Tedd meg, amit az Úr mond!

 

J

ónás Isten kegyelméből egy cethal vendégszeretetét élvezi (Jón 2,1-11). Nem erre számított, mert emberileg a tengerből már nincs visszaút. A próféta úgy gondolta, bevetnek a tengerbe és mindennek vége. Ezzel azonban visszadobta nemcsak a szolgálatot, hanem az életet is. Inkább meghal, mintsem Ninivébe menjen. Veszélybe sodort másokat, azonban Isten számukra ebből is jót hozott ki: Hogyan? Mert a pogány hajósok megtapasztalhatták az élő Istent, és elkezdtek Hozzá imádkozni. Ők megtették azt, amit a próféta, Isten gyermeke nem tett meg. A vihar elmúlásához csak ki kellett volna mondania Jónásnak, Uram bocsáss meg, visszafordulok, és elmegyek Ninivébe. Ha ezt teszi, megszűnik a vihar. De ő nem akart Ninivében szolgálni. Hányszor megkísért, nem akarunk ott szolgálni, ahová az Úr küld minket. Megszoktuk már a magunk a hozzánk hasonlók, a templomos emberek közelségét, és nem akarunk oda menni, ahol még az Urat nem ismerik, más szokások szerint élnek.

Jó látni, Isten nem mond le róla. Utána megy, és egy nagy hal benyeli Jónást. Isten nem mond le rólunk, hanem utánunk küldi a „nagy halat”, ott lehet csendben az Úr előtt gondolkodni életünk felől. A nagy hal lehet bármi olyan, ami egy időre megállít, ami által kikerülünk a forgalomból és elkezdünk Isten felé fordulni.

A nagy hal engedelmeskedik Istennek. Megszégyenítő, ahogyan a tenger egy állata, mindent félretéve megcselekszi, amit Isten kér tőle. Nem mondja, hogy semmi kedve egy embert elnyelni, vagy esetleg más programot tervezett magának. Azonban a művelt ember, szabad akaratát engedetlenségre használja. Az ember fejlettsége azt jelenti, bátran szembe szállok Teremtőmmel, nemet mondok Neki. És mi erre gyakran büszkék vagyunk.

A három nap és három éjjel a hal gyomrában, előre mutat az Úr Jézus halálára. Három napig lesz értünk a sírban, de amint Isten Jónást kihozza a hal gyomrából, úgy hozza ki az Úr Jézust a halál gyomrából. Az Úr értünk vállalta ezt a mélységet. Elszenvedte a menekülő, lázadó ember helyett a halált.

A hal gyomrában Jónás megtanul imádkozni. Amit a hajóban nem tett meg, azt most megcselekszi. A hal gyomrában való tartózkodás megtanítja alázatra, és imádkozásra. Sokan a nyomorúságok idején, például betegágyon, nehéz körülmények között jutnak el oda, hogy Istenhez kiáltsanak. Jónás egy csodálatos imádságot mond.

Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltok. Igen, kiáltok az Úrhoz. Duzzoghatnék tovább, de nem teszem, elkezdek imádkozni. Valószínűleg elgondolkodik Jónás, eddig miért nem kiáltott Istenhez? Miért csak most kezd el imádkozni, holott ő ismerte Istent.

Ez az ima bizonyságtétel is, benne van a meghallgatás iránti hit. Hiszi, hogy Isten meghallhatta őt. Még nem történt semmi, de tudja, hogy Isten meghallja a szavát. Hiszed te is, hogy Isten meghallja szavadat? Lehet, azonnal nem változik semmi, de hiszed, hogy Ő hall téged, és figyel rád?

Még a halál torkából, nagyon nagy mélységből is kiálthatunk. Jónás sikoltott, hisz a meghalást várta, azt, hogy azonnal vége az életének, de nem ez történt. Egy félelmetes eseménysoron ment keresztül. Jött egy hatalmas hal és benyelte őt, és ott egyedül nem igazán komfortos körülmények közt kellett lennie. Ott átélte, nem a saját kezében van az élete. Rádöbbent, hogy teljesen Istentől függ. Innen már nem lehet sehova sem menekülni. Innen egy út vezet csupán, az imádság útja, Istenhez. Most már minden Isten kegyelmétől függ. Nem mintha eddig nem Istentől függött volna az élete, de ezt már ő is meglátja és elismeri. Ezért kiált, kéri, Istent könyörüljön rajta. Kiálts, kérd az Urat, mert Nála van segítség, van szabadulás a nyomorúságból.

A hal gyomrában jelentkezik a csüggedés, de akkor megemlékezik az Úrról. Eszébe jutott Isten. Az Úr az élet nehéz helyzeteit arra használja fel, hogy megemlékezzünk Róla. Ha eddig nem jutott eszünkbe Ő, hát végre gondoljunk Rá, és forduljunk Hozzá.

Az imádság vége elárulja, Jónás igent mondott az Úrnak, amikor Ő megbízta. Valószínűleg kimondta, elmegyek Uram, és mégsem ment el. De most eljutott oda, hogy meg is teszi, amit ígért. Kész elmenni Ninivébe. Pont ez volt a célja a tengeralattjárós utazásnak, ez a célja a próbának, tedd meg, amivel az Úr megbízott, és amire igent mondtál, de mégsem tetted meg.

A hal gyomra védelmet is jelent, így oltalmazza meg az Úr a tenger veszélyeitől és a haláltól, mert további terve van vele.

Az Úr Jézus megkezdte szolgálatát (Jn 2,1-12). Megjelent a Jordánnál, és Keresztelő János bizonyságot tett Róla. Két tanítványa pedig elindult Jézus nyomában, ezt követően már ők is megvallották hitüket, és elkezd gyarapodni a tanítványi közösség. Aki találkozik Vele, annak a szívéből eltűnik az előítélet is, és bizonyosságra jut, a Messiás eljött. Új korszak kezdődik, és ennek a képviselője Jézus. Ő hozza el Isten kegyelmének esztendejét.

Csendesen, minden látvány nélkül kezdi meg munkáját. Nem küldi ki a tanítványokat, hogy plakátolják tele a településeket, és szervezzenek egy hatalmas evangelizációt. Egy lakodalomba megy el, Kánába hívják, Őt is, csak úgy, Őt is. De ennek ellenére elmegy, senki nem is gondolja, milyen jó, hogy meghívták. Nem csupán azért, mert a víz borrá válik, és a hiányuk betöltődik, és nem kell majd szégyenkezniük a vendéglátóknak. Inkább azért jó,, hogy meghívták, mert jelet, üzenetet kaptak arról, hogy valami nagy dolog történik. Jelet kaptak arról, hogy beteljesedtek az ígéretek és Isten elküldte a Megmentőt. Ott van és nem is sejtik, hogy ki a meghívott, még nincs Ő a középpontban. A bor is azért fogy el, hogy Isten munkájára terelődjön a figyelem. Önmaguk helyett figyeljenek az Úrra. Eddig ők voltak a fontosak, most kezdjenek el Jézusra figyelni. Állítsák Őt a középpontba. Figyeljenek Őreá! Karácsony napjaiban Ő volt-e a figyelmünk középpontjában? Rátekintettünk, Őt kérdeztük, Róla beszéltünk? Vagy inkább a jelenlegi helyzet, saját életünk, betegségeink voltak a középpontban?

Mária veszi észre, hogy valami történt, ő látja meg, nincs boruk. Valami nincs, valami hiányzik, és Jézushoz fordul. Úgy gondolja, Jézus lehet a megoldás. Jézus megadhatja azt, ami hiányzik.  Minderről értesíti Jézust. Neki mondja el. Beszéltünk-e Jézusnak a gondjainkról, hiányainkról. Mert nem az a gond., hogy beszélünk ezekről, hanem az, ha nem mondjuk el Jézusnak. A Megváltó eljött és senki nem veszi észre. Senki sem gondolja, Ő segíthet, csak Mária. Kétezer éve eljött az Úr, de csak kevesen veszik észre Őt, vagy gondolják azt, hogy Ő segíthet. Jézust a templomokba száműzzük, csak vasárnap vesszük igénybe. Mária rádöbbent, Őt mindenbe be lehet vonni. Jézus oldja meg hiányainkat.

Fontos, amit Mária mond a szolgáknak, amit mond, megtegyétek! Ez a hitélet kulcsa. Rábízom Jézusra a dolgokat, magamat pedig a rendelkezésére bocsátom. Megteszem, amit mond. Jézus ezért jött, hogy a rosszabb után, jobbat adjon. A rosszabb az az időszak, amit az Ő megismerése nélkül töltöttem. Amikor Őt megismerem, belép a minőség a mindennapjaimba.

 

 

Szenvedésben engedelmes

 

Szenvedésben engedelmes

Szenvedésben engedelmes,                                 

kísértésben győzedelmes

Jézus Krisztus, légy kegyelmes.

 

Rám a bűn mint tenger árad,

kísértésnek tüze támad.

Nincs segítség, csak Tenálad.

 

 

Isten áldásával.