Elfogadás

A

z Úr gondoskodik prófétájáról, és kiemeli őt a deportálásra kijelölt csoportból (Jer 40,1-41,18). Amikor összeállították az utazók listáját, Jeremiást is közéjük sorolták, hiszen sokan gyűlölték, mert Isten szavának engedve a meghódolást hirdette. Az Úr nem feledkezik meg róla, mint ahogy a népről sem, hiszen van maradék, vannak, akiket nem visznek el Babilonba. A testőrparancsnok elbocsátotta a prófétát a foglyok közül, és választási lehetőséget kínált a számára. Itt is megláthatjuk, mennyire érdemes bízni az Úrban és teljes mértékben a szavára hagyatkozni. Ezt tette Jeremiás, és az Úr vele volt. Ez nem azt jelenti, hogy nem voltak nehéz helyzetek és pillanatok az életében, hiszen előbb a börtönudvaron tartották fogva, majd a deportáltak közé sorolták. Az ő kezére is lánc került, de ő nem lázadozott sem az emberek, sem Isten ellen. Elfogadta az Úr szándékát.

Van, amikor az Úr gyermekének is nehéz pillanatokat kell megélni, a nyomorúság nem kerül el teljesen. Bár ebben a helyzetben a fogság emberileg jobb életet jelentene. A próféta azonban inkább a maradék néppel való együttlétet választja. Nem menekül el a nehéz helyzetből. Úgy látja, otthon van rá szükség. Nem a saját érdekeit helyezi előtérbe. Nem azt keresi, hogy neki mi a jobb. Nem a jobb életlehetőségek felé törekszik, hanem figyel az Úrra. Meglátta, otthon a helye, nem hagyhatja el a süllyedő hajót. Vállalja a megmaradtak lelkigondozását. Ő valóban az Úr gyermeke és elhívott próféta, saját érdekeit mindig alárendeli az Úr akaratának, Isten népe érdekeinek. Mehetne, mégis marad, a rosszabbat választja a jobb helyett. Én hogyan döntenék?

A választás kérdése mindig előjön, az Úr mindig elénk tárja a lehetőségeket, és nekünk kell dönteni, Őt választjuk-e, vagy a kényelmesebb élettel kecsegtető megoldást. Az Úr Jézus is mindig döntés elé állította azokat, akiket tanítványul hívott. Dönteni kellett, hogy mindent maguk mögött hagyva mennek-e Utána, vagy inkább a biztonságosabbnak, kényelmesebbnek tűnő életet választják. Ilyen választás mindig előáll, nem lehet úgy leélni az életünket, hogy ne kerülnénk döntéshozó helyzetbe. De az Úr megadja a segítséget a jó, a helyes döntéshez. Olyan döntés előtt áll Jeremiás, amin később már nem lehet változtatni, és ő az Úrra nézve a maradás mellett teszi le a voksot.

Jeremiás továbbra sem a maga érdekeire figyel, nem vonul félre egy csendes helyre, hanem felajánlja segítségét a helytartónak. Fontos számára, hogy azok, akiket nem vittek el Babilonba, megbátorodjanak és folytassák az életet. Ebben Jeremiás lelkigondozói munkásságának nagy szerepe van.

A helytartó is fontosnak tartja az újrakezdést, vállalja néppel való együtt lakozást, bátorítja az elbujdosott népet a visszatérésre. Amikor pedig az ellene tervezett merényletről hall, nem menekül el. Nem feltételezi a másikról a rosszat. Bizony, kevesen állnánk így helyt. Amikor az egyik embere vállalja a merénylő megölését, Gedaljá nem engedélyezi. Ez az ember nem emberi véleményekre hallgat, hanem figyel Isten törvényére. Nem süllyed le ellenfelei szintjére, nem válik alattomos gyilkossá. Bár végül megölik őt, és mi lehet, hogy azt mondjuk, rosszul döntött, de mégsem, mert az igére figyelt, és megmaradt embernek, becsületesnek.

Adventben járunk, és az érkező Jézusra figyelünk (Lk 19,1-27). Mert ahogyan igénk mutatja, Ő mindig érkezik hozzánk. Nem kerül el senkit, várja, hogy nyíljon szívünk ajtaja, és befogadjuk az életünkbe. Vajon ezen az adventen kap-e nálunk szállást? Vagy nálunk is csak érdekesség marad, úgy, mint Jerikóban? Sokan kimentek az út mellé nézelődni, látni akarták Jézust, kellett egy jó sztori, amit majd esti lámpafénynél lehet mesélgetni. Ő azonban nem ezért jött, hanem azért, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet.

Így ment Jerikóba is, és meg sem állt addig a fáig, amelyre egy elveszett ember, egy vámszedő mászott fel. Azért van a fa tetején, mert látni akarja Jézust. Azért akarja látni, mert többre vágyik, eddigi élete nem elégíti meg. Minden gazdagsága és hatalma ellenére a szíve üres. Hallott Jézusról, és jön, mert úgy gondolja, Jézus feltöltheti üres szívét.

És az Úr nem is kerüli el. Zákeus nem csalódik, mert Jézus benne is meglátja Ábrahám fiát. A vámszedőruha alatt Isten gyermekének a szíve dobog. Az Úr tudja, hogy Zákeus eddigi élete csak szerep volt, a csillogó és vonzó külső mögött üres szív található. Most azonban az Úr azonban új életet, igazi tartalmat kínál a számára. Ezt kínálja nekünk is.

Zákeus örömmel fogadja be Jézust, felismeri, hogy ez az utolsó lehetősége, és jól dönt. Jézust választja, és így teljesen megújul a lénye. Rendezi múltját, gondol a szegényekre, és az Úrra bízza magát. Jó még azt meglátni, hogy a kegyelem megtapasztalása után is kis termetű maradt. Tehát az alapproblémája nem változott. Azonban ő változott meg, Jézussal a termetét, a külsejét is el tudja fogadni. Most már nincs szükség kompenzálásra, mert Jézusban új lehetőségek nyíltak előtte. Meglátta, hogy ő így érték Jézus számára, ahogy van. Így vagyunk értékek, ahogyan vagyunk, tanuljuk meg hit által elfogadni magunkat, meglátni értékeinket, és hálás szívvel dicsérni az Urat.

Aki megtapasztalja az Úr kegyelmét, másként tekint önmagára és az előtte levő életre is. Most már az Úr szolgálatában áll Zákeus is, és mindazok, akik tanítványok lettek. Az Úr mindenkinek ad minát. Ha nem is egyenlő részben bízza ránk az értékeket, de mindenki kap tálentumot. Ne azt figyelgessük, amit a másik kapott, hanem forgassuk, azt, amit mi kaptunk, hálás szívvel.

Aki elássa a minát, az nem jól ismerte a gazdát. Ez a legfontosabb, megismerni Gazdánkat, bízni Benne és úgy szolgálni Neki. Aki szereti Őt, az nem keseredik meg. Kérjük Urunkat, hogy ne találtassunk gonosz szolgáknak, hanem hűségeseknek, akik azt teszik mindig, amit tenniük kell, amit a Gazdánk kér tőlünk.

Az Úr Isten az én reménységem

1. Az Úr Isten az én reménységem, Erősségem Mindenféle ínségben; Csak tőle várom Igaz boldogságom: S meg is találom.

2. Benne élek, haláltól nem félek: Jót reménylek, Hogy tőle el nem térek; El nem enyészem A sírban egészen: Mennyben lesz részem.

3. Semmi engem tőle el nem választ, Jól tudván azt, Hogy sok jóval eláraszt; Erősít engem Erőtlenségemben És szükségemben.

4. Azért egész életem fogytáig Csodálom itt Szent kezének munkáit, S intem lelkemet: Áldjad Istenedet, Üdvözítődet.

5. Oltalmazzad, Uram, egyházadat, Szent nyájadat, mely vallja szent Fiadat, Ki bűneinkért Ártatlan bárányként Szenvedett sok kínt.

6. Hogy e földön szent gyülekezeted Dicséretet Zengvén, áldja nevedet, Míg szemtől szemben Magasztalunk mennyben Mind egyetemben.

Isten áldásával.