Vele vagy Nélküle?

A

z utolsó fejezet visszatekint Izráel életének a fordulópontjára. Mindezt azért teszi a próféta, mert nem könnyű túltennie magát mindazon, ami Jeruzsálemmel és Isten népével történt. A próféta szeme előtt zajlottak le a kegyetlen események, saját szemeivel látta, ahogyan fogságra hurcolták Isten gyermekeit.  Bizonyára újra végiggondolja mindazt, ami történt, és keresi a választ a kérdéseire. Úgy látja, hogy a fordulópont Cidkijjá uralkodása alatt következett be. Miért? Mert Isten Jeremiás által folyamatosan szólt hozzá, elmondta, mik az esélyek, és mit kell tenni ahhoz, hogy megmaradjanak, hogy ne legyen nagy veszteség.

Isten azt üzente, ha megtérnek Hozzá őszintén és tiszta szívből, nem kell félniük Babilontól. Fogadják el feltételeiket, és akkor elkerülhetik a fogságot. Ők azonban nem hallgattak az Úr szavára, hanem fellázadtak Babilónia ellen. Meg akarták mutatni, hogy képesek megoltalmazni magukat, és nincsenek Isten segítségére szorulva. Ennél nagyobb ostobaságot nem követhetünk el, hiszen nagyon is rá vagyunk szorulva Isten segítségére, Nélküle semmit nem cselekedhetünk.

Ez volt a fordulópont, nyíltan kifejezték: nem hallgatnak Istenre, nem fogadják el akaratát, hanem megoldják maguk a problémát. Isten helyett egy másik nép segítségére akartak támaszkodni, az Úr helyett emberben bíztak. A fordulópontot mindig az jelenti, amikor döntenem kell, hogy Istenre bízom magamat, vagy magamban, esetleg más emberekben bízok. Az Úr felkínálja segítségét, de enyém a döntés. Rajtam áll, hogy kivárom-e, amit Isten cselekszik, vagy magam kezdek el cselekedni? Az ilyen döntés kihat a jövendőnkre és meghatározza környezetünk életét is. Hiszen a döntéseink nemcsak a magunk életére vannak hatással, hanem közvetlen környezetünkre, szeretteinkre, munkánkra, népünkre is.

Azonban a teljes pusztulást, a sok áldozatot el lehetett volna kerülni. Mert ha Babilónia királya meg is torolta az összeesküvést, az emberáldozatot el lehetett volna kerülni. Hogyan? Úgy, ha a király megadja magát, és nem áll ellen az idegen hadseregnek. Az Úr azt tanácsolta, menjen ki a babilóniaiakhoz, és adja meg magát Cidkijjá, ezzel a lépéssel sokan megmenekültek volna. Isten az utolsó pillanatig igyekszik menteni övéit, mert számára minden élet érték és fontos. Fontosabb-e a mi számunkra is az élet, mint önző érdekeink, büszkeségünk, karrierünk? Hányan feláldozzák önzőségük miatt házasságukat, gyermekeiket. Isten mindig ad fordulópontot, de szívleljük meg a lehetőséget.

A Jézust elutasító nép is kapott még egy lehetőséget: amikor Pilátus szabadom akarta bocsátani Őt, választhattak, ők dönthették el, ki kell nekik. És ők Barabbást választották (Lk 23,32-43). Ez volt a fordulópont, ha Jézust választják, minden megváltozik, és elkerülhették volna Jeruzsálem és a templom pusztulását, a szétszóratást.

Jézust megfeszítették két gonosztevővel együtt. A Szentet és az Igazat, Aki csak jót cselekedett, Akiben bűn nem találtatott, bűnözők közé sorolták. És Jézus nem tiltakozik, vállalja értünk ezt is. Mi hányszor megsértődünk, ha nem rangunknak megfelelően bánnak velünk. Mennyire nem mindegy, hogy ki mellett kapunk helyet egy ünnepségen, és Jézus vállalta, mert számára ez a két gonosztevő is ember. A köztük léte számukra is esély. Jézus még a kereszten is esélyt kínál, még ott is menteni akar.

A kereszten tárul fel Jézus lényének mélysége, hiszen a gúnyolódások ellenére sem magát menti, hanem másokat. Még a kereszten is a kegyelmet kínálja. Igen, a latorkegyelem nyilvánul itt meg, ahogy szoktuk mondani. Azonban jó, ha látjuk: azért, mert az utolsó pillanatban röpül felénk a kegyelem mentőöve, azt nekünk kell megragadni. A kegyelem az utolsó pillanatban is az én döntésemet igényli, élnem kell vele.

Itt az egyik elítélt megragadja, a másik elutasítja Jézus irgalmát. Mi is megkapjuk a lehetőséget, rajtunk áll, hogy komolyan vesszük és megragadjuk a kegyelmet, vagy elutasítjuk. Aki elfogadta az Úr kegyelmét, az meglátta saját állapotát. Ő rádöbbent, hogy jogosan van a kereszten, míg Jézus ártatlan. Vállalja Jézus előtt halálra méltó életét, és ezért nyer kegyelmet. A kegyelem azt jelenti, Isten megbocsát, örök halál helyett örök életet kapok, Jézusért.

Ez a jelenet segít helyretenni magunkban a dolgokat, mert ugyan Jézus megbocsát ennek az embernek, és azt ígéri, hogy vele lesz a paradicsomban, de a földi helyzetében nem áll be változás. Marad továbbra is a kereszten, és meg is hal. Külső szemlélő szerint nem történt semmi, minden maradt változatlan. Sőt, talán még azt is mondják, nincs különbség a két lator között sem, hiszen mindketten meghaltak. Akkor mi változott?

A kegyelem nem mindig mentesít a földi igazságszolgáltatás alól, vannak olyan vétkek, amiket már nem tehetünk itt jóvá. A kegyelem megtapasztalása azonban azt eredményezi, hogy bár a kereszten meghal az a gonosztevő, de Isten országában mint megkegyelmezett ember nyer életet. Mert mindig a végcél a lényeg, hová jutok halálom után. És kegyelem határozza meg, hová kerülök, hol töltöm az örökkévalóságot. Tölthetem Jézussal és Jézus nélkül. Ez a különbség: Jézussal leszek vagy Jézus nélkül. Aki alázattal és hálás szívvel megragadja a kegyelmet, az Jézussal lehet az örökkévalóságban. Ez a legtöbb, amire vágyakozhatunk. Vele lenni, már most, a mindennapokban, és Vele lenni halálunk után Isten országában. Hol leszel? Jézussal vagy Jézus nélkül? Vele vagy Nélküle? Ez itt és most dől el.

AZ ÜDV, MIT KRISZTUS JÉZUS AD

1.        

Az üdv, mit Krisztus Jézus ad, örök, teljes, szabad.

E szent örökséget, szívem, fogadd el teljesen!

2.        

Bízzál az Úr szavába’ hűn, mert kételkedni bűn!

Az Isten többet adni kész, mint hinné emberész.

3.        

Az Ige tisztán hirdeti, s az Úr hű, higgy Neki,

Hogy teljes váltságot hozott Megváltó Krisztusod.

4.        

Váltsághalála, élete, Lelkének szent tüze

Művét mind benned végezi, míg végbe nem viszi.

5.        

Úr Jézus, szívem itt hozom, Tenéked áldozom.

Benned teljes szívből hiszek, rólad vallást teszek!

Isten áldásával.