Kavics

M

oáb országa és népe kerül sorra, őket sem kerüli el az ellenség (Jer 48,1-25). Ez a nép volt az, amely annak idején akadályozta Izráel népét, nem engedték őket a területükön keresztülvonulni. Mindig ellenségesen tekintettek a zsidókra, most ők is ítélet alá esnek. De nemcsak az miatt történnek ezek az események, ahogyan Izráellel bántak, hanem azért is, mert az Isten népével való közös határ bizonyságtétel is volt számukra. Izráel közelsége lehetőséget nyújtott számukra Isten megismerésére. Azért lettek szomszédok, hogy így ők is megismerhessék Teremtőjüket, az élő Urat. Isten így keresi őket, mert azt akarja, hogy ez a nép is megismerje az Ő kegyelmét és szeretetét. Vajon mit jelent a számukra az Úr közelsége? Hogyan élnek ezzel a lehetőséggel? És hogyan élünk mi lehetőségeinkkel? Észrevesszük-e az Úr közeledését a mai korban? A templomok jelenléte, a megszólaló harangok, a temetésre, esküvőre szóló meghívás mind jelzés: Isten keres. Az adventi időszak és a karácsony is azt üzeni: Isten hív a Vele való találkozásra. Meglátom-e ezt, vagy csak társadalmi eseményeket, ünnepeket fedezek fel, amire kötelesség elmenni? Bárcsak mindenkor az Úr szavát hallanám meg, ahogyan hív: Jöjj, kövess engem.

Tehát Isten Moábot is kereste az évek folyamán. Számukra is felkínálta a másfajta élet lehetőségét. Ők is beléphettek volna Isten országába, hiszen a cél az, hogy mindenki ismerje meg az Úr országát. Minden nép hódoljon meg a Király előtt. Azonban nem így történt. A z Izráelt körülövező népek nem lettek az élő Isten imádói. Nem vették át Izráel kultuszát, hanem a zsidók váltak hozzájuk hasonlókká. Vizsgáljuk meg életünket, mi nem jártunk-e a zsidókhoz hasonlóan? Mi is azt várjuk, hogy környezetünk megismeri az Úr nevét és hitre jutva megtér, de ez legtöbbször elmarad, és nem mi vesszük át a környezet szokását? Nem mi igazodunk gyakran a világhoz?

Moáb népe elutasította az Úrban való bizodalmat, mert inkább saját műveikben és kincseikben bíztak. Azt jelenti ez, hogy a saját bálványaikhoz ragaszkodtak, úgy gondolták, megmaradnak hagyományaik mellett, akkor is, ha azok nem jelentenek számukra semmit. De azt is jelenti ez a megállapítás, hogy magukban, tudásukban, katonai és gazdasági erejükben bíztak. Úgy gondolták, ők mindent képesek megoldani. Segít a tudás, ha pedig nem, akkor majd az anyagi javak megnyitják a kapukat, veszedelem idején pedig a haditechnika nyújt majd oltalmat. Tulajdonképpen modern emberek voltak, mert ma is így él az ember. A tudományára, a gazdagságára és a katonaságra épít. Ha ezeken a területen fejlett egy ország, biztonságban érzi magát. Mennyire jellemző ez ránk is, nem az Úr közelségét keressük, nem Tőle várjuk a segítséget, hanem saját magunkra építünk. Azonban Moáb élete is azt mutatja, mindez hamis bizodalom, mert az igazi biztonságot nem a hatalom, a vagyon adja, hanem az élő kapcsolat. Nem eszközökre, hanem kapcsolatra van szükségünk. Először is az Atyával való élő kapcsolatra. Ha ez megvan, gyógyul az életünk, megnyugszik a szívünk, békességre találunk és elmúlik aggodalmunk is.

Jézus életében is központi szerepet kapott az Atyával való kapcsolat, az utolsó napokban is mindig kereste közelségét, ezért ment az olajfák hegyére (Lk 22,1-22). Az ott található csöndben készült a keresztre. Jézus tudta, mi vár rá. Tisztában volt azzal, hogy elutasítják és halálra ítélik, de nem menekült, és nem is omlott össze. Miért? Mert ezzel a teherrel is kapcsolatban volt Istennel, Hozzá vitt mindent, Vele beszélte meg mindazt, amin keresztülment. Legyen ez számunkra is iránymutatás. Minden élethelyzetben keressük Urunkat, mert lehetséges Vele összeköttetésben lenni. Az imádság által úgy beszélgethetünk Vele, ahogy a telefonon keresztül tesszük egy másik emberrel. Az imádkozás ilyen telefon-összeköttetést jelent. Bármikor hívhatom Őt, és Ő veszi a kagylót. 

Megdöbbentő dolgok mentek végbe a nagyhéten. Eljött a Krisztus, akire vártak, de nem ismerik fel, és nem indulnak el követni. A vezetőknek és a népnek nem kell az igazi Élet, nem kell az a fajta életmód, amit Jézus hozott. Úgy döntenek, megölik. Eljött Isten a világba, és nem bízzuk Rá magunkat, hanem azt mondjuk, nem kell, megyünk a magunk feje után. De mi lesz ennek a vége? A zsidók számára összeomlást és pusztulást hozott Jézus megölése. Az Úr elvetése, Jézus kiutasítása ma is ezzel jár. Összeomlik minden hagyományos érték, tönkremennek a kapcsolatok, üressé, kiégetté lesznek a szívek. Jézus nélkül pusztulás vár ránk. Csakis Jézust követve juthatunk ki életünk válságaiból, és juthatunk előre.

Júdás is szemünk elé kerül, nem szeretjük őt látni, pedig benne magunkkal is találkozunk. Hiszen Júdás tanítvány volt, állandóan Jézus körül találjuk, és azt láthatjuk, Jézus csak élete felszínét érintette. Lénye mélye érintetlen maradt. Júdás olyan, mint a folyóban lévő kavics, amelynek a külseje vizes, ám ha kettétörjük, azt látjuk, hogy belülről száraz. Milyen az én életem? Nem vagyok én is olyan, mint a kő? Kívül vizes, de belül száraz? Érinti-e a hit lényem közepét is?

Azt is jó látnunk, hogy minden, ami nagypénteken végbemegy, az értem történik. Jézus úgy mondta tanítványainak: tiérettetek adatik és ontatik ki. Halála értem ment végbe, azért adta oda életét, hogy áldozati bárány legyen Ő, a húsvéti bárány, Aki bűneimért megáldoztatott. Őérte lehetek szabad és élhetek Isten gyermekeként. Köszönjük meg az áldozatot, és hálából szolgáljunk Urunknak!

 Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Mindenható Isten

1. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Mindenható Isten, Énekünk jó reggel száll hozzád szívesen. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Végtelen kegyelem, Három személyben áldott egy Isten!

2. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Kit a szentek áldnak, Koronájukat letészik teelőtted; Angyali seregek térdelve imádnak, Ki voltál, vagy s nem érsz soha véget.

3. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Földi köd bár elfed, És bűnös szem nem látja dicsőségedet, Csak te vagy szent, Isten, és senki kívüled: Teljes hatalmú szentség, szeretet!

4. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Nagy és erős Isten; Minden műved dicsér az ég-, föld- s tengeren! Szent vagy, szent vagy, szent vagy, áldott, véghetetlen: Három személyben egy áldott Isten!

Isten áldásával.