2014. december 31., szerda

A Megmentő

S
zemélyesen szólít meg bölcs Salamon, mint fiához beszél, és azt kéri, hogy fogadjuk be beszédeit (Péld 4,10-27). Ő is látja, hogy a gyermekek és a tanítványok sem mindig akarnak az előttük bemutatott úton járni. Ezért mintegy sürgetőleg kéri, hogy vegyük komolyan, amit mond. Bölcsesség nélkül eltévedünk, ezért hallgassunk rá. A bölcs mesternek van tapasztalata, sok embert látott már, olyanokat is, akik megfogadták tanácsát, és olyanokat is, akik nem hallgattak a bölcsesség, az Úr szavára. Látja a két életvezetés közötti különbséget és a két út végét is.
Elmondja, hogy az Úrra figyelő élet olyan, mint a világosság, amely egyre ragyogóbb lesz. A hívő élet gazdagító és kiteljesedő élet. Aki az Úr útján jár, az valóban szabad, nem gátolják az emberi szokások, babonák, hiedelmek, botlás nélkül halad a pályán előre. Miért? Mert már csak előre, az Úrra figyel. A mögötte levő dolgok, a múlt bűnei le vannak zárva, most látja a célt maga előtt, és egyenesen felé tart.
A cél felé akkor tudunk kitartóan és eltévelyedés nélkül haladni, ha menet közben az Úr szavára figyelünk, ha mindig az ige lesz az iránytűnk. Így, esztendő végén adjunk hálát a Szentírásért, köszönjük meg, hogy egész évben kézbe vehettük és beletekinthettünk. Mert az ige táplál és utat mutat, sőt, általa lehetünk ragyogó csillagok e világon. Figyelj szavamra, ne téveszd szem elől, mondja a bölcs - az új esztendőre is fontos tanács ez. Ne veszítsük szem elől Isten útmutatását. Az élet forgataga, sok feladata között is legyen mindig szem előtt a Biblia.
A bölcs rámutat, hogy az ember legnagyobb kincse a szíve, ezért vigyázni kell rá. Jobban kell őrizni a szívünket, mint a kincset, mert ez a legdrágább kincs. Nem mindegy, mit engedek be a lényembe, az élet központjába. A szentíró azt kéri, az Urat engedjük be. Új esztendő kapujában halljuk meg az Úr zörgetését és nyissuk meg Előtte az ajtót. Vele induljunk az új esztendőbe. Nem elég beengedni az Urat, hanem a szívünkben is kell tartani. Vigyázni kell, mert más hangok és más utak is vannak, a gonosz is be akar jutni a szívünkbe, de lehet neki nemet mondani. Rajtunk áll, hogy kit engedünk be, és ki előtt marad zárva az ajtó.
Jézus munkássága egyre inkább terjed, egy vezető ember, Nikodémus is hall Róla és szeretné megismerni (Jn 3,1-21). Azonban nem meri nyíltan vállalni a találkozást, félti a karrierjét, ezért éjszaka megy Jézushoz. Jézus nem veti ezt a szemére, és éjjel is fogadja. Mert Őt bármikor lehet zavarni, Ő azért jött, hogy mi elinduljunk Felé és találkozzunk Vele.
Ha éjjel, bújva megy is, de felkeresi Jézust, és ez jó. Mert ez a lényeg, ne csak kíváncsiskodjunk, hanem menjünk Hozzá. Győződjünk meg személyesen arról, hogy kicsoda Ő. Mert a személyes meggyőződés vezet el az élő hitig. Nikodémust lépésről lépésre vezeti be az Úr Isten országába. Megtudja ez az ember és így mi is, hogy nem a tudás, nem is valamelyik egyházi szervezethez való tartozás nyitja meg a kaput, hanem a Lélektől való újjászületés. Nikodémusnak, a tudósnak is Isten Lelke által kell újjászületni.
Hogyan megy ez végbe? Nem még több ismeret, még több diploma által, hanem Isten munkáján keresztül. Az újjászületést csak kérni lehet, alázatos és bűnbánó szívvel. Aki kéri, az látja, hogy az élete rossz úton jár, elromlott, és nem lehet javítgatni, hanem újat kell kezdeni. Ez az új pedig már Jézussal történik. Isten Lelke újjá formálja a szívemet, hogy mostantól már Jézusnak engedelmeskedjek és az Ő útján járjak. Mert nincs más életre vezető út, csak a keskeny út. Az is igaz, hogy ezen kevesen járnak, mert a többség szerint balgaságnak, járhatatlannak tűnik. De aki az Úrra néz, az tudja: bár keskeny, mégis járható és célba vezet.
Az Úr Jézus azt mondja, hogy szükséges újonnan születnünk, tehát erre mindenkinek szüksége van, nem csak egy lehetséges opció a sok közül, hanem szükséges, mert újonnan születés nélkül nem láthatom meg az Isten országát. Jöjj, Uram, jöjj Szentlélek, szülj újjá, mert én meg akarom látni az országot. Köszönöm, hogy azért jöttél, hogy új emberré tegyél. Jöjj, Lélek, és járd át a szívem, az egész életem. Jöjj, Lélek szele, fújj erősen, éleszd újjá népünket, egyházunkat, az egész emberiséget, mert Nélküled elveszünk.
Nikodémus hallja meg az arany igét, ő tudja meg, hogy Jézus fel fog emeltetni, és csak aki hittel Rátekint, az fog élni, annak lesz örök élete. Az Úr Jézus bizonyságot tesz az Atya mentő szeretetéről. Ő azt akarja, hogy ne vesszen el az ember, hanem örök élete legyen. És ezért meg is tett mindent, a Fiát, Jézust adta oda a kereszten. A Benne való hit életet jelent a számunkra. A megmenekülés útja a Jézusban való élő hit. Higgy Jézus Krisztusban és üdvözülsz, tanácsolta a filippi börtönőrnek Pál apostol. És ez a tanács nekünk is szól, nincs jobb a Jézusban való hitnél. Ez a hit megment és életet ad. Ráadásul, ez már évezredek próbáját is kiállta. Jézusban Isten meg akarja menteni a világot, csak Ő képes erre. Mert győzött a kereszten. Jézus a győztes, és Általa te is győzhetsz.



Úr lesz a Jézus mindenütt


1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a messze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.
2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Minden napon dicsérete.
3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!
4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.
5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.



Isten áldásával.

2014. december 30., kedd

Mit talál a szívemben az Úr?

Salamon tanítja gyermekeit az élet dolgaira, igyekszik felkészíteni arra az időre, amikor önállóan kell megállni a lábukon (Péld 4,1-9). Azt adja tovább, amit ő maga is kapott, hiszen most arról vall, hogy valamikor őt is tanították szülei. Neki is átadták ősei saját tapasztalatukat és mindazt az ismeretet, amit az Úr útján való járás során szereztek. Ezzel igénk szívünkre helyezi az utánunk jövő generáció tanítását, mert nem bízhatunk mindent az iskolai oktatásra. Az élet tapasztalatairól nekünk kell számot adnunk. Foglalkoznunk kell gyermekeinkkel, bizonyságot téve mindarról, amit tapasztaltunk és amit az Úrral való járás során megismertünk.
Fontos a bizonyságtétel, az élet bölcsességének továbbadása, hiszen az életet is tanulni kell, mert sok buktatót és előre nem látható eseményt hoz elénk. Azonban csak az tud felkészíteni, aki maga is bölcsességgel rendelkezik, vagyis aki kereste az Urat és kérte az Ő bölcsességét, tanácsát. Mert nekünk Isten tanácsára van szükségünk, és amikor azt megkaptuk, jó ha továbbadjuk, ha elmondjuk, hol és miben szorultunk segítségére, és hogyan tapasztaltuk meg Isten jelenlétét.
Izráel népe bizonyságot tett mindarról, amit az egyiptomi szabadítás, majd a pusztai vándorlás során átélt. Ez adott erőt és reménységet az utánuk következő nemzedéknek. Mert amit az előttünk járók megtapasztalnak, az számunkra erőforrás lehet és segíthet elkerülni a csapdákat, illetve reménységet nyújt. Mások megtapasztalása adja azt a reménységet, hogy számunkra is van megoldás, mi is számíthatunk Isten segítségére. A vérfolyásos asszonyt is egy ismeretlen személy bizonyságtétele indította el Jézus felé. A végső elkeseredés szélén állt, amikor hallott az Úr felől. Bizonyára valaki elmondta, hogy őt miképp gyógyította meg Jézus, és ennek a vallomásnak a nyomán hit született a szívében. Most már nem adta fel, hanem új elhatározásra jutott: felkeresi Jézust, mert elég csak a ruhája szélét megérintenie, és meg fog gyógyulni.
Bizony, jó, ha van kihez odamenni, amikor tanácsra van szükségünk. Jó, ha vannak hívő testvérek, akik továbbadják mindazt, amit tapasztaltak, amit az igéből megértettek. Különösen jó, ha a szülők vagy a nagyszülők beszélik el saját élettapasztalataikat, ha ők tudnak bizonyságot tenni az Úr munkájáról.
Az előbbi történetben megláthattuk, hogy a víz borrá változott, azonban ez jel, amely rámutat arra, hogy Jézusban megérkezett Isten országa (Jn 2,13-25). Azért történnek a csodás dolgok, hogy általuk meglássuk az idők jeleit. Ezek az események Jézusra mutatnak, Őt állítják elénk, mégpedig azért, hogy hit támadjon a szívünkben, és felismerjük, Őreá van szükségünk.
A mai szakaszban a templomba megy az Úr, fontos számára ez a hely, mert ez a találkozás helye. Itt lehet koncentráltan átélni az Atyával való találkozást. Ám amikor Jézus bemegy, egészen mást talál ott, mint amire számít. A külső udvart kereskedelemre használták, és így az áhítatot megtörte az állatok hangja. A templomban csend helyett zaj van. Azt találja ott, aminek nem ott van a helye. Mit talál a szívemben, ami a Szentlélek temploma kellene, hogy legyen? Milyen hangok és zajok töltik be, és szorítják ki az Úr szelíd és csendes hangját? 
Álljunk meg most, ne siessünk tovább, hanem gondoljuk végig, mit is talál a szívemben az Úr? Mi van bennem, aminek nem kellene, ami megakadályozza, hogy az Úr szava eljusson lényem mélyéig és megszólítson? Kérjük, hogy az Úr tisztítsa meg a szívünket és tegyen képessé megváltoztatni szokásainkat, hogy először mindig a csöndet, a Vele való áldott közösséget keressük.
Jézus számára a templom az Atya háza, de úgy látja, hogy vásárcsarnok lett belőle. Mit mond ma az istentiszteleti helyeinkről? Nem tesszük mi is vásárcsarnokká? Annyiféle rendezvény található, annyi mindent ajánlunk, hogy pont az áhítat, az Atya jelenlétének megtapasztalása marad ki.
A tanítványok sem igazán értették azt, amit Jézus tett és mondott abban a helyzetben, és ez még többször is előfordult velük. Azonban a feltámadása után megértették, hogy itt már haláláról és feltámadásáról szólt. Arról a csodálatos jelről, aminek fel kell nyitnia a szemünket, és hitre kell, hogy segítsen. Jézus feltámadt és él, így ma is jelen van, Hozzá fordulhatunk, segítségül hívhatjuk. Mi is gyakran vagyunk úgy, hogy nem értjük az igét, de olvassuk tovább, mert eljön az idő, amikor a Szentlélek megnyitja előttünk az értelmét, feltárja az üzenetet.
Azt is olvassuk, hogy bár sokan lelkesedtek Érte, sőt, voltak, akik hittek Benne, mégsem bízta magát rájuk, mert ismeri az ember szívét. Tudja, hogy csalárdabb a szívünk mindennél. Bár mi is látnánk ezt! Benne van az a biztatás is, hogy ismeri, mi van bennünk, ezért nem kell megjátszani a szentet, hanem jöhetünk úgy, amint vagyunk. Az Úr őszinteséget vár, és ha így megyünk, kegyelmével találkozunk.


Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem


1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.
2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!
3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!
4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.



Isten áldásával.

2014. december 29., hétfő

Minőség

T
ovább folytatja a tanítást Salamon, és közben arra kéri a növendékét, hogy mindazt jegyezze meg, amit hall, írja a szívébe, mert hosszútávon is javára válik (Péld 3,1-35). A bölcs mester szavai Isten ismeretén alapszanak, és az Úrban való bizalmat hangsúlyozza a számára. Az áldott élet az Úrral való élő kapcsolaton, a bizalmon alapszik. Fontos az Úr iránti bizalom, az tud bízni Benne, aki jól ismeri, és így tudja, hogy élete és dolgai jó kezekben vannak. A bizalom azt jelenti, mindent elmondok Istennek, mert tudom, hogy Ő meghallgat és cselekszik.
Az Úrban való bizalom azt eredményezi, hogy feladom a saját elképzeléseimet, mert jobban bízom Istenben, az Ő akaratában, mint magamban. Legtöbbször pont az a probléma, hogy saját eszünkre akarunk támaszkodni, a magunk erejében, tudásában bízunk. Hányszor megtapasztaltuk már, hogy a saját értelmünk becsap, hiszen mi nem tudunk mindent, így szükségünk van Isten segítségére. Boldog, aki ezt felismeri és kéri az Úr útmutatását.
A szerző az állandó bizalomra, az Úrral való élő kapcsolat szükségességére akar bennünket rávezetni. Azt kéri, ne csak a nehéz helyzetekben, a borús időszakokban forduljunk Istenhez, hanem minden utunkat vigyük Elé. Mindenben kérjük segítségét. Éljünk úgy, hogy bármerre járjunk és bármit tegyünk, azt mindig az Úr jelenlétében éljük meg. Énók Istennel járt, azt olvastuk róla, és ez azt jelenti, hogy átélte, az Úr mindig vele van.
Aki minden percét az Úr jelenlétében éli meg, annak az élete kitágul, az észrevesz másokat, meglátja, mikor és hol kell segíteni. Az Úr közelségében élve az értékek is a helyükre kerülnek, meglátjuk, hogy az Úr bölcsessége minden földi kincsnél többet ér. Az Úrral való élet útja gyönyörűséges, békességet hoz a rajta járónak. És ez nem költészet, ezek nem szép szavak, hanem a valóság. Ki lehet próbálni, és akkor mi is megtapasztaljuk. Aki Benne bízik, félelemmentesen élhet, hiszen a leghatalmasabb, az élő Isten oltalmában van elrejtve. Az Úr töltse fel szívünket ezzel a bizalommal, és adjon békességet a számunkra.
Jézus ismét a Jordán partján jár, és ezzel újra lehetőséget kínál a döntésre (Jn 1,35-2,12). Mert ehhez idő kell. Amikor először állt meg János előtt, és ő rámutatott Jézusra, és megvallotta, hogy eljött az Isten Báránya, itt van a szemük előtt, itt van köztük, senki sem indult el Utána. Most már eredménye van a bizonyságtételnek, és János nem türelmetlen. Van, amikor újra el kell mondani bizonyságtételünket, újra Jézusra kell mutatni, mert az első felhívásnak nincs eredménye. Hányszor átéljük, hogy nincs foganatja a hirdetett igének, nem mozdul mindjárt senki, de ne csüggedjünk, ne adjuk fel, mondjuk újra.
Ketten indulnak el Jézus után, szeretnék jobban megismerni, ezt jelzi, hogy a tartózkodási helye felől érdeklődnek. Jézus nem zárkózik el előlük, meghívja őket magához. Vele töltik a napot, és ez elég, ez meggyőzi őket, felismerésre, bizonyosságra jutnak: Jézus a Krisztus. Mi is keressük, kutassuk Jézust, legyünk Vele minél többet, mert csak az Ő lénye tud meggyőzni minket. A Vele való közösségben melegszik át a szívünk és ismerjük fel Benne életünk megoldását.
A Jézussal való találkozás úgy megváltoztatta őket, olyan békét és reményt adott, hogy ezt el kellett mondaniuk. Amikor András Péterrel találkozik, elmondja, hogy megtalálták a Messiást, és ez magabiztos vallomás. Péter nehezen mozdul, de András elvezeti Jézushoz. Ez fontos, Andrásra mindig ez lesz a jellemző, nem győzködi, hanem Jézushoz vezeti. Így vezeti majd oda a kisgyermeket, akinek az ételével megvendégeli Jézus az ötezer embert. Majd a görögöket is Jézushoz vezeti. Nem Ő akarja meggyőzni ezeket az embereket, nem is ő oldja meg a problémát, hanem elvezeti a Megoldáshoz, Jézushoz. Kövessük mi is András példáját, vállaljuk fel ezt az András-szolgálatot.
Fülöpöt Jézus hívja el, „kövess engem” - hangzik felé a felszólítás, és Fülöp elindul, nem tétovázik, meglátja az életváltozás nagy lehetőségét és él vele. Ne hallgassunk, ha Ő hív, hanem induljunk el követni. Fülöp is továbbadja, amit kapott, amiről megbizonyosodott. Lám, nincs szükség médiára, hatalmas kampányokra, az örömhír, a drága jó hír szájról szájra, szívtől szívig terjed. Ez az igazi evangelizáció, ez a személyes lelkigondozás mintája, ha nem eredményes a bizonyságtétel és nem oszlanak a kétségek, akkor oda lehet hívni Jézushoz. Jöjj, és lásd meg, ez a lényeg. Te is odamehetsz az Úrhoz, és ha felkeresed, ha segítségül hívod, meg fogod tapasztalni, hogy kicsoda Ő. 
Elindult az evangélium, Jézus megkezdte szolgálatát, eleget tesz egy meghívásnak, és ezáltal a menyegző is bizonyságtétellé válik. Ahol Jézus megjelenik, ott mindig jellé lesz, azért megy és azért cselekszik, hogy meglássuk, itt van Isten köztünk. Igen, itt van és elérhető. A számunkra fontos eseményeknek is részese. Salamon azt javasolta, minden utunkon gondoljunk Rá, most pedig azt látjuk, Jézus ezt meg is éli, az élet minden területén megjelenik, üzenve, szükségünk van Rá. Csak akkor lesz rend, harmónia, békesség és minőség, ha Rábízzuk dolgainkat. Jézus az élet minőségét hozza el számunkra. Ő képviseli a minőséget.
Jézus nem feltűnősködik, nagyon is egyszerű, nem akar mindenáron cselekedni, hanem megvárja az Atya által kijelölt időt. Jézus harmóniában van az Atyával, Őt nem lehet sürgetni, de nem is késik el soha, mindig idejében cselekszik.
Mária nem sértődik meg a helyreigazítás során, hanem Jézusra irányítja a szolgák figyelmét. Nagyon fontos dolgot mond. Ne csináljatok semmit, ha elfogy az utolsó korty bor, hanem figyeljetek Jézusra, és tegyétek meg, amit mond. Legyen ez az útmutatónk minden nap: tenni, amit Jézus mond. Akkor is, ha nem értem, miért azt kell tennem. Mária szavaiban megmutatkozik a hit, hitte, hogy az elutasítás ellenére is fog cselekedni Jézus. Tudta, hogy ha Hozzá fordul, nem csalódik majd. Hitte, hogy képes megoldani ezt a helyzetet. Mária szól a szolgáknak, a többit Jézusra bízza.
Jó látni, hogy Jézus van a középpontban, szava erő, és így szó nélkül mennek a dolgok. Mindenki teszi a dolgát. Senki nem mondja, ez értelmetlen, mi szükség erre, bíznak Jézusban. Bízom-e én az Úrban? Teszem-e szó nélkül, amit mond?
A végén kiderül, mennyire más Jézus, mint mi. A végén adja a jobbat, az igazi minőséget. Ebben benne van az is, hogy aki átéli az Úr kegyelmét, és Jézus tanítványává válik, jobbat, minőségibbet kap, mint amit előtte élt. A hitre jutott ember nem szegényebb, hanem gazdagabb lesz. A megtérés nem megkárosít, hanem jobbá teszi életünket. Jézus mindig jobbat ad, mint amit a világtól kaptunk.


 Mind jó, amit Isten tészen


1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtart -ja, Hát légyen, mint akarja.
2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá hagyom magamat.
3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak benne bízom.
4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy javamat akarja.
5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze szívemnek Nagy-keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésére.
6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak ő segítségem.



Isten áldásával.

