|
F |
olytatja beszédét Elihú, amelyben továbbra is kevés az együttérzés (Jób 35,1-16). Nem éli át a szenvedő helyzetét, sőt azt kívánja, sokáig tartson Jób próbatétele. Nem azt kéri, hogy meggyógyuljon, véget érjen a szenvedés, hanem tartson sokáig. Mit kérünk a másik számára? Imádkozunk-e azért, hogy meggyógyuljon, szabaduljon az, aki még bajban van, és így lássa meg Isten hatalmát? Mert mi már kérhetjük Urunkat, avatkozzon be egy élet menetébe. Emeljen ki a bűnből, szabadítsa meg szenvedélyéből. Mert amikor ezeket átéli valaki, meglátja ki is az Isten. Az ember meghódol, amikor az Úr Jézus szabadítását átéli. Meghódol, mert látja, amit mások nem tudtak megadni, azt Isten elvégezte. Az Úr Jézus azért jött el ebbe a világba, hogy megszabadítson bűneinktől és Isten országa polgárává tegyen.
Elihú nagyon magabiztos, úgy gondolja mindenkinek megtudja adni a választ. Azt tartja, ő ismeri Istent, és tudja Jób kérdésére is a választ. Vannak jó gondolatai, de Istent igazán csak az Úr Jézusban ismerhetjük meg. Őbenne mutatkozik be mindenki számára Isten. Aki keresi Őt, az megláthatja, Jézusban a Teremtő Istent. Azonban, ha nem Jézus által igyekszünk Istent megismerni, rossz irányba térünk. Ezért ma is figyeljünk Jézusra! Amikor olvassuk a Bibliát, Őt nézzük és azt kérdezzük mit akar az Úr? Az ószövetséget is az Úr Jézuson keresztül értjük meg igazán. Amikor pedig az újszövetséget olvassuk, lássuk meg, hogy élt, cselekedett az Úr. Figyeljük tanításait, mert amit Jézus elénk él, az Isten tökéletes akarata. Isten azt akarja, amit Jézus cselekedett, és azt várja az övéitől, hogy ezt a mintát kövessék. Őt követjük? Mindig megnézzük, hogy abban az élethelyzetben Jézus mit tett? Figyeljük mi volt a fontos Neki, hogyan viszonyult az emberekhez? Ha így figyeljük, látni fogjuk, mit akar tőlünk Isten.
Az ige felemelteti tekintetünket a földről a menny felé. Ezzel az Isten és a köztünk lévő különbségre mutat rá. Isten egészen más, mint az ember. Ézsaiásnál maga az Úr utal erre, amikor elmondja, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az Ő gondolatai a mi gondolatainknál. Ember csupán értelme által meg nem értheti Istent. Azonban Ő kijelentette magát, mert azt akarja, hogy a távolság eltűnjön, és mi annak ismerjük meg, Aki. Ha Ő nem jön közel hozzánk, bálványokat készítünk magunknak. Akkor csak elképzeléseink lennének róla. Kijelentette magát, mert szeret, és azt akarja, hogy igazán megismerjük. Azért küldte el Fiát, hogy Általa szabaddá tegye az utat Önmagához. Aki keresi Őt, az Jézus által juthat el Hozzá. Meglátja, hogy Jézus kereszthalála által a kárpit kettészakadt. Így, azután a bűnös elveszett ember is elindulhat Isten Felé. Jézusba vetve bizalmát, kérheti Isten kegyelmét. Jézus elhozta Isten kegyelmét a földre. Most még élhetünk belőle. Bárcsak meglátnánk ezt. A mostani ünnepkör is erről tesz bizonyságot. Isten kegyelme földre szállt, keresi az elveszett, bűnös embert. A kegyelem lehetővé teszi az új kezdést. Ragadjuk meg ezt!
Csodálatos üzenet, Jézus vére által bemehetünk a szentélybe, mégpedig teljes hittel és igaz szívvel (Zsid 10,19-39). A kereszten megnyílt az út, mehetünk Isten elé. A szentíró fel is szólít, járuljunk Hozzá! Menjünk bátran az Úr Jézushoz minden bűnünkkel, nyomorúságunkkal. Kérjük szabadítását, úgy amint földi élete során is Hozzá mentek a reménytelen bűnösök. Senki nem tudott nekik segíteni, de amikor hallottak az Úr Jézusról, reménység nyílt a szívükben. Legyen reménységünk Jézus iránt. Vére eltörli bűneinket, és Isten gyermekévé fogad Őérte.
Ragaszkodjunk a reménység hitvallásához, vagyis ahhoz, hogy Jézus a Krisztus! Bárki, bármit mond és ígért, aki megtapasztalta bűnei bocsánatát és átélte, hogy szabad az út az Atyához, az ehhez ragaszkodjon. Ne térjen vissza senki a régi életébe, mert az veszélytelenebb, úgy kényelmesebb. A szentíró azt kéri, ragaszkodjanak összejöveteleikhez, akkor is jöjjenek össze Jézus nevében, ha az veszélyes. Mert veszélyes volt Jézust Megváltónak megvallani.
A szándékos vétkezés itt Jézus megtagadását jelenti. Szándékosan elfordulnak Tőle, mert félnek a következményektől. Megtagadják az áldozatát, ha ezt teszik, nincs bűneikre bocsánat. Nincs, mert pont az áldozatot utasítják el, azt, aki az Ő bűneikért is meghalt. Aki elutasítja a Megváltót maga marad bűneivel. Magának kell Isten elé állnia. Azonban Isten Jézusért bocsát meg, mi nem tehetünk eleget magunkért.
A tanítványok élete gyakran nehéz, de ne adják fel, kapaszkodjanak továbbra is Krisztusba. Bízzunk továbbra is Benne, mert Ő a megoldás. Problémáink idején türelmesen bízzunk Benne. Rámutat az író, még egy kevés idő, és el fog jönni az Úr. Ő nem késik. Krisztus népe nem hátrál meg. Nem fordul el Urától, hanem hittel tekint Rá a nehéz időkben is. Nem vagyunk a meghátrálás emberei, hanem a hitéi, nem fordulunk el Jézustól, hanem vállaljuk Őt. De ez nemcsak elméleti vállalás, hanem azt jelenti, amikor a világ másképp él, mi ragaszkodunk a Krisztustól kapott útmutatáshoz. Azt jelenti, hogy nem hátrálunk meg, minden területen vállaljuk a Biblikus életformát.
Ó, MI HŰ BARÁTUNK JÉZUS
1.
Ó, mi hű barátunk Jézus,
Hordja bűnünk, bánatunk!
Mily dicsőség, hogy nevében
Istenhez fordulhatunk!
Mennyi békét elveszítünk,
Sírva hordjuk bánatunk,
S mind azért, mert hő imában
Őhozzá nem fordulunk!
2.
Ér-e próba vagy kísértés?
Háborúság zaklat-é?
El ne csüggedj ám miatta:
Vidd imádban Őelé!
Volt-e már ily hű barátod,
Gondod így ki fölveszi?
Látja minden gyöngeséged,
Tárd ki bátran Őneki!
3.
Nyomja-é bú gyönge vállad?
Földi bánat terhel-é?
Drága Megváltód az orvos:
Vidd imádban Őelé!
Megvet, elhagy, kit szerettél?
Vidd imádban Őelé!
S Ő két karja közt ölelve
Visz a békesség felé.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése