Közel van Isten országa

J

eremiás nemcsak Izráelről, hanem az őt körülvevő népekről, így a filiszteusokról is kapott üzenetet (Jer 47,1-7). Ő ismeri a szomszédos népek életét, sőt, Úr azok fölött is. A filiszteusok még kimaradtak a káldeusok támadásából, és úgy gondolták, őket elkerüli a veszedelem. Ezt látva káröröm volt bennük, nem az együttérzés, a sajnálat jelent meg bennük, hanem az öröm. Arra gondoltak, Isten megbüntette a zsidókat, és így az övék lesz a földjük. Mert bizony, mindig a másik kárára várunk. Azt szeretnénk, hogy ami a másiké, az a miénk legyen. A filiszteusok gyűlölték a zsidókat, mindent megtettek ellenük, és most úgy látták, eljött az ő idejük, ölükbe hull az egész ország.

Mi hogyan gondolkodunk? Van-e bennünk együttérzés, segítőkészség mások baját látva?  Esetleg mi is örülünk? Arra gondolunk, most végre megkapta, ami neki jár? Urunk azt kéri tőlünk, hogy még az ellenségünkkel is igyekezzünk jót tenni, próbáljuk segíteni. A világban mindig jelen van a bosszúállás indulata, azonban Isten népének a megbocsátás és a segítés a feladata. Ezzel tehetünk bizonyságot. Milyen indulatok húzódnak meg bennünk?

Isten Jeremiás által üzen a filiszteusoknak. Elmondja, hogy ők sem kerülik el az ítéletet. Ne gondolják, hogy ők különbek, rájuk is rájuk tör a veszedelem. Amikor betör a földjükre az ellenség, rá fognak döbbenni, hogy a bálványaik nem istenek, nem képesek segíteni rajtuk. Eddig úgy gondolták, az ő isteneik hatalmasabbak Izráel Istenénél. Azonban azt látni kell, hogy nem azért jutott Izráel fogságra, mert Isten nem volt képes megoltalmazni őket, hanem bűneik büntetése mindaz, ami történt.

Jeremiás látja a zűrzavart, az emberek kiáltanak, segítséget várnak, de nincs, aki segítsen rajtuk. Mindenki el van foglalva az élete mentésével, nincs idő és erő másra. A bálványok tehetetlenek, ők azonban mégsem hívják segítségül az Urat. Mennyire nyomorult is az ember, képtelen elismerni, hogy tehetetlen, és nem tud magán segíteni. De képtelen azt is meglátni, hogy egyedül a Biblia Istene a valódi segítség. Csak alázattal el kellene ismerni: Urunk, rosszul gondoltuk, Te valóban mindenható vagy. Csak annyit kellene tenni, hogy leszállunk a trónról, és átengedjük azt az Úrnak. Büszke és gőgös szívünk azonban nehezen akar megalázkodni. Olyan jó látni, hogy Isten még ezekkel is gondol, Ő mindenkire odafigyel, és mindenki számára ad esélyt az életre, az újrakezdésre.

Az utolsó idők eseményeivel kapcsolatban a jelekre irányítja figyelmünket az Úr. Figyeljük a történéseket, és helyezzük bele az ige fényébe. Ha így teszünk, nem tévedünk el, nem lesznek hamis elvárásaink. Az Úr rámutat, hogy a természet jeleit értjük, képesek vagyunk időjárás-előrejelzést készíteni, de az Úrtól való jeleket mégsem akarjuk érteni.

A fügefa Izráel népének a szimbóluma, kizöldülése jelzi, közel van az Úr (Lk 21,29-38). Izráel mostani léte azt jelzi, közel van az Úr, szinte az ajtó előtt, és bármikor megérkezhet. A Római Birodalom elpusztította Izráelt, a megmaradt nép szétszóródott, senki nem gondolta, hogy ismét hazatérhetnek és néppé lesznek. De mivel ez megvalósult, rámutat: a Bibliában lehet bízni, mert, amit az Úr kijelentett, az megvalósul. Izráel népe számunkra is reménységforrás. Amikor csüggedés venne erőt rajtunk, kapaszkodjunk a beteljesedett próféciákba, és merítsünk erőt belőlük.

Fontos figyelembe venni, amit az Úr mond: a föld és az ég elmúlik. Sajnos, az ember képes is elpusztítani a világot. Eljutottunk oda, hogy van realitása a föld pusztulásának. Sőt, nem csupán fegyverek által semmisíthetjük meg, hanem az életformánkkal is súlyosan károsítjuk bolygónkat. Egy valami elpusztíthatatlan, az pedig az ige. Mennyiszer próbálta már az ember eltávolítani Isten szavát, és mindezen kísérletek ellenére a Biblia ma is elérhető. Sőt, már a modern információs eszközök is továbbítják az Úr üzenetét.

Nem az ígéretek beteljesedésével van a probléma, hanem velünk. Saját szívünkkel van a baj. Könnyen belefáradunk az élet küzdelmeibe, pedig küzdelem nélkül, szenvedés nélkül nincs élet. A születés is fájdalommal jár, ezt nem lehet elkerülni, szembe kell vele nézni. Ha levesszük tekintetünket az Úrról, belesüppedünk az élet gondjaiba. Egyedül képtelenek vagyunk életünk problémáival megbirkózni, kimerülünk a terhek alatt. És ezt használja fel a világ, a szembenézés helyett pótszereket kínál, alkoholt, drogot, vég nélküli munkát. De ezek nem megoldások, inkább mélyítik és szaporítják gondjainkat. A megoldás Krisztusban érhető el.

Az Úr Jézus segítséget kínál a győzelmes élethez. Az éberséget és az imádkozást javasolja.  Az imádkozás által az Úr jelenlétébe helyezkedhetünk mindenhol, Belőle erőt meríthetünk, és átélhetjük segítségét. Az imádkozás beszélgetés Urunkkal, élő kapcsolat Isten országával. Mert ez az ország nemcsak eljön, hanem most is itt van. Közel van Isten országa, ez azt is jelezi, hogy nemcsak ez a világ, hanem Isten világa is jelen van és elérhető. Hívjuk segítségül, keressük Vele a kapcsolatot, és megtapasztaljuk hatalmát, békességét. Ha Isten országa közel van, akkor lehet rá számítani, akkor nem vagyunk magunkban, de vajon akarjuk-e hallani az ország Királyának a szavát? Figyeljünk ma is az Úrra, és éljünk az ország erőterében.

Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Minden napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.

Isten áldásával.