Isten Báránya

 

I

sten ítéletét, az Úr napját hirdeti meg a próféta (Jóel 2,1-4,21). Bizony közel van, mondja, mert Isten megítéli hűtlen népét, egy nagy és hatalmas nép lesz Isten ítéletének eszköze. Mert a körülöttünk lévő események nem véletlenül mennek végbe. Isten felhasználja megítélésünkre, és ébresztésünkre. Rá kell döbbenni, hogy az életünk nem felel meg Istennek. A próféta hirdette, amiért elfordult Izráel, és a pogány népek isteneit imádta, szokásaikat átvette, megítéli őket. Az ítélet azért történik, hogy visszatérjenek az Úrhoz és megtisztuljanak. Isten ítélete eszköz a nép visszatérítésében. Az Úr azt akarja elérni, hogy meglássák és megbánják bűneiket.

Megdöbbentő, hogy mindig az a pogány nép tör Isten népére, amelynek isteneiket, és szokásaikat átveszik. Mert a bálványok mindig leuralnak. Előbb sikert és boldogságot ígérnek, de egy idő után megmutatják igazi arcukat. Hatalmukba kerítenek, és már nem boldogulunk velük. Képtelenek vagyunk lerázni magunkról rabigájukat. A bűn mindig rabláncra igyekszik fűzni, és saját erőnkből képtelenek vagyunk szabaddá lenni.

Azonban mielőtt végbemegy az ítélet, és bekövetkezne az idegen nép támadása, még ad esélyt az Úr. Még hívogat megtérésre. Elmondja azt is, milyen az igazi megtérés,. Nem külsőség, formalitás. Nem látványos cselekedetek, mint a ruha megszaggatása, hanem a szív megszaggatása. Vagyis, őszinte mély bűnbánat, ami életváltozásban, Isten akaratának a megcselekvésében nyilvánul meg. Nem elég egy ünnepen elmenni istentiszteletre, az Úr azt várja, Érte menjünk. Életváltoztatási szándékkal fordulunk Hozzá. Akkor segít az istentisztelet látogatása, ha Őt keresem, és át adom neki az életemet, Rábízom magamat.

Szinte nemzeti bűnbánatra hív a próféta, hívjátok a népet, a kisgyermeket és a véneket is. Akkor látszódik meg a bűnbánat komolysága, ha mindenki jön. Bár így jönnénk mindenki az Úrhoz, mégpedig sírva. A sírás vonatkozik Isten szolgáira, sírjanak, de ez nem önmagunk siratását jelenti, hanem a bűneink feletti sírást. Meg kell bánnunk hűtlenségünket, mert ha nem Őtőle várjuk a segítséget, ha nem az Ő támogatásában bízunk, hanem emberek segítségében reménykedünk, hűtlenek vagyunk.  Azonban az őszinte kiáltást meghallja az Úr.

Ígéret is elhangzik. A megtérő népet megáldja Isten, mindenben. Megáldja életét és gazdaságát is. Azt is ígéri, hogy kárpótolja gyermekeit a korábbi veszteségért. Ilyen hatalmas Urunk van, Ő igazán tud kárpótolni. Elhangzik az a nagyszerű ígéret, ami pünkösdkor teljesedett be. S a Lélek kitöltetésének ígéretét is megkapják. Az menekül meg, aki segítségül hívja az Úr nevét. Isten neve Jézusban vált elérthetővé. Aki Jézus nevét segítségül hívja, nagy dolgokat tapasztal meg. Jézus nevében van szabadítás, van gyógyulás és új élet.

Isten túláradó áldást ígér az övéinek, és mindezek már az Úr Jézus Krisztusban érhetők el. Mert Ő azért jött a világba, hogy aki hisz Őbenne, annak élete legyen, és bővelkedjen. És ebben az új Krisztushoz tartozó életben az Úr lesz népének oltalma. Jó ezt ma is olvasni, de nem elég olvasni, hanem fogadjuk hittel. Ha Övé vagyok, akkor Ő az oltalmam ebben a járványhelyzetben is. Nem csak mondjuk, hogy hiszünk Benne, hanem a baj idején is vegyük komolyan Ő az oltalom. És ha Ő oltalmaz, nem érhet közel hozzánk a veszedelem. Nem az emberi eszközök, hanem maga az Úr oltalmaz meg.

János apostol, mint szemtanú nagyszerű dolgokat mond el (Jn 1,6-34). És ezek a bizonyságtételek saját tapasztalatból is fakadnak. Ott van Jézus mellett, sőt már Keresztelő Jánosnak is tanítványa volt. Így testközelből éli meg János bizonyságtételét is. Zebedeus fia János jól ismeri a keresztelőt, ott van, amikor ő határozottan kijelenti, hogy nem ő a Messiás. Azt is személyesen hallotta és látta, amikor János Jézusra mutatva elmondta, Ő az Isten Báránya, aki azért jött, hogy magára vegye bűneinket.

János megvallja, hogy Jézus az Isten Fia. És ez a vallomás személyes, hiszen saját életében is megtapasztalta Jézus hatalmát. De mások életében is látta Jézust cselekedni. János számára Jézus az Isten fia, de ezt nem azért mondja, mert mástól tanulta. Esetleg rájött, hogy ezt várják el tőle, amit mond, saját meggyőződés. Mit mondok én Jézusról? Megtapasztaltam már hatalmát az életemben? Amit mondok róla, az személyes bizonyságtétel? Mert nem leckét kell felmondani, hanem azt, megvallani, akinek én tartom Őt.

Jézus azért jött a világba, hogy bemutassa nekünk az Atyát. Mert ki is mutathatná be tökéletesen, ha nem a Fiú. Így azután figyeljük Jézust, és Istenről minden információt Tőle szerezzünk be. Amit Jézus cselekszik, az az Atya cselekedete.

Azt is elmondja János apostol, milyen jól látta önmagát a Keresztelő. Nem tartja többnek magát, annál, ami, amire Isten rendelte őt. Vállalja, hogy Ő kiáltó hang a pusztában. És ennél nem is akar több lenni. Egy hang, ami Jézusra irányítja az embereke figyelmét. Legyünk mi is ilyen hangok. Mutassunk Jézusra, és irányítsuk Őreá a körülöttünk élők figyelmét.

 

 

Itt állok jászolod felett

 

1. Itt állok jászolod felett, ó Jézusom, szerelmem, :/: Eljöttem, elhoztam neked, amit ke-

zedből nyertem: Vedd elmém, lelkem és szívem, Hadd adjam néked mindenem, Hogy

kedves légyek néked!

2. Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél, :/: Még rólad mit sem tudtam

én: tulajdonoddá tettél; Még meg sem formált két kezed, Már elválasztál engemet, Hogy

társam légy e földön.

3. Halálban, éjben vártam én: fölkelt a nap rám véled. :/: Terólad ömlik rám a fény: a bé -

ke, boldog élet, A lélek ékességei; Belőlük hitnek mennyei szent tisztasága árad.

4. Csak nézlek boldog szívvel és nem győzlek nézni téged, :/: Szóm és erőm mind oly

kevés, hogy elmondhassa néked: Bár felfoghatna tégedet Az emberszív és ismeret,

Hogy megfejthesse titkod!

5. Megváltóm, egy kérésemet nem vetheted meg nékem: :/: Hogy szívem mélyén tége-

det hordozhatlak, remélem, És bölcsőd, szállásod leszek; Jövel hát, tölts el engemet

Magaddal: nagy örömmel!

 

 

Isten áldásával