2014. december 27., szombat

Gyakorlat

A
 tanítvány figyel a mester szavaira, mert tanulni akar (Péld 2,1-22). Ez fontos, mert az életet is tanulni kell, nem megy semmi magától, a bölcs tanító bevezeti a fiatalt az élet útjának megismerésébe. Hiszen vannak veszélyek, de ha ezeket megismerjük, akkor ki lehet őket kerülni.
Az élet megismerésének első állomása Isten megismerése. Itt kezdődik minden, ha kihagyjuk az élet forrásának a megismerését, a lényeg marad ki, és rossz irányba fogunk haladni. Istent, az Ő bölcsességét is keresni kell, úgy, mint a kincset. Amikor az Úr keresésére indulunk, kincskereső útra lépünk. A legnagyobb kincsre, az igazi, az Istentől megáldott életre találhatunk. Ezt a kincset a Biblia kutatása által fedezhetjük fel. A kutatás időt és erőt igényel, de feltárul közben Isten országának teljes gazdagsága, megismerjük Királyunkat, átélhetjük kegyelmét. Induljunk el bátran erre a felfedezőútra, ne féljünk tőle. Pál apostol, amikor rálépett a keresés útjára, olyan értékre talált, amihez viszonyítva minden korábbi értéke kárnak és szemétnek bizonyult. Mert csak Isten ismeretében kerülnek a dolgok a helyükre, és látjuk meg az igazi, az örökkévaló kincseket. Isten nélkül megtéveszt a világ, a hamisítványt, a bóvlit adja el igazi kincsként.
Aki Istent megismeri, az látja majd, melyik a helyes út. Miért? Mert az élet útján Isten kalauzolja. Hogyan? Igéjén keresztül. Kezünkbe adja az élet iránytűjét, amivel jól tájolhatjuk életünket. Az ige ismerete, az állandó és élő kapcsolat által kerülhetjük el a rossz utat. Az Úr meg tud őrizni a tévedéstől. Mert vannak csapdák, amik első ránézésre nem is tűnnek annak. Különösen a társválasztás időszakában csapódhatunk be. De az ige ezen a területen is világít a számunkra, ha figyelünk rá, ha komolyan vesszük vezetését, jó irányba fogunk haladni.
Fontos még, hogy itt feltételes módban találjuk, amit a mester a tanítványának mond. Miért? Mert amit a tanító mond, azt a tanulónak meg kell fogadni. Csak akkor működnek a dolgok, ha figyel az előtte járóra, és komolyan veszi a tanítást, a tapasztalatokat. Nem kell mindent átvenni, ami nem jó a tanító életében, azt félre kell rakni. Az elméleti oktatás mellett mindig fontos a gyakorlat, előttünk már van egy hiteles példa, az Úr Jézus élete. Az Ő szavait komolyan vehetjük, amit Ő mond, az lélek és élet. Tehát az ige akkor hat, ha komolyan vesszük, megtartjuk, beépítjük mindennapjainkba. Azért szoktunk elcsúszni, mert nem alkalmazzuk az Úr szavát. Az elméletig még csak-csak eljutunk, de kimarad a gyakorlat, az alkalmazás. Pedig pont ez a lényeg, Urunk elsősorban nem elméleti szakembereket akar látni, hanem tanítványokat, akik élik is, ami Tőle tanultak.
János munkássága megkavarja az állóvizet (Jn 1,19-34). Felfigyelnek rá Jeruzsálemben is, ő azonban bátran állja a vizsgálódást. Nem menekül el, de nem is akarja a maga javára kihasználni a helyzetet. Ő nem azt nézi, hogyan lehet a sikerből minél több pénzt meríteni, hanem bátran vállalja magát és küldetését. El meri mondani, hogy ő nem a Krisztus, de megvallja azt is, hogy kicsoda Ő. Nemcsak tagad, hanem meg is vall. Ez azt jelenti, hogy Isten előtt állva világosan látja a saját feladatát, és azt vállalja. Ebbe beletartozik az elutasítás is. Ő mert nemet mondani arra szerepre, ami nem őt illette. Bárcsak mi is mindig látnánk, hol a helyünk, mi az a feladat, ami nem nekünk való, és mernénk elutasítani. Ne csak a pénzt nézzük, hanem mindig azt keressük, hol a helyünk, hol akar az Úr látni?
János vállalja a kiáltó szó szerepét, ő csak egy szó, egy hang, de nem az igazi, az egyetlen hang, mert az majd utána szólal meg. Ő nem akarja a Krisztust elhomályosítani. Erre nekünk is ügyelni kell, ne akarjuk Urunkat elhomályosítani. Mindig Ő legyen a látható. János alázatos, nem igyekszik magát többnek mutatni, mint ami, elfogadja, hogy Jézus a nagyobb, ő még arra sem méltó, hogy rabszolgai munkát végezzen körülötte.
János annyira figyel az Úrra, hogy amikor Jézus megjelenik az ő működési területén, azonnal felismeri, hogy Ő a megoldás. Ő Isten Báránya, és azért jött, hogy elvegye a világ bűneit. Ő az egyedüli, Aki a világ bűnével és az én bűnömmel tud mit kezdeni. Ebből is látnunk kell, hogy a legnagyobb probléma a bűn, minden rossz ebből a programból fejlődik ki, és ezzel nem tudunk mit kezdeni. Nem segít a világ legkiválóbb oktatási intézménye, nem ad megoldást a technika, csak egyedül Jézus. Ő magára veszi bűneinket, ez az egyetlen megoldás, át kell adnunk Neki bűnös szívünket, és Ő felviszi a Golgotára. A bűnkérdés a kereszten oldódott meg. Nincs más megoldás, csak a kereszten kiontott vér, csak Jézus áldozata. Hiszen a bárány áldozati állat, amit a bűnükért kellett bemutatni. A bárányvérnek köszönhette Izráel népe az Egyiptomból való szabadulást, és számunkra is az egyetlen lehetőség a Bárány vére. Általa szabadulhatunk meg bűneinktől.
János a Lélek által felismerte, hogy Jézus az, akire vártak. Jézus a megoldás, és Ő erről bizonyságot is tett. Nem volt szívében féltékenység, nem tartott attól, hogy tanítványai és a nép átpártolnak Jézushoz. Inkább természetesnek vette ezt, hiszen azért is mutatott Rá, hogy mindenki Őt kövesse, mert Őreá van szükségünk. János ezzel a mozdulatával és a bizonyságtételével átadja Jézus számára a helyet. Adjuk át mi is Neki a helyet.


MAGÁRA VETTE

Magára vette szennyes ruhámat,
megbékítette Istent, Atyámat.
Megbékítette, megbékítette Istent, Atyámat!

A kín, az átok én bűnöm ára,
de Ő felvitte a Golgotára.
De Ő felvitte, de Ő felvitte a Golgotára!

Bűn büntetését kereszten értem,
magára vette a szenvedésem.
Magára vette ,magára vette a szenvedésem!

Szerelmes szíve szakadt meg értem,
de eltörölte mind, mind a vétkem.
De eltörölte, de eltörölte mind, mind a vétkem!

Jézus, te drága, mit adjak néked?
Összetört szívem hozom elébed.
Összetört szívem, összetört szívem hozom elébed!



Isten áldásával.

2014. december 26., péntek

Felkészülés az életre

A
 bölcs a fiát vagy a tanítványát készíti fel az életre (Péld 1,10-30). Elmondja, hogy neki is szembe kell nézni kísértésekkel, a gonosz támadásával, a bűnösök csábításával. A védett körben való nevelkedés, a tanítványság nem jelenti azt, hogy nem kell nehéz helyzetekkel szembenézni. A bölcs lábainál való tanulás felkészít az önálló döntésképességre. Mert eljön az idő, amikor fel kell ismerni, mi a jó és mi a rossz, és dönteni kell. Az igazi bölcsesség nemet is képes mondani.  Ez nagyon fontos, meg kell tanulni nemet mondani, akkor is, ha az az adott helyzetben nem könnyű és nem népszerű. A világ csábítását nem lehet elkerülni, abban nem tudunk parancsolni, de lehet nemet mondani. Salamon erre készíti fel a fiát, mondjon bátran nemet. Mert nem az a bátorság, ha azt csinálom, amit mindenki, hanem ha elutasítom a rosszat, akkor is, ha kisebbségben maradok.
A kortársak könnyen elcsábíthatnak, úgy tüntetik fel, hogy ahogy élnek és amit tesznek, az jó, és ha eredményesnek is látszik, nehéz ellenállni. Bizony, nem könnyű egy fiatalnak ellentmondani a társak csábításának, hiszen a rossz úton járásnak is vannak pillanatnyilag jónak látszó eredményei. A csábítás hangzik minden felől, a bölcs szeretettel kér, ne járj ezekkel egy úton, de a döntés a fiúé. Segíteni, tanácsolni lehet, de a döntést kinek-kinek magának kell meghoznia. Más nem dönthet helyettünk, de ne feledjük, az Úr kegyelmére építve lehet nemet mondani. Lehet másképp élni.
A bölcsesség kimegy az utcára - talán meglepő a számunkra, de úgy tűnik, hogy Salamon utcai evangelizációt végez. Kiviszi a bölcsességet, az Isten szerinti életfelfogást az utcára. Ebből meglátjuk, hogy az evangéliumot is ki lehet vinni az emberek közé, a forgalmas helyekre. Sőt, talán ki is kellene vinni. Nagyon bezárkóztunk a templom falai közé, könyvünk szerzője kimegy a központokba, oda, ahol az élet zajlik, ahol mozognak az emberek. Ezt látjuk majd Jézustól is, a települések központjait keresi fel, a vámszedőhelyeket, a halászat, a kereskedelem és a feldolgozás helyeit. Az igét beleviszi az életbe. Megtaláljuk Őt a kaszálón és a szántóföldön egyaránt. Kínálja Isten kegyelmét, hirdeti az evangéliumot és megjeleníti Isten országát. Ez a mi küldetésünk is, a mindennapi életbe belevinni az Úr szavát, mert ott kell hirdetni az igét, ahol az emberek megtalálhatók, ahol élnek, dolgoznak, ahol szeretnek és gyűlölnek. Jézus ebbe a közegbe vitte bele Isten üzenetét, nekünk is bele kell vinnünk az életbe az Úr hívó szavát.
Salamonnak sincs mindjárt sikere, az ő szavát is elutasítják, de tudja, hogy eljön az idő, amikor majd keresni fogják az Úr segítségét. Bizony, elkeseredünk, amikor elutasítást tapasztalunk, de bízzunk abban, hogy eljön az az idő, amikor a most elutasítók keresik Istent, kérik az Ő segítségét. Azért könyörögjünk, hogy ne későn, hanem még időben forduljanak az Úrhoz az emberek.
János bizonyságot tesz az igazi világosságról, az igazi fényről, mert van hamis fény is, de meg kell különböztetni az igazit a hamistól (Jn 1,9-18). Az apostol elismeri Keresztelő János munkásságát, de nem keveri össze a világ Világosságával, Jézussal. A keresztelő csak bizonyságot tett Róla, csak megmutatta, hogy ki az igazi fény, és hol található. János nem magához, hanem Jézushoz vezette az embereket. Mindig nagy veszély, hogy magunkhoz akarjuk kötni az embereket, pedig egyedül Jézusra van szükségük.
Az igazi Világosság eljött, de a világ nem ismerte meg Őt.  Ez a mi tragédiánk, nem látjuk meg fényt, az igazi világosságot a műfényektől, és nem ismerjük az igazi életet a műélet miatt. Ma a mesterséges fények idejét éljük, eltölthetünk világosságban úgy egy napot, hogy közben nem voltunk kint az igazi fényben, és nem éreztük a nap melegét. Sőt, annyira meg lehet szokni a mű dolgokat, hogy fel se tűnik a különbség.
Az ördög annyira megtévesztette az embert, hogy nem ismerte meg Teremtőjét, amikor eljött a világba. Sőt, elutasította, nem adott Neki helyet. Én befogadtam-e, van-e hely az én életemben Jézus számára? Mert nem az az érdekes, miként dönt a világ, hanem az: én hogy döntök, én mit teszek? Befogadom az Életet vagy elutasítom?
Akik befogadják Jézust, Isten gyermekei lehetnek. Óriási kiváltság ez, csak belerendülni lehet, én, a nyomorult, bűnös ember Isten gyermeke lehetek. Ha Jézust beengedem az életembe, Ő újjá formál, a bűn gyermekéből Isten gyermekévé válhatok. Én is világosság lehetek. Ez csodálatos, de ettől kezdve úgy is kell élnem, mint a világosság gyermeke. De ezt nem magamtól kell megvalósítani, hanem Ő tesz rá alkalmassá, Ő az igazi fény, és ha én mindig rá figyelek, az Ő fényét adhatom vissza.
János úgy írja le bizonyságtételét, hogy az személyes vallomás, ő látta Jézust, és Benne felismerte a testté lett Igét. Mivel Jézus ott élt közöttük, Őt figyelve arra a megállapításra jutott az evangélista, hogy Ő csakis Isten lehet. A tettein és tanításán keresztül ismerte fel, hogy a názáreti Jézusban Isten lépett a bolygónkra. Mi is az igét tanulmányozva, benne Jézus lényét figyelve juthatunk el erre a felismerésre. Aki meglátja Jézusban az Embert, az önként fogja követni. Nem parancsszóra válunk krisztuskövetőkké, az Úr nem azt akarja, hogy kézi vezérlés által szülessenek a keresztyének. Az a keresztyén, aki Istentől, az Ő Lelke által született.
Jézus kegyelemmel volt teljes. Nem ítéletet, bosszút, hanem megbocsátást, az Atya kegyelmét hozta. Ő vette át a mi ítéletünket, Ő halt meg, hogy mi éljünk. Az is benne van ebben az igében, hogy Jézus teljes életet élt, mert a teljesség nem függ össze az évek számával. Akkor lesz teljes az életem, ha elvégzem, amit Isten rám bízott.
Jézus azért jött, hogy kijelentse számunkra Istent, hogy megmutassa, ki is Ő. Úgy olvassuk az evangéliumot, hogy Jézus vezessen benne minket, Ő tárja fel számunkra Isten lényét. Mert Ő ismeri igazán, és aki megismeri Jézust, az megismeri az Atyát is, hiszen Ő olyan Jézus-szerű.


Az Istennek szent angyala

1. Az Istennek szent angyala Menynyekből hogy alászálla, És a pásztorokhoz juta, Né-kiek ekképpen szóla:
2. Mennyből jövök most hozzátok, És íme, nagy jó hírt mondok, Nagy örömet majd hirdetek, Melyen örvend ti szívetek.
3. E mai nap egy kis gyermek Szűztől született tinéktek, A gyermek szép és oly ékes, Vigasságra kellemetes.
4. Már lehozta az életet, Mely Istennél volt készített, Hogy ti is véle éljetek, Boldogságban örvendjetek.
5. Ez lesz néktek a jegy róla: Ímé, fekszik a jászolba’, Ott megtaláljátok őtet, Kitől menny, föld teremtetett.
6. Ez Úr Krisztus mi Istenünk, Nyavalyáinkból kimentőnk, Ő lészen az Idvezítő, Minden bűnünkből kivévő.
7. Nyílj meg, szívem, lásd meg jobban, Ki fekszik itt e jászolban? Ez a gyermek bizonyára Az Úr Jézus, Isten fia.
8. Jertek hát, mi is örvendjünk, A pásztorokkal bémenjünk, Lássuk, mit adott az Isten Hozzánk való szerelmében.
9. Mindeneknek teremtője, Miért vagy ily szegénységbe’? Hogy fekszel az aszú szénán, Szamár s ökrök közt aludván?
10. Nincs-é senki e világon, Ki tégedet béfogadjon? Nincsen-é meleg helyecskéd, Sem gyengén rengő bölcsőcskéd?
11. Néked bársonyod s tafotád, Aszú széna lágy párnácskád; Noha nagy dicső király vagy, Mostan ímé, mily szegény vagy!
12. Ó, én szerelmes Jézusom, Édes megváltó Krisztusom! Jövel, csinálj csendes ágyat, Szívemben magadnak házat!
13. Ó, kedves vendég, nálam szállj, Bűnömtől ne iszonyodjál, Jöjj be hozzám, te szolgádhoz, Szegény megtérő juhodhoz!
14. Én lelkemnek rejtekébe, zárkózz emlékezetébe, Hogy el ne felejthesselek, Sőt örökké dicsérjelek!
15. A mennyei magas égben Istennek dicsőség légyen, Ki szent Fiát küldé értünk, Hogy Megváltónk lenne nékünk.


Isten áldásával.

2014. december 24., szerda

Isten ismerete

A
 Példabeszédek könyvében a tanító Salamon királlyal találkozunk (Péld 1,1-9). Nemcsak az ország irányítása, fejlődése és biztonsága volt fontos a számára, hanem az emberek tanítása is. Elsősorban a bölcsességet kívánta velük megismertetni, azt a bölcsességet, amely Isten ismeretéből fakad. Nem elég a tárgyi ismeret, bölcsességre is szükség van az életünk helyes kormányzásához.
Salamon szívünkre helyezi a tanulás, az állandó önképzés fontosságát. Az élet állandó tanulás, de elsősorban nem még több ismeret elsajátításáról van szó, hanem Isten igéjének mélyebb megismeréséről, a hitben való növekedésről. Mert állandóan tanulunk új dolgokat, hiszen sok mindent meg kellett ismerni, ami a rendszerváltás előtt ismeretlen volt a számunkra. Tudjuk, miként kell használni a mobiltelefont, a számítógépet, sokan új szakmát sajátítottak el. Azonban nemcsak az ilyen irányú tanulásra van szükségünk, hanem a lelki növekedésre is. Lélekben pedig az ige ismeretén keresztül növekszünk.
Miért kell tanulnunk? Mert a hitre jutással nincs befejezve az életünk, nem mondhatjuk, hogy minden rendben van, mindent tudunk. Pál apostol rámutat, ha tökéletes tudással rendelkeznénk is, de szeretet nincs bennünk, semmik vagyunk (1Kor 13,2). Tehát hiányosságunk mindig van, ezért kell tanulni, ezért kell növekedni.
Ebben segít minket Salamon király, ő is tanult, vizsgálódott, kereste az élet célját és értelmét, de tanítását Jézuson keresztül szemléljük. Mert Salamon is elbukott, túlságosan a tudásra tette a hangsúlyt, és nem figyelt az Úrral való kapcsolatra. Sok mindent tudott, de nem igazán ismerte önmagát, nem vette észre, hogy a szívében ott a gőg. Azt gondolta, mivel hatalmas és híres király, mindent megtehet, neki mindent szabad. Mi azonban már tudjuk: „Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává” (1Kor 6,12).
Igazi bölcsességre Isten megismerése által jutunk. Sőt, azzal kezdődik, hogy amíg nem ismerem Istent, igazi bölcsességem sincs. Hogyan ismerhetem meg az élő Istent? Kutatással és a technikai eszközeink által nem boldogulunk, csak akkor ismerhetjük meg, ha eljön hozzánk és bemutatkozik, ha elmondja, hogy kicsoda Ő. A Bibliában mutatkozik be Isten, annak könyvein keresztül mondja el, kicsoda. Legtökéletesebben pedig Jézus életén keresztül mutatja be azt, hogy ki Ő. Aki belső szomjúsággal, Isten megismerésének igazi vágyával veszi kézbe az igét, az előtt feltárul Isten lénye, az megismeri szeretetét. Gyakran olyanok is átélik a Vele való találkozást, akik cáfolni akarták a létezését, de mivel nyitott szívvel kerestek, egyszer csak meglátták a szent Istent. Csodálatos esemény, amikor nyomorult bűnös ember létemre átélhetem Isten közelségét, amikor lehull a hályog a szememről, és meglátom Őt, a csodálatost, a nagyszerűt, a mindenekfelett valót.
Isten megismerése az önmagam igazi megismerésének a feltétele is. Ha igazán megismerem Őt, akkor látom meg azt is, hogy ki vagyok én. Akik Jézus lényébe beletekintettek, tisztába jöttek önmagukkal is. Jézus lénye tükör a számunkra, Péter apostol és a vámszedő is Benne látta meg bűnös, kegyelemre szoruló állapotát. És jó, ha ezt meglátjuk, mert a tükör megmutatja a Hozzá vezető utat is. Bűneink megvallása által élhetjük át a szabadulást, az új életet. A keresztről árad felénk az Úr kegyelme.
Eljött újra karácsony, amikor nagy misztériumot élhetünk át, mert ez a nap több egyszerű fenyőünnepnél, több az ajándékozásnál, ez Isten földre lépésének napja (Jn 1,1-8). János apostol tesz erről bizonyságot. Elmondja: Isten, Aki mindent teremtett, eljött a világunkba. A Közte és a köztünk lévő nagy távolságot áthidalta, emberré lett, hogy találkozhasson velünk. Micsoda szeretet ez, hiszen egy csodálatos és minden bűn, szenvedés és nyomorúság nélküli világot hagyott oda, hogy velünk találkozzon. Mi a jót nem szeretjük még egy pillanatra sem feladni, mi nem akarunk rossz körülmények közé kerülni, és Ő ezt vállalta.
Isten az életet hozta el világunkba, az igazi, tiszta és szent életet, azt, amit Ő eredetileg létrehozott, de a bűneset által elromlott. Mi már nem tudjuk, mi az élet, összekeverjük az élvezetek habzsolásával, az anyagi javak felhalmozásával. Jézus azonban elhozta és elénk élte az Életet. Figyeljük Őt, és kérjük, formálja ki bennünk is ezt az életet. Induljunk el követni Őt, és közben minket is átjár az élet.
Eljött és hozta a világosságot; fény nélkül nincs élet, szükségünk van a világosságra. Ez a világ sötétségben vesztegel, erkölcsi sötétben, Jézus azonban jött, hogy belevilágítson ebbe. Ám a világ nem fogadta be, mert inkább akar a sötétségben élni. A világosság befogadásához nincs másra szükség, mint kinyitni és szélesre tárni az ablakot, hogy beáradhasson rajta a fény. Nyissuk ki most lelkünk ablakait, és engedjük, hogy beáramoljon a Világosság. És ha a fény bejut a lényünkbe, visszahúzódik a sötétség. A fény tudja kiűzni a sötétséget, a fény hatására eltűnnek a sötétség bogarai, és tisztává válik az életünk.


Ki vagyok én

Ki vagyok én, ki vagyok én,
Kinek lát engem az Isten?
Sok bűnömért, vétkeimért,
 Megítél engem az Isten.
Veszendő utolsó bűnös vagyok,
Csontomban kárhozat kínja sajog,
Segítség, segítség, elpusztulok.

Valaki vár, valaki kér,
Valaki hívogat engem.
Sok bűnömért, vétkeimért
Valaki szenvedett értem.
Megtartó Úr Jézus befogadtál,
S azért, mert szerettél megváltottál.
Összetört életem parancsra vár.


Isten áldásával.

2014. december 23., kedd

Érték az Úr kezében

A
 templomépítők ismét üzenetet kapnak, az Úr figyel rájuk, van szava hozzájuk (Hagg 2,10-23). Két kérdés formájában mutat rá az Úr, hogy nem elég csak a külső újjáépítésre figyelni, belül is kell változni. Belső megújulásra van szükségük.  Ha újjáépítik a templomot, de a szívük nem változik meg, minden marad a régiben. Önmagában az épület még nem hoz változást. Ehhez végig kell gondolni addigi életüket, vissza kell tekinteni a múltra. Ha ezt megteszik, felismerik, hogy amikor a szívük távol volt Istentől, az meglátszódott mindennapi munkájukon is. Az ige rámutat az Úrral való élő kapcsolat fontosságára. Arról beszél, hogy vigyük Hozzá a szívünket, ne csak a formalitások, a szokások megtartásában merüljön ki a hitünk. Az Úr a szívünket keresi, erről szól az ünnepi időszak is. Azért lett emberré Jézus Krisztus által, hogy közeli kapcsolatba kerüljön velünk.
Az ünnepek idején is lehetőséget kapunk arra, hogy új tartalommal töltsük meg a karácsonyt és a családi együttlétet. Ne pusztán az anyagiakban kifejezhető dolgokra figyeljünk, hanem arra, hogy igyekezzünk önmagunkat adni. Adni azonban csak akkor tudunk, ha mi is kapunk. Saját szeretet-, béke-, türelem- és megértéskészleteink hamar kimerülnek, de ha átéljük, hogy mindezt az Úrtól kérjük, nem merülünk ki.
Isten áldást ígér nekik, de az áldás megrendüléssel kezdődik, amikor a nép rádöbben bűneire és felismeri Isten szeretetét. Nincs megrendítőbb, mint amikor átéljük, hogy szeret az Úr. Igen, Ő szereti a bűnös embert, Nélküle nem lenne esélyünk az újrakezdésre, de Vele igen. Amennyiben megrendülve, bűneink miatt bánkódva keressük, Ő kész megbocsátani.
Csodálatos ígéret ez, bár most karácsony idején megtapasztalnánk és átélnénk, hogy a kegyelem megrendíti a földet. Vagyis azt kérjük és várjuk, hogy ne sablon szerint teljen el karácsony, ne csak túl legyünk rajta, hanem érintse meg a szíveket az evangélium. Hogy végre jusson el lényünk mélyéig az ige, és rázzon fel sokakat lelki alvásukból.
Ne csupán szép ünnepi közösség legyünk, akik megjelennek ezekben a napokban az istentiszteleten, mert így szokás, ezt várja el tőlük a család. Ne elégedjünk meg az ünnepi öltözettel, képmutató mosolyokkal, jókívánságokkal, hanem kérjük Isten Lelkét, kavarja fel az állóvizet, hogy gyógyuljunk, változzunk, más emberek legyünk. Karácsony azért van, hogy belerendüljünk Isten szeretetébe és kegyelmébe. A kegyelem tesz mássá. A kegyelem végzi el, hogy az ünnep után valóban elinduljon valami más, egy olyan élet, ami eddig még nem volt.
Isten kézbe veszi az életünket, mert Számára értékek vagyunk. Ő nem elrejt minket, hanem mint drága ékszert az ujjára húz, hogy lássák, mennyire szeret. Mi is lássuk meg életünkben az értéket, amiért Jézus életét adta. Ne becsüljük le magunkat, mert Jézus által nagyon sokat érünk, Ő adja vissza eredeti értékünket. Vére által letisztítja a bűn által ránk rakódott szennyeződést, és újra ragyog az érték. Mi is lássuk meg egymásban az értéket.
A két tanítvány azonnal visszatért Jeruzsálembe, pedig nem autóval tették meg a távolságot (Lk 24,36-53). Mégsem pihentek, mégsem vártak, mert el kellett mondani, hogy Jézus él. Ez a legnagyobb hír, a legjobb esemény, ami a földön történt. A Jézussal való találkozás alapjaiban változtatja meg az életünket, kiemel csüggedésünkből, és új életkedvvel és céllal tölt fel. Ezek az emberek megtapasztalták, hogy Jézus él, így ők ehhez alkalmazkodnak. Megváltoztatják tervüket, és viszik a jó hírt. Tudja meg mindenki: Jézus él. Van remény egy jobb életre, van győzelem a bűn és a halál fölött.
A bizonyságtételeket a megjelenő Jézus hitelesíti és erősíti meg. Mindig az Úr teszi hitelessé bizonyságtételünket. Ha látható életünkben jelenléte, hitelesekké válunk. A tanítványok megijednek, de ha Jézus szól, nem kell félni, szava kiűzi a félelmet. Azt is meglátjuk, hogy csak a Vele való találkozás, a személyes bizonyosság nyomán jutunk békességre. A békesség nem emberi termék, nem lehet megvásárolni és karácsonyi ajándékként átnyújtani. A békesség Jézussal együtt jár. Ha Őt befogadom, ha elfogadom életem Urának, akkor békességem lesz.
Az igét is akkor érjük, ha Ő megnyitja értelmünket. Nem a tudomány előtt tárul fel Isten üzenete, hanem az alázatos, hívő lélek előtt. Kérjük alázattal Isten Szentlelkét, tegye érhetővé számunkra az olvasottakat. Ő adjon minden nap üzenetet az igéje által.
Az Úr szolgálattal bízza meg övéit. Az a feladatuk, hogy amit láttak, hallottak, átéltek, azt adják tovább, és hogy nevében megtérést és bűnbocsánatot hirdessenek, mindenki számára. Isten ajándékai bűnbánat és megtérés által jutnak el a szívünkbe.
Azonban nem kell elrohanniuk, még várni kell. Várni a Lélek kitöltésére. A tanítványság nem egyenlő a kapkodással, a rohanással, mert magukban nem érünk célt. Tanítványnak lenni azt jelenti, együtt haladok Isten Lelkével, úgy, ahogyan Simeon is tette.



Ó, lelkem szent napsugara!


1. Ó, lelkem szent napsugara! Ahol te vagy, nincs éjszaka. Bár földi köd szakadna fel, S látás elől ne fedne el.
2. Ha csendes est szememre száll S szelíd álomharmat szitál, Gondoljam azt, Egyetlenem: Nyugodni jó a szíveden.
3. Reggeltől estig légy velem, Nincs nálad nélkül életem; Légy velem, ha az éj leszáll, Nélküled rémít a halál.
4. Ha egy bolygó, bús gyermeked Gúnyolta szód, mert tévedett, Ne hagyd bűnben, Kegyelmes, őt, Emeld fel azt a vétkezőt.
5. Virraszd, akit kór súlya nyom, Ki koldus, áldd meg gazdagon; Kit kín szorít, gyász keserít, Légy álma, könnyű és szelíd.
6. Jöjj és áldj meg, ha ébredünk S világ útján járunk-kelünk, Míg jóságod szent tengerén Majd elmerít az égi fény.



Isten áldásával.

2014. december 22., hétfő

Velünk az Isten

H
aggeus próféta könyvét olvassuk, és már a hazatérés időszakában járunk (Hagg 1,1-15). A fogságból az első csoport már hazatérhetett. Átélték Isten ígéretének a beteljesedését, rádöbbentek, hogy valóban igaz, amit az Úr mondott. Babilon elbukott, a fogság letelt, és eljött a szabadulás ideje. Akik hazamentek, újrakezdték az életet, túlságosan is belemerültek a helyreállításba, az élet újraindításába. Annyira lefoglalta őket a saját életük felépítése, hogy megfeledkeztek a templomról. Ha valaki szóba hozta, leintették, mondván: „Nem jött még el az idő, az Úr háza építésének ideje!”.
Isten népe átélte a szabadulás csodáját, megtapasztalták, hogy az Úr letörte a bilincseket és szabadulást adott. Pedig már nemigen reménykedtek benne. Mégis eljött a szabadulás napja. Azonban nem tanultak a fogságból, és nem értették meg, hogy Istent kell első helyre tenni. Továbbra is Isten ügye, a templom elé helyezték a saját dolgaikat. Tulajdonképpen semmit nem változtak. Megdöbbentő, hogy sem az átélt nyomorúság, sem a szabadítás nem változtatta meg őket. Továbbra is Isten csak a második.
Bizony, velünk is megtörténik, hogy Isten elé soroljuk dolgainkat, önmagunkat. Mi vagyunk az elsők, és az Úr és az Ő országának ügye csak utánunk következik, ha egyáltalán következik. Meg is magyarázzuk: így jó. Pedig ez így nem jó, mert Isten az Ő dicsőségét nem adja másnak, Ő nem lesz második.
Itt a templomról van szó, tehát az istentisztelet helyéről. Az istentisztelet, az ige háttérbe szorul. Pedig az igének, az Úr szavának kell a legfontosabbnak lennie. Most így karácsony előtt csendesedjünk el, és nézzük meg, nem került-e az ünnepi készülődés, ajándékvásárlás közben perifériára Isten szava? Nem kerültek-e saját dolgaink és ügyeink Isten akarata, a Vele való kapcsolat elé?
Isten prófétát küld a vezetőkhöz, és felszólítja őket a templom újjáépítésére. Rámutat: akkor lesz áldás az életükön, ha visszaállítják a helyes sorrendet. Ha a templom, az istentisztelet az első helyre kerül, akkor áldássá válnak, és áldás lesz kezük munkáján is. Ha elhanyagoljuk az Úrtól kapott feladatainkat, akkor áldásmegvonásban részesülhetünk. 
A nép komolyan vette a prófétai szót, és úgy döntöttek, hozzáfognak a munkálatokhoz. Nem kellett egyedül nekikezdeni a munkának, mert Isten azt ígérte, velük van. Ha Isten velünk, akkor bátran, félelem nélkül dolgozhatunk. Mi már nem a prófétai szóra, hanem újabb kijelentésre építhetünk. Isten elküldte Immánuelt, ami azt jelenti, velünk az Isten. Őbenne, tehát Jézusban velünk van az Isten. És ez arra serkent, hogy fogjunk hozzá félbehagyott dolgainknak. Fogjunk neki bátran annak, amit az Úr ránk bízott, de mi nem tartottuk elég fontosnak, vagy nem mertünk belekezdeni.
Haggeus szavai nyomán beindult a munka, nekifogtak a templom építésének, de újra támadt a gonosz (Hagg 2,1-9). Most kisebbrendűségi érzés által bizonytalanította el őket. Azt a gondolatot ültette el bennünk, hogy amit most építenek, az semmi, az nem mérhető Salamon épületéhez, így nincs értelme az egésznek. A gonosz minket is támad, de ne féljünk, mivel ez azt támasztja alá, hogy jó úton járunk. Mindig akkor támad, ha az Úrtól kapott feladatunkat kezdjük el végezni. Amíg más dolgokkal vagyunk elfoglalva, nincs szüksége támadásra. Ne csüggesszen el a támadás, ne hagyjuk félbe, amit elkezdtünk, hanem az Úr nevében folytassuk tovább.
Talán voltak olyanok, akik látták az első templomot, és úgy vélték, ez az épület a nyomába sem érhet. Magukra néztek, és elcsüggedtek. Mert amikor másokhoz, az előttünk munkálkodókhoz mérjük magunkat, elbizonytalanodunk. Jelentéktelennek, semminek érezzük magunkat. De ne másfelé figyeljünk, hanem csak az Úrra. Őáltala kaptuk az indíttatást, és Ő ad erőt és képességet a véghezvitelhez. Amit elkezdett általunk, azt be is fogja fejezni.
Csodálatos igét mond az Úr: legyetek bátrak, mert én veletek vagyok. Kell ennél több, mint amikor az Úr bátorít, amikor azt mondja, velünk van? Nem kell több, ez elég. Fogjuk meg az Úr kinyújtott kezét, fogjunk munkánkhoz, és dolgozzunk tovább az Úr munkájában. Pál apostol is rövid idő után elcsüggedt Korinthusban, el akart menni onnan, de az Úr azt az ígéretet adta, hogy vele lesz, és folytassa tovább bátran a megkezdett munkát. Ennek nyomán gyülekezet jött létre, amelynek később leírja a szeretethimnuszt. Soha ne magunkra, a lehetőségekre, hanem mindig az Úrra nézzünk. Ha így teszünk, nem csüggedünk.
Fontos látni, hogy a templomnak nem önmagában van dicsősége. Nem a puszta épület a nagy, hanem az Úr jelenléte teszi naggyá. Isten mai népe is gyakran az épületek nagyságára, szépségére teszi a hangsúlyt, pedig nem az a lényeg. Ígéretet kapnak, hogy ennek a háznak nagyobb lesz a dicsősége, mint az előzőnek. Miért? Mert ebben a templomban fog megjelenni a Megváltó, az Úr Jézus Krisztus. Ezt a templomot Isten személyesen látogatja meg. De amikor az Úr helyett a templom kerül a középpontba, az is elpusztul. Mert nem a templom, hanem annak az Ura jelenti az életet, a megmaradást.
Így, karácsony táján ne ragadjunk le a csillogó díszeknél, a drága ajándékoknál, hanem jussunk el Jézushoz. Nem az ajándékok, hanem a szívünkbe fogadott Jézus hozza el a békességet, az egymásra találást. Jézus nélkül távolodunk, mert az anyagiak nem összekötnek, hanem elválasztanak.
Az Úr elmondja, hogy Övé az ezüst, az arany. Minden az Övé. Mi Tőle kaphatjuk ezeket a kincseket használatra. Milyen szomorú, hogy ezekhez kötődik a szívünk. Másrészt mivel az Úré az arany és az ezüst, nem ezektől függ Isten népének munkája, életének eredményessége. Soha ne befolyásoljanak az anyagiak, mert az Úr megadja azt, amire az Ő szolgálatához szükségünk van. Bízzunk Urunkban.
Csodálatos esemény virradt a földre húsvétkor, a Jézust kereső asszonyok megtudták, Urukat nem a sírban kell keresni, mert nincs ott, feltámadt (Lk 24,1-12). Üzenet ez mára is, szól ez nekünk is, ne a halottak közt keressük Jézust, mert Ő él. Aki a múltban keresi, aki csak mint régi történelmi személyt közelíti meg, rossz helyre megy. Jézust az élet felé indulva keressük. Úgy közelítsük meg, hogy él. Ezért szóljunk Hozzá, hívjuk segítségül, és átéljük, hogy válaszol és cselekszik.
Az asszonyok az Úr követeitől tudják meg, hogy Jézus él és nincs a sírban. Nem is lehet, mert az élet legyőzi a halált. Ezzel az örömteli hírrel mentek vissza a tanítványokhoz, és elmondták nekik, amit átéltek, amit az angyalok mondtak. Mi is adjuk tovább, amit kaptunk Urunktól, legyen a karácsony is a bizonyságtétel időszaka. De készüljünk fel arra is, hogy nem hisz mindenki a szavunknak. Csak Péter az, aki megmozdul és elfut a sírhoz. Milyen jó lenne, ha a bizonyságtételek nyomán mindenki indulna, hogy maga győződjön meg arról, amit hallott az Úr hatalmáról. Megmozdultál-e már? Elindultál-e magad utánajárni a Jézusról szóló üzenetnek? Nem elég mástól hallani, utána kell járni. Vagy esetleg te is úgy vagy, hogy kineveted, fecsegésnek tartod milliók bizonyságtételét? Igen, könnyebb nevetni, mint elindulni és meggyőződni. De ma mozdulj és indulj.
Vannak, akik nagypéntek után lezártnak tekintik a Jézus-ügyet (Lk 24,13-35). Jézus meghalt, így számukra mindennek vége. Nem akarnak tovább ezzel a kérdéssel foglalkozni. Ám Jézust nem lehet lerázni, mert nem fejeződött be ez az ügy, hanem inkább csak most kezdődik. Húsvét napja a kezdet, az új kezdet napja.
A két tanítvány nem érti, ami történt, a feltámadás híre is csak összezavarja őket, ahelyett, hogy világosság gyúlna a szívükben és hinnének. Ők nem könnyű esetek, sok fáradságot igényelnek, de Jézus vállalja a hosszú utat. Kész velük elmenni addig, amíg világosság gyúl a szívükben. Áldott legyen az Úr, hogy nem adja fel a velünk való foglalkozást, nem unja értetlenségünket. Ő addig lelkigondoz, amíg bizonyosságra nem jutunk és meg nem nyílik a szemünk. Menjünk mi is addig másokkal, amíg hit nem támad a szívükben. Ne adjuk fel hamar. Igaz, amikor Emmausba érnek, Jézus tovább akar menni, tehát a két tanítványnak kell jelezni, akarják, hogy velük maradjon. Nekünk is jelezni kell: maradj velünk. Maradj velem, Uram, mert Nélküled nem akarok tovább menni, szükségem van Rád. És Jézus nem utasítja el őket, és minket sem. Velük marad, ők pedig a megtört kenyér által felismerik, hogy az Úr az. Karácsony hamar elmúlik, de rajtunk áll, hogy a lényeget, magát az értünk emberré lett Jézust marasztaljuk-e. Marasztald az Urat. Kérd, ne menjen el, hanem maradjon veled karácsony után is, maradjon veled az ünnepi hangulat elmúltával is. Mert Ő az élet. Maradj velem, Uram, míg boldogan a célba nem érkezem.


Maradj velem, mert mindjárt este van


1. Maradj velem, mert mindjárt este van, Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram; Nincs senkim és a vigaszt nem lelem, Gyámoltalannal, ó, maradj velem.
2. Kis életem fut s hervadásba hull, Bú lesz a vígság, fényesség fakul, Csak változást és romlást lát a szem; Változhatatlan, ó, maradj velem.
3. Minden múló perc Hozzád visz közel, Kegyelmed űzi kísértőmet el, Nincs más vezérem, Nincs más Mesterem, Fényben, borúban, ó, maradj velem.
4. Ellenség ellen áldásod fedez, A könny nem sós, a kór is könnyű lesz, Sír, halál-fúlánk, hol a győzelem? Győztes leszek, csak légy, Uram, velem.
5. Hunyó szemembe vésd keresztedet, Ködöt foszlatva láttasd szent eged. Föld árnya fut, menny fénye megjelen: Halálban is Te légy, Uram, velem.


Isten áldásával.


2014. december 20., szombat

Engedelmesség

B
efejeződik Jeremiás próféta könyve, ebben a visszatekintő és mérleget vonó fejezetben Izráel teljes vereségét látjuk (Jer 52,12-34). A babiloni király mindent elpusztított hadserege által. Leomlottak a kőfalak; amik korábban biztonságot jelentettek, most nincsenek. Ez is jelzi, hogy nem véd meg semmi emberi védelem, ha elhagyjuk az Urat, és nem Benne bízunk már. Mert Ő az igazi oltalom. Nem nyújt biztonságot más a számunkra, csakis az Úr. A magunk építette kőfalak, a modern biztonsági berendezések sem védhetnek meg, ha elfordulunk Istentől. Bizony, ma is áttevődött a hangsúly Isten oltalmáról a biztonsági berendezésekre. A technika által akarja magát megvédeni a mai ember. Azonban ez ingatag biztonság.
Ez a totális pusztulás és leépülés bizonyságtétellé is válik, azt jelzi, hogy ebből talpra állni csak Isten segítségével lehet. Meg kell látni, hogy innen felkelni és újat kezdeni nem képesek, innen nincs visszaút. Kortársaik is úgy gondolták, a zsidók ezt a vereséget nem heverik ki. A fogságból nem tudnak hazamenni, vagyis belőlük már nem lesz soha nép.
Azonban mi tudjuk a Biblia bizonyságtétele által, hogy haza fognak menni, mert véget ér a fogság, és újrakezdik az életet. Igen, Isten népe minden élethelyzetből, a legreménytelenebb helyzetből is talpra tud állni. Isten gyermekeit nem lehet leírni, velük mindig számolni kell. Mi se írjuk le magunkat, legyen ez számunkra is erőt adó üzenet, talpra lehet állni. De ez a talpra állás nem Izráel, hanem egyedül Isten műve. Ő állítja helyre népét. Így lesz bizonyságtétel mindaz, ami velük történt, mert Isten irgalmát és hatalmát hirdeti. Amikor a hazatérés eseménye majd Isten munkájáról fog beszélni, azt mondja el, hogy az Úr számára nincs lehetetlen. Ezért mindenkor bízzunk Benne, soha ne adjuk fel az újrakezdés reménységét.
Sőt, azt is tudjuk, hogy még ennél is reménytelenebb helyzetbe kerülnek, Jézus megfeszítését követően a rómaiak teljesen elpusztítják földjüket, szinte pusztává válik hazájuk, hosszú évszázadokig nem lesz Izráelnek országa, és még innen is van felállás. Hiszen ma ismét van Izráel. Áldott legyen Urunk ezért a csodáért, és bízzuk Rá jelenünket és jövendőnket egyaránt.
Ha figyeljük a babiloni fogságra vitel előzményeit, akkor egy szó kerül elénk, tulajdonképpen ezen fordul meg minden. Ez a szó pedig az engedelmesség. Ha Izraáel engedelmesen hallgat az Úrra, másként alakulnak a dolgok. Még az utolsó pillanatban sok ember életét megmenthették volna. Azonban az engedelmesség hiánya mély sebeket okoz. Saját életünkben is a legtöbb problémát az engedetlenség okozza. Meg kell tanulnunk engedelmeskedni az Úr szavának. Ha így teszünk, sokkal kevesebb nyomorúságot fogunk átélni.
Azonban még itt is felragyog az Úr kegyelme. A fogságban lévő Jójákin király átéli, hogy megváltozik irányában a babiloni király magatartása. Kihozatja őt a börtönből, és állandó ellátást biztosít a számára. Mindez jelzés Istentől: ne féljetek, Én veletek vagyok. Bízzatok, mert lehetséges a változás, van jövő. Minket is biztat az Úr, ne féljünk ellenségeinktől, a sok nyomorúságtól, mert lehetséges a változás, de mindez hit által valósul meg.
Jézus a kereszten van, és ott is menti az életet. Még a megfeszítőiért is imádkozott, kérte, az Atya bocsásson meg neki. Mennyi sérelmet kapott Jézus az övéitől, és még sincs benne bosszú, hanem a megbocsátás árad belőle. Jézus lénye mélyébe kapunk bepillantást a kereszten, és megláthatjuk, a borzalmas szenvedések között is ugyanaz, mint aki korábban volt. Ő nem változik, nincs sötétebb arca, mert Őbenne nincs bűn. Átragyog rajta Isten lénye. Ezt látja meg a százados is, és ez tesz rá mély benyomást. Jézus halálában is megváltoztatja ezt az embert. Mivel hat rá? Azzal, hogy amikor meghal, nem fordul ki belőle semmi gonosz, belőle akkor is a mentő szeretet árad. Ezt látva a százados felismeri, hogy Jézusban az Isten van jelen.
Vajon a mi életünkön átragyog-e Isten jelenléte? Szenvedéseink Róla tesznek-e bizonyságot? Kérjük Urunk kegyelmét, hogy életünk és halálunk mindig Őreá mutasson. A templom kárpitja kettéhasadt, jelezve: új idők jönnek. Szabaddá vált az út Istenhez. Nincs már elválasztó fal, mert a kereszten meghaló Jézus lebontotta. Mennyi fal van ma az emberek között, bár meglátnánk, hogy ezek csak Jézusban omlanak le. A kőfalakat Jézus bontja le, mi csak felépíteni tudjuk. Kérjük Őt, hogy bontsa le az életünkben lévő válaszfalakat, hogy közeledhessünk egymáshoz. Az Úr Jézus kegyelme nélkül nem omlanak le és nem tűnnek el a válaszfalak. Adja Urunk, hogy minden fal leomoljon Őbenne, és egymásra találjanak azok, akik eddig el voltak választva az Úrtól és egymástól. A falak ellenséggé tesznek, Jézus testvérré.
Jézus a kereszten is az Atyához fordul, az Ő kezébe teszi a lelkét. Felismerte, hogy ott van jó helyen az élete. A mi életünk is csak az Atya kezében van jó helyen. Legyünk akár betegágyon, vagy közeledjen halálunk órája, helyezzük lényünket Isten hatalmas tenyerébe.
Arimáthiai Józsefről eddig nem hallottunk, de a megfelelő időben megjelenik. Ő is várakozó, adventi ember. És most felismeri: eljött az ő ideje. Egy olyan feladat vár rá, amit csak ő tud elvégezni. Pilátushoz nem mehet oda akárki, befolyását Jézus érdekében használja fel. Azért, hogy eltemethesse. Ez is bizonyságtétel, nyílt vallomás, hiszen egy politikai elítélt mellett áll ki. Ezzel vállalja Jézust, és nem fél az emberek, a hatalom véleményétől, pedig van veszíteni valója. Merem-e vállalni Jézust? Merek-e kockázatot is vállalni érte? Amennyiben folyamatosan figyelünk az Úrra, mi is időben meg fogjuk látni azt a feladatot, amit csak mi végezhetünk el, ami nekünk van szánva.


Szenvedésben engedelmes

Szenvedésben engedelmes,
kísértésben győzedelmes
Jézus Krisztus, légy kegyelmes.

Rám a bűn mint tenger árad,
kísértésnek tüze támad.
Nincs segítség, csak Tenálad.


Isten áldásával.

2014. december 19., péntek

Vele vagy Nélküle?

A
z utolsó fejezet visszatekint Izráel életének a fordulópontjára. Mindezt azért teszi a próféta, mert nem könnyű túltennie magát mindazon, ami Jeruzsálemmel és Isten népével történt. A próféta szeme előtt zajlottak le a kegyetlen események, saját szemeivel látta, ahogyan fogságra hurcolták Isten gyermekeit.  Bizonyára újra végiggondolja mindazt, ami történt, és keresi a választ a kérdéseire. Úgy látja, hogy a fordulópont Cidkijjá uralkodása alatt következett be. Miért? Mert Isten Jeremiás által folyamatosan szólt hozzá, elmondta, mik az esélyek, és mit kell tenni ahhoz, hogy megmaradjanak, hogy ne legyen nagy veszteség.
Isten azt üzente, ha megtérnek Hozzá őszintén és tiszta szívből, nem kell félniük Babilontól. Fogadják el feltételeiket, és akkor elkerülhetik a fogságot. Ők azonban nem hallgattak az Úr szavára, hanem fellázadtak Babilónia ellen. Meg akarták mutatni, hogy képesek megoltalmazni magukat, és nincsenek Isten segítségére szorulva. Ennél nagyobb ostobaságot nem követhetünk el, hiszen nagyon is rá vagyunk szorulva Isten segítségére, Nélküle semmit nem cselekedhetünk.
Ez volt a fordulópont, nyíltan kifejezték: nem hallgatnak Istenre, nem fogadják el akaratát, hanem megoldják maguk a problémát. Isten helyett egy másik nép segítségére akartak támaszkodni, az Úr helyett emberben bíztak. A fordulópontot mindig az jelenti, amikor döntenem kell, hogy Istenre bízom magamat, vagy magamban, esetleg más emberekben bízok. Az Úr felkínálja segítségét, de enyém a döntés. Rajtam áll, hogy kivárom-e, amit Isten cselekszik, vagy magam kezdek el cselekedni? Az ilyen döntés kihat a jövendőnkre és meghatározza környezetünk életét is. Hiszen a döntéseink nemcsak a magunk életére vannak hatással, hanem közvetlen környezetünkre, szeretteinkre, munkánkra, népünkre is.
Azonban a teljes pusztulást, a sok áldozatot el lehetett volna kerülni. Mert ha Babilónia királya meg is torolta az összeesküvést, az emberáldozatot el lehetett volna kerülni. Hogyan? Úgy, ha a király megadja magát, és nem áll ellen az idegen hadseregnek. Az Úr azt tanácsolta, menjen ki a babilóniaiakhoz, és adja meg magát Cidkijjá, ezzel a lépéssel sokan megmenekültek volna. Isten az utolsó pillanatig igyekszik menteni övéit, mert számára minden élet érték és fontos. Fontosabb-e a mi számunkra is az élet, mint önző érdekeink, büszkeségünk, karrierünk? Hányan feláldozzák önzőségük miatt házasságukat, gyermekeiket. Isten mindig ad fordulópontot, de szívleljük meg a lehetőséget.
A Jézust elutasító nép is kapott még egy lehetőséget: amikor Pilátus szabadom akarta bocsátani Őt, választhattak, ők dönthették el, ki kell nekik. És ők Barabbást választották (Lk 23,32-43). Ez volt a fordulópont, ha Jézust választják, minden megváltozik, és elkerülhették volna Jeruzsálem és a templom pusztulását, a szétszóratást.
Jézust megfeszítették két gonosztevővel együtt. A Szentet és az Igazat, Aki csak jót cselekedett, Akiben bűn nem találtatott, bűnözők közé sorolták. És Jézus nem tiltakozik, vállalja értünk ezt is. Mi hányszor megsértődünk, ha nem rangunknak megfelelően bánnak velünk. Mennyire nem mindegy, hogy ki mellett kapunk helyet egy ünnepségen, és Jézus vállalta, mert számára ez a két gonosztevő is ember. A köztük léte számukra is esély. Jézus még a kereszten is esélyt kínál, még ott is menteni akar.
A kereszten tárul fel Jézus lényének mélysége, hiszen a gúnyolódások ellenére sem magát menti, hanem másokat. Még a kereszten is a kegyelmet kínálja. Igen, a latorkegyelem nyilvánul itt meg, ahogy szoktuk mondani. Azonban jó, ha látjuk: azért, mert az utolsó pillanatban röpül felénk a kegyelem mentőöve, azt nekünk kell megragadni. A kegyelem az utolsó pillanatban is az én döntésemet igényli, élnem kell vele.
Itt az egyik elítélt megragadja, a másik elutasítja Jézus irgalmát. Mi is megkapjuk a lehetőséget, rajtunk áll, hogy komolyan vesszük és megragadjuk a kegyelmet, vagy elutasítjuk. Aki elfogadta az Úr kegyelmét, az meglátta saját állapotát. Ő rádöbbent, hogy jogosan van a kereszten, míg Jézus ártatlan. Vállalja Jézus előtt halálra méltó életét, és ezért nyer kegyelmet. A kegyelem azt jelenti, Isten megbocsát, örök halál helyett örök életet kapok, Jézusért.
Ez a jelenet segít helyretenni magunkban a dolgokat, mert ugyan Jézus megbocsát ennek az embernek, és azt ígéri, hogy vele lesz a paradicsomban, de a földi helyzetében nem áll be változás. Marad továbbra is a kereszten, és meg is hal. Külső szemlélő szerint nem történt semmi, minden maradt változatlan. Sőt, talán még azt is mondják, nincs különbség a két lator között sem, hiszen mindketten meghaltak. Akkor mi változott?
A kegyelem nem mindig mentesít a földi igazságszolgáltatás alól, vannak olyan vétkek, amiket már nem tehetünk itt jóvá. A kegyelem megtapasztalása azonban azt eredményezi, hogy bár a kereszten meghal az a gonosztevő, de Isten országában mint megkegyelmezett ember nyer életet. Mert mindig a végcél a lényeg, hová jutok halálom után. És kegyelem határozza meg, hová kerülök, hol töltöm az örökkévalóságot. Tölthetem Jézussal és Jézus nélkül. Ez a különbség: Jézussal leszek vagy Jézus nélkül. Aki alázattal és hálás szívvel megragadja a kegyelmet, az Jézussal lehet az örökkévalóságban. Ez a legtöbb, amire vágyakozhatunk. Vele lenni, már most, a mindennapokban, és Vele lenni halálunk után Isten országában. Hol leszel? Jézussal vagy Jézus nélkül? Vele vagy Nélküle? Ez itt és most dől el.



AZ ÜDV, MIT KRISZTUS JÉZUS AD


1.        
Az üdv, mit Krisztus Jézus ad, örök, teljes, szabad.
E szent örökséget, szívem, fogadd el teljesen!

2.        
Bízzál az Úr szavába’ hűn, mert kételkedni bűn!
Az Isten többet adni kész, mint hinné emberész.

3.        
Az Ige tisztán hirdeti, s az Úr hű, higgy Neki,
Hogy teljes váltságot hozott Megváltó Krisztusod.

4.        
Váltsághalála, élete, Lelkének szent tüze
Művét mind benned végezi, míg végbe nem viszi.

5.        
Úr Jézus, szívem itt hozom, Tenéked áldozom.
Benned teljes szívből hiszek, rólad vallást teszek!



Isten áldásával.

2014. december 18., csütörtök

Következmény

A
 fejezet végén olvassuk, hogy ez az üzenet valóban a fogságban élők számára készült (Jer 51,41-64). Isten nem feledkezik meg övéiről, és bátorítást, a hazatérés ígéretét küldi utánuk. Az Úr tudja, hogy szükségük van biztatásra, és ezt meg is adja. Hiszen Ő nem fordul el a Tőle elszakadt néptől sem. Isten hűséges, nem hagy magunkra. Még nagypéntek után sem fordult el tőlünk, amikor megöltük a Fiát, Jézust. Azt követően is küldött utánunk üzenetet, hiszen az Újszövetség Jézus halála, feltámadása és pünkösd után íródott. Hát nem megrendítő, hogy nagypénteket követően még azt tudja mondani Isten, hogy szereti ezt a világot, és azt akarja, hogy el ne vesszen az ember, hanem megtérjen és örök élete legyen?
Karácsonyt is azért ünnepelhetünk, azért állhatunk meg elcsendesedve és olvashatjuk el az Urunk születéséről szóló történetet, mert Isten kegyelmes, türelmes, időt ad. Ezt az időt arra használja fel, hogy keressen minket. Igen, Ő utánunk jön és keres, nem lehet elbújni, de az élet eseményei, a történelem alakulása sem rejthet el Előle. Eljuttatja hozzánk a jó hírt.
Mennyire aktuális az Úr szava: „Ne féljetek a hírektől”, mintha nekünk szólna, sőt, nekünk is szól. Hiszen mi értesülünk mindenről, ami a világban történik. Elárasztanak a hírek, az Úr azonban azt kéri, ne eszekre figyeljünk. Ne engedjük, hogy a hírek tartsanak hatalmukban. Bármilyen bizonytalan is a világ körülöttünk, és halljunk bár nagy feszültségekről, nehezedő gazdasági helyzetekről, csak az Úrra figyeljünk. Soha ne feledjük, a világ történései is az Úr kezében vannak. Az övéi fejéről pedig még egy hajszál sem eshetik le az Atya tudta nélkül. Ne féljünk, hanem hittel nézzünk Jézusra, Ő a győztes király.
Pilátus szabadon bocsátotta a halálra ítélt Barabbást, Jézust pedig halálra adta. Megtörtént a csere, a halálra ítélt bűnös szabad lehet, élhet (Lk 23,26-31). Megtörtént-e már a csere? Átélted-e már, hogy az Úr kimondta: szabad vagy, gyermekem, te menj és élj, én pedig meghalok helyetted? Ha még nem, borulj le most a kereszt alatt, add át Neki bűneidet, és megkapod a felszabadító üzenetet. Ilyen sokba kerülünk mi Istennek, a Fia életét kellett odaadni értünk.
Jézust viszik a keresztre, és közben egy Cirénéből származó Simon nevű ember kerül a történetbe. Épp arra jár, a katonák kinézik őt, és ráteszik a keresztet. Simon akarata ellenére került bele Jézus történetébe, de ez az esemény nem múlt el nyomtalanul. A gyermekeit majd ott találjuk az első gyülekezetekben. Ebből azt látjuk meg, ha Simon nem is tervezte meg a Jézussal való találkozást, ha nem is önszántából vitte a keresztet, Istennek terve volt az életével. A szenvedő Jézus is hatással volt rá. A szenvedés formálta új emberré.
Ebből megláthatjuk, hogy még az olyan élethelyzetek ellen se zúgolódjunk, amibe csak úgy belecsöppenünk, amiben akaratunk ellenére kell részt vennünk. Isten ezt is fel tudja használni a javunkra.
A Jézust kísérő emberek siratták, hiszen voltak azért, akik látták, hogy nem bűnöző, sőt, akadtak, akik felismerték Benne a Krisztust. Az emberek sajnálták, hogy ez történt Vele, és fájt nekik. Jézus még most is szól hozzájuk, még a szenvedés közepette is van szava a körülötte levőkhöz. Rámutat, ne Őt sirassák, hanem magukat. Ezzel azt üzeni, meglesz a következménye annak, hogy Jeruzsálem elutasította Őt. Nehéz napok jönnek rájuk, és ezek a napok eljöttek, amikor a római hadsereg lerombolta Jeruzsálemet. Bizony, nagyon nehéz és fájdalmas napok voltak azok.
Jó megszívlelni az ige üzenetét: Jézus elutasításának mindig következménye van. Mert amit szeretnénk, azt Nélküle képtelenek vagyunk elérni. Megölték Jézust, mert féltek, hogy megharagítja Rómát, elpusztítják őket. Jézust áldozták fel, hogy megmeneküljenek. Ám kiderült, hogy aki meg akarja menteni magát, az elveszíti magát. Aki pedig elveszíti az életét Jézusért, az megmenti azt.
Isten világának megvannak a törvényszerűségei, és ez is törvényszerű: ha Jézus nem kell, ha kiiktatjuk Őt a mindennapokból, akkor romlás vár ránk. Jézus nélkül felbomlanak az értékeink, odalesz a békesség, a szeretet, a megértés. Ha Jézus kikerül karácsonyból, üressé válik az ünnep. Mert karácsony lényege Jézus. Jézus nélkül csak üres szokás lesz ezekből a gazdag tartalmú napokból. Isten azért adja számunkra még mindig karácsonyt, hogy felismerjük, csakis Általa lehet igazi békesség. Ne elégedjünk meg a fegyverszünettel, ne tegyünk úgy, hogy ünnep után ott folytatjuk, ahol előtte abbahagytuk. Karácsony azért adatik, hogy onnantól kezdve egy egészen új életet éljünk Vele és Általa.



 Istenre bízom magamat


1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom merészen: Istenem és Atyám lészen. -
2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?
3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.
4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.
5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja Hű szolgáját el nem hagyja.



Isten áldásával.