igazi, valóságos békességgel ajándékoz meg Jézus Krisztus által. Őáltala békülhetünk meg Istennel, majd önmagunkkal és a másik emberrel. És ez a békesség az Úrral való rendszeres kapcsolatból táplálkozik. Amikor összhangban vagyok az én Urammal, mély belső békesség van a szívemben. Ez megerősít döntéseimben.

Az Úr seregeit emlegeti Bildád, és ezzel a békességünket és biztonságunkat hangsúlyozza.  Isten seregei megszámlálhatatlanok, így az Ő gyermekei biztonságban vannak. Nehéz időkben sem kell félni, nem kell az ellenség erejével foglalkozni, hanem felnézhetünk Urunkra. Elizeus azért imádkozott, hogy az Úr nyissa meg szolgája szemét, hogy meglássa, velük többen vannak, mint az ellenséggel. Gyakran mi is elcsüggedünk, sőt van, aki kétségbeesik, mert olyan hatalmasnak tűnnek a problémák. Urunk nyissa meg szemünket, hogy mindig Őt lássuk nagyobbnak.  Mert problémák, bajok mindig lesznek, de nem mindegy hogy azokra figyelek, vagy gyönyörködöm az Úrban.  És ha Benne gyönyörködik a szívem, meglátom, nem kell félnem, mert Ő hatalmasabb a bajoknál. Nála van megoldás.

Az ember nem tiszta az Úr előtt, mert a bűn ott van a szívében. Azonban Isten ad lehetőséget a megtisztulásra. Azért adta a Fiút a keresztre, hogy az ott kiontott vére megtisztítson minket minden bűntől. Az, aki Hozzá fordul, megvallja bűneit, megtisztul.  Ahogyan már Ézsaiás prófétánál ígéretet kapunk, ha bűneink skarlátvörösek, fehérek lehetünk, mint a hó. Csodálatos üzenet, a bűn sem tarthat távol Istentől, jöhetek, amint vagyok. Mert Jézusban van a megoldás. Az Atya Őérte magához fogad, megtisztít minden bűntől és befogad atyai házába. Jézusban új lehetőségek nyílnak meg előttünk, a legmélyebb helyzetből is talpra tud állítani. Nem szükséges a padlón maradni, Jézussal felállhatunk. Jézusban van a megtartatásunk.

Jézusról, mint nagy és tökéletes főpapról beszél az ige (Zsid 5,1-10).  Nagy főpapunk van, olvastuk a negyedik fejezetben, de ez a nagy főpap, nem valamelyik felekezet vallási vezetője.  Ez a főpap Jézus, az Isten Fia. A főpap az ó szövetség idején a nép bűneiért áldozatot mutatott be.  A bűnből szabadulás csakis áldozat, vér által lehetséges.  Így történt Egyiptomban is, egy báránynak kellett meghalnia, és a vére adott szabadulást azoknak, akik hittel bekenték a bárány vérével az ajtófélfát és szemöldökfát.  A bárány halála életet jelentett azoknak, akik hittel fogadták Isten szavát.  Az ószövetség idején mindig emberek közül választottak főpapot, olyat, aki maga is kegyelemre szorult. Az áldozatot önmagáért is bemutatta, és ezt az áldozatot rendszeresen meg kellett ismételni. Csak az lehetett főpap, akit Isten hívott el, ahogyan Áront is Ő választotta ki.

Jézust Isten tette főpappá, Ő adta nekünk.  Azt, a Jézust, akit Fiaként mutatott be. Isten Fia, Jézus az igazi főpap, mivel Ő bűntelen, és így örök üdvösség szerzője lett.  Engedelmessége által végezte el az örök áldozatot. És Ő nem egy állatot, hanem Önmagát mutatta be áldozatként, mint Isten Báránya. Mindez azt jelenti, hogy ez az áldozat tökéletes. Nem kell már soha megismételni, csak hit által elfogadni.  Az Úr értem mutatta be az áldozatot, és ha Hozzá viszem bűneimet, bocsánatot nyerek. És ezt nem kell megismételni, örökre érvényes áldozta ez.  Mindenkinek lehetősége nyílik Őáltala a bűnbocsánata, az új életre.

Az Úr Jézus örökkévaló főpap, ez azt jelenti, nincs más főpap. Senkit nem nevezhetünk főpapnak, még papnak sem, mert az igazi pap Jézus. Mivel bemutatta az áldozatot, és megszerezte az üdvösséget számunkra, többé nem kell áldozatot bemutatni. Ha nem kell bemutatni áldozatot, akkor papi szolgálat sincs már.  Akik Jézust szolgálják, az evangéliumot hirdetik az Ő bizonyságtevői, nem papok, hanem az örömhír hirdetői. Jézus csodálatos főpap, miért is mennénk máshoz. Ő nem kér tőlünk honoráriumot, ingyen adja a kegyelmet.  Ingyen, mert Ő maga fizette ki az árat.  Olyan urunk van, aki Önmagát mutatta be áldozatul a kereszten.  Valósággá lett Keresztelő János kijelentése, íme, az Isten Báránya. És ez a bárány megáldoztatott, amit János mondott a kereszten valósággá lett. Szabadok lehetünk áldozata által, azért, hogy immár Őneki éljünk.  Nem vallási szervezetbe hív, hanem Önmaga követésére, arra, hogy éljünk úgy, mint Ő. És ehhez elküldte a Szentlélek Istent. A Szentlélek által leszünk képesek Isten akarata szerint élni, és megmaradni Jézus nyomában.  Urunk végezze el bennünk ezt az új életet, és adja meg, hogy ragyoghassunk az Ő világossága által, mint csillagok a világban.

 

 

 

TÉGY FOGLYODDÁ, URAM

 

1.  

Tégy foglyoddá, Uram,

Akkor szabad leszek;

Késztess megadni önmagam,

Győzelmet úgy veszek!

Ha küzdve küszködöm,

A földre roskadok,

De ha karod lesz börtönöm,

Akkor erős vagyok.

2.  

Szívem gyáván remeg,

Úgy hajlik, mint a nád,

Amíg Benned nem lelte meg

Parancsoló Urát.

Míg láncra nem vered,

Boldogtalan, sivár;

De hogyha szolgád lesz Neked,

Akkor üdvöt talál.

3.  

Lelkem mindjárt alél,

Nem tölti tűz, se hit,

Míg benne égi tűz nem kél,

S szolgálni nem tanít.

Vezetni úgy tudok,

Ha Szentlelked vezet.

Zászlóm fennen csak úgy lobog,

Ha fúj leheleted.

 

 

 

 

 

 

4.  

Majd úgy uralkodik,

S nyer lelkem égi trónt,

Ha Néked hódol a porig,

Ha mindenről lemond.

Vész és vihar között

Úgy áll végig híven,

Ha Nálad békén kikötött,

S mindvégig ott pihen.

 

Isten áldásával